Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-02 / 43. szám
jumrwApjEST 1935 november 2. Harctéri jelentés a Gázmüvek és az Elektromos Müvek frontjáról------ ■ ■ --Ho mlokegyenest ellenkező vélemények az Elektromos Müvek és a Gázmüvek igazgatásának egyesítése kérdésében —• Az Uj Budapest tudósítójától. — Legutóbbi számában részletesen ismertette az Uj Budapest azokat a szempontokat és elgondolásokat, amelyek az egyre csökkenő terjedelmű szanálási akciót irányítani fogják. Immáron kétségtelennek látszik, hogy az ú. n. szanálás egyrészről a státusrendezésre, másrészről az üzemek gazdaságosabbá tételét célzó rendszabályokra fog összezsugorodni. A két aktuális probléma közül egyre több szó esik illetékes helyeken az üzemek racionalizálásáról, amelyet elsősorban a nagyüzemek igazgatásának egyesítése révén képzelnek el. A várospolitikai tényezők részéről a nagyüzemek igazgatásának egyesítését illetően nyilvánosságra került vélemények azt mutatják, hogy ez a probléma erősen forrongó állapotban van, és szó szoros értemében két csoportra osztotta a törvényhatósági bizottság tagjait: egyesítési pártiakra és nemegyesítési pártiakra. Tévedés azonban azt hinni, hogy a szétágazó vélemények olyképen határolódnának el, hogy az egyik többségi párt az egyesítés mellett, a másik az egyesítés ellen foglal állást. Az egyes pártok kebelében is erősen megoszlanak a vélemények úgy, hogy e pillanatban az a kérdés, hogy a törvényhatósági bizottság többsége az egyesítés mellett vagy ellene foglal állást, teljesen nyíltnak tekinthető. Az egyesítést, azaz nemegyesítést illetően a többségi pártok kebelében megnyilvánult vélemények homlok-egyenest ellenkező voltát mi sem mutatja jobban, mint két cikk, amely ezzel a kérdéssel foglalkozva az Uj Budapest legutóbbi számaiban napvilágot látott. Petrovácz Gyula egyenesen a költség- vetési deficit eltüntetésére tartja alkalmasnak a nagyüzemek általános igazgatásának egyesítése folytán a főváros háztartási életében elérhető megtakarításokat. Petrovácz arra is rámutat, hogy az egyesítés keresztülvitele esetén az üzemanyagok piacán megszűnik az a tagadhatatlan konkurencia, amely egyes vonatkozásban ma is fennáll, de megszűnik az üzemi szolgáltatások eladási árát illetően is az egyesítés esetén a mai verseny, mert ha az egyesítés megtörténik: az Elektromos Művek és Gázművek kellő gazdaságossággal a technika minden haladásának megfelelő figyelembevételével tudják egymás között felosztani a piacot. Petrovácz Gyula fent ismertetett állásfoglalásával szemben Szőke Gyula dr. felsőházi tag, az Uj Budapestben megjelent cikkében az egyesítés ellen foglal állást. Szőke Gyulának az az álláspontja, hogy az egymással konku- rensi viszonyban amúgy sem álló két nagy világítási üzem fölött ott van a világítási ügyosztály, amely az ő elismert aparátusával megteszi azt, amit egy közös vezérigazgatótól és munkatársaitól megkívánható. Szőke Gyula szerint nem szabad embereket elbocsátani, nincs szükség arra, hogy újból egy csomó számológépet szerezzenek be, ennél olcsóbb, ha megtartjuk a tisztességesen megfizetett régi személyzetet. Szőke Gyula hivatkozik a vezetése alatt működött üzemvizsgáló bizottság határozataira, amely már célul tűzte ki, hogy az anyagbeszerzés és pénzkezelés a modern kereskedelmi követelményeknek megfelelően egységes szabályozást nyerjen az üzemeket illetően, ennek keresztülvitelével, valamint az üzemek személyzeti státusának meg szervezésével a fontos probléma: az üzemekbe fektetett fővárosi vagyonnak hasznosítása, az eddiginél minden esetre gazdaságosabb módon, azonban a formai egyesülés nélkül történhetik meg Mint a fentiekből látható, az egyesítési problémát illetően nincs túlzottan nagy egyetértés a Keresztény Községi Párt kebelében. Ugyanaz a helyzet azonban a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezetében is. Zsitvay Tibor, a párt elnöke, költségvetési beszédében az egyesítés ellen foglalt állást, viszont Terbócz Imre országgyűlési képviselő, a párt egyik alelnöke, igen élesen írt cikket az egyik napilapban az egyesítés mellett. Az utóbbi hetekben a polgármester az illetékes szaktanácsnok referátuma alapján hosszan és behatóan foglalkozott az egyesítés problémájával. A polgármester véleménye a tekintetben, hogy egységes igazgatás alá kerüljenek-e a főváros nagyüzemei, még nem alakult ki. Több jel azonban arra vall, hogy a főváros vezetőségének elgondolása afelé hajlik, hogy a fővárosi nagyüzemek közös palotában, közös igazgatás alatt, egymással karöltve éljék tovább a maguk életét. Az egyesítés mellett szól a polgár mester azon elgondolása, hogy az az eszmei tervpályázat, amely az új városháza megépítését adja feladatul tervező műépítészeink számára, nemcsak a városházi közigazgatás számára fog az eddigieknél tágasabb hajlékra terveket kérni, hanem magában foglalja majd az üzemek, főleg az Elektromos, Gázművek és Vízművek központi igazgatásaira szolgáló helyiségek megépítését is. Az a terv viszont, hogy az új nagyüzemi palotát a Rákóczi-úton építenék fel, még pedig a mai u. n. Kisrókus- telken, tökéletesen megbukottnak tekinthető. Az irányadó politikusok, de a város vezetőségének véleménye szerint is, ez a telek sokkal értékesebb, semhogy azt a főváros saját maga számára foglalhatná le. Amennyiben az az elgondolás nem valósulna meg, hogy az egységesített nagyüzemek központi irodája a városháza felépítendő új traktusaiban nyerne elhelyezést, lépne előtérbe Petrovácz Gyulának az a tagadhatatlanul gyakorlati elgondolása, hogy a Váci- út és Dráva-utca sarkán építsék fel a Gázművek új igazgatósági palotáját, a két igazgatósági épületet azután a Dráva utcán keresztül folyósó-híd kötné össze, amely egyben a két nagyüzem tényleges összetartozását is jelképezné. Petrovácz úgy gondolja, hogy a Rákóczi-úti Kis- rókus-telek bérpalota részére történő eladása révén ehez az építkezéshez a tőke igen jelentékeny részét biztosítani tudná a főváros. A világítási és vízvezetéki ügyosztály kiváló vezetője: Morvay Endre dr. tanácsnok a tőle megszokott szorgalommal és kiváló szakértelemmel a statisztikai kimutatásokat elkészítette a polgármester számára. Nem kétséges, hogy Morvay tanácsnok adatai erősen az egyesítés irányában fejtenek ki különben teljesen tárgyilagos számadatokat és érveket. Bizonyos, hogy itt egyáltalában nem arról van szó, közösek-e vagy nem a gázórák és villanyórák leolvasói és pénzbeszedői, együtt, vagy külön szer- zik-e be a nagyüzemek a szenet és a többi üzemanyagot, hanem sokkal gyakorlatibb jelentőségű és messzebbmenő célkitűzésekről van szó. A villanyáram és a gáz világszerte tapasztalható egyre élesebb versenye előbb-utóbb nálunk is ki fog robbani. Ezen verseny itt, ahol azonos kézben van a két energia-szolgáltató-üzem, csak olyképen szüntethető meg, a két üzembe fektetett nagy tőkék megóvása mellett, ha a gázt és villanyt az eddig megnyilvánult propagandánál sokkal ötletesebben és hatásosabban igyekeznek népszerűsíteni, a meglevő piacot a verseny szempontjából elhatárolni és új terjeszkedési lehetőségeket szerezni. Olyképen lenne elképzelhető a dolog, hogy a városban szerte közös propaganda irodái lennének az egyesített üzemeknek, ahol gusztusához és adott lehetőségekhez képest ki-ki választhatna szakértő vélemények beszerzése után a gáz és villany között. Ezen a módon lehetne a tagadhatatlanul hanyatló tendenciájú gázfogyasztást új vágányokra terelni, viszont az elektromos áram népszerűsítése terén a külföldön már bevált újdonságok bevezetése révén megtenni azokat a lépéseket, amelyeket a főváros eddig azért nem akart megtenni, mert a saját elektromos üzemével nem akart döntő csapást mérni a saját gázüzemére. Lévén ma a helyzet az, hogy különféle modernebbnél modernebb szerkezetek, fűtő és világító-testek révén már a villamosáram használata alig kerül valamivel többe, mint a tagadhatatlanul kevesebb szimpátiának örvendő gáz. Ezek a momentumok azok, amelyek az elektromos áram és a gáz harci frontjáról a városházi közvéleményt: az egyesítés barátait és ellenségeit egy- képen érdeklik. Állandóan csökken a Fővárosi Könyviár forgalma /Is Évkönyv tanulságos adatai — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Fővárosi Könyvtár működése a nagy nyilvánosság szemeláttára folyik. A könyvtár azonban gondoskodik arról is, hogy munkájának betűkbe és számokba sűríthető adatait összefoglaló képben mutassa be. Ezek az adatok világosan bizonyítják, hogy mily fontos szerepet tölt be ez az intézmény fővárosunk kulturális életében. Nagyvárosok kultúrájának a könyvtár ma már annyira szerves része, hogy nélküle a szellemi művelődés el sem képzelhető. És ha azt olvassuk az Évkönyvben, hogy a Fővárosi Könyvtár 1934-ben 14.700 kötetett szerzett be (7234 kötetet a központi könyvtár és 7526 kötetet a tizenhárom fiókkönyvtár számára) és hogy a könyvtárnak 15.856 állandó kölcsönzője volt, akik 894.593 kötetet vettek kölcsön, olvasótermeiben pedig 153.645 kötetet használtak, meg kell állapítanunk, hogy a könyvtár 1,048.238 kötetnyi összes forgalma oly nagy arányú, amilyennel semmi más közművelődési intézetünk sem vetekedhetik. Emellett figyelemreméltó, hogy az olvasók soraiban a főváros minden társadalmi rétegével találkozunk, vagyis a könyvtár iránti érdeklődés egyetemes jellegű. Jogos aggodalommal tölti el azonban Enyvvári Jenő könyvtárigazgatót az a jelenség, hogy a könyvtár forgalma az utóbbi két évben számottevő csökkenést mutat. A könyvtárigazgató jelentésében a múltra is visszatekintve, számszerű adatokkal mutatja be az okozati összefüggést, amely a könyvbeszerzésre szánt összegek állandó csökkenése, a könyvállománynak (főként a fiókkönyvtárak) állományának az állandó használat folytán beálló fogyása és ennek következtében a könyvforgalom terén tapasztalható visszaesés között áll fenn, de kifejezi reményét is, hogy a főváros vezetősége meg fogja találni a módot a múlhatatlanul szükséges dotáció visszaállítására. Az Évkönyv összeállítása gondos és körültekintő munka eredménye. Természetesen az Évkönyvben közölt adatok nem merítik ki a könyvtár sokirányú tevékenységét, de a jelentés sorai között meglátjuk, hogy a könyvtár az általános közművelődés céljainak szolgálata mellett mily nagy hasznára volt a közigazgatásnak és a szaktudományok művelőinek is. A szakrendben közölt gyarapodási jegyzék, a részletes index, a könyvtár kurrens folyóiratainak jegyzéke nagyban megkönnyíti nemcsak az Évkönyv, hanem a könyvtár legújabb anyagának bibliográfiai használatát is. Három értekezést és egy speciális bibliográfiai müvet is közöl az Évkönyv. Drescher Pál: Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége ? cím alatt a könyvtár tizenegy fiókkönyvtárának nyolcnapi igen tanulságos forgalmát dolgozza fel, J a j c z a y János: Császári követ fogadása Budán a török idők alatt a könyvtár egy vízfestményéhez fűz érdekes kortörténelmi adatokat; Koch Lajos Matlekovits Sándor- né, Szűk Róza gordonkamüvésznö naplóját ismerteti, H ó m a Gyula és VV i t z- m a n n Gyula pedig a nagyfontosságú nemzetpolitikai kérdések komplexumából az érdeklődés homlokterében álló földrendezés, telepítés és tagosítás irodalmát foglalják össze. Fotócikkek Szakáll Gésea szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 11. Amatőrfelvételek kidolgozása LEICH GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE Proczeller Bálint Kövező mester Budapest, X., Korponal u. 11. Telefon: 48-1-32. Ha vas Gyula kefe- és ecsefgyáros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30^2^45.
