Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-11-02 / 43. szám

2 VLXmiDAPFSF 1985 november it. BÁNKI EMIL OKL. ÓRÁS BUDAPEST, IV., VÁCl-U. 49. Mindennemű órák szakszerű , javítása, sokévi külföldi gyakorlattal. Oraraktár Fővárosi tisztv.-nek 107„ kedvezmény j LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, X!., Szüret-utca 5-7 Telefon: 59-2-96. Ins-, SCÉL- ÍS GÉPGYÁSAKl I BUDAPEST j | Házi vízellátáshoz, | !Kertönfözéshezi : : i kézi- és géphaftásu | í * S (szivattyúk] : Kitűnő tartós kivitel j i Olcsó árak i * : Nagy készlet Forgalomba hozza: : MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI i VASGYÁRAK KERESKEDEMI 1 ( KÉPVISELETE R. T. 1 | Budapest, V., Vilmos császár-ut I I 28> | : i TELEFON: 27—3—20. \ \ \ vjtíiosmz/mmz Hát, hogy ál tatában túlnagy érdek- lődés nem nyilvánul meg a törvény- hatósági bizottság költségvetési vitája iránt, azt sajnálattal beír. de meg kell állapítani. Ha viszont abban az irány­ban kémlelődiink, kik vannak többen a távollétükkel tündöklők közül: a ré­giek vagy az újak, akkor megint azt kell mondanunk, hogy — egyformán távol vannak. A régiek közül számosai: vannak, akik az orrukat sem dugják be a költségvetési vitára, viszont az újak — egyelőre legalább — szintén nem túlzott mértékben kiváncsiak a háztar­tási vitára. Ez a megállapításunk főleg az álta­lános vitára áll. A múltban hozzá vol­tunk szokva, hogy például a polgár­mesteri, expozét a törvényhatósági bi­zottság minden oldalán zsúfolt pad­sorok hallgatják végig. Az első Szendy- expózénál, amely a mull hét péntek­jén hangzott el, a jobbszélső és a jobb­közép zsúfolva volt, a szocialista pad­sorok is úgy, ahogy megteltek, de pél­dául a balközép, ahol Rassayék, a demokraták és a Fridrich-párt foglal helyet, bizom meglehetősen foghíjas volt. Viszont az is igaz, hogy jóval keve­sebb tagja lévén a tisztelt közgyűlés­nél:. mint azelőtt, jobban észrevevődik a hiányzás, amit a városatya urak el­fHamtUa Magyarország folyó évi költségvetése és a legközelebbi húsz esztendő' alatt végzendő országos közmunkák fedeze­tére teljesen elegendő volna az az ösz- szeg, amelyet a világon egy esztendő alatt utazási reklámra elköltenek. Hihetetlen mennyiségű pénzt dobnak ki a reklám ablakául, hogy az utasok zsebén keresztül sokszorosan megtérül­jön. & Lassa n-lassan mi is ráeszméltünk, hogy a szállító eszközök fokozottabb igénybevételére buzdítani, sarkalni is kell a közönséget. ❖ Ma már ezt csinálja a Hév, a Besz- kárt, a Mavart, és a Máv. :}c A kereskedelmi és családi utazások a személyforgalom üzemvitelének fedezé­sére seholsem,elegendők. Ezért tár­sas, kedvezményes, filléres, k u 11 u r, stb. utazásokkal igyekeznek az igazgatások a jobb jövedelmezőséget biztosítani. * A reklám növekedéseivel párhuzamo­san halad az utasokat kiszolgáló sze­mélyzet kioktatása: türelemre, udva­riasságra, szóval a kiszolgálás legelő­nyösebb ellátására képezik ki őket. * A közvetlen szolgálatot teljesítő for­galmi személyzetnek sok mindent cl kell tűrnie az utasoktól. — Sok felesleges j kérdezősködést, okvetetlenkedést és bi­zony, bizony sokszor indokolatlan sze- kántságokat. * Különösen a vonatkísérő személyzet­nek, a kalauzoknak kell végtelen tü-.j relmesnek lenni a néha túl szeszélyes utasokkal. Ismerek egy utast, aki a Beszkárt jegyét utazása közben apróra hajtja, formálja. Azután gombóc formá­ra külön gyömöszöli, pusztán azért, hogy befelé kárörvendve vigyorogjon, amíg a kalauz fagyos ujjai között ki­simítja, kiböngészi, hogy hol is kell még egyszer lyukasztani a jegyet. * A közelmúltban a reggeli balatoni gyorson rendkívül ideges utas foglalt helyet egy üres fülkében. Minden újabb beszállót ideges mozdulatokkal, lesújtó pillantásokkal fogadott. Állandóan ki és bejárt, lehúzta, feltolta az ablakot. Ménkű nagy és büdös szivart szítt, jobb karját állandóan rángatta és folyton ieergett-mocorgott. A szolgálattevő kalauz az ideges utas fülkéjéhez érve, kinyitotta az ajtót és udvariasan tisztelegve beszólt: — Alázatos szolgája! Sza­bad kérnem a jegyeket? Az utasok sorba adták át a jegyeket. Az ideges uta3 az ablak mellett ült, zse­beiben keresett, kutatott, dörmögött, pislákolt, rángaíódzott, de ’/égre nagy nehezen előkotorászta a jegyét. A ka­lauz behajol, benyújtja a karját, hogy a feléje nyújtott jegyet elérje: e pilla­natban a vonat váltón szalad keresztül, nagy volt a kocsi lendülete és, hogy, hogy nem, a jegy a földre esett. — Marrrha! — kiáltja az utas. A kalauz elsápad, de nem szól sem­mit. Lehajol a jegyért, felemeli, megfor­gatja, kilyukasztja és kemény, de azért udvarias mozdulattal nyújtja Aissza tu­lajdonosának : — Bocsánat a 51 áv marhá­kat nem alkalmaz, — a z o «- ban szállítani — szállít! Tes­sék itt a jegye! * Kiss Jenő, Máv. főfelügyelő, a Ba­latoni Intéző Bizottság tagja mesélte el K ö 1 b i g Ferenc pénzügyminisztérium­beli miniszteri tanácsosnak és nekem az esetet. .Azért írom így meg, mert dúxva gorombaságéit — így még tud­tom szerint finom Aágással a kalauzi státusból nem riposztozott senki! Dicsé­retet érdemelne . . . ! követnek. A régi és az új törvényható­ság taglétszámát véve tekintetbe, bi­zony az a helyzet, hogy néminemű optikai csalódás is forog fenn. Arról nem is beszélve, hogy a csupán tanács­kozási, de nem szavazati joggal is jel­ruházott közgyűlési tagok, még elvétve is alig jönnek el a város parlament­jébe. Am,cly elhatározásukban, illető­leg elkedvetlenedésükben — valljuk be őszintén! — tökéletesen igazuk is van! Azt is meg kell mondanunk, hogy az ország és a város parlamentjének ülésezési időszaka összeesik és azok­nak, akik országgyűlési képviselők és egyben bizottsági tagok is, sokszor ne­héz az elhatározásuk, a Dunapartra menjenek-e, vagy a Váci-utcába. Majd egy esztendeje azt látjuk, hogy ha ösz- szeesik a képviselőház és a törvény- hatósági bizottság ülésezése, nagvobb- részt a képviselőházba mennek el az urak, a törvényhatósági bizottságra csak a vezért inspekciózás marad. Az is csak inkább a jobboldalon, ahol a pártok ritkán vannak felelős vezér vagy alvezér nélkül. A SZÉNDY-EXPOZÉ KÜLSŐSÉGEI igen impozánsak voltak. A polgármes­ter a maga nyugodt és folyamatos elő­adás-módján fontos és érdekes dolgo­kat közölt a költségvetéssel kapcsolato­san a törvényhatósági bizottsággal. Nagy és kivételes sikere volt a podesz­tának, akinek előadása izzott a város szer ételétől, tárgyilagos volt a leg­kisebb momentumokban is és ami álta­lános és állapítsuk meg: kellemes fel­tűnést keltett, a legapróbb részletekben is a legtökéletesebb verzátusságol és szakértelmét bizonyította be a polgár- mester. Nem kétséges, hogy Szendy Károly sokat, nagyon sokat tanult alig egyesztendős polgármestersége alatt, oly kérdésekben is, amelyek tökéletesen távol állanak az ő tanácsnoki vagy al­polgármesteri működésétől, hihetetlen, biztonsággal tud nüanszírozni. Csodála­tos ez az energia, amely a polgármes­terség mindennapi nehéz gondjai mel­lett is tud és akar időt, szakítani magá­nak arra, hogy a város-igazgatás min­den ágazatában teljes és tökéletes szak- isme íeteket szerezzen ! Az a taps, amely cl törvényhatósági bizottság minden pártja részéről fel­zúgott egy-egy fontosabb kijelentése ütem és percekig hangzott, amikor Szendy beszédét befejezte, a legszebb jutalma az ő kiváló polgármesteri mű­ködésének. Általában az egész költség- vetési vita a polgármester iránti biza­lom és nagyrabecsülés jegyében zajlik le. A hosszúra nyúlt költségvetési vitá­ban nem volt szónok, aki ne a, polgár­mester dicséretével kezdte volna beszé­dét, hogy azután egyesek, még sem fo­gadták el beszédük végén a költségve­tést, az mindennek a világon nevezhető, csak a polgármester iránti bizalmatlan­ságnak nem. Ez a magas politika! Ho­gyan lehet bizalommal viseltetni az iránt, aki a költségvetést beterjesztette, viszont bizalmatlannak lenni azzal a költségvetéssel szemben, amelyet a bi­zalommal megtisztelt polgármester kép­visel . . . LESZÁMÍTVA AZ ELSŐ KÖLT­SÉGVETÉSI NAP két szónokát: W o l f f Károlyt és Z sit v a y Tibort, akiknek beszédeire pártjaik műiden ép­kézláb embere felvonult, lanyha, na­gyon lanyha az érdeklődés a vita iránt. A rég bevált módszer szerint a szóno­kokon, az elnökség tagjain és a követ­kező egy-két szónokon kívül, alig egy­két bizottsági tag árválkodik a terem­ben. Akik is, főleg a hatvan éven felü­liek, este. kilenc után békésen szundi­kálnak és csak ritka esetben sikerül őket a szónokoknak felébreszteni. Amit viszont, a szónokok nem nagyon ambi­cionálnak, lévén az öregurak részére az előrehaladott esti órában Gebühr a szundikálás. A karzatok is meglepően üresek eze­ken a hosszadalmas költségvetési ülése­ken. A karzat szenzációja különben az elnöki emelvénnyel éppen szem-ben egy vidám és termetes hölgy, aki délután öt,töl este tizenegyig pillanatnyi szünet nélkül végigült még minden költség- vetési közgyűlést. Ö az egyetlen, aki komolyan érdeklődik a főváros költ­ségvetése iránt a nagyközönség köré-

Next

/
Thumbnails
Contents