Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-19 / 41. szám
XIII. évfolyam 4t. szám Budapest, 1935. október 19. HJ BUDAPEST E10(Izeté*l Arak: Cgétz évre .............................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 15 pengő Egye» szAm Ara ŐO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBV ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: S2^S->-25. Poslatakarékp. csekkszámla 30.913. BcSMHpCp Rakovszky Iván, után. akinek érdemeit. a róla elnevezett park örökíti meg Budapesten, új ember került a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöki székébe. báró Podmaniczky Frigyes, Polónyi Géza és Zielinski Szilárd nagymultú örökébe. Bessenyey Zénó dr., a Közmunkák Tanácsának új elnöke, homo novus a várospolitikában, alig egy esztendeje budapesti képviselő, valamivel töf>b mint hat hónapja tagja csupán a főváros törvényhatósági bizottságának. Károspolitikai múltja nincsen, kétségtelen, hogy nem szaktudása, vagy tudományos működése, hanem, az országos politika forgataga emelte őt díszes méltóságába. Jelen esetben a fővárosi közigazgatásban való tapasztalatlanságát és a városházán való tagadhatatlan gyökér- Jelenségét nem rójjuk fel a közmunka- tanács új elnökének hibájául. Azt reméljük ugyanis, hogy ő lesz az a hályogot egyszerű bicskával operáló pásztor- ember, aki addig űzte bámulatos biztonsággal mesterségét, amíg egy orvos- professzor fel nem világosította a szem csodálatai; alkotásáról. Amíg Bessenyey Zénó nem fogja megismerni a Közmunkák Tanácsa körül kavargó szövevényeket és hálózatokat, a maga elfogulatlanságával és gyakorlati tudásával el fogja végezhetni azokat az operációkat, amelyekre a Döbrentey-téren annyira, de annyira szükség van. Nem lehet tagadni, hogy esztendők óta mint, két szomszédvár állanak egymásai szemben a főváros műszaki adminisztrációja és a Közmunkák Tanácsa elnöksége. Nem személyi okok idézték elő azokat a súrlódásokat, féltékenykedéseket, hatásköri túllépéseket, amelyek lépten-nyomon előfordulnak, hanem a Közmunkák Tanácsának felállításáról szóló 1870:X. t.-c. elavultsága. Ez a hatvanötéves agg törvény, amely még az utcák locsolását és a mulatóhelyek kivilágítását is a Közmunkák Tanácsa hatáskörébe utalja, túlélte önmagát, részben azért, mert időközben a technika fejlődése beláthatatlan perspektívákat vonultatott fel az építkezés terén, részben azért, mert a főváros műszaki, igazgatása ma valóban nem szorul a gyámkodásnak arra a mértékére, amelyet, a fentemlített törvény biztosított a Közmunkák Tanacsa számára. Kapcsoljuk ki jelen alkalommal a Fővárosi Pénzalap bonyolult problémáját. most csupán arra akarunk rámutatni, hogy Bessenyey Zénó legelső és legfontosabb feladata: a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a modern város- vezetés és városrendezés bonyolult gépezetébe való beállítása, nemkülönben hatáskörének megfelelő megállapítása a már elkészült, törvény javaslat gyors tető alá hozása útján. Annak a reményében, hogy a megfelelő férfiú került, a megfelelő helyre, köszöntjük a Közmunkák Tanácsa új elnökét, jóindulatú és pártatlan működése számára a, siker teljességét kívánva! ■ Szanálás és üzemegyesités Irta: SZŐKE GYULA dr. Az 1934. évi XII. t. c., amely a fő- I város közigazgatásáról szóló újabb törvényt módosítja, ékes példája annak, I mennyire nem szabad elfogultságból az íróasztal mellett, az élet ismerete j nélkül törvényt alkotni. Miután a kor- | mány tizenöt évig meg volt elégedve a városházán a polgármester és a saját pártja működésével, elhatározta, hogy a fővárost szanálni fogja, mintha annak a gazdasági és pénzügyi helyzete ez alatt az idő alatt a vezetőség hibájából leromlott volna. A törvény a főpolgármestert tette meg a szanálás végrehajtójává. A polgármester főpolgármesterré lett és vállalta a szanáló szerepét. A szanálásra rendelt két évből már közel másfél év eltelt. Mindeddig nem történt semmi, ha csak történésnek nem lehet tekinteni azt, hogy van egy új jelszó: az autonómia maga szanál, nincs szükség a főpolgármesteri szanálásra! Ha komolyan vesszük a dolgot és nem játszunk a szavakkal, úgy megállapíthatjuk, hogy az autonómia éppen úgy nem szanál, mint nem szanál a főpolgármester, mert az autonómia nem állapított meg olyan ténykedéséket. vagy olyan helyzeteket, amelyek úgynevezett szanálásra szorulnak. Más kérdés az, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között a főváros gazdálkodásában lehet-e olyan módosításokat keresztülvinni, amelyek újabb adómegterhelés nélkül a főváros jövedelmeit emelik és oktalan kiadásmegszorítás nélkül a főváros kiadásait csökkentik. Erre nyugodt lélekkel lehet válaszolni: igenis, kell módot keresni arra, hogy a főváros háztartásából a gazdasági helyzet okozta hiány ki legyen küszöbölhető. A költségvetés most folyó tárgyalása során erről bőven lesz szó, ezért egy rövid cikk keretében ezúttal nem foglalkozom, csupán azt emelem ki, hogy ha tényleg elkerülhetetlenül szükséges, úgy a közigazgatás minden ágazatában lehetséges a kiadásoknak egy bizonyos megszorítása, amint hogy a 10%-os zárolást ma is fentartandónak vélem és Szendy polgármester úr az 5%-os zárolást tényleg fenntartani is kívánja. Sokan megtalálták a szanálásra vezető kalauzt a közalkalmazottak járandóságainak a leszállításában. Nehogy pedig sok dolog legyen vele. lineáris leszállítási javasolnak. Hát igen! Akik nem szeretik a nyugalmat, akik nem akarnak gondolkodni és akik nem ismerik a helyzetet, azok tényleg a legkönnyebb módot választják, mert ezzel zavarják a közalkalmazottak nyugodt működését, nem kell rajta sokat gondolkozni. mert egyszerűen bizonyos j %-okkal kell csak a járandóságokat [csökkenteni, de nem tudják azt, hogy j ugyanakkor esetleg a legszükségesebb \ megélhetési lehetősig határán alul is I mennek és a fizetés helyett ezután sc- \ gélyt kell az alkalmazottaknak adni. | Gondolom, nem kell tovább magyarázni, hogy a közalkalmazottak zsebére elgondolt szanálás ezekután nem lehet a legbölcsebb dolog. A státusrendezés egyébként is megadja az aránytalanságok kiküszöbölésének a lehetőségét. Mások az üzemekre vetették a szemüket. Csak úgy általánosságban nyilatkoznak. Itt kell takarékoskodni! Megszorítani a kiadásokat! Leszállítani a fizetéseket! Csökkenteni a beszerzéseket! Eltörölni vagy bérbeadni az üzemeket! Egyesíteni a nagyüzemeket! Ezenkívül a legkülönbözőbb elgondolások szerepelnek a sajtóban, szónoklatokban, gyűléseken. Már néhai Borvendég főpolgármester felvetette az Elektromos Művek és a Gázművek egyesítésének eszméjét, amelyhez újabban a Vízművek betársí- tási gondolata is csatlakozott. Az Elektromos Művek, a Gázművek és Vízművek egyesítése esetén — mondják —- csak egy székház kell és abban a székházban, ha jó nagyot építünk, elfér valamennyi üzem igazgatósága. Hogy ennek a székháznak a felépítése mibe kerül és mibe kerül annak fenntartása, arról már nem beszélnek. Mondják, hogy kevesebb személyzet kell, és pedig elég csak egy vezérigazgató, elegendő egy választmány és az óraleolvasók, valamint az elszámolok egy részét el lehet bocsátani. Ha csak arról van szó, hogyan nevezzük a vezetőt, úgy tényleg vezérigazgatóból egy elegendő lesz. De hogy hány helyettes lesz és csak eggyel is kevesebb lesz-e, mint ahány vezérigazgató eddig volt, és azoknak a fizetése kisebb lesz-e, vagy lehet-e. arról már nem beszél nek! Ezzel szemben az óraleolvasók, elszámolok, könyvelők, altisztek és napszámosok is esetleg kevesebben lesznek, alkalom van több kisembert el- bocsájtani és kevesebb személyzettel dolgozni! Nem szükséges más, csak újból egy csomó számológépet beszerezni és fölemelni a, munkanélkülieknek a segélyét a most elbocsájtandók számára. Ha azután megszámítjuk, mibe kerülnek az új számológépek és segélyek, oda fogunk jutni, hogy ennél olcsóbb, ha megtartjuk a tisztességesen megfizetett régi személyzetet, amely lelkiismeretes munkával érdemli ki a megélhetését és nem kell szégyenkeznie az alamizsnáért. Egyetlen fontos argumentum az I üzemek egyesítésére az, hogy bizonyos agyagokat együttesen olcsóbban lehet ! beszerezni. Ez igaz. De ezt az egyesi- | tés nélkül is meg tudják csinálni, aminthogy az idén már az együttes be- j szerzés meg is történt. És ekkor jön a nagyágyú, amely I szerint egyesíteni kell az üzemeket, ne- ! hogy a fogyasztók közölt csináljanak i egymásnak konkurrenciát, és oktalan versengéssel ne emeljék saját kiadásukat és csökkentsék a bevételeiket. Ez azonban már nem igaz. Még csak arról lehetne beszélni, hogy a villany és gáz egymásnak konkurrenciát csinálnak. De hogy lehet azt állítani, hogy a víz akár a villanynak, akár a gáznak versenyt csinál? Igaz, hogy a közmondás szerint: szegény ember vízzel főz. De merem állítani, hogy ez a vízzel főző szegényember víz hiányában nem fog villannyal vagy gázzal főzni. Ami a villany és gáz versenyét illeti, ez a verseny nem olyan, amelyik egyiknek vagy másiknak ártana. Ha mindegyik jól reklamirozza magát, jól kiszolgál, hibátlan gázt vagy villanyt ad, ez konkurrencia lesz a szénnek és a tűzifának, benzinnek és petróleumnak, de egymásnak semmiesetre sem lehetnek konkurrensei, mert megvan az a szerv, amely mindkettő fölött állva, sőt egyidejűleg még a Vízművek fölött is hatalmat gyakorolva irányítani tudja a nagyüzemek munkáját, hogy azok a közös beszerzéssel és az egymás melletti munkával csak csökkentik a kiadásaikat, de oktalan versengés elő nem állhat. A polgármesteri XII. ügyosztály az ő nem is nagy apparátusával megteszi azt, amit egy közös vezér- igazgatótól és munkatársaitól akarunk, vagy kívánhatunk. Megteszi pedig anélkül, hogy bármelyik iiz.emben érdekelt volna és bármelyik üzemet a másik kedvéért elnyomnia -kellene, j Megteszi anélkül, hogy az egyes iize- j mekben a beavatkozásával zavar áll- j hatna be, vagy anélkül, hogy útjában i állana az üzemek helyes irányú fejlő- ■ désének. Vájjon ez az üzemirányítás helyes-e, ! vagy olyan formában kell egyesíteni, ! amint a kidobott jelszó mondja, nem lehet vitás. Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy a XII. ügyosztály menynyire avatkozzék bele az egyes üzemek életébe és azokba mekkora . hatással dolgozzék az üzemi választmány, Ez a kérdés még nyitva van, és ennek a kérdésnek megalkotandó üzemi szabályzatban való helyes megoldása megoldotta az egész üzemirányítási problémát is. Intő példa előttünk a Beszkárt és az Autóbuszüzem egyesítése,, amely Oí < o 3r ca h-h' a j W Hr? O 5 5? I o£ CQ C . H1 O * S i
