Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-19 / 41. szám

2 1035 október 19. MS*»»* WJWBP wt&umsEsr egy szer és mindenkorra megtanít arra, hogy egy közület életében raammut- vállalatokat felállítani, óriási üzeme­ket egyesíteni és fenntartani nem gaz­daságos és nem vezet jóra. De erre tanítanak bennünket a nagy részvénytársaságok, vagy magánválla­latok is. A legtöbb nagyvállalat, ha újabb működési területet szerez, vagy újabb ágakra terjeszti ki munkáját, újabb leányvállalatot alapít, éppen azért, hogy az új vállalat szabadon fejlődhessék és végezhesse a munkáját. A központ pedig csak a legfőbb irányí­tást intézi és a többi vállalatokkal az összhangot tartja fenn. Ma nem azt az időket éljük, amikor kísérletezni lehet, ma az üzemektől jó, olcsó és a köz ér­dekében folyó működést várunk és ahol ez már megvan, azt nem szabad kockára tennünk. Újból hivatkozom az Üzemvizsgáló Bizottságnak vezetésem alatt hozott határozataira, amely XI. és XII. pontjaiban javasolta, hogy az anyagbeszerzés és pénzkezelés a mo­dern kereskedelmi követelményeknek megfelelően egységes szabályozást nyerjenek, továbbá javasolta: az üze­mek személyzeti státusának, az üzemi fizetéseknek, valamint a nyugellátások­nak mielőbbi egységes rendezését. Mert az üzemeknek kettős adottságuk van: az egyik a főváros lakosságának mi­nél jobb ellátása és egyúttal a főváros háztartásának pénzügyi szolgálata; a másik az üzemekbe fektetett fővá­rosi vagyon hasznosítása. Tartsuk ezt szem előtt és akkor ter­mészetesen a gazdasági élet kellő mű­ködésével javulni fog az üzemek hely­zete is. amellyel a szanálás kérdése ön­ként megoldódik. Tízszázalékos drágasági pótlékot vagy a családi pótlék megduplázását! A Keresztény Községi Párt nevében Petrovácz Cyula a tisztviselőtár­sadalom megvédését követelte a folyton fokozodó drágasággal szemben. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az Uj Budapest egyik szeptemberi számában Petrovácz Gyula a szanálás­sal kapcsolatosan azt a kijelentést tette, hogy ma, amikor a szerencsétlen ter­méshozam következtében amúgy is álta­lános drágaság előtt állunk és amikor a háztartás gondjai a közönség minden rétegében egyre erősebbek lesznek, a közönséget még erősebben megterhelni és a fixfizetésű városi alkalmazottaktól ■újabb levonásokat, illetve megvonáso­I kát eszközölni: teljesen időszerűtlen és megengedhetetlen! Az Uj Budapestben Petrovácz Gyula azt az álláspontot kép­viselte, hogy egy drágasági pótlék, vagy legalább is a családi pótlék száz száza­lékos emelése lenne ma is időszerű és indokolt. Az Uj Budapestben hangoztatott ál­láspontjának a drágasági pótlékot ille­tően Petrovácz Gyula a közigazgatási bizottság e havi ülésén is hangot adott. Azon véleményének adott kifejezést Petrovácz a Kereszténye Községi Párt nevében, hogy azok. akik a drágasági hullámot — tavasz óta öt ponttal ment fel a drágasági index — az ő kötött er­szényüknél fogva nem igen bírják el, vagyis a közalkalmazottak és a nyugdí­jasok, akiknek jövedelmei a többszöri fizetéscsökkentés folytán máris sok standard-szükségletről való lemondás­sal járt, okvetlenül megvédendők a drá­gulás ellen.- A tisztviselő — mondotta Petro­vácz Gyula -— a csökkentések hatása alatt lemondott a könyvről, a ruháról, lemondott minden szórakozásról, keve­sebb húst eszik, kevesebb tejet fogyaszt, feketébb kenyeret eszik. Ebben a kény­szerű helyzetben nem csak ő szenved, hanem belepusztul abba a kultúra, bele­pusztulnak a mozik, szórakozóhelyek, könyvkiadók, az iparosok és belepusz­tul a gazdatársadalom is, mert a fo­gyasztás ilyen óriási mértékben csök­ken. A munkásság meg tudja védeni a maga igényeit, mert sztrájkot alkalmaz. I Vannak osztályok, amelyek át tudják : hárítani a maguk terheit, egyedül a tisztviselő osztály, a fixfizetéses osztály j az, amelynek erre az áthárításra lehető- | sége nincsen! Petrovácz Gyula a maga részéről egy' tiz százalékos drágasági pótlék beveze­tését találná indokoltnak úgy az állami, mint a fővárosi tisztviselőknél. Ha azonban erre nem tudnának fedezetet találni, akkor a sok családosoknál a családi pótlék duplájára való emelését tartaná olyan segítési módnak, amely a köztisztviselők rendjét a koplalástól és a további lemondástól megmentené. Szendy polgármester Petrovácz fel­szólalására adott válaszában azon vé­leményének adott kifejezést, hogy a fő­város mai pénzügyi helyzetében nem igen lehet szó a tiz százalékos drágasági pótlékról, illetőleg a családi pótléknak a duplájára való emeléséről. Kijelen­tette a polgármester, hogy foglalkozni fog a felvetett gondolattal és ha valami megoldást talál, készséggel log erre nézve előterjesztést tenni. A fővárosi tisztviselőtársadalom szé­les rétegeiben élénk örömet és megelé­gedést váltott ki Petrovácz Gyula való­ban a tisztviselőié vsadul om igaz szerete- tén alapuló, bátor és okos kezdeménye­zése. Kétségtelen, hogy Petrovácz Gy ula messzehangzó kijelentéséinek vissz­hangja támad szerte a fővárosban, de különösen Petrovácz Gyula választóke­rületében: a főváros déli kerületében! Zö?íiííncfdI)Mk a leg olcsóit ban Beér Sándor V., Gróf Tisza ístván-u. 5. Tel. 82-4-29. NRGY FERENC ZNE BELVÁROS iBUTOfótfliíIÖ vÁL-LFÍL- R TR BdDPPEST. Mély tisztelettel szives ludomá.» sara hozom, hogy alanti cím alatt uj bútor szállító vállalatot alapítot­tam Azzal a kéréssel fordulok kedves Ismerőseim és Pártfogóimhoz, hogy megbízásaikkal a lövőben is támo­gatni szíveskedjenek. Garantálom, hogy ugyanazon előzékenységgel, szaktudással és lelkiismeretességgel fogom saját vállalatomat vezetni, mint azt eddig is 15 éven keresz­tül tettem. Ebben segítségemre lesz fivérem Hangéi Andor és kipróbált szakembereim. Mély tisztelettel : NAGY FERENCNÉ Budapest, IV., Vád-utca 46. (Angol Kisasszonyokkal szentben.) Telefon: 89-1-44. VíüOmiZi NOTES! HAT hogy túlzottan nagy ÉRDEKLŐDÉS nem nyilvánul meg a pénzügyi bizottságnak a késő éjszakai órákba nyúló költségvetési tárgyalásai iránt, azt a legelfogulatlanabb szem­lélőnek is meg kell állapítania. Aminek csak részben oka a mélyen tisztelt pénz­ügyi bizottsági tag urak fásult, fáradt volta, föindokáit szerény véleményünk szerint abban kell keresni, hogy nem ,délelőtt, hanem délután vannak ezek az ülések. Az első budget-ülés a pénzügyi bi­zottságban délelőtti órákra esett, ami­kor is valóban zsúfolt ház hallgatta végig a polgármesteri expozét. Az ál­talános vitánál még úgy-ahogy kitar­tottak az urak, de a részleteknél bi­zony (döf or dúlt, hogy a szónokon és egy-két párthívén kívül a bizottsági tagok közül senki sem foglalt helyet a nagy patkóalakú asztal körül. Az érdeklődés hiánya a legfeltűnőbb szerdán délután volt, amikor is az ön­álló vagyonkezelésű nagyüzemeknek az- általában igen sok hozzászólást pro- .vakoló költségvetése került szőnyegre. Mindössze négyen voltak jelen öt óra .után, amikor az akadémiai tíz perc l,elelése után L a in o t Le alpolgár­mester megnyomta az ülés megkezdé­sére a csengőt. Viszont az is igaz. hogy ugyanakkor képviselőház volt, még pedig az első interpellációs nap és a pénzügyi bizottságnak azokat a tagjait, akik egyben országgyűlési képviselők •is. természetszerűen jobban érdekelte a külügyminiszter válasza az Eszter- házc-félc interpellációra, mint a pénz­ügyi bizottságban elhangzott felszólalá­sok. Viszont az is igaz, hogy W o l f f Károly a pénzügyi bizottság ülését tar­totta fontosabbnak, mert idejött el, hogy az Élelmiszer üzemet illetően a tőle megszokott precizitással köriona- lazza álláspontját. * SZERDÁN REGGEL PONTBAN i N YOLC órakor megállt a polgármester j autója az új zuglói elöljáróság frissen \ festett kapuja előtt. A polgármester, aki | annyi szeretettel és polgártársai iránti nagyrabecsüléssel vett részt két héttel ezelőtt az új elöljáróság ünnepélyes felavatásán, azért jött el, hogy egv munkanapját is megnézze a főváros legifjabb kerületének. Mondanunk sem kell, hogy a bejelentés nélkül történő polgármesteri látogatás az elöljáróság minden tisztviselőjét az íróasztalnál ta­lálta. S c h m ad e r e r Oszkár dr. ta­nácsnok. az elöljáróság vezetője, fogad­ta a polgármestert, aki végigment, az új elöljáróság valamennyi hivatalos helyiségén és érdeklődött a tisztviselők­nél az ügymenet felöl. Fél kilenckor a polgármester már a központi városhá­zán volt és hozzákezdett rendes napi te vékenységéhez. * A GYÁSZ ÉS RÉSZVÉT valóban impozáns megnyilatkozásai közepette helyezték hétfőn délután a farkasréti temető lialotta sházából örök nyuga­lomra F. Szabó Sóindornél, leányát R á t k a i Károly dr. kollégánknak, az Esti Kurír fővárosi rovatvezetőjének. A koszorús-kocsit zsúfolásig elborította a szebbnél szebb koszorúk tömege. Fehér virágok, fehér és rózsaszín szalagok: meghaló jeléül annak, hogy egy alig bimbózó életei: tizenkilenc esztendős fiatalasszonyt ragadott el a halál. A koporsó mellett Szabó Imre re- formátus esperes, a főváros törvényha­tósági bizottságának tagja mondott meghaló imát és gyászbeszédet. A maga egyszerű nemességében megragadó ere­jű beszéd alatt szem nem maradt szára­zon. A szomorú haláleset kapcsán a gyászbaborult szülőket barátaik és tisz­telőik nagy serege bensőséges részvét- nyilatkozatokkal árasztotta el. A POLGÁRMESTERT, MINT A TÁRSADALMI EGYESÜLETEK SZÖ­VETSÉGE országos társelnökét, az or­szágos elnökségének kétszáz tagú kül­döttsége üdvözölte szerdán délután polgármesteri beiktatása alkalmával Szörtsey József ügyvezető elnök vezetésével. K a r a y-K r a k k e r Kálmán, Pest vármegye főispánja, a Tesz országos társelnöke mondotta az üdvözlő beszé­det: — Különösen a hivatalos szobákon kívül álló társadalom, — mondotta Karay-Krakker főispán — valami olyasfélét vett észre, jobbára liberális lapok hasábjairól, mintha Budapest és a vidék között éket akarnának verni, annak a hangoztatásával, hogy a fő­város és a vidék, de különösen a peri­féria között, differenciák vannak. Tu­dom és Tőled tudom, hogy minden jó- ravaló szándék, törekvés és készség megvan arra, hogy a gondjaidra bízott érdekek sérelme nélkül, baráti jobbot nyújts a megyének és a perifériális gazdaközönségnek. — Szívügyem ez a mai ünnep és igazi nagyrabecsülésünk és barátságunk melleit egyéni jókívánságaimat is tol­mácsolom. Nem régi az ismeretség, de a rövid idő elég volt ahhoz, hogy meg­ismerjem a szívedet, megismerjem érté­kes tulajdonságaidat. Tudom, hogy nem szereted hallani szemtől-szembe az ilyen szavakat, mert a Te életed alapja az a jelmondat — nem jelszó — amely négy szóból áll: munka, becsület, igazság és emberszeretet. Munkatársaid között az első vagy, aki hivatalba mégy, és az utolsó, aki eltávozol. Becsületességed, jellemed nyitott könyv, ezért tett az or­szág első városa polgármesterévé, első polgárává! Ezért tett ennek a városnak ; kormányzójává, vezetőjévé és istápoló- jóivá! Szivünk meleg magyar szereteté- vcl kívánjuk Isten áldását munkássá­godra, kívánjuk hogy a keresztény nemzeti szellemnek, amelynek aktiv és ezeket az eszméket istápoló tagja vagy, ■ légy a városházán is képviselője! A polgármester meghatottad vála­szolt az üdvözlésre: — Én tényleg a csendes munkának vagyok a híve, — mondotta többek kö­zött a polgármester — ennek a csendes munkának azonban következetesnek, ke­ménynek és célravezetőnek hell lennie és ahogyan én a magam szerény sze­mélyében ezt betartom, ugyanúgy meg­követelem munkatársaimtól is! Mi ma­gyarok ugyanis nagyszerűen tudunk beszélni, remek autonómiáink vannak, kitünően tudunk tanácskozni, de hibánk az, hogy sokat beszélünk és hogy mind­nyájan vezérek akarunk lenni, nem tudjuk magunkat alávetni egy vezető akaratnak. — A magam személyében — foly­tatta a polgármester — a legnagyobb megbecsülő je vagyok az autonómiának, hiszen annak vagyok legelső tisztvise-

Next

/
Thumbnails
Contents