Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-26 / 4. szám

1935 január 26. UJ BUDAPEST 3 Egy Jogász-tanácsnokkal kevesebb, egy mérnök-tanácsnokkal több ? 4* Kombinációk a városháza fontos személyi kérdései körül-— Az Uj Budapest tudósítójától. — Az a lendületes munkatempó, amelyet Szendy polgármester hatalmas energiája a városházán diktál, két pozitív cél irányában csúcsosodik ki. A városháza munkásságának legjelentékenyebb íészét a folyó ügyeken kívül a multevi záró- számodás összeállítása és a jövő évi költségvetés előkészítése foglalja le, kap­csolatban azokkal az előkészületekkel, amelyeket az ezévi költségelőirányzat belügyminiszteri jóváhagyásának a fővá­roshoz való leérkezése idejére tettek jó- előre folyamatba. A másik nem kevésbbé fontos munka a szanálással kapcsolato­san van folyamatban. Ebben az irány­ban állandó és beható megbeszélések foly­nak a főpolgármester és a polgármester között és a polgármester mindent elkövet abban az irányban, hogy a teljes csend­ben, de a tőle megszokott alapossággal dolgozó főpolgármester mindazokat a felvilágosításokat megkapja szanálási munkájával kapcsolatban, amelyekre szüksége van. A városháza ezirányú munkásságának illetően a státusrendezés problémája áll előtérben. Még néhai Borvendég főpol­gármester bízta meg Felkap Ferenc dr. tanácsnokot a státusrendezési munkála­tok irányításával, különös tekintettel a szanálásra és racionalizálásra. A hóna­pok, sőt évek óta folyó racionalizálási munkálat most már rövidesen tető alá fog kerülni és a tizenhetes bizottság a közeljövőben abban a helyzetben lesz, hogy a főpolgármester előterjesztése alapján részletesen foglalkozzon a fő­városi közigazgatás és tanügy személyi v ona tkozásaiv al. A szigorúan zárt ajtók mögött folyó személyzeti racionalizálási, illetőleg stá­tusrendezési munkálatokról hivatalos közlést nem adtak ki, de a kiszivárgott részletek is igen érdekesek és közelről érintik úgy a tisztviselő személyzetet, mint a várospolitikai pártokat. Nem titok a városházán Szendy polgármester azon szándéka, hogy a jogi minősítésű tanácsnoki állások közül egyet megszün­tet, ezzel együtt természetesen megszű­nik az egyik jogi minősítésit vezető alatt működő polgármesteri ügyosztály is. A polgármesternek az az elhatározása, a városházán elterjed hírek szerint, hogy az üresedésben levő, illetőleg rövidesen megüresedő jogi képesítéshez kötött öt tanácsnoki állás közül egyet nem tölt be. Hogy melyik lesz az az ügyosztály, amelyet megszüntetnek, arra vonatko­zóan jelen pillanatban még csak talál­gatni lehet. Állítólag három ügyosztály valamelyikéről vem szó: a közművelődési, városgazdasági, illetőleg Közgazdasági ügyosztályok közül fogja az egyiket a polgármester halálra ítélni. Legtöbb valószínűség amellett szól, hogy a köz- gazdasági ügyosztály lesz ez, amelyet részben a városgazdasági, részben a köz- élelmezési ügyosztályokba fognak beol­vasztani. Természetes, hogy az ügyosztályok mindig a vezetőkhöz vannak kötve, és sok momentum szól amellett is, hogy a pol­gármester azon elhatározásában, hogy az egyik jogi képesítésű vezető alatt műkö­dött ügyosztályt megszünteti, azok a szempontok is vezetik, hogy melyik ügy­osztálynak jelenleg ki a vezetője? Most már bizonyosra vehető, hogy az alpolgármesterré választott Lamotte Ká­roly örökébe a pénzügyi ügyosztály élén Bódy László dr., a közlekedési ügyosz­tály agilis, nagytudású és általános népszerűségnek örvendő tanácsnoka ke­rül. Ilyképpen megürül a közlekedési ügyosztály előkelő vezetői pozíciója: erre kombinálják elsősorban Felkap Ferenc dr. tanácsnokot, a közgazdasági ügyosz­tály jelenlegi vezető tanácsnokát, akit a fiatalabb tanácsnoki nemzedék reprezen­táns értékének tart a városházi köztu­dat. A városházán azonban sokat beszél­nek arról is, hogy a polgármester egyéb áthelyezéseket is tervez, sőt arról is szó van állítólag, hogy az ügyosztályok ve­zetésében egészen nagymértékű változá­sok is várhatók. Maga a polgármester, akihez e tárgyban kérdést intéztünk, nem tartotta célszerűnek, hogy terveiről időnek előtte nyilatkozzon, csupán azok­ra a híresztelésekre vonatkozóan, hogy egyes tanácsnokok ide vagy oda helyezé­sét illetően nagyarányú megmozdulások észlelhetők, jelentette ki a polgármester, hogy a tanácsnoki állások között nem lehet válogatni, mindenkinek engedel­meskednie kell abban az irányban, hogy ott látja el hivatalát, ahova őt a polgár- mester akarata állította. Azokon a bizalmas tárgyalásokon, amelyek a státus-rendezést előkészítik, sok szó esik arról a kívánságáról a mér­nök-társadalomnak, hogy állítsák vissza ILKOVITS J. Központimé s- es ulzuezsiew uailalata V , JÓZSEF-TÉR 11 Telefon 81-1-54. az időközben lecsökkenteti harmadik mérnök-tanácsnoki állást. Ennek a lét­számszaporításnak propagálói azzal ér­velnek, hogy a városrendezési ügyosz­tály vezetőjének okvetlenül tanácsnok­nak kell lennie, akkora felelősséggel jár ez a nagyfontosságú pozíció. Viszont ab­ban az irányban is felmerültek kívánsá­gok, hogy csupán egyetlen mérnök- tanácsnoka legyen a városházának, aki a főváros egész műszaki vonatkozású ad­minisztrációja felett áll. Ebben az eset­ben a netalán megüresedő egyik mérnöki tanácsnoki állást nem töltenék be. Végeredményben kétségtelen, hogy ezekben a kényes és nehéz ügyekben a döntő szót a szanáló főpolgármester fogja kimondani a tizenhetes bizottság véleményének meghallgatása után. A ta­nácsnokok áthelyezését illetően a polgár- mester természetesen szuverénül dönt, a várható átcsoportosításra azonban mindaddig nem kerül sor, amíg Lamotte alpolgármestert nem installálják. Mivel pedig az installáció késik, mert az al- alpolgármesteri választás ellen egy nyu­galmazott fővárosi tisztviselő panasszal élt a közigazgatási bírósághoz (ugyan­az a tisztviselő, aki Szendy Károly pol­gármesterségét is megpanaszolta a múlt év nyarán és ugyanazon indokokkal, amelyekkel most Lamotte megválasz­tása ellen is panaszt emelt), a szóban- forgó áthelyezésekre és az új alpolgár­mesteri ügybeosztásra sem kerül feb­ruár első napjai előtt sor. tért római katonák, akiknek a beheg- gedt sebhelyük volt az érdemrendjük. Neked és nekünk, tisztelt kollegáim, közös nagy érdemrendjeink vannak: a sebhelyek, amelyek ifjúságunk óta egymást fedik. —• Véres háborús esztendők után — folytatta általános figyelem közepette Fehéri Armand — jött száz esztendő­vel ezelőtt egy csöndesebb idő, amikor ennek az országnak a közvéleménye nagyon érdeklődött minden iránt, ami a törvényhatóságokban történik. A sajtó nem volt szabad, a törvényható­sági élet eseményei titkok maradtak és e titok leplét hiába igyekeztek fel- lebbenteni, a titok zárva maradt, meid így kívánta ezt a hatalom! És ezek­ben az években mégis akadt valaki, aki megírta a Törvényhatósági Tudósí­tásokat és ezek a törvényhatósági tudósítások eljutottak Magyarország minden városába, úri kastélyába. 1831-ben Kossuth Lajos írja a Tör­vényhatósági Tudósításokat és azokat tollbamondja vagy száz jurátusnak és serceg a lúdtoll és a pósta az ország minden részébe szétviszi a törvény- hatósági tudósításokat. Éppen száz évvel ezután, 1931-ben ismét nagy szükség van törvényhatósági tudósí­tásokra, mert a törvényhatósági ta­nácsülések zártak voltak, nekünk az ottörténtekröl mégis híradással kellett szolgálnunk! • Tisztelt kollegáim, soha nem fogjuk elfelejteni, hogy Bródy Ernő­nek köszönhetjük azokat a Törvény- hatósági Tudósításokat, amelyeket a törvényhatósági tanács zárt üléseiről a lapjaink számára mindenkor idejé­I ben és pontosan megírhattunk. Soha nem felejtjük el, hogy Bródy Ernő törvényhatósági tudósításai sohasem követtek politikai célokat: ő pártállás nélküli törvényhatósági tudósító volt a tanácsteremben. Neki volt arra gondja, hogy a városházi újságírók hű és pártatlan tudósítást kapjanak. Ezt a pártatlan, lelkes újságírói munkát köszönjük meg itt Bródy Ernöúek, ezen az egyszerű, polgári vacsorán! * LELKES TAPS FOGADTA FE­HÉRI nagyhatású beszédét, amely után Bródy Ernő emelkedett szólásra: — A városházi újságírók — mon­dotta — Budapest szerelmesei! A legtöbbjének közülük nincs egy te­nyérnyi földje ezen a Budapesten, mégis úgy szereti a fővárost, mintha az egész az övé volna. Ezt a lelkes megható munkát, amelyet évtizedek óta lát a városházi újságírók részéről, akarta ő elősegíteni, amikor a törvény, folytán zárt tanácskozó testület: a tör­vényhatósági tanács üléseiről tudósí­totta a városházi újságírókat. Elmondotta Bródy Ernő, hogy ami­kor látta a szürke és jelentéktelen kommünikéket, amelyeket a tanács­ülésekről kiadtak, a s a cr o e g o smo volt az, amely őt eleinte a saját és párthívei beszédeinek a nyilvánosság­gal való közlésére késztette. Azt akar­ta, hogy az ő felszólalásai ne a rideg és rövid kommünikében, hanem annál nagyobb terjedelemben lássanak nap­világot. Később azután, amikor tanács­tagtársai látták, hogy a Bródy Ernő tudósításai bőven és részletesen meg­jelentek a napilapokban, maguk is kedvet kaptak arra,, hogy az ő felszó­lalásaikkal és megjegyzéseikkel is olyan részletesen foglalkozzon a sajtó, mint a Bródy Ernőéivel vagy a Rassay Károlyéival. — Így történt, — mondotta moso­lyogva Bródy — hogy lassan és akara­tom ellenére a törvényhatósági tanács hivatalos tudósítójává léptem elő. < — Sajnos, most már bizonyos pár­tatlanság is kötelezett, mert hiszen nem csak a magam és párthíveim beszédeit kellett leírnom, hanem a Wo l f f Károlyét és a Kozma Je­nőét is. Végül aztán: politikusból új­ságíró lettem, aki teljesen objektiven és önzetlenül ad tudósítást az előtte lejátszódó eseményekről. Később ez a kivételes pozícióm azután annyira ki­alakult, hogy Wolff Károly vagy Koz­ma Jenő volt az, aki odaszólt nekem ülés közben: — Kérlek, ezt pontosan jegyezd! Kérlek, ezt ne add le a lapoknak, mert ez a megjegyzésem bizalmas volt. — Egyre vagyok büszke, — fejezte be felszólalását Bródy — hogy az alatt a néhány esztendő alatt, amíg az én törvényhatósági tudósításaim tar­tottak, soha senkinek k e Ile­rn etlensége azok miatt nem volt. Nem annak, aki beszédet mon­dott, de az újságírónak sem, aki az én följegyzéseim alapján a törvényható­sági tanácsban elhangzottakat leadta a lapjának. Ez az én legnagyobb érdem­rendem a törvényhatósági tanács ti­szavirág életé vei kapcsolatban, és az a toll, amellyel a ti baráti szeietete- tek most megajándékozott engem ! a UJFALUS1 NÉMETHY KÁROLY dr. tanácsnok, aranysarkantyús vitéz, a nagyezüst vitézségi érem, az ezüst és bronz signum laudis, a katonai ér­demkereszt a kardokkal és a Károly- csapatkereszt tulajdonosa, ha felveszi ragyogó huszárkapitányi egyenruhá­ját, a sok pompás kitüntetés mellé most egy új és értékes érdemrendet akaszthat. A hivatalos lap legutóbbi száma közli, hogy a kormányzó úr őfÖméltósága engedélyt adott Némethy Károhjnak, hogy a spanyol polgári érdemrend középkeresztjét elfogadja és viselje. Ezt az érdemrendet, amely vörös-fehér szalagon vörös-fehér nyolc­ágú kereszt, zöld koszorúval körítve és a kereszt közepén Pallas Athene emblémájával, a tavalyi spanyol hang­verseny megrendezése és a spanyol emléktábla, leleplezése körüli érdemei­ért kapta Budapest kitűnő és általá­nos népszerűségnek örvendő kultúr- tanácsnoka. ^ A RÉGI VÁROSHÁZA egy érdekes és népszerű alakja hunyt el a héten: K o v á c s y Andor nyug. székesfővá­rosi segédhivatali igazgató halt el január 23-án, életének hetvenedik évé­ben. Az elhunyt sógora volt B ár c z y István nijug. polgármesternek. * HUSZONÖTÉVES ÍRÓI JUBI­LEUMÁT ünnepli vitéz Horváth Béla dr. székesfővárosi tanácsjegyző a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubjában, e hó 26-án, szombaton.

Next

/
Thumbnails
Contents