Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-26 / 4. szám
XIII. évfolyam 4. szám Budapest, 1935. január 26. n < / UJ BUDAPEST Külvárosok A város határszélein: Óbudán, Zuglóban, vagy Kőbányán új világ nyílik a belső városrészekből néhanapján ide- ránduló számára. Más ritmusra hangolódik az élet a külvárosokban: a világváros zajos lüktetése itt álmos unalommá halkul, a százesztendős, vagy még annál is idősebb családi házacskák egyhangúságát alig-alig töri meg egy-egy proletár-jellegű bérkaszárnya. Mintha nem is tartozna a hatvan esztendeje összenőtt három-egy székesfővároshoz Óbuda: a maga kanyargós uccuival, dü- ledezö tűzfalaival, földbesülyedt kuckóival, amelyek között betolakodó idegenképp ’■ a dübörgő villamos. És mintha .napesttől háromszáz kilométerre eső alföldi mezővárosban járnánk, ha Kőbánya vagy Zugló modernebb és szélesebb, de erősen vidéki jellegű uccáit rójuk. Külön világok ezek: nem dicsekedhetnek azzal, hogy nagyhatalmú párt- főnökök koknak falaik között, akik nyomán azután csőstül jön a nagyvárosi kultúra minden áldása. A m a külvárosi ablakok mögött erősen és tisztán égnek a\ keresztény gondolat őrtüzei. A külvárosok konzervatívok: yiemcsak petróleum-lámpás estéikkel, macskafej-köves uccuikkal, hanem érzületükben és gondolkodásukban is! Hűségesen és megbízhatóan tart ki Óbuda, Zugló és Kőbánya népe a keresztény és nemzeti eszme mellett és nem véletlen, hogy Wolff Károlyt a legsötétebb Óbudában, á Korona Vigadóban, szerdán este a lelkesedésnek és bizalomnak extá- zisszérű kitörései fogadták. Óbudán széles körű politikai agitációra nincs is szükség, mert ez á városrészi ha hamupipőke is a városházán, szívében és világnézetében mindig keresztény és nemzeti maradt. Okosak és találóak azok a megállapítások, amelyeket Wolff Óbudán tett. Leszögezte, hogy Óbuda a kispolgárok városa és ebben a városrészben még ma is sok az apo-ó családi ház. Fontos, hogy ezek a családi házak megvannak, sőt fejlődnek, többet ér, mintha adósságból épült palotasorok szegélyeznék a főútvonalakat és az új gazdákat a Lipótváros adná. Kijelentette, hogy az óbudai híd, valamint a fejlődés szempontjából annyira fontos többi óbudai kérdés a megvalósulás küszöbén áll és a keresztény- párt mindent megtesz a kerület fejlődése érdekében. A demokrata vezérek, akiknek két évtizeddel ezelőtt még fellegváruk volt Óbuda, ha hazamentek ciz agitációs vacsorákról, a Császárfürdőnél, Óbuda határán, már elfelejtették ígéreteiket, amelyeket azután sohasem valósítottak meg. Wolff Károly óbudai kijelentései azonban többek és kötelezőbbek a demokrata frázisoknál és meggyőződésünk, hogy a törvényhatósági bizottság is végre felfedezi Óbudát csakúgy, mint Zuglót és Kőbanyát, a kis házak kis polgá/i'ait, akik a sok frázis után végre kapni is akarnak valamit attól a fővárostól, amely jelentős mértékben az ö udófitté- reikből épült és szépült metropolissá. Miért nem hívják össze a tizenhetes bizottságot? Petrovácz Gyula a deSieitmeutes zárszámadásban a legnagyoí* nyilvánosság előtt a kereszténypárt politikai igazolását látja •-a tja ^ *Ö Oi CD < U> P' c+ 4 - O < to 1-t H* l-\ t-t *25 o ^4 v- H* pú H CD <5 < P" P crt- O M M —- Az Uj Budapest tudósítójától. — Az Uj Budapest legutóbbi számában elsőnek ismertettük a főváros 1934. évi zárószámadásainak azt a szenzációs eredményét, amely szerint a székesfőváros vezetősége az elmúlt esztendő folyamán deficitmentesen gazdálkodott. Az Uj Budapest tudósítása nyomán az összes napilapok foglalkoztak az 193U. évi fővárosi zárószámadások mérlegével, aminek ehhez a feltűnést keltő eredményéhez messzemenő következtetéseket fűztek. Már az Uj Budapest legutóbbi számában is jeleztük, hogy a városházi pártok vezetői igen nagy érdeklődéssel tekintenek a záró számadások mérlegének a kialakulása elé éspedig nemcsak azért, mert a deficitmentes zárószámadás komoly befolyást gyakorolhat a szanálási művelet folytatására nézve, hanem főként abból a szempontból, hogy a zárószámadásoknak ez a kitűnő eredményé utólag igazolja a városházi pártoknak a vezetőit, akik kezdettől fogva a legélesebben ellenezték ázz új fővárosi törvény megalkotását és a szanálás elrendelését. Multheti cikkünk ebben az értelemben széleskörű visszhangra talált. Alig. van olyan napilap, amelyik ezt az értesülésünket át he vette volna és ne foglalkozott volna a városházi politikai életben ezzel kapcsolatosan várható fejleményekkel. A városházi pártok vezetői egymás között már megbeszélést is folytattak arromézve, hogy milyen további lépéseket kell tenniök a maguk álláspontjának az igazolására. Legutóbb rendkívüli közgyűlés összehívásának a gondolata is felmerült. Az Uj Budapest munkatársa ebben az érdekes szituációban szükségesnek tartotta, hogy Petrovácz Gyulához, a Keresztény Községi Párt egyik vezető tagjához forduljon felvilágosításért. Mihdenekelőtt azt a kérdést vetettük fel, hogy a Keresztény Községi Párt szükségesnek tartja-e rendkívüli közgyűlésnek az összehívását. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: —• Rendkívüli közgyűlés összehívását — egyelőre — nem tartjuk szükségesnek. Mi a magunk részéről állandóan azt hangoztattuk, hogy a főváros pénzügyi és háztartási helyzete nem ad okot aggodalomra. A mi felfogásunk, amely élesen szembehelyezkedett a kormány által elgondolt szanálási műveletnek a végrehajtásával, általánosan ismert úgy a főváros nagy- j közönsége, mint a kormányzati tényezők előtt is. Most legfeljebb arról lehet szó, hogy az 1934. évi zárószámadások eredményével is bizonyítsuk utólag eredeti álláspontunknak a helyességét. Erre sor kerülhet, előbb azonban meg kell várnunk az 1934. évi zárószámadások publikálását és esetleg az új költségvetés kormányhatósági jóváhagyását is. Szerintem ugyanis a záró- számadások publikálása és az 1935. évi költségvetésnek a jóváhogyása szoros junkáimban állanak egymással. A belügyminiszter amikor az új költségvetés jóváhagyása felől dönt, a uálog természeténél fogva figyelembe veszi a múlt évi zárószámadásoknak az egyenlegét. Biztos tudomásom van arról, hogy a főváros 193U- évi zárószámadásai nem tüntetnek fel deficitet, sőt még felesleg is mutatkozhatik. Ilyen körülmények között telj es mértékben igazolva vagyunk, ezt az igazságot le is fogjuk szögezni a legnagyobb nyilvánosság előtt, de előbb meg kell várnunk a zárószámadások nyilvánosságra hozatalát és a belügyminiszter döntését az 1935. évi költségvetés jóváhagyását illetően. Arra a kérdésre, hogy a zárószámadások és az új költségvetés kormány- hatósági jóváhagyása befolyásolhatja-e a szanálási műveletnek a folytatását, Petrovácz Gyula a következőket felelte: —1 A belügyminiszteri leirat, amely az új költségvetés jóváhagyása felől fog intézkedni, kétségkívül tartalmazni fog bizonyos olyan rendelkezéseket, amelyek a szanálás további irányára befolyással lesznek. Itt azonban szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a városházi pártok vezetői egészen máskép képzelték el az új fővárosi törvény által statuált tizenhetes bizottságnak a működését. Az új fővárosi törvény ezt a tizenhetes bizottságot, amely a pártok tekintélyesebb tagjaiból áll, a szanálási művelet ellenőrzésére rendelte. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy bennünket egyáltalán nem hoznak abba a helyzetbe, amelyben az ellenőrzésre nekünk módunk nyílnék. A szanálási művelet ellenőrzésére hivatott tizenhetes bizottságot ugyanis az új törvény életbeléptetése óta egyet- len egyszer hívták össze. Tavaly májusban lépett életbe az új fővái törvény és néhány héttel később £ vendég Ferenc főpolgármester e szer hívta össze a tizenhetes biz< ságot, abból a célból, hogy bemutat nekünk a részvénytársasági igazgd ságok létszámának leszállítására és tantiémek csökkentésére vonatke' tervezetét. A tantiémek csökkenté . ellen, —• ami a szanálás szempontjából egyedül lényeges kérdést volt —- egyetlen párt részéről sem hangzott el semmiféle kifogás. Ellenben minden oldalon azt követelték, hogy az ellenőrzés hatályosabbá tétele érdekében az igazgatósági tagok létszámát ne csökkentse túlságosan a főpolgármester. Senkisem beszélt tehát az elérhető megtakarítások ellen, Borvendég főpolgármester azonban ragaszkodott eredeti tervezetéhez. Egyetlen egyszer hívtak tehát össze bennünket, de felfogásunk ebben az egy esetben sem érvényesült. Nehezményezzük, hogy a tizenhetes bizottságot egyáltalán nem hívták össze, pedig legutóbb is történt egy olyan intézkedés, ami összefüggésben van a szanálással. Ez az intézkedés a tisztviselők mellékjárandóságainak tíz százalékkal való leszállítása volt. A jövőre nézve feltétlenül érvényesít teni óhajtjuk azt a felfogásunkat, hogy a főváros vezetőségének meg kell hallgatnia a tizenhetes bizottság tagjait, és pedig nemcsak a már kész szanálási rendelettervezetekre nézve, hanem az eredeti elgondolásokra nézve is. Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb eljárásnak tartom ugyanis, ha a főváros vezetői rögtön az eredeti elgondolásokat ismertetik meg velünk és már itt módot nyújtanak nekünk am ra, hogy véleményünket kifejthessük. A tizenhetes bizottság egyébként sem tárgyal nyilvánosan, elesik tehát minden aggodalom. — Abból a körülményből, — folytatta Petrovácz Gyula — hogy a tizenhetes ellenőrző bizottságot még mindig nem hívták össze, azt a következtetést kell levonnunk, hogy nincs letárgyalásra váró szanálási tervezet. A deficitmentes költségvetés és a fölösleggel záruló múlt évi zárszámadás valóban azt mutatja, hogy valami különösebb szanálási intézkedésre egyáltalán nincsen szükség. A köz- igazgatási fronton tényleg nem látunk okot különösebb szanálásra, ugyanezt ^ r*. \ o: £ 5 * ^ V-1 A O c+ P' P
