Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-19 / 3. szám

XIII. évfolyam 3. szám

Budapest, 1935. január 19.

TFT BUDAPEST

Az élet polgármestere

A megújhodás kora, amelyet Széchenyivel kapcsolatban reményben gazdagnak és tettben szaporának nevezett a költő, visszatérőnek látszik, ha agilis új polgármesterünk cselekedeteit tesszük a mérlegre. Ahová tekint a frissszemű polgármester, új gondolatok és célkitűzések sarjadnak. A tabáni elgondolásnak új mederbe való terelése, a tabáni építkezés helyett a belső Erzsébetváros kiképzésének fontossága, a kerek száz esztendeje vajúdó rókusi probléma gyors és tökéletes megoldása azok a kiemelkedő mozzanatok, amelyeket csokorba kötöttünk S z endy Károly egy hetéből. Biztos, hogy a következő hét újabb frappáns ötleteket fog kitermelni, az azután következő hét szintén: csupa olyan ötletet, amely mentesen minden fantazmagóriától, a rideg és józan gazdaság-politikus szemüvegén át is nézve, okos és megvalósítható ideákat foglal magában. Mindannyiukat közösen jellemzi S z endy Károlynak szédítünk legnagyobb erénye: a sallangoktól mentes gondolatoknak egyszerű, gyors, lárma és feltűnés nélkül való megvalósítása.

Valóban annak mutatkozik Szendy Károly, aminek első sajtó-nyilatkozatában ígérte magát: az élet polgármesterének! Milyen az élet? Megváltozhatatlan gazdasági törvényeken nyugszik, nem tűr késedelmet, nem bocsátja meg a kisiklásokat, hangosan kopog a lusta és unalmas emberek ajtóin, frissütemű, rohanó, vidám, örül a tavasznak és az eredményeknek. Ez az élet és ennek az életnek a polgámnestere Szendy Károly, a merész sudárb a szökkent kisded mag, mert az ö személyével és egyéniségével legközelebbi rokonságban a legnagyobb magyar mélységes és heves energiája áll, azé a legnagyobb magyaré, akiről a cikkünk bevezetésében foglalt megállapításokat — és ezt is — Arany János tette.

Az életnek azonban vannak árnyoldalai is, vannak nehéz percek, súlyos helyzetek, sötét szakadékok. Van egy polgárság Budapesten, amely esztendők óta történelmi időket, él, de a történelmi időkből csupán a történelmi idők hátrányaiban: a fokozott gondokban és szenvedésekben részesedik. Szendy nemcsak a harsogó és vidám életnek, hanem ennek a szomorú, fáradt, háború-utáni budapesti életnek is a polgármestere. Az ő feladata nemcsak az alkotás, hanem az alkotásokkal kapcsolatban, sőt azokat megelőzően az elesett gazdasági élet megsegítése, a szegények gyámolítása, a közterhek enyhítése. Amint az alkotásokra, erre is lesz energiája és lehetősége Szendy polgármesternek. Meg van a módja és az erős ökle is hozzá, hogy amint a tanügyi ügyosztályban három éven át csinálta, racionalizáljon és szanáljon, úgy azonban, hogy azt csak a költségvetési diktátor kék ceruzája vegye észre, taka/rékoskodjon és csökkentse a közterheket úgy, hogy az elvont és megvont összegek senkinek se fájjanak.

Mi a baj az Éíetmiszerüzemnél

Az Uj Budapest részére irta : SZŐKE GYULA ár.

Azzal a támadással szemben, hogy a Községi Élelmiszerüzem felesleges intézmény és csak konkurenciát csinál a magánkereskedőknek és vállalkozóknak, az elnökletem alatt dolgozott üzemvizsgáló bizottság komoly tanulmányok után megállapította, hogy erre a közintézményre szükség van. Ezt nem lehet olyan kereskedelmi vállalatnak tekinteni, amely csak egyesek magáncéljait, vagy a köznek, mint ilyennek kizárólag a pénzügyi hasznait szolgálja, hanem ez az a szükséges közélelmezési intézmény, amely egyrészt irányítja a főváros tömegélelmezését, másrészt helyes működésével itt bent a fővárosban árnivelláló munkát fejt ki, a vidéken az élelmiszerek elhelyezését a felhozatal eszközlése révén biztosítja, a feleslegeket pedig segít külföldön elhelyezni. Az üzemvizsgáló bizottság a közgyűlés és a belügymi niszter által is elfogadott jelentésében rá is mutatott azokra a szervezési szükségességekre, amelyek mindegyik fővárosi üzemnél keresztüviendők, ha azt akarjuk, hogy az üzem a kor színvonalán, jó kereskedelmi felfogással kifejtendő közhasznú tevékenysége során tisztán meglátható és könnyen ellenőrizhető munkát fejtsen ki.

A Keresztény Községi Párt elnöke, Wolff Károly a multévi zárszámadással kapcsolatban egyik pénzügyi bizottsági ülésen újabb üzemi vizsgálóbizottság kiküldését kérte, amely ezeknek az előző bizottság által javasolt rendelkezéseknek a keresztülvitelét és hatását ellenőrizze és az új fővárosi törvény értelmében történő üzemi átalakítások során szükséges intézkedésekre vonatkozóan javaslatot tegyen. Az idei költségvetés közgyűlési tárgyalásán viszont magam is rámutattam annak a mulasztásnak a káros következményeire, hogy sem az üzemvizsgáló bizottság helyes javaslatai keresztül nem vitettek, sem az üzemi szabályzat mindeddig meg nem alkottatott.

Ez talán sehol nem oly szembeszökő, mint a Községi Élelmiszerüzemnél, amely célját szinte szem elől tévesztve mondhatni

szatócsüzletté lett, amelyben hústól kezdve egészen pálinkáig minden kapható,

kiszolgált kórházaktól kezdve egészen a házibálig mindent, de ugyanakkor ezekbe az aprólékos pepecselésekbe bele ölte összes erejét és idejét és a nagy célok szolgálatára semmi nem maradt. Pedig ezeket a célokat már annyiszor ismételtem, hogy unalmassá vált; de nem tudtam annyiszor ismételni, hogy úgy magában az üzemben, mint a törvényhatóság vezetőségében azzá a közhellyé váljék, amely a megértett feladat minél hamarabb való és minél' helyesebb keresztülvitelére a

legjobb erőit összpontosítja. Ügy látom, hogy

szétesett a városházán az egész űzetni és közélelmezési gondolat, aminthogy ez a fontos és országos viszonylatban is elsőrendű feladat a földművelési kormányzatban sem talált megértésre és mostohagyermekként kezeltetett.

Változás a polgármesteri székben, változás a fővárosi kormány képviseletben és változás a földművelésügyi kormányzatban, adja azt a gondolatot, hogy fog következni változás az üzemek irámjításában és a Községi Élelmiszeriizem vezetésében is. Nem arra gondolok, hogy annyira már sikerült haladni, hogy az élelmiszerüzem hivatalos szatócskodása megszüntet- tetett, de gondolok elsősorban arra, hogy

megszűnjék az üzem vezetőségének az a szatócskodása, amely a közvéleményt megbotránkoztatja és amely hangosan kiált a visszaélők és a szűklátókörűek távozása után és gondolok arra, hogy a sürgősen kiépítendő üzemi szabályzattal és megmegfelelő vezetéssel a közélelmezési üzem és annak az alkalmazottai az üzem nagy és szép feladatát szolgálják.

Ha azonban ezt akarjuk, összhangot kell teremteni a kormány közélelmezési politikája, a polgármester hasonló munkája, valamint a közélelmezési ügyosztály és az üzem működése között.

Amikor az 1900-as évek elején a főváros gyorsütemü fejlődése következtében az ezzel együtt járó drágaság, majd azután a világháború okozta élelmezési nehézség bekövetkezett, az akkori városi vezetőség a napi szükségletnek megfelelő különböző üzemeket állított fel, amelyek természetszerűleg akkor még meg sem kaphatták a végleges formát, mert a gyors felállítás és munka áz egymásközötti szerves kapcsolatot még meg sem érlelhette. Az idők folyamán azonban már tisztán láttuk, hogy

nem lehet jó közélelmezési politikát folytatnia annak, akinek ennek a közélelmezési elgondolásnak a gyakorlati keresztülvitelére a megfelelő eszköz rendelkezésre nem áll.

Nem lehet jó közélelmezési politikája a főváros vezetőségének, ha csak a köz- igazgatás Íróasztalánál gondolja az ügyeket intézni és az ő közélelmezési ügyosztályának a megfelelő kiviteli szervek hiányoznak. Nem lehet jó a közélelmezési politika, ha csak elméletben éli ki magát, az adott helyzeteket nem ismeri, külföldet utánoz és a gyakorlati élettől teljesen elvonatkoztatva annak a napi szükségleteit meg nem látja. Nem jó a közélelmezési

h3

CD

tX) ^ -O Oi

5 <

03

CT

O <3 03 M H* VH

> H*

Pb f-* CD <1 <J jrs H» £

C+ O

N “ VÜ *<1 I

£

P* o: Ö

w

J—1 < • c+

politika, ha nem látja a fogj szükségleteit, irányát és menny nem ismeri a termelés eszközeiI ségeit és eredményét, ha nem azokat a helyes utakoá, amel] fogyasztókat és termelőket egyr hozzák, ha nem látja ennek az ú rögeit és nincs ereje, hogy a mej rögöket a sajcit jólirányított szé az útból eltávolítsa.

Amint rossz volt az a közéleh politika, amely

külföldieskedésből a legsivárabb viszonyok között a főváros határán < épített elosztó nagy vásárcsarnokot,

amely meg sem közelíthető, mert á: megfelelő közlekedési eszközök rendelkezésre nem állanak, amint rosszul intézte az a dolgát, aki a dumaparti árusítás és kirakás megszüntetésével —■ nehogy az zavarja a Duna-parton sétálókat, — az úgyis meggyötört fogyasztókkal szemben árdrágítást követ el azzal, hogy az olcsó Duna-parti nagybani vétel helyett a háziasszonyt egész utazásra kényszeríti bevásárlás céljából és amint rossz az a gazdálkodás, amely vagy kihalásra kényszeríti a vásárcsarnokokat, vagy az oktalán naivitásig menő fuvarozási költségekkel azok árait megfizethetetlenül magasra feltornászni engedi — éppen úgy szűklátókörű volt az az intézkedés, amely a lehetetlen rendelkezésekkel a különböző elsőrendű élelmicikkek, kenyér, tej, burgonya, hús árát a termelőknél a termelési költség alá verte le, ugyanakkor, amikor a fővárosban mindezeknek az árát a fogyasztókkal szemben a megfizethetetlenségig felverte.

Meg kell tehát változnia a közélelmezési ügyosztályi egész elgondolásnak, meg kell változni a földművelésügyi kormány egész működésének, de meg kell változni a közélelmezési üzemnek is, meg kell reformálódni fejben, vezetésben, irányban, célban és munkában, hogy a mai kor szükségletét elégítse ki.

Csak tömegélelmezéssel foglalkozzék, egyéb üzérkedés kizárásával, természetesen úgy, hogy az alkalmazottai sem üzérkedhetnek, sem az üzemben, sem azonkívül. A visszaélés nem nyugdíjazási, hanem elbocsátási ok.

Ámivelláló hatást kell kifejtenie. Módjában van tehát a termelőnél megfizetni legalább azt az árat, amibe a termelési költség kerül és a minimális nyereség biztosításával a mezőgazda megélhetését lehetővé tenni. Ugyanakkor olyan áron kell az árukat a fogyasztóhoz juttatni, hogy megfeleljen a fogyasztók teherbíróképességének.

A Községi Élelmiszerüzem nem lehet nyerészkedő vállalat, amely a pénzéhes kereskedő furfangjával teszi tönkre a termelőt és fogyasztót