Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-04-21 / 16. szám
2 ZU BUDAPEST 1934 április 21 Iguunft Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (I., Gellért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03) „ I NOLISKÄ «FEN© s oM. gépészmérnök: vállalkozó BUDAPEST, VIII., BARÖSS-Ü. 77. Hqhial Imre ohí. mérnöH, hövezőmesSer Budapest, IX., Ollöl-nt 55 Telelőn: 3ö-6—93 Utfaengerlést válla! elsőrangú eredeti hengerelve! WOiFF EMNŐ Budapest, I., Kelenföldi-ut 1. Tel.: 59-9-68. A polgármester a nemzeti sportok jelentőségűéről A USE jubilaris közgyűlésén a kardvívást ajánlotta a fővárosi tisztviselők figyelmébe — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi tisztviselők sportegyesülete, a Budapest Sport Egyesület, szombaton délután tartotta az uj városháza közgyűlési termében jubiláris közgyűlését. Lamotte Károly dr. tanácsnok, az egyesület elnöke, megnyitó szavai után Sipőcz polgármester tartotta az ünnepi beszédet. üipőcz Jenő dr. fennkölt szellemű, nemes gondolatokban és érzésekben gazdag beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: — A Budapest Sport Egyesület két évtizedes jubileuma alkalmából szivem egész melegével üdvözlöm és sok sikert kivánok további működéséhez. A Budapest Sport Egyesület jelentőségét a magyar sportéletben nézetem szerint nem az adja meg, hogy erre a két decenniumra, mint múltra visszatekinthet, mert hiszen vannak egyesületek a magyar sportéletben, amelyek nagyobb múltra tekinthetnek vissza. Felfogásom szerint ennek a sportegyesületnek a jelentősége abban rejlik, hogy egyike az elsőknek, amelyek a közös hivatást űzőket egy sportegyesületben egyesitik. Mert addig, ameddig a sportegyesület megalakult, csak társadalmi egyesületekben tömörültek az egyes sportolók és nem volt meg közöttük az a szoros kapocs, amelyet a hivatali élet létesit. — Ennek a szoros kapcsolatnak a létesítése nézetem szerint fejlesztőlég hat úgy a sportra, mint magára a hivatali és társadalmi életre is. A sportra azért, mert a közös hivatást iizők, közös lelkületüek, közös érzületüek és ez bizonyára a sportra is fejlesztőleg hat, viszont másrészről a társadalmi együttérzést és a kartár sias kapcsolatot növeli az, ha eggyel több terület van, ahol a közös hivatást űzők összejöhetnek és a maguk erőit összemérhetik. — Régen túl vagyunk azon a koron, amikor a sport egyéni kedvtelés tárgya lehetett. Ma ott tartunk ebben a csonka országban, hogy mi a sportot a legfontosabb nemzeti jelentőségű és nemzetvédelmi hivatásnak tartjuk. Lehetetlenség az, hogy egy nemzet, egy állam a maga hivatását teljesítse, lehetetlenség az, hogy mi a mi nagy álmainkat elérjük, ha nem képzőnk ki olyan ifjúságot, olyan nemzedéket, amely testben és lélekben erős, amely fegyelmezett, amely elhatározott és amely adott esetben a nagy nemzeti célokat a maga testi és szellemi erejével is meg tudja valósítani. — Nagyon fontosnak tartom a sportot abból a szempontból, hogy állandó figyelmeztetés számunkra. A sport gyakorlása alkalmával ugyanis megmérjük erőinket, vájjon nem haladhatja-e meg valamilyen sportkivánalom azokat az erőket, amelyek rendelkezésre állnak, azonkívül bizonyos mérsékletre is int, de amellett fegyelmezettségre tanít: ezek mind olyan értékek, amelyek a hivatali életben is nagyfontosságuak, de amelyek —- mint emlitettem — elsőrendű fontosságnak a nemzeti élet szempontjából is. — A sport nemes küzdelemre tani t bennünket és nekünk fel kell készülnünk egy nemes küzdelemre minden téren, minden nemzettel szemben, mert nekünk mindenütt elsőknek kell lennünk. Elsőknek kell lennünk kulturális téren, elsőknek kell lennünk testi erő tekintetében és elsőknek kell lennünk a becsület dolgában is. — Én nem vagyok hivatva arra, hogy a sportegyesületnek a jövő politikáját megvázoljam és kitűzzem. Nekem csak egy kérésem van a mélyen tisztelt vezetőséghez s a tisztelt tagokhoz, ez pedig a következő: Éppen abból a körülményből, hogy én a sportot elsőrendű nemzeti fontosságúnak tartom, arra kérem Önöket, hogy a különböző sportágak közül a lehető legnagyobb figyelmet fordítsák azoknak a sportágaknak a művelésére, amelyeket mi magyar nemzeti szempontból hozzánk legközelebb állóknak tartunk és amelyekben a magyar vérmérséklet, a magyar erő legjobban megnyilatkozik. Egészen nyíltan megmondom itten, hogy én a legnagyobb fontosságot a kardvívás minél alaposabb művelésének tulajdonítom. Méltóztassék elhinni azt, hogy amint más téren, ipari és egyéb téren, egy nemzet a legnagyobb sikert akkor érheti el, ha a maga erejéhez és felfogásához legközelebb álló iparágat műveli és abban excellál: éppen úgy a sport terén is nemzeti szempontból, de nemzetközi viszonylatban is akkor érjük el a legnagyobb eredményt, ha bevált, régi, a mi nemzeti vérmérsékletünkhöz legjobban alkalmazkodó sportot műveljük. Azt hiszem, hogy nemzetközi viszonylatban nem akkor érünk el eredményt, lia minden sportágban mérsékelt eredményt tudunk felmutatni, hanem akkor, ha kiválasztunk egy-egy nemzeti sportágat és abban az öszszes többi nemzeteket legyőzzük, az összes többi nemzeteket felülmúló rekordot tudunk felmutatni. — Azt kérem tehát, hogy ápoljuk a mi nemzeti sportjainkat, ápoljuk különösen a kardvívást és más olyan sportokat, amelyekben már a nemzet nagy eredményeket tudott elérni. Ápoljuk egymásközött a kartársi viszonyt, ápoljuk azt, amit én úri modornak, fair play-nek tartok minden tekintetben, és ha ezt fogja ápolni a sportegyesület, akkor azt hiszem, hogy nemcsak szép jövő vár rá, hanem a magyar sportéletben egy nagy űrt fog betölteni: a magyar sportéletben be fogja tölteni azt a hivatást, amelyet mi, a székesfőváros és a nemzet vár ettől a sportegyesülettől. SZÉKESFÖtffiROSl PAUILlÖíT WEiNGRIMR VÁROSLIGET NAPONTA 0 KATONAZENE imomMS.NOTES! TAVASZI ZEPHYR LENGEDEZ a városházi udvar gyönyörű orgona-bokrai között, a Kár oly-körúti fronton teljes lombozattal zöldéi a vadgesztenye, frissen mázolják a városházi étkező terraszának zöld, rácsát — igen, visszavonhatatlanul itt a tavasz, egyelőre még csak a napsütötte udvarokon, de maholnap diadalmasan bevonul kikelet őfensége a poros hivatali bürókba is, hogy ott kacarásszon az ócska boltívek alatt... A várospolitikában — ellentétben a naptári hónappal — még tél van, februári fagyos, hideg szelek fújnak, zúzmara fehérük, köd üli meg a tájat és a lelkeket egyaránt. Hogy mikor fog kivirulni a béke olajága a csonttá fagyott földből, azt bizony senkisem tudhatja. Kesernyés böjti hangulat az egész vonalon, a törvényhatósági tanács csütörtöki ülése (beavatottak szerint: az utolsóelőtti) halottas házhoz volt hasonló, amelyen a temetési menet meghívott vendégei kegyelettel emlékeznek meg a korán megboldogult hervadhatatlan és immár a halhatatlansághoz tartozó érdemeiről... A MÚLT HÉT SZOMBATJÁN volt a fővárosi tisztviselők érdemes és kitűnő sportegyesületének, a BSE-nek jubiláris közgyűlése. Kerek húsz esztendő telt el azóta, hogy Kovács házy Vilmos ifjú és bohó tanácsi fogalmazó ur vezetése mellett egy lelkes kis gárda a Népliget zöld, pázsitján mint szabadcsapat hódolt az akkor még gyermekcipőben járó futballsportnak. 1913 december 2-án megtartott alakuló közgyűlés után már legális keretek között kezdte meg működését, a BSE: B ár ez y. István, az akkori polgármester, Déri alpolgármester és Stankovics tanácsjegyző voltak az első elnökség tagjai. Azok a nevek, amelyek a lefolyt húsz esztendő alatt a BSE elnökségét díszítették, nemcsak az egyesület hőskorának díszei, de értékei Budapest utolsó küzdelmes húsz esztendejének. Az egyesület tiszteletbeli elnöksége a főváros mai vezetősége, mostani elnöke az egyesül-j letnek Lamotte Károly tanácsnok, akinek lelkes vezetése mellett — ahogy a közgyűlés elé terjesztett vezetőségi jelentés mondja — mégis él és bár szerényebben, de mégis hasznos és értékes nemzeti sportmunkát végez a tisztviselők egyesülete. * SIPŐCZ POLGÁRMESTER ÜNNEPI beszéde az egyesület jubiláris közgyűlésén — amelyet lapunk más helyén közlünk — működéséhez méltóan értékeli az egyesületet. Ezeken a hasábokon a jubiláris BSE történetének a humort képviselő lapjairól emlékezünk meg. Az a bizonyos futballcsapat, amely húsz esztendővel ezelőtt a. Népligetben rugdalta a labdát, tulajdonképpen fittyet hányt a köztisztviselőket kétszeresen kötelező törvényeknek és jogszabályoknak. Gyakran előfordult ugyanis, hogy megjelent a mezőőr, aki nem vette tekintetbe Kovácsházy fogalmazó tiltakozását, (aki valamikor még mint városgazdasági tanácsnok, hivatali feljebbvalója is lehet) és úgy elkobozta a labdát, mint annak a rendje. Az első egyesületközi futballmérkőzést Pomázon játszotta 1911-ben a BSE, amelyről ilyképpen emlékezik meg a jubiláris közgyűlési jelentés: — A mérkőzést követő banketten rendezett stafétaverseny során azonban olyan jó hangulat kerekedett, hogy a Budapestre való hazautazás körülményeiről a résztvevők mások előtt n e m szívesen nyilatkoztak, azért jobb is, ha ezen első mérkőzésüknek részletes leírása a feledés homályába merül... MÉG UGYANCSAK 19U-BEN TARTOTTA a millenáris versenypályán az újonnan megalakult BSE első kövér-sovány mérkőzését, amely 2:1 arányban a kövér csapat győzelmével végződött. A kövérek csapatának vezető tagja az egykorú fénykép szerint S z end y Károly tanácsnok volt, továbbá R eminiczky Lajos, M or v ay tanácsnok szimpatikus titkára, mig a soványak f utballcsapatában K ovácsházy Vilmos, Bózsavölg y i István, H u szk a, Viktor, H e s sk y Ferenc (már akkor is szakállasán) és Mar kovics Aladár dr. jeleskedtek. A kövérek a szó szoros értelmében túlsúlyban lévén a soványak felett, 2 :1 arányban megnyerték a mérkőzést... * LIBER ENDRE ALPOLGÁRMESTER EGYHETES kellemesen eltöltött üdülése után kedden este érkezett vissza a fővárosba és átvette hivatala vezetését. Itt említjük meg, hogy a Görgényi-Lib er esküvő április 28-án délután félhét órakor és nem mint tévesen közöltük félhat órakor lesz a belvárosi főplébánia-templomban. * SZOMORÚ LEVELET VITT NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt a fővárosi segitőalaphoz a posta. Szólt pedig ez a levél a következőképpen: — Igen tisztelt Uraim! Nem mindennapi kérelem az, amivel Önök elé járulok. Más kiutam azonban nincsen, mint ennek a levélnek a megírása és az urak könyörületes szivére való appellálás. — Néhány esztendővel ezelőtt, amikor még jobban ment nekem, sohasem gondoltam, hogy egy ajándékot kellhet valamikor visszakérnem. Mégpedig egy olyan ajándékot, amit nem embereknek, hanem a jó Istennek ajánlottam fel. Amikor ugyanis a fővárosi tisztviselők balatonkenesei üdülőtelepét berendezte, én, egy özvegyaszszony, hasonlóképpen a bibliai szegény öreg özvegyhez, a magam kis ajándékát, az én garasocskámat jó célokra akartam fordítani. Akkor volt szó arról, hogy a balatonkenesei telep vendégeinek lelki gondozását is szem előtt kell tartani és az uj szálló egyik helyiségét mint kápolnát rendezték be. Betegek, üdülők, akik Balatonkenesén meggyógyultak, különféle kézimunkákat adományoztak a kápolna oltára számára. Királynőnek éreztem magamat, amikor módom nyílott, hogy én gondoskodhattam a kápolna kegytárgyairól. Kelyhet, aranytá-
