Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-03-17 / 11. szám
1934 március 17 or BUDAPEST 3 Kormányzat és önKormányzat Irta: SZŐKE GYULA dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag A fővárosi törvényalkotás és a fővárosi közigazgatás, melyek ma országos vita anyagát képezik és felkavarták a politikai közvéleményt, fényesen igazolják azt a tételt, amely a hatvanhetes kiegyezés óta vezető gondolata volt a királysági kormányoknak, hogy a kormányzás és közigazgatás egymástól elválasztandók, mert ha egymás dolgaiba avatkoznak, annak mindig az ország vallja kárát. A régi fővárosi és^ várfnegyei törvények az autonómia hatáskörét pontosan megállapították és nagyon helyesen engedtek meg a kormánynak olyan felügyeleti hatáskört, amely egyúttal biztosítani is volt képes a közigazgatás rendjét. A pénzkezelési nehézségek adták meg az első okot arra, hogy az önkormányzat működésének egy részét állami szervekre ruházzák és ez a lépés volt az, amely mindinkább előtérbe igyekezett hozni az állami közigazgatás gondolatát. A háborús idők szinte parancsolóan kivánták a gyors intézkedést és a rendkivüli viszonyok közepette szükséges gyors cselekvés kényszeritette a kormányt arra, hogy az autonóm közigazgatás működésénél az önkormányzati jogok ismételt korlátozása mellett saját intézkedési jogán rendelkezzék és végezzen végrehajtási működést. Ettől kezdve pedig a nehéz gazdasági viszonyok által parancsolt takarékossági gondolat egyrészt, másrészt az ország rendjének a biztosítása vezetik mindinkább a közigazgatás központositása felé a kormányt és sziikitik az önkormányzat hatáskörét. Pedig a központi hatalom erőssége nincs ellentétben az önkormányzat szélességével és semmivel sem nagyobb a takarékosság, ha a közigazgatás az önkormányzat kezében van, vagy a minisztérium a parancsoló szerv. Ha mégis erősödni látjuk a minisz; tórium részéről a központosítási törekvést és még az autonómia hívei is esetleg csak pártérdekből és pártkötelezettségből, de tényleg^ mé; gis hozzájárulnak az uj fővárosi javaslat törvényerőre emeléséhez és ezáltal egy-egy oszlopát adják fel nemcsak a fővárosi, de a vármegyei Önkormányzatnak is. Ez a hatalmi körök és hatáskörök összetévesztésén és félreismerésén alapszik. Nem az a baj, hogy egyik vagy másik rendelkezést ezután egyik vagy másik miniszter fog kiadni a főváros tanácsa, vagy polgármestere helyett, nem _ is ^azt nehézményezzük, hogy a jövőben a vármegyék és vidéki városok egy uniformizált központi rendelettel fogják a helyi közigazgatást ellátni, jóllehet az egyes helyzetek más és más intézkedést kivonnának, hanem elsősorban az állami közigazgatásnak azt a hiányát kifogásoljuk, amely a helyi viszonyok ismerete nélkül kiván közigazgatni és közszükségletet kielégíteni. Amennyire jól működnek az állami adóhivatalok és éppen ezért a községi adóügyi jegyzők helyett is azoknak a kiszélesítését kívánjuk, amennyire helyes az állami rendészet kiterjesztése az egész országban, mert annak egy kézben való összpontosítása a gyors és biztos intézkedést, a mindenütt egyformán parancsolóan szükséges közrend érdekében feltétlenül jobban tudja biztosítani, amennyire helyeseljük a bíráskodás egyöntetűsége érdekében a független magyar állami bíróság kiépítését, éppen úgy nem lehet gyakorlati szempontból helyeselni a helyi aprócseprő, vagy nagyobb, de nem országos jelentőségű ügyeknek, tehát a közigazgatás körébe tartozó intézkedéseknek mindinkább a kormány körébe való vonását. Nem fogom egy rövid újságcikk keretében az állami közigazgatás és önkormányzat feladatát, határát és terjedelmének helyességét fejtegetni és nem fogok a vidéki közigazgatás dolgaival foglalkozni, ámbár azt teljesen ismerem, hanem kapcsolatban az uj fővárosi törvényjavaslattal, a székesfőváros önkormányzatának egyes részeire mutatok rá. Amikor a főváros egyesítésével a törvényhozás a fővárost kerületekre osztotta, majd amikor a kerületi választmányok felállításával az egységes nagy autonómiát részekben való működésre is képessé tenni kívánta, abból a helyes elgondolásból indult ki, amit fentebb is mondottam, hogy a szükségleteket legjobban ismerheti a helyi hatóság és legjobban meg tudja állapítani az irányt, amely a polgárság érdekében a napi élet lebonyolítása céljából követendő. De ugyancsak a helyi közigazgatásban résztvevő polgárság legjobban tudja a kiadott rendelkezések keresztülvitelének a módját és gyorsaságát a méltányosság követelményeivel öszszeegyeztetni és a polgárság érdektelen és önzetlen munkája éppen azért, mert a saját érdekeinek a lebonyolítására irányul, sokkal jobban tudja a testvéri szeretet gondolatát érvényesíteni, mint az, aki ettől a napi élettől gyakran területileg is távol állva, a méltányosság körének a határát tisztán megállapítani nem is tudhatja. Nem beszélve tehát az autonómia alkotmányvédő szerepéről, csak a mindennapi élet szemszögéből nézem a dolgot és állapítom meg, hogy a kerületi választmányok megalakításának az elmulasztása és a törvényhatósági bizottság hatáskörének a rendkivüli meg- ; ^ szűkítése, valamint az üzemi szabályzat kiadásában való késedelmeskedés mennyire hátrányos volt az uj fővárosi törvény alapján kifejlődő közigazgatás működésére. Amikor a nehéz gazdasági viszonyok között a főváros szociális feladata annyira megsokszorozódott, amikor a szükséglakások tömegét kellett rendelkezésre bocsátani, az ingyen-ebédek tiz és tízezreit a főváros lakossága és a fővárosba tó; duíló vidéki éhezők között kiosztani és amikor a szegény segélyezés egyéb módjait kellett a milliós nagyvárosban gyakorolni, a kerületi választmányok helyi ismereteken nyugvó tanácsadói szerepe megakadályozhatta volna azokat a tévedéseket, amelyek a segélyezések körül ismételten előfordultak és azokat a visszaéléseket, amelyeket a lebonyolításra odarendelt hatósági közegek megtévedése elkövetett. De ha a visszaélésekről nem beszélünk is, minden gondolkozó I embernek be kell látni, hogy -több szem többet lát, ennélfogva az előljárósági hivatalnok mellett tanácsadóként működő kerületi választmány tagjai esetleg sokkal jobban meg tudják adni a szükségletek nagyságára vonatkozó felvilágosítást, mintha akár az előljárósági hivatalnok, akár az előljárósági szolga a házmestertől szerzett felvilágosítás alapján tesz javaslatot az ő látókörével mérlegelt szükséglet kielégítésére. Vagy itt van az iskolaszékek elsorvasztása! Részrehajlatlan ember nem tagadhatja, hogy az iskolaszéki intézmény a tagok kisebb vagy nagyobb buzgósága mellett is nagy; ban segítségére volt úgy az iskolai hatóságoknak, mint a tantestületeknek, de a szülőknek és a gyermekeknek is. Nem avatkozhatott bele a tanítás menetébe, nem vizsgálta a tananyag mennyiségét és minőségét, tehát a tanfelügyeletnek nem állott útjában. De vizsgálta az iskola állapotát, a tanítás határainak a^ betartását, a gyermekek iskolalátogatását, azok tisztasági és egészségügyi viszonyait, törődött azok szegénységével, a szülői feliigyélettel és gondoskodással, valamint a környezet erkölcsi életével és rendjével. Azok, akik nem vettek maguknak fáradságot, hogy csak egyszer is végiggondolják az iskolaszék feladatait és végignézzék a működését, könnyű lelkiismerettel ütötték agyon az intézményt, amely nemcsak nobile officeumként, díjazás nélkül dolgozott, de a saját hatáskörében elintézte mindazokat a szociális feladatokat, amelyeket a szegénysegélyezés és gyógyítás körül egyébként most már hivatalos és fizetett személyek látnak el, elintézte pedig keresztényi szeretettel, hivalkodás nélkül még a szemérmes szegények között is anélkül, hogy az erkölcsi vagy anyagi támogatás elfogadása megszégyenítő lett volna. Ha azt hiszik, hogy akár az iskola-nővérek, akár a kerületi elöljáróságok fizetett alkalmazottai nagyobb szeretettel és jobb szívvel látják el az irgalmasság ezen testi és lelki cselekedeteit, nagyon csalódnak és sok példával tudnók illusztrálni ezt a csalódást. Amint tehát az önkormányzat a közigazgatás vezetésében súlyosan tévedett, amikor hatalmi féltékenységből a polgárságot kizárta a helyi közigazgatás feladatainak az elvégzéséből és azt hitte, hogy az alkalmazottak seregével jobban ellátja a dolgokat, amelyek pedig aprólékos részleteinél fogva egyrészt, másrészt a szorgos hosszas figyelem alapján az önzetlen támogatással biztosabban lettek volna intézhetők, éppen úgy tévedett a kormány, amikor a már meglévő törvényben gyökerező felügyeleti és rendelkezési jogának a gyakorlása helyett nem kellően látva meg a hiányokat, újabb törvényhozási rendelkezés kérésével hatásköri és hatalmi köri törekvéseit igyekszik kielégíteni a közigazgatás napi bajainak a gyógyítása helyett. Ha a kormány hibát lát és azt a hibát orvosolni, vagy orvosoltatni akarja, vegye igénybe a már meglévő hatalmát, tegye meg a szükséges rendelkezéseket és nem hiszem, hogy akad önkormányzati hatóság, amely azzal szembeszállana, vagy annak a végrehajtását megtagadná, vagy megakadályozná. Nincs is erre a kormánynak tapasztálata, legalább a fővárosnál nincs. Ellenkezőleg ismételten szomorúan tapasztaltuk, hogy az önkormányzat éppen a kormány kívánságára hozott áldozatokat, amelyek pedig a helyi viszonyok, szükségletek és kívánalmak figyelembevétele esetén elkerülhetők, sőt mellőzendők lettek volna. Ezeket ma szintén nem részletezem, eljön a mérleg felállításának az ideje.^ Csak egyet kéx-dek: Ha már a kormány minden áron segíteni akar az önkormányzaton és erre megvan neki a tervezete, miért vár erre hónapok óta és miért nem adja ki az utasítást, hogy ez a helyes elgondolás a székesfőváros életében sürgősen érvényesüljön. Nem gondolja a kormány, hogy ezért a késedelemért Isten és ember előtt felelősséggel tartozik? De miért nem érvényesíti ezt a tervezetet az ország helyzetének a javítására, amikor a vett Ígéretek alapján milliók és milliók várják epedve a kormány működésétől az ország sorsának a jobbrafordulását? Jöjjön a kormány ezekkel a — hiszem — jó és hasznos tervekkel és meg vagyok arról győződve, hogy mindenki, aki szereti a hazáját és a fővárost, ha jók azok a tervek, azok keresztülvitelére fog sietni! ■*Kereszténypárti dicséret az árvaszék működéséért A gyámi és gondnoki számadások és a gyámhatósági kölcsönök a közigazgatási bizottságban — Az Uj Budapest tudósítójától. — A közigazgatási bizottság hétfői ülésén Csilléry András két szempontra hívta fel a közigazgatási bizottság figyelmét az árvaszéki elnök jelentésével kapcsolatosan, — dicsérő és elismerő szavakkal méltatván a gyámhatóság kifogástalan gépezetét. Az egyik szempont a gyámok és gondnokok elszámolásának a késedelme volt, a másik a gyámügyi kölcsönök ügye. Csorna árvaszéki elnök az ülésen részletes felvilágosítással szolgált, szavait a közigazgatási bizottság heiyeslőleg vette tudomásul és elismerőleg szólalt fel újból Csilléry András di\ is. A két nagyfontosságu problémáról Csorna Kálmán dr. árvaszéki elnök a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: —^ Ami a gyámok és gondnokok elszámolásának késedelmét illeti, megállapítottam a közigazgatási bizottságban, hogy a számadásokat valóban minél gyorsabban kell az árvaszéknek elbírálnia és csak ritkán fordul elő, hogy nem ugyanabban az esztendőben történt volna meg az elbírálás, amelyikben azt benyújtották. A legnagyobb energiával törekedem arra, hogy ezek a számadások, amelyekhez fontos vagyonjogi érdekek fűződnek, a jövőben minél gyorsabban elbírálás alá kerüljenek. — Ami a gyámi pénzek kezelésének kérdését illeti — folytatta Csorna árvaszéki elnök — a helyzet az, hogy nincs más pénzforrásunk, mint amit ingatlanfedezettel függő, vagy amortizációs kölcsön formájában kihelyeztünk és természetes, hogy ezeknek a kihelyezéseknek hátralékait a legnagyobb energiával kell behajtani. Ennek ellenére kulánsan kezeljük ezt a kérdést, amennyiben valakiben fizetési készség van, nem bántjuk, elfogadjuk a részletfizetéseket. Nem is perelünk. Természetes, hogy ezt állandóan ellenőrzőm és időnként megvizsgálom. — A kölcsönök esetleges meghosszabbításának problémáját illetően én már előterjesztést tettem egy egyszakasos szabályrendeletmódosításra. A közigazgatási bizottság indítványomra elhatározta, hogy ebben az irányban felterjesztéssel fordul a belügyminiszterhez. * Mint az Uj Budapest munkatársa illetékes helyen értesül, amikor rendelkezésre fog állani az az 1,400.000 pengő, amelyet mint készpénztőkét szükségesnek tart a főváros vezetősége, hogy a nagykorúságok elérése és a gondnokságok megszűnése kapcsán tartalékoljanak, sor kerül újból az árvaszéki kölcsönök folyósítására. Tennészetesen szigorú rendszabályok szerint csak megfelelő többszörös fedezettel fog az árvaszék. úgy mint azt a múltban is tette, kölcsönöket folyósítani és azt is vizsgálat tárgyává fogja tenni, hogy a kölcsönfelvevők személyi bonitása megfelelő-e? miroius 18-án és 22-én d. u. v23 órai keidetfel OoetOvei^eniieh
