Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-12-20 / 49-50. szám

1934 december 20. UJ BUDAPEST PgMPnegggsegagi wbv Miaimao azokat nemkívánatos irányban árdrá­gítóként működteti, két nagy tévedés­be esett, amelyet végülis bevallani és jóvátenni mindenkinek hazafias köte­lessége. Soha nem volt olyan állapot nálunk, hogy az ország egész tej- és burgo­nyatermelését a székesfővárosba hozzák. A tej legfeljebb 150 km-es körzetből jött a fővárosba, a burgo­nyatermés pedig a termés mennyisé­géhez képest és a szükséglet arányá­ban elsősorban a közelebbfekvő vidé­kekről került fel hozzánk. Az sem volt eddig szokás, hogy az ország minden részében ugyanazt az árat fizessék, akár a tejért, vagy bur­gonyáért, akár fáért, mert nem is egyforma mindenütt a termelési költ­ség. Végül az sem volt eddig szokás, hogy a vajat és cukrot az önköltségi ár egynegyedrészéért, sőt azon alul ki­vigyék külföldre csak azért, hogy a mezőgazdaságból ilykép táplált kivi­tel valuta-ellenértékét olyan nyers­anyagok és iparcikkek behozására bocsássák az ipari hatalmasságok rendelkezésére, amellyel a mezőgaz­daság ipari nyersanyagtermelését egyenest tönkreteszik. Ha megállapíttatik az, hogy 'például olcsóbb Szombathelyen feldolgozni a tejet vajjá, mint onnan és az egész környékről Budapestre felszállítani és innen visszaszállítani a vajat, azon­kívül az elért savóval pedig a kereske­delmi hizlalások útján konkurenciát csinálnak a mezőgazdasági állathizla­lásnak és ha megállapíttatik, hogy olcsóbb a tejtermelése annak, aki kora tavasztól késő őszig legelőn tartja az állatját a fővárostól messze lévő nagy legelőterülctckcn, mint azoknak a bel­terjesen gazdálkodó mezőgazdáknak, akik sokkal zsírosabb tejet szállítanak a télen-nyáron istállón tartott teheneik révén és ezek figyelembevételével fogják a tej árát megállapítani, úgy a kérdés az aszfalt-tehenészet megszün­tetésével és a millimárik újabb meg­váltásának az elmaradásával már meg­oldást is nyert. Ugyanígy van ez a burgonya-kér­désnél is, ahol a közvetítő kereskede­lem méltánytalan hasznának a leszál­lítása és a termelői árak helyes meg­állapítása a méltányos fogyasztási ár­hoz vezet. A fakérdésről igazán keve­set kell beszélni, mert csak a fakartel hasznát kell leszállítani és az e címen feleslegesen eltartottakat és az őket megillető munkához és jövedelemhez visszaküldeni. A kenyér árának a meg­állapítása körüli vitákra a pékkartel tagjainak egymásközötti veszekedése adja meg a kellő választ. A hús fo­gyasztói árának a mennyiségét a vásárjog rendezése szinte önkénytele­nül hozná magával, ami egyúttal a termelői ár tisztességes emelkedését is biztosítani tudná. Az egyéb drága­ságok letörésére a törvényhatósági bizottság a kartelek megrendszabályo­­zását kívánja. Vidéken azt mondják, hogy a főváros a mezőgazdaság ellensége, mert a fogyasztókat összetévesztik a méltánytalan hasznot húzó közvetí­tőkkel. A fogyasztók a termelőket viszont uzsorásoknak tartják, meid azt hiszik, hogy az a sok pénz, amit igazságtalanul elvesznek, mind a ter­melők zsebébe vándorol. Pedig ha tudnák, hogy amikor itt a legdivatosabb fehérneműkért, amelyek a régi jó békebeli vásznakhoz képest csak rongyok, uzsoraárakat fizetnek, ugyanakkor a termelők nemcsak hogy nem tudják a kendert és lent értéke­síteni, de már nem is tudnak termelni, mert nincs ahova elhelyezzék és látnák, hogy ha az olcsón kivitt mezőgazdasági ter­mények áráért hozzák be a gyapotot, amellyel a mi len- és kender-terme­lésünket tönkreteszik és a lenvászon­­gyártást lehetetlenné teszik, akkor éppen úgy mellénk állanának a fővá­ros fogyasztó tömegei, mint amint a mi ügyünk mellett szólották akkor, amikor rájöttek, hogy az 1.36 pengős belföldi cukorár mellett a nyers cuk­rot 8 fillérért, a tisztított cukrot 16 fillérért vitték ki, ugyanakkor pedig a cukorrépáért métermázsánkéní 2.15 fillért fizetnek a termelőnek, de még így sem szabad a termelés. Viszont a cukorgyárak az állami segítségből meggazdagodnak, a gazda pedig kénytelen állami védelmet kérni, mert annyi sem jön be neki, amibe a termelés kerül. A további teendő tehát a kartelek és gyárak méltányos jöve­delmének a megállapítása mellett az uzsoraárak letörésével a mindenáron erőszakolt külföldi kivitel megszün­tetése, a belföldi fogyasztás emelése érdekében a belföldi árak csökken tése és a nagyiparnak és kivitelnek adott túlzott állami támogatás és szállítási kedvezmény megszüntetése. Le kell egyszerűsíteni az életet, le kell — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt tanügyi bizottságának központi tanácsa, a kerü­leti pártelnökök bevonásával, Bednárz Róbert prelátus elnökletével tartott ülést nagy érdeklődés mellett. Ott voltak: Szőke Gyula, Lázár Ferenc főrendiházi tagok, Hufnagel Imre kormányfőtaná­csos, dr. Bocsáry Spur Kálmán törvh. biz. tag, Bitó József, Drégely Dezső pártelnökök, Urbányi C. József, Havas Mihály, Fallenbiichl Tivadar, Párkányi Norbert, Masson Izabella, Vándory De­zső, Lenkei Lehel, Néder István, Sille József, Rózsa Géza, Castiglione László, Sternichky István, Bárdy Lajos, Bartho­­nek Katalin, Semptey Károly igazgatók, Karácsonyi Pál, Remsey Győző, Serey Ágost, Párovszky Lajos, Farkasfalvy Imre, Marczinka Gézáné, Ruthner Gyula, Laylcó Klára, Kárpáti Ottó, dr. Sármándi Sándor, Bállá Béla, Párkányi Aranka, Malay Gábor, Hurják Erzsébet, dr. Jós­­vay Gábor, Szotyory Lajosné, Puskás Sándor, Szabó Károly, stb. Bednárz Róbert prelátus elnöki meg­nyitóbeszédében megilletődve emlékezett meg azon fájdalmas eseményről, hogy a szerbek otthonukból ezerszámra üldözik ki az embereket, kik között sok tanító, tanár is átszenvedi a hontalanság min­den keserűségét, ép most, karácsony előtt. Felháborító dolog az, hogy a mai kultúr­­világban történhetnek ilyen események, ép a béke és a szeretet ünnepe előtt! Fáj­dalmas dolog, hogy a nagyhatalmak tűrik a Magyarország ellen folyó rágalomhad­járatot és üldöztetést, mikor a magyar nemzet történelme igazolja, hogy itt soha király gyilkosságok nem fordultak elő. Kérjük a Mindenhatót, hogy távolítsa el azt a keserű poharat Magyarországtól és szabadítsa meg a nemzetet mindennemű csapástól. egyszerűsíteni a kereskedelmet, le kell egyszerűsíteni a kivitelt és behozatalt és a külföldi pénzzel való gazdálkodást, mert ezzel megépítjük a tisztánlátás lehetőségét. Ez esetben nem kell a kor­mánynak a kalkulációs bizottságok hónapokig tartó szemnek való munká­jával és a túlmagas árak pár fillérrel való lecsökkentésével szégyenkeznie a fogyasztók nagy tömegei előtt, mert önként fog adódni az az ár, amelyet szabad és illik kérni a termelőnek és kereskedőnek, illik és kell megfizetni a fogyasztónak. Ekkor önként eléri a földművelésügyi miniszter, hogy kiala­kul az a termelői ár, amelyért ő jogo­san és helyesen szól, de kialakul az a fogyasztói ár is, amelyet neki éppen a mezőgazdaság védelme érdekében ki kell verekednie a kartelvisszaélések és az ingyenélő bürök minden akadékos­kodása dacára is. A törvényhatóság közgyűlése meg­állapította, hogy így nem mehet to­vább. A polgármester ezt fényesen megindokolta. A kormányon a sor. hogy ezt megértse és elővegye a régi jó uzsoratörvényt és az árdrágító visszaélésekre vonatkozó egyéb hasz­nos rendelkezéseket és észretérítse azokat, akik még mindÁg hajlandók a mai nyomorúság vámszedőiként sze­repelni. Elismeréssel emlékszik meg ezután az elnöki megnyitóbeszéd Blaskó Mária ifjú­sági regényírói jubileumáról, majd kérte a kerületi elnököket, hogy a tanügyi bi­zottságot támogassák, miután az közérde­ket szolgál. A tanügyi tisztikar nagy ér­téket képvisel s a beszervezett tagok se­gíteni akarnak a kerületeknek a munká­ban. A Keresztény Községi Párt erősö­dik, izmosodik s így szükséges, hogy meg­felelő új erőlc álljanak rendelkezésre. A keresztény gondolat ível felfelé: azt iga­zolja azon tény, hogy Wolff Károly irá­nyítja a Városháza politikáját. (Lelkes éljenzés.) A jelen helyzetben a kormány is érezte, hogy szüksége van a keresztény párt támogatására, mely hivatva van konszolidálni az állapotokat. Az autonó­mia maga fogja elvégezni a szanálást, anélkül, hogy ezzel akár a kisemberek, akár a kulturális intézmények kárt szen­vednének. A kereszténypárt a jövőben is a jogos igények kielégítésére törekszik, mert azt óhajtjuk, hogy a keresztény nemzeti gondolat hűséges exponensei ke­rüljenek a megfelelő vezető helyekre. A gondolatot meg akarjuk erősíteni, mert nem a napi politikai efemer sikereit akarjuk biztosítani, hanem az örökérvé­nyű evangéliumi alapot akarunk meg­szilárdítani. A tetszéssel fogadott beszédhez, dr. Bo­csáry Spur Kálmán tövényhatósági bi­zottsági tag kijelentette, hogy örömmel fogadja a kölcsönös segítés módját. Né­zete szerint a kerületek ma már is nél­külözhetetlen és értékes munkatársaik­nak tekintik a tanügyi bizottság tag­jait. Szőke Gyula dr. főrendiházi tag sze­rint meg volt a közvetlen kapcsolat a tan­ügyi tisztikarral az iskolaszékek révén. így a polgárság és a közoktatásügy mun­kásai összhangzatos működést tudtak ki­Á szanálás sem a kisembereket, sem a kulturális intézményeket nem károsíthatja Pártunk Vezére irányitja a városháza politikáját — mondotta Bednárcz Róbert a Tanügyi Bizottság ülésén «ftansMXMCKzaaci fejteni a kultúra érdekében. Az iskola­szék helyett új alakulatot kell kiépíteni, hogy az együttműködéshez legyen közös területünk, hol az örökérvényű keresz­tény igazságokat a társadalom részére közkinccsé tehessük. Lázár Ferenc dr, főrendiházi tag örömmel állapítja meg, hogy kerületében a tanügyi bizottság élénk, aktív munkát fejt ki és a vezetőség az elnökségben he­lyet foglal. A kerületi tanügyi bizottságok műkö­déséről számoltak be ezután: Ruthner Gyula, Fallenbiichl Tivadar, Párkányi Norbert, Karácsonyi Geyza, Rózsa Géza, Kárpáti Ottó, Lenkei Lehel, Bárdy La­jos, Urbányi C. József, Remsey Győző. Drégely Dezső a szervezkedéssel kapcso­latosan azt kívánja, hogy minden iskola­típusból egy-egy tag társelnökké válasz­­tassék és a párt méltányolja és értékelje kellően a tanügyi tisztikar munkás­ságát. Vándory Dezső azt kívánja, hogy azon tanerők, akik becsületes munkákat töl­tenek be, ideigienesítessenek. Pirovszky Lajos a különböző munka­körök betöltésére központi pedagógiai, gazdasági, szervező, sajtó és társadalmi bizottságok felállítását kívánta. A javas­lathoz a bizottság hozzájárult és elhatá­rozta, hogy február 9-én a Központi Katholikus Kör fehér-termében művész­estélyt rendez; a bizottság elnökéül Pi­rovszky Lajos polgári iskolai tanárt vá­lasztották. Fallenbiichl Tivadar polgári iskolai igazgató javasolta, hogy minden iskolá­ban rendezzenek karácsonyfa-ünnepélyt, a keresztény szellem mélyítése céljából. Megjegyzi, hogy Ausztriában február 12-cn összeomlott a vörös front éo február 18-én már minden bécsi iskolában ott függött a kereszt az osztályokban. Min­den alkalmat meg kell ragadni, hogy kül­sőleg is kifejezést adjunk kereszténysé­günknek. Bednárz Róbert prelátus összefoglalta az ülésen elhangzott kívánságokat és is­mételten kérte a kerületi pártelnököket, hogy a tanügyi bizottságot vegyél: hat­hatós pártfogásukba, az elnökségben pe­dig', ahol ez még nem történt volna meg. Adjanak helyet a tanügyi bizottság kép­viseletének. Kölcsönös támogatással így fogjuk legjobban és legeredményesebben szolgálni a keresztény nemzeti gondolat diadalmas felfelé ívelését, Vezérünk in­tenciói szerint. Fóthi-út, Klapka, Tüzér, Csángó uccák által határolt telektömb felparcellázva kedvezőfeltételek e* 1 mellett 81800 Bővebbet: vasárnap délelőtt a helyszínen Fóthi-út 35. Hétköznapokon Rudolf-tér 6. IV. 22. Telefon: 24—1—15. D&G81D3F HÓ 23-én, 28-ÓO is 30-én mm%3 arakor iineiőuersenpeH Fotócikkek SZA.ICÄJLI, GKEZA. SZAKÜZLETÉBEN BUDAPEST, V., DOHOTTYA-UTCA 1. SZÁM Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK. KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE___________

Next

/
Thumbnails
Contents