Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-12-08 / 48. szám
L XH. évfolyam 48. szám i-A-N I&OJpAo^ • Budapest, i»oh ucou».t v ;! 8 U J B U D A P E S T VÁROSPOLITIKAI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre........................................................30 pengő Fél évre.............................................................10 pengő Egyes szám ára so fillér I Felelős szerkesztő: DO BY ANDOR DR I Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, IV.. KAAS IVOR-UTCA Telefon : 82-8-23. POstatakarökp. csekkszámla 30913. Budapest élősdijei A polgármesteri jelentés, amely hétfőn kerül a közigazgatási bizottság elé, súlyos vádirat a miniszteriális bürokrácia ellen. Azt jelenti a polgármester, hogy a tüzelőanyag-szállítás megrendszabályozása céljából a főváros már évekkel ezelőtt szabályrendelet-tervezetet készített és elő akarta írni, hogy tüzelöanyag-lehordók csakis büntetlen előéletű, rendőrségi rendszámmal és fényképes igazolvánnyal ellátott munkások lehessenek. A kereskedelmi érdekeltségek közbelépésére a belügyminiszter ehez az elgondoláshoz nem járult hozzá és a tervezetet átdolgozás céljából visszaadta. Időközben az a felfogás alakult ki, hogy a fővárosnak nincs joga a tüzelőanyagkereskedést szabályrendelettel szabályoznia. Vagyis: marad minden a régiben! A tüzelöanyag-lehordók — magyarul: szeneslegények — múltjára senki sem kíváncsi és azt sem szabad a főváros»w, ai ooa rran o hn&o/ 06 olo&wyct,g kereskedőknek — népszerűén: pincéseknek — miért ötakkora az óra tanúsága szerint a vízfogyasztása télen, mint nyáron. És ami a legfontosabb: hogy lehet az, hogy éppen a legszegényebb emberek, a tüzelőanyagot félmázsánként és tízkilónként vásárlók bőrén ezer egzisztencia tud Budapesten megélni olyképpen, hogy négyvagy öt hónapon keresztül áriája a portékáját, az esztendő többi részében ellenben nem dolgozik, él, élni, megélni tud a készből? Őszintén szólva: nem sokat várunk attól az ankéttől, amelyet a polgármester beígért a visszaélések megrendszabály ozásának megbeszélésére. Meg fognak jelenni az érdekeltségek, akik előadják, hogy nem. lehet leszállítani a szén és faárakat, könyörtelenek a szénbányák és a fatermelők, drága a víz, amellyel súlytöbblet elérése céljából a tüzelőanyagot gyakran és bőven locsolják, sokba kerülnek a szeneslegények, tekintet nélkül arra, hogy voltak-e, vagy nem a Markó-ucca, esetleg a váci fegyház lakói. Akad majd bizottsági tag, sőt országgyűlési képviselő is, aki segítségére siet a rosszul értelmezett kereskedelem és iparpártolás ürügyén a szegény és elhagyatott pincés-báránykáknak, mert hiszen ők, ugye, tisztelt közgyűlés és még tiszteltebb képviselőház, mégis csak választók, márpedig ezekben a szélsőségekre hajló időkben mdnden voksocskára vigyázni kell! Van azonban egy tisztidtabb közérdek is, amely, reméljük, a sokesztendős huza-vona után végre rendet teremt a tüzelőanyag-dzsungelben, megrendszabály ózza Budapest legundokabb élösdijeit, akik öthónapi tüzelőanyag-elárúsításból egy éven át jól és gondtalanul tudnak élni. El kell tiporni ezt a kartellírozott csalást, a szemérmetlen hadjáratot a legszegényebb emberek horpadt pénztárcája ellen! Félre tehát a hazug ürügyekkel, a kereskedelem és ipar szabadságának lobogója alatt kalózkodó pincésekkel és szeneslegényekkel, az egész szervezett bandával, amely piócaként tapad q. proletár Budapestre! Budapest és környéke Az Uj Budapest részére Irta: PRESZLY ELEMÉR, Pestvármegye főispánja Őszintén örülünk, hogy a főváros személyi válsága a kormány bölcs döntésével elintéződött és Sipöcz Jenő személyében olyan férfiú ült a díszes főpolgármesteri székbe, aki bírja úgy a kormány, mint az autonómia bizalmát, szívesen fogadják a főváros öszszes pártjai és ennek az egyhangú bizalomnak birtokában személyi ellentétek, pártharcok kiküszöbölésével minden energiáját, teljes munkaerejét szeretett, szép fővárosunk és népünk javára szentelheti. Pestvármegye is csatlakozik az ünneplők táborához és Sipöcz Jenő főpolgármestersége alatt a főváros és Pestkörnyék között még fennforgó ellentétek elintézését és a vitás kérdések megoldását várja. Igen sokan vannak, akik a főváros környékén (a_kó és a fővárost köralakban átölelő — körülbelül ötszázezer főnyi népességet nem ismerik, róla a lehető legtévesebben vélekednek. kultúrátlan, lerongyolódott, gyülevész népségnek gondolják. Szörnyűséges tévedés ez, ami ellen a leghatározottabban fel kell emelnünk tiltakozó kezünket! A valóság, a leplezetlen igazság az, hogy a főváros környékén szorgalmas, munkás, derék nép lakik, kiknek legnagyobb része mint tisztviselő és.munkás a fővárosban keresi a kenyerét. A vidékre kizárólag a kis családi ház vágya, tehát a legnemesebb, a leg'megbecsülendőbb érzés szólította ki. És ez a sok-sok tisztviselő és munkás annyival többet dolgozik, fárad, mint a fővárosi társai, mert kénytelen legalább egy órával előbb felkelni és hazulról elindulni, hogy kellő időben hivatalában, munkahelyén legyen. Haza is legalább egy órával későbben kerül és csak az esti órákat tölti kicsiny házában, családja körében. Minden rokonszenvet megérdemelnek azok a kis földmívesek, termelők is, kik már a hajnal óráiban hozzák termékeiket a fővárosba, hogy a dolgok természetes rendje szerint a főváros lakosságának élelmezéséről gondoskodjanak, mert mindenütt a világon a nagyvárosok lakosságának élelmezéséről a közvetlen környék gondoskodik. Ha valaki veszi magának a fáradtságot és körüljárja a pestkörnyéki városokat és községeket, örömmel állapíthatja meg, hogy a nemzeti megújhodás tizenöt éve alatt igen szépen fejlődtek ezek a városok és községek. Örvendetesen átalakult lelki életük: templomok épültek, egyházközségek alakultak s a templomok állandóan tele vannak ájtatos hívekkel. Iskolák egész sora emelkedett, s ezek mind megteltek tanulókkal. Nemcsak az elemi iskolák, hanem a különböző új középiskolák is. Vízvezetékek, utak, csatornák létesültek. Igazán csak a nagy válság állította meg a rohamos fejlődést. Mit kérünk mi ennek a szorgalmas, munkás pestkörnyéki lakosságnak a fővárostól? Nem kívánunk összeolvadást, mert ezek a városok és községek is szívósan ragaszkodnak autonómiájukhoz. Ezek a pestkörnyéki autonómiák szépen dolgoznak és a világnézeti ellentétek dacára mindenütt munkaképesek. Nem kívánunk szerves, nagy közigazgatási reformokat, jól tudjuk, hogy a mai ‘ izgatott légkörben nem lehet lényeges közigazgatási reformokat megvalósítani. Még csak számbavehetö anyagi áldozatot sem kérünk a fővárostól, hiszen tudjuk, hogy a főváros érzékenyen őrködik pénzügyeinek egyensúlybantartásán. Bár hangsúlyozom, hogy ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál rideg financiális szempontok nem játszhatnak kizárólagos szerepet és a fővárosra igen nagy fontossága van annak, hogy a közvetlen környéken rend és nyugalom legyen. Mi a megegyezést nem vállalatok érdekében, hanem a kisegzisztenciák százezreinek javára kérjük és sürgetjük. Mit kérünk? Méltányos tarifát a vidék javára a közúti közlekedésben. Lehetővé tételét annak, hogy a fogyasztóhoz a termelő minél könnyebben eljuthasson. Hogy mesterséges akadályok nélkül elérhesse a főváros piacait és értékesíthesse a terményeit. A fogyasztási adó és kövezetvám méltányos rendezését a legkisebb tételeknél, a kisemberek javára kedvezményt. Eltávolítását a gessler-kalapoknak, melyek bosszantják a tömegek érzékenységét anélkül, hogy emelnék a főváros jövedelmét. Budapest főváros új főpolgármestere meg fogja találni a megegyezés útját és módját és ezzel nemcsak a pestkörnyéki lakosság háláját érdemli ki, hanem meggyőződésem szerint Budapest főváros érdekében is jelentős munkát végez! Előrehaladott tárgyalások az OTI között a tizenötmilliós kölcsön és a főváros ügyében Sipöcz és Huszár megállapodása: az OTI amortizációs kötvénykölcsönt ad a fővárosnak — A pénzügyi ügyosztály december végére készül el a költségvetésnek Wolff . Károly indítványa értelmében való átdolgozásával — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros közgyűlésének közel három héten át tartó költségvetési vitája tudvalévőén Wolff Károly azon indítványának elfogadásával végződött, amely szerint a költségvetés deficitmentessé való tétele érdekében tíz százalékkal zárolják a kiadásokat. Wolff Károly indítványát a közgyűlés magáévá tette és a pénzügyi ügyosztály most dolgozik a költségvetési tervezet megfelelő átdolgozásán. Ez a munka szokatlanul nagy terhet ró a pénzügyi ügyosztályra. Ugyanis nemcsak a végösszegeket kell tíz százalékkal zárolni, hanem végig az egész költségvetésen a legkisebb tételeket illetően is végre kell hajtani a tíz százalékos csökkentést. A pénzügyi ügyosztály költségvetési osztálya most a szó szoros értelmében éjt-napot együvé téve dolgozik azon, hogy a fővárosi házinyomdával együtt olyképpen korrigálhassa ki Wolff Károly elfogadott indítványa értelmében a költségvetést, hogy a kijavított példányok az év végéig, amikor is az új költségvetés érvénye életbe fog lépni, már mindenütt az ügyosztályok, intézmények és hivatalok íróasztalain legyenek. Ily körülmények között természetesen késik a főváros közgyűlése által elfogadott költségvetésnek a belügyminisztériumba való felküldése is. Tekintettel arra, hogy a törvény értelmében megszabott határidők alatt köteles a főváros polgármestere a költségvetést a felügyeleti hatóságnak felterjeszteni, a pénzügyi ügyosztály egyelőre csupán a tervezetet és a közgyűlési határozatokat terjesztette fel
