Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-24 / 46. szám
1934 november 24. Egy el nem mondott beszéd... Borvendég Ferenc megemlékezése Bárczy Istvánról 4 VJ BUDAPEST-— Az Uj Budapest tudósítójától. — Október 21-én tartotta az V. kerületi jótékonysági egyesület ünnepi közgyűlését, amelyen a lipótvárosi népkonyha életrehívójának: Bárczy István volt polgármesternek arcképét leplezték le. Az egyesület vezetősége Borvendég Ferenc főpolgármestert kérte fel az ünnepi beszéd megtartására. A főpolgármester örömmel vállalta a feladatot és sajátkezűleg írta meg beszéde szövegét, amellyel az arcképet leleplezni szándékozott. A beszéd elmondására azonban már nem került sor, mert a leleplező ünnepség napjára virradó éjszakát Borvendég már lázasan töltötte el és így sem mehetett a díszközgyűlésre és beszéde csupán kéziratban maradt meg. Ezt az el nem moridott beszédet közli az alábbiakban az Uj Budapest. Közli nemcsak mint az elhúnyt főpolgármester utolsó közéleti szereplésének emlékét, de mint mélységes és megrázó emberi dokumentumot is, mert hiszen ebből az el nem hangzott szónoklatból ez kerül napvilágra, miként vélekedett az utód az elődről, a szanáló főpolgármester az építő polgármesterről, akiről azt írta: „Aki alkotni tud, csak az teremti meg a jövőt!” —• íme, az el nem mondott beszéd: * Ember ünneplése akkor felemelő, ha benne egy eszmét ünnepelünk. Az ember a benne élő eszmét alkotásaival fejezi ki. Meghatóan szép dolog alkotásaiban látni az embert, mert lelkének tartalmát látjuk ilyenkor. Az igazi értéket, a lélek színaranyát. Budapestnek egyik teremtő szellemét ünnepeljük ma. Mert, hogy Budapest világvárossá lett, az nem a véletlen műve, nem is valamely öntudatlan természeti erők hatása alatt keletkezett. Céltudatos emberi alkotás ez. Budapestért élő emberekben kellett öntudatra ébredni annak, hogy ezt a várost világvárossá kell tenni. Ez az öntudat Bárczy Istvánban jelent meg teljes erővel. Aki alkotni tud, csak az teremti meg a jövőt. Hitet állandóvá tenni az emberekben csak befejezett alkotásokkal lehet. Bárczyban öntudatra ébredt Budapest, a világváros és alkotásaival hitet és jövendőt tudott teremteni. Ez az épület, amelyben őt ma ünnepeljük, alkotó munkájának egy darabja. Egy a sok közül, de magán viseli Bárczy szellemének jellemző vonásait. Az V. kerületi Jótékonysági Egyesület és az V. kerületi Népkonyha Egyesület nehéz viszonyokkal küzdve végezte emberszerető munkáját. A népkonyha az V. kerület egy pajtaszerű épületében működött. Ilyen körülmények között a legnemesebb szándék se érhette el azt az eredményt, melyet a ráfordított munka és akarat megérdmelt volna. A két emberbaráti intézmény akkor Általános Közjótékonysági Egyesület név alatt egyesítette munkásságát. Az V. kerület elöljárósága pedig felhívta Bárczy István figyelmét arra, hogy itt segíteni kell! Ha pedig Bárczyt arra hívták föl, hogy tenni kell a köz érdekében, akkor ő nem késlekedett! Tudta, hogy ennek a fejlődő városrésznek lakossága nagyrészt olyan életviszonyok között keresi kenyerét, amelyekben a segítségre sokszor szükség van. Budapest a magyar nemzet erőit egy csoportba gyűjtötte össze és ezt az összegyűjtött erőt az ország felemelésére kellett fordítani, de ezt a szerepét csak úgy tölthette be, ha szociális intézményekkel biztosítja az egyes betelepülők életében az átmenetet a gazdasági megszilárdulásig. 1909-ben kezdték építeni ezt a házat és 1911-ben befejezték. Bárczy István akkor, mint polgármester, boldogan és büszkén láthatta ismét egy befejezett művét. Nagy alkotó programmjának egy pontja volt csak ez az épület, de visszatükröződik benne az egész értékes vezető egyénisége. Látjuk benne a nagy hívőt, a nagy rajongót, aki hisz Budapest jövőjében és együttérez a főváros lakosságának legszegényebb, szenvedő rétegeivel. Várat akart nekik emelni a nyomorúság támadásai ellen, hogy e falak mögé menekülve, ottkint maradjon a nyomor, a hideg és a szenvedés. Mert egyformán kötelességünk a munka és a segítés. Aki dolgozni tud, annak azért is kötelessége a munka, hogy segíteni tudjon azon, aki nem tud magán segíteni. Budapest jótékony intézményei hirdetik, hogy a főváros sohasem feledkezett meg erről a kötelességéről. A főváros szellemében emelte Bárczy is ezt az épületet, mert ő megértette a főváros szívének parancsát. Bárczy, az alkotó, pompás, értékes épületek egész sorát emelte. Mint a reneszánsz teremtő szellemei, ő is maradandó kereteket akart létesíteni az emberi szellem működése számára. Ma már az ő alkotó szellemének teremtményei sok helyen beleolvadnak a körülöttük épült paloták sorába, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ő hirdette tetteivel, hogy Budapestre palotákat kell építeni. Az ő épületei a jövő előőrsei voltak, jelszavak voltak és bűzdítások, melyek megértésre találtak és a pompás épületek óriási tömegét sorakoztatták maguk köré. Ma itt leleplezzük Bárczy István arcképét. Van ember, akinek emlékét egy-egy arckép örökíti meg. Bárczynak nincs erre szüksége. Emelt ő magának emlékeket, melyek felejthetetlenné teszik nevét. Ez az arckép a kegyeletes szeretet alkotása. Azt akarják vele kifejezni, hogy akinek a szelleme itt él, annak arcvonásait is láthassák azok, akik tisztelettel és szeretettel gondolnak rá. Azért ne csak arckéj) legyen ez itt, hanem példakéj) is. A Budapest fejlődésééi’t küzdő derék ember j)éldakéj)e. Hirdesse azt a törhetetlen hitet, hogy a magyar fővárosnak nagy jövője van és nem szabad elcsüggednünk, ha ideiglenes bajok sújtanak is bennünket. Budapestben óriási erőforrások vannak. Ezeket a forrásokat tisztítanunk, mélyítenünk kell. Ma már egy hatalmas világváros áll itt, mely fel tudta ébreszteni az egész művelt világ figyelmét Magyarország iránt, azért semmi oka a csüggedésnek. Azok az úttörők és építők, akik közül egyik legnagyobbnak arcképét avatjuk itt, nem támaszkodtak még ilyen hatalmas világvárosra és mégis meg tudták teremteni ezt a Budapestet. A Gondviselés nem engedte volna meg, hogy milliók munkája és a Bárczy ah teremtő lelke ilyen gyönyörű várost építsen ide, a Duna két partjára, ha nem volna Budapestnek rendeltetése Magyarország, sőt az egész Dunavölgye számára. De ha megemlékeztem Bárczyról, az alkotóról, a jövőbe látó nagy emberről, meg kell emlékeznem az ő szeretetreméltó, meleg egyéniségéről, mellyel együtt tudott érezni mindenkivel, aki be tudta tölteni azt a kört, melybe ki volt rendelve. A művészek őbenne jótékony támogatójukat tisztelték, mert Bárczy tudta, hogy Budapest kultúréletét magának a fővárosnak is hathatósan támogatni kell, hiszen a művészet, mint az élet díszítője, sokszor nem tudja a megélhetést biztosítani a művész számára és ilyenkor annak, akinek az életét díszíti, segíteni kell. A budapesti közéletnek is rendkívül — Az Uj Budapest tudósítójától. — Mint legutóbbi számában az Uj Budapest jelentette, egyidőre elodázottnak tekinthető az időközben elhúnyt főpolgármester azon elgondolása, hogy egyesítsék a világítási nagyüzemeket és közös vezérigazgatót nevezzenek, ki az Elektromos Művek és a Gcizgyár élére. Nem kétséges, hogy az üzemi költségvetés vitájában alaposan meg fogja tárgyalni a közgyűlés, szükség van-e egyáltalában erre az egyesítésre, vagy továbbra is külön működjön a két heterogén nagyüzem, amelyeknek célkitűzései és üzleti politikája egymással homlokegyenest ellenkezőek. Az egyesítés főindoka az lett volna, hogy az anyagbeszerzésnél a közös beszerzés révén sikerül majd előnyöket elérni, ki lehet küszöbölni majd a két üzem egymással versenyző üzleti politikáját és kevesebb személyzettel racionalizálni lehet a nagyüzemek igazgatását. Ezekről a problémákról «essey Ede űr. kormányfőtanácsos, a Gázművek vezetésével megbízott kereskedelmi igazgató, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: —• Kezdjük a legfontosabbon: súlyos tévedés az a beállítás, hogy a gázszolgáltatás a racionális energia-gazdálkodás szempontjából anakronizmus volna. Nem lehet ilyent állítani addig, amíg az elektromos úton történő hőelőállításnál a felhasznált szén melegtartalmának alig 6.8 százaléka, addig a gáznál annak U5—US százaléka hasznosítható, nem is beszélve arról, hogy a gáz előállítása értékes melléktermékeket ment meg a közgazdaságnak, amelyeket egyébként külföldről kellene nekünk importálni. — Ha a Gázművek zárszámadásait vizsgáljuk, nem lehet megérteni azt a némely oldalról hangoztatott felfogást, hogy a Gázmüveknek nincsen jövőjük és azok felett már megkondidt a lélekharang. Ha a gáz idejétmúlt energiaforrás volna, hogyan magyarázható meg az, hogy Svájcban, ahol az olcsó vizierők révén termelt áram még exportcikk is, és a gázszenet teljes mennyiségben a külföldről kell behozni, 395 ezer fogyasztó, 220 millió köbméter gázt fo-Modem szigeteléseket, aszfaiüifépítéseüet, szinesaszíaltüurKoiatoüat es e szakmába vágó min* I nemii munkálatokat a Icgelőnyöscbbenvégzi: CSATÓ PÁI Budapest, i, Budaörsi ét 18 - lel.: 58-6-81 „esatfast“ hidegaszfalt íörv. védve I értékes tényezője volt. Kimagasló szelleme olyan hatással volt környezetére és a tömegekre, hogy örömmel ismerték el benne a vezért. Ragyogóan derült lelkülete kifejezője volt annak a kornak, mely nagyszerűen tudott dolgozni céljaiért. De azt sem szabad elfelejteni, hogy — mint a városházi közigazgatás vezetője — milyen figyelemmel kísérte a tiszviselők munkáját és ahol az arra alkalmas embert megtalálta, azt vitte előre pályáján, hogy fokozottabb munkakörben tudjon megfelelni kötelességének. Ezért a pártatlan jóindulatáért is sokan gondolnak hálával az ő működésére. Szeretettel és hálával hajolok meg én is Bárczy István kéj)e előtt és midőn üdvözlöm benne az embert, az alkotót, Buda. pest egyik megteremtőjét, az Isten áldá[ sát kérem reá és alkotásaira! gyászt évente és 1921—1931-ig a gázfogyasztás 131 millió köbméterről 250 millió köbméterre emelkedett évenként, teljes 90 százalékkal? Ugyanez áll fenn még fokozottabb mértékben Svédországra nézve is, pedig ott az elektromos energia ára alacsonyabb, mint a gázalakban szolgáltatott energiáé. Az Egyesült Államokban a gázfogyasztás szinte hihetetlenül nagy emelkedést mutat. Mi étinek az oka? A gáz a háztartásban és az iparban olyan előnyökkel bír, amit, mint ezek a számok mutatják, világszerte elismernek. — Nem tartom ez alkalommal szükségesnek, hogy a budapesti gáztermelés főbb adatait ismertessem. Csupán arra mutatok rá, hogy a gáz önköltségi ára évről-évre csökenést mutat. A gáz tiszta önköltsége 1924-ben 6.25 pengő, 1928- ban 4.20 pengő, 1930-ban 3.91 pengő, 1932-ben 2.56 pengő, 1934 október hónapig bezárólag 2.33 pengő. — Külön probléma: hogyan sikerült a szénbeszerzést olcsóbbá tenni? 1924-től 1932- ig bezárólag több, mint 35 százalékos árcsökkenést sikerült a külföldi szén beszerzésénél elérni, ami pénzben évi 2—2.5 millió pengő meg takarítást jelent. A folyó évi június 15-től kezdve szenünk árát még olcsóbban sikerült biztosítani, sőt megoldottuk azt is, hogy a szenet a inai devizapolitikai viszonyok ellenére felármentesen kapjuk Németországból, ami a termelés és értékesítés kalkulációját szilárd alapokra helyezi. — Feltételezve, hogy a budapesti Gázmű részvénytársaság volna és a szolgáltatások összege az osztalék összegével volna azonos, részvénytőkének pedig a még le nem törlesztett tőketartozást tekintenénk, a kifizetésre kerülő osztalék 1925-ben a részvénytőke 9.56 százalékának, 1932-ben 18.53 százalékának, 1933- ban 14.91 százaléknak felelne meg. Mindezekből elfogulatlanul és tárgyilagos kritikával más konzekvenciát levonni nem lehet, mint azt, hogy a Budapest Székesfőváros Gázmüvei a fővárosra nézve tetemes jövedelmet hajtó és úgy műszakilag, mint kereskedelmileg is, nemcsak helyesen, hanem jól vezetett és a jövőben még nagyon is fejlődőképes vállalat. König, flomáOiein mérnökök, építési vállalkozók BUDAPEST, Vili., NÉPSZÍNHÁZ-UTCA 13. TELEFON: 43-1-44. Kim i iáziiM leien a liaarang?m mapn-Fésziséítytáisaság lenne a gáz gyár, tizenöt százalékos oszlalálfoi fizethetne az elmúlt esztendőre
