Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-24 / 46. szám

1934 november 24. ZU BUDAPEST 3 A szanálás legKözeieöbi célkitűzéseiről nyilatkozik a téuáros pénzügyminisztere-— Az Uj Budapest tudósítójától. A közgyűlés költségvetési vitájának a szónokai természetszerűen legtöbbet a főváros pénzügyi helyzetével fog lalkoznak. Minden oldalon az a kíván ság merül fel, hogy a székesfőváros autonómiája maga igyekezzék kézbe venni a szanálás munkáját. Ilyen irányban Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére, konkrét indít­ványt is tett, amidőn azt javasolta, hogy a főváros vezetősége emelje ki a költségvetésből a beruházási tételeket és ezeket kölcsönből fedezze. Az ellen­zéki oldalon is megértéssel fogadták Wolff Károlynak ezt az indítványát, amely kétségkívül az egyedül járható útnak tekinthető, mert nemcsak a háztartási egyensúly helyreállítására nyújt módot, hanem egyben új mun­kaalkalmak teremtését is lehetővé teszi. Beszéltünk ezekről a kérdések­ről Lamotte Károly dr. tanácsnokkal, a főváros pénzügyi ügyosztályának a vezetőjével, aki legközelebbről és leg­alaposabban ismeri Budapest székes­­főváros mai háztartási helyzetét. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy helyesli-e a városházi pártok vezetőinek azt a felfogását, amely sze­rint az autonómiának kell kézbeven­nie a szanálás munkáját. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok, akinek személye a legutóbbi napokban messzemenő kombinációk központjába került, a következő érdekes nyilatkozatban fej­tette ki a maga véleményét az Uj Budapest munkatársa előtt: — Az autonómia embere vagyok és épen ezért a legtermészetesebb törekvésnek te­kintem, ha a főváros autonómiáját képviselő pártoknak a vezetői maguk akarják irányítani a székesfőváros sorsát. Mindenesetre nagy érdeklődéssel vár­juk az autonómia részéről azokat az indítványokat, amelyeknek megvaló­sításával a főváros pénzügyi helyzetét szanálhatjuk. Én a szanálási művelet legközelebbi és legfontosabb céljának a költségvetési egyensúly helyreállítását tekintem. Ha a költségvetés deficitjének az eltüntetése nem volna lehetséges, akkor minden egyéb erőfeszítés cél­talanná válik. — A költségvetés általános vitájá­ban több oldalról is elhangzott az a felfogás, hogy a szanálásnak az útját az üzemek területein kell keresni. Sokan hangoztatták, hogy az üzemek gazdálkodásáriak gazdaságosabbá téte­lével, az üzemek jövedelmezőségének fokozásával és általában az üzemek üzletvitelének a keretein belül eszköz­­lendö megtakarításokkal meg lehet javítani a főváros pénzügyi és háztar­tási helyzetét. Elvileg kétségkívül megáll ez az elgondolás, mert hiszen az üzemek minden jövedelmüket átad­ják a községi háztartásnak, amelynek mérlege aszerint alakul, hogy az üze­mek mekkora összegekkel járulnak hozzá évről-évre a főváros általános szüntetését javasolta azzal, hogy az épületet használják fel iskola vagy kór­ház céljaira. Nagy László dr. pon­tos elszámolást kér az inségadóról és azt javasolta, hogy a szellemi szükség­munkát már december elsején indítsák meg ezer emberrel. Szabó József átfogó szociálpolitikai programot sür­getett. A csütörtöki közgyűlésen Miklós Ferenc dr. a Rókus-kórház kitelepíté­sét, Szabó József a Temetkezési In­tézet alkalmazottainak véglegesítését sürgette, nemes Nagy Mihály pedig az idegenforgalmi propaganda fontos­ságára mutatott rá. * SIPÖCZ POLGÁRMESTERNEK az volt az idén a kívánsága, hogy minden na.gyobb ünnepség nélkül múljon el a súlyos helyzetre való tekintettel a ne­­venapja. A fáklyás felvonulást és a lampionokat szigorú elhatározása ré­vén el tudta kerülni a polgármester, azt azonban nem akadályozhatta meg, hogy hivatalnoktársai, barátai és tisz­telői egy-egy szívélyes kézszorítással ne kívánják neki a legjobbakat az év­forduló alkalmából. Elsőnek természetesen szűkebb hiva­tali személyzete üdvözölte a polgár­­mestert a múlt hét szombatján, a Jenő­­nap alkalmából. C s an á d y Gusztáv dr. tanácsjegyző, a polgármester régi hűséges munkatársa és bizalmasa mondott néhány keresetlen üdvözlő szót, amire a polgármester meghatot­­tan válaszolt. Az alpolgármester, majd az elnöki ügyosztály vezető tisztviselői és a ta­nácsnokok következtek ezután. A Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szö­vetségének küldöttségét Liber al­polgármester, D uday tanácsnok és B u d ó levéltáros vezették a polgár­­mester elé. Liber alpolgármester beszéde során rámutatott azokra a szívből jövő kapcsolatokra, amelyek a főváros első tisztviselőjét a tisztviselői kar minden egyes tagjával összekötik. B u d ó levéltáros, a FANSz főtitkára, viszont arra kért engedelmet, hogy egy régi ígé­retre való hivatkozással — lati­nul köszönthesse a polgár­­mestert. Tudni kell ugyanis, hogy Budó levéltáros kiváló tudósa a klasszikus nyelveknek. — Opto, Illustrissime, — fordította latinra a beszédet Budó dr. — ut hunc onomasticum et plurimos alios quam felicissimos agas aeternaque laude florentem virtutis Tuae glóriám inco­­lumis et fortis aliis super alia operi­­bus augeas. — Ezekhez a szavakhoz — folytatta magyarul Budó — legyen szabad hoz­zátenném Tacitusnak A gricoláról mon­dott szavait is: — ... multos veterum velut inglo­­rios et ignobiles oblivio obruit: E ug enius posteritati narratus et traditus superstes érit! * GUTTAY FERENC székesfővárosi segédhivatali igazgatót hétfőn tiszt­viselő társai meleg ünnep éltetés ben részesítették huszonötéves szolgálati jubileuma alkalmából. Az ünnepély társasebéd keretében folyt le, amelyen az ünnepeltnek ötvenhat tisztviselő társa vett részt, a fővárosi tisztviselők kaszinójában. Az ünnepelt érdemeit és a megjelentek jókívánságait Fent Nándor segédhivatali főigazgató mél­tatta. igazgatásának a költségeihez. Ezek­­után az elvi megállapodások után vár­juk a konkrét javaslatokat az autonó­mia részéről! — Nyilatkozatot ma még erre vo­natkozólag tenni nem lehet, az ered­mény kialakulása ugyanis attól függ, hogy az előterjesztendő indítványok elfogadhatók-e és végrehajthatók-e. Annyi bizonyos, hogy az autonómiának van legnagyobb jogosultsága a követendő út megje­­; lölésére, mert hiszen az autonómiát képviselő pártok tagjai ismerik leg­közelebbről a főváros közönségének kívánságait, igényeit, céljait, egyszó­val öle ismerik legjobban a közfel­fogást. Ebből a szempontból a legnagyobb érdeklődéssel tekintek az üzemek költ­ségvetésének a vitája elé, mert úgy gondolom, hogy az üzemi vitában sok életrevaló ötlettel fogunk találkozni. A közigazgatási költségvetés vitájának lezárása még nem jelenti a mérleg fixirozását, mert a közigazgatási költségvetés mérlegének a kialakulá­sára befolyást gyakorolhat minden olyan változtatás, amit a közgyűlés az egyes üzemek költségvetésében esetleg eszközölni fog. Érdeklődtünk Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnoknál a főváros új beruházási programja iránt is. Sipőcz polgármester ugyanis pénzügyi expo­zéjában kijelentette, hogy 20 millió pengős kölcsön felvételét tervezi, ami­ből jut majd a költségvetési deficit eltüntetésére és új beruházások meg­indítására is. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok érdeklődésünkre így felelt: — Azok a tételek, amelyek a költ­ségvetésben beruházási címeken sze­repelnek, nem olyan nagyok, hogy ki­emelésük eltüntethetné a deficitet. Legnagyobbrészt tatarozásokról, épületek karbantar­tásáról, kisebb útburkolásokról és olyan nem nagyarányú építkezések­ről van szó, amelyeket sohasem volt szokás kölcsönből fedezni. Ha ugyanis az ilyen tatarozási és helyreigazítást jellegű kiadásokat be­ruházásoknak minősítjük és kölcsönből fedezzük, ezzel tulajdonképen csak egy esztendőre-tüntetjük el a deficitet. Ilyen alapon nem lehet a deficites gaz­dálkodást végérvényesen megszüntetni. Márpedig igazi gyógyulást tüneti kezeléssel elérni nem lehet. De vég­eredményben mind a két út a közös célhoz vezet. Akár azt határozzuk el, hogy eze­­ke a beruházási tételeket a költség­­vetésből kiemeljük és fedezésükre kölcsönt veszünk föl, akár bennhagy­juk ezeket a tételeket a költségvetés­ben és az így jelentkező deficit fede­zésére veszünk fel kölcsönt: az eredmény ugyanaz. — Ami a polgármester úr által be­jelentett beruházási programot illeti, ez nagyrészben már elkészült. Az egyes ügyosztályok felszólítást kaptak, hogy legsürgősebb beruházási tervei­ket írják össze. Ez megtörtént. A felveendő kölcsön legnagyobb ré­szét a tabáni közművek befekteté­sére, különböző út- és csatornaépíté­sekre fogják fordítani. Esetleg szó lehet az autóbusz-park ki­bővítéséről is. Természetesen csak később történik döntés a beruházási program egyes részleteinek kiváloga­tása és a végrehajtás sorrendjének megállapítása felől. A tíz-százalékos zárolás feloldásának jelentőségét Lamotte tanácsnok ezek­ben fejtette ki: — A zárolás feloldására feltétlenül szükség volt, mert különben zavarok állottak volna be. A feloldásban nincs semmiféle ve­szély, mert az ellenőrzés továbbra is szigorú lesz, mint eddig volt. Feloldásról ezután is csak a legszük­ségesebb esetekben lehet szó. Lamotte Károly dr. pénzügyi ta­nácsnok nyilatkozata kimerítő képet ad a főváros háztartási helyzetéről és egyben megjelöli azt az utat, amelyen a főváros autonómiájának járnia kell. Mellékutcába akarják eldugni a Segiiőatap székházát Rossz és félreeső lelkeket ajánl a városrendezési ügyosztály a Segiíőalap vezetőségének — Az Uj Budapest tudósítójától. — Jelentette az Uj Budapest, hogy a Szé­kesfővárosi Alkalmazottak Segítő alapja külön bizottságot küldött ki annak eldön­tésére, építkezzen-e a Segítő alap, vagy készen vegyen-e magának székházat. Megállapíthatjuk, hogy az évek óta fo­lyó küzdelemben jelenleg az építési irány­zat kerekedett felül, mert az építkezés révén mód nyílik a munkanélküliség eny­hítésére. Az alap vezetőségének az a makacs elhatározása, hogy valamely fő­városi telken építsen magának palotát a Segítőalap. Az alap vezetősége és a ki­küldött bizottság most a városrendezési ügyosztály által megjelölt fővárosi telke­ket tekinti meg, hogy azok közül a leg­alkalmasabbon épüljön fel a székház. Sajnos, hogy a városrendezési ügyosztály csak a kevésbbé értékes telkeket jelöli meg építkezés céljaira a Segítőalap veze­tősége számára és így könnyen megtör­ténhetik, hogy eldugott, a véirosházától távolesö helyen fog felépülni a szék­ház. A sok rossz telek közül még a leg­­kevésbbé rossznak látszik az a fővárosi telek, amely a központi vásárcsarnok háta mögött, a Ferenc József-híd és az épülő Boráros-téri híd között akarja fel­építeni az alap székházát. Azzal, hogy ez a mellékutcai telek nagyon kiesik a közforgalomból és a legkevésbbé sem al­kalmas a nagyarányú építkezésre, úgy­látszik, nem sokat törődik az alap ve­zetősége. Azt is el tudjuk képzelni, hogy nem fővárosi telken, hanem valahol a Belvá­ros belső részén az alap által vásárolt telken épülne fel az új székház. A Bel­városban rengeteg ócska ház van, amely a mai leromlott ingatlan-árak mellett te­lekértékben szinte fillérekért kapható, és akkor a székház a városháza környékén megfelelő helyre kerülhetne. a deficit es a beruházó nőieseit j

Next

/
Thumbnails
Contents