Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-24 / 46. szám

2 1934 november 24. UJ BUDAPEST főváros legtisztább, legönzetlenebb, legpuritánabb közérdekét szolgálta. Hitt a terveiben, bízott a tudásában, kategorikus imperativusnak vette a szó legszorosabb értelmében a maga felelősségét százezrek sorsa felett! És mialatt betegségek között bukdácsolt, ez a hit és ez az akarat adott neki — Az Uj Budapest tudósítójától. — 183 szobrot és egyéb emlékművet tar­tanak most számon a városházán és az az érdekes, hogy ebből a 183 szoborból 81 az utolsó tizenöt esztendőben léte­sült. Különösen a háború után vett na­gyobb lendületet a szobor-kultusz, mintha a nagy idők mulasztásait egyszerre akar. ná pótolni a társadalom, mintha régi adósságokat egyszerre akarna letörlesz­­teni: az uccán és a parkokban egymás­után jelennek meg a bronzemberek: Van­nak közöttük népszerűek és vannak, akik mellett idegenül, közömbösen mennek el az emberek. Vannak szobrok, melyeknek látása a história elmúlt korszakait éb­resztik fel; hazafiasságra buzdítanak, lel­kesítenek, példát mutatnak. Más szobor­művek viszont legfeljebb csak a nevét juttatják eszébe annak, akit egykor kö­rültáncolt a dicsőség és elismerés. És vannak szobrok, elmúlt korszakok elfelej­tett nagyságainak a szobrai, akiknek emlékét még a szobor sem tudta meg­menteni a halhatatlanságnak. Ezeknek a bronzembereknek érdekes életéről írt érdekes könyvet Budapest népszerű alpolgármestere, Liber Endre, a maga sokezer dolga és tennivalója kö­zepette is tudott magának időt szakí­szinte földöntúli erőt, hogy küzdjön és dolgozzon, amíg az a vérrögöcske meg nem akadt a túlmeszesedett hajszálér­ben. És ebben a vonatkozásban eltűnő árnya heroikus magasságokba emelke­dik, oda ahol a tragédiák hősei élnek, tisztán és ragyogó fénnyel az eszmék távlatában. tani erre a sok elmélyedést, komoly ta­nulmányt igénylő munkára. A tudós ala­posságával és a műtörténetíró tájéko­zottságával ismertet meg bennünket hő­sök, költők, tudósok és politikusok kar­rierjével; elmúlt korszakok eszméivel és politikai hullámaival, hogy ebből ma­gyarázza meg, miként és miért kapott szobrot ez, vagy amaz. Pompás tanul­mányában megírta a szobor-kultusz tör­ténetét, de egyidejűleg megfesti Buda és Pest 20 esztendős fejlődésének a törté­netét is. Elmondja, hogy miképen jut hozzá Pest városa az első szoborhoz, Katona Józseféhez, a rossz szobrok kö­zött is a legrosszabbhoz, és miért kell várakoznia, amíg szobrot kap, József nádornak huszonkét évig, Széchenyi Ist­vánnak húsz évig, Petőfi Sándornak har­minchárom évig és Vörösmarty Mihály­nak több, mint negyven esztendeig?! Érdekesen mutatja meg a szerző, hogy egy évszázad folyamán miképen változ­nak a művészeti és politikai divatok. A XIX. század elején Kazinczy még aggo­dalmaskodott, amikor azt hallja, hogy Csokonay szobrát bajusszal akarja áb­rázolni a művész, mert szerinte a sta­­tuákon csak a rabszolgáknak van baju­sza. Amikor Széchenyi szobrára pályá­zatot írnak ki, az akkori idők szobor­­bizottsága Széchenyit csak díszmagyar­ban, tudja elképzelni és Deák Ferenc az, akit 1887-ben felállított szobrán polgári ruhában ábrázol a szobrász. Azután megint hosszú időnek kell elmúlnia, amíg megjelenik a gót stílusú országháza frontján idősebb Andrássy Gyulának szép barokk lovasszobra. Feltétlenül szép ez a szobor és talán a romanticizmussal kokettáló művészeti iránnyal lehet meg­magyarázni, hogy miért adott a művész lovat Andrássy alá, aki nem annyira ka­tona volt, mint diplomata -és politikus és széken ülve szolgálta hazáját és a monarchiát. Egyébként összesen négy lovasszob­runk van és azt lehet mondani, hogy ezek a szobrok Budapest legjobb szobrai. Sa­vó],iái Eugén szobra, amely a királyi pa­lota frontján áll, szintén barokk-szobor és érdekes, hogy ez a szobor, melyet Róna József szerencsés kézzel alkotott meg,véletlenül lett a mienk. Ezt a szob­rot ugyanis Zenta városa rendelte meg, de éppen szűkiben lévén a pénznek, nem tudta az árát kifizetni és Ferenc József megvétette a királyi palota számára. Gyönyörű szobor Szent István szobra is, Stróbl és Schulek remek alkotása, mely lovon ábrázolja az első magyar ki­rályt és nagyszerűen hozzáillik a Halász­­bástya kőcsipkéihez. Végül sikerült szo­bor az ezredéves emlékművön Árpád fe­jedelem, lovasszobra. Ezekről ír érdekes dolgokat és mond el kulisszatitkokat Liber Endre nagy mű­vészettörténeti munkája. Könyve beveze­tésében hálásan emlékszik meg két ki­tűnő munkatársáról, Pacher Béla dr. ta­nácsjegyzőről és művészettörténet-íróról, valamint Cserhalmi Jenő szobrászmű­vészről, kik munkája nagy anyagának összehordásában értékes segítői voltak. A szépkiállítású könyv különben egyik legbecsesebb kötete az Illyefalvi I. La­jos dr. kitűnő szerkesztésében megjelenő Statisztikai Közlemények című tanul­mánysorozatnak. Jeszenszky János papi és polgári szabó Trunktiahn cég volt papi szabásza. — szelíd arak, pontos kiszolgálás. Budapest, iü., irányi utca 21. sz. félemelet 7. (Irányi-utca és Veres Pálné-utca sarok). Remetehegy platóján Doberdó-út 10—16. sz. alatt, József főherceg és Schmidt Miksa kastélyai közvetlen szomszédságában, szépfek­vésű, befásított 300 négysögöles üres viElatelkek és villa­épületek eladók A percellák a 72-es villamostól néhány percnyire, főútvonalon terülnek el, könnyen megközelíthetők. —- Remek kilátás, elsőrangú hegyi levegő. Bővebbet a helyszínen, vagy Telefon: 83-2-89. alatt. VIOKALI RAFAELLO bl’OllKÖSítö BUDAPEST Lakás Peineüázy-utca 73/0. Gyár Ifi, JdSZ-Ut&a 74. SZ. TELEFON 91-9-12. 60z, uizuezeieti, csatornázási, tiltási szereléseket» megkönnyíteti fizetési feltételekkel. Költségvetés, tervezés díjmentesen. Tóth Zoltán csatornázási vállalkozó BUDAPES,VII., BAROSS-TÉR 15 Bronzemberek az utcán Liber Endre könyve mmssmimmi A CSALÁD ÉS A FŐVÁROS GYÁSZJELENTÉSÉT közöljük Bor­vendé g főpolgármester elhalálozása alkalmából. A család gyászjelentése így hangzik: Özv. Borvendég Ferencné úgy a maga, mint Piroska és Ferenc gyer­mekei, valamint a megboldogult test­vérei, anyósa, sógornői, sógorai és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy hőn sze­retett férje, a legjobb o.pa, testvér és rokon: Borvendég Fe r e n c, Bu­dapest székesfőváros főpolgármestere, 1931+. évi november hó 20-án, életének 59-ik, boldog házasságának 26-ik évé­ben hosszú szenvedés és a haldoklók szentségének felvétele után az Úrban csendesen elhunyt. A főváros gyászjelentése: Budapest székesfőváros törvényhatósága mélységes fáj­dalommal jelenti, hogy B o r v e n d é g Ferenc, Budapest székesfőváros fő­polgármestere, munkás életének 59-ik, értékes közszolgálatának 38-ik évében folyó hó 20-án váratlanul elhunyt. Fá­radhatatlan munkabírással, éleslátás­sal és önfeláldozó eréllyel szolgálta szívből szeretett fővárosának érdekeit. Áldozatos, önzetlen rnunkában eltöltött életével Budapest székesfőváros közön­ségének őszinte megbecsülését érde­melte ki. Emlékét kegyelettel őrizzük! * A TRAGIKUS VÁRATLANSÁG­GAL FÉLBESZAKADT keddi köz­gyűlés úgy kezdődött, ahogyan az unalmas közgyűlések kezdődni szok­tak: üres padsorokkal, még üresebb karzatokkal, egyetlen alpolgármester­rel az elnöki emelvényen: S z end y Károllyal. (S ip ö c z és Liber a fő­polgármesteri hivatalban tanácskoztak órákon át a kereszténypárti vezérek­kel: Wolff Károllyal, Csilié r y Andrással és Petrovácz Gyulá­val.) Hat órakor már olyan képe volt a közgyűlési teremnek, mintha éjfélre járt volna az idő, alig néhányan lé­zengtek a teremben, hogy a közélel­mezési költségvetés többé-kevésbé szakértő szónokait meghallgassák. Nem csoda ily körülmények között, hogy például negyedhétkor a balközép padsoraiban egyetlen ember ült: az árvaszéki elnök. Ő is a legelső, a fő­­tisztviselői sorban. Mögötte végesvé­gig üres volt OjZ egész mezőny. A szónokok általában udv a­­r i a S'ü k voltak egymáshoz és a pár­tok még azokat a felszólalókat is meg­tapsolták, akiket egyébként nem szok­tak túlságosan bayútságosan kezelni. Wolf István, a volt teherpályaudvari állomásfönök (aki különben azzal tün­tette ki magát, hogy félórás szónok­lata alatt mindenmondatát az­zal kezdte, hogy: Mélyentisztelt Uraim) élénk tapsot kapott a helyi­­kikötőről szóló okos és tartalmas fel­szólalása révén ugyanazoktól a szociál­demokratáktól, akik legutóbb szívesen belefojtották volna egy kanál vízbe, sőt — csudák csudája — Éber An­tal is tapsot kapott, bár meg kell val­lani, hogy ez a különben annyira lu­­cidus elme ez alkalommal nem volt annyira agresszív, mint amilyen egyébkor szokott lenni. (Tegyük hoz­zá, hogy a tárgyilagosság sokkal jobban áll neki, mintha folyton ha­ragszik.) * AMI MÉG NAGYOBB RITKA­SÁG: Éber Antal beszédjével kap­csolatban a gyorsírók azt is följegyez­hették, hogy: élénk derültség! A példádat, amellyel Éber Antal meg­nevettette a Tisztelt Közgyűlést, a kö­vetkező: — Egy angol lapban olvastam — mondotta Éber ■—, hogy Lloyd George a világ gazdasági helyzetével kapcso­latban azt mondotta, hogy úgy tetszik, mintha egy őrültek házából kormányoznák a világ gazdasá­got. Erre a nyilatkozatra azután az egyik londoni elmegyógyintézet igaz­gatója levelet írt Lloyd George-nak, amelyben kikérte magának, hogy a vi­lággazdasági helyzettel kapcsolatosan az örültek házáról beszéljen. Az én elmegyógyintézetemben — írta az igazgató — vannak, akik Napóleon­nak, vagy Mohamednek képzelik ma­gukat. Azonban itt mindenki elhiszi amit mond, nem törődik azzal, mit be­szélnek a többiek és nem harag úsz­nak egymásra! * NÉMI VIHARFELHÖCSKE VOLT A DERŰS ÉGBOLTON Miklós Ferenc beszédje. Miklós nagy hévvel taglalta az üzemi munkások kérdé­seit, beszédét a szocialisták egyre nö­vekvő idegességgel és türelmetlenség­gel fogadták. Nem tetszett a szocik­­nak, hogy a munkások érdekeit kép­viselő Miklós — eleszi az ö kenyerü­ket. Az egyik erősebb kijelen­tésnél azután a szociáldemokraták közbekiáltottak: — Ez d em a g ó g i a ! Harsány kacagás volt a vá­lasz a jobboldalon a szocialista kifa­­kadásra. — Példátlan! Maguk mernek vala­kit demagógiával vádolni? Hát maguk mit csinálnak állandóan? * BORVENDÉG FŐPOLGÁRMES­TER HALÁLÁNAK HIRE kedden este terjedt el futótűzként a közgyű­lési teremben. A lesújtó hírre a köz­gyűlés tárgyalása tudvalévőén félbe­szakadt. Szerdán délután negyed hat ómkor, amikor szokás szerint elkezdődött a közgyűlés, zsúfolva voltak a padsorok. A Keresztény Községi Párt Wolff Károllyal az élén teljes számiban vonult fel, hogy megadja a közgyűlési terem­ben is a végtisztességet az elhunyt fő­polgármesternek. De zsúfolva voltak a középmezőny és a szélsőbal padso­rai is. A polgármester gyászbeszédét állva hallgatta végig a törvényhatósági bi­zottság és egyhangú helyeslés fogadta Sipöcz Jenő dr. azon javaslatát, hogy a főváros halottjaként temessék el Borvendég Ferencet és emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítsék meg. * EGYÉBKÉNT LASSAN ÉS SZEN­­VEDÉLYTELENÜL, de a felszólalók részéről nagy felkészültséggel és szakértelemmel folyik a költségvetési vita Szerdán is a kereszténypárti szó­nokok vetették fel a legtöbb megszív­­lelésre méltó ötletet és terjesztették be a megvalósításra érdemes javaslato­kat. Hufnägel Imre a Népszálló be-

Next

/
Thumbnails
Contents