Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-17 / 45. szám
1934 november 17. 5 TU BUDAPEST Harc az életért! MTTfrfci m ■ ————i Az Uj Budapest részére irta: SZŐKE GYULA dr. A főváros törvényhatósági bízott sága rendkívüli közgyűlésen tárgyalta a megélhetést lehetetlenné tevő di'ágaságot és annaak letörésére felirattal fordul a kormányhoz. A szónokok egész serege itt is, ott is és mindenütt elsírja a tönkremenő polgárság halotti énekét és a megértést hangoztató illetékes körök mindenkor elmondják a vigasztaló szavakat. Történni azonban csak az történik, hogy az iparengedélyeket visszaadják, az üzleteket bezárják, a lakásokat kisebbítik, a ruhákat, — ha még van —, kifordítják, az élelmiszerek mennyiségét és minőségét csökkentik, a fűtést, — ha egyáltalán fűtenek — legfeljebb egy szobára korlátozzák, a segélyekért sorban állanak és az éhségtől legyöngült szervezet átadja magát a különböző betegségeknek, hogy ezzel segítsen a főváros szociális és karitatív kiadásainak a csökkentésén. De történik más is. A kormány, mint a társadalom védője, hirdeti, hogy meg fogja akadályozni a lakosság kizsákmányolását, megszervezi a kartelbizottságot, az árelemző bizottságot, az iparfelügyelő bizottságot, a kereskedelem felügyeletét, a ki -és bevándorlás ellenőrzését, a valuta és deviza irányítását, a külkereskedelem összes fórumait és a kereskedelemügyi miniszterrel ellenőrizteti a mezőgazdaság érdekeit, viszont a földmívelésiigyi miniszterrel kötteti meg az összes kereskedelmi szerződéseket. És emellett történik tovább még az is, hogy munkát kíván juttatni és keresetet adni a szükölködőknek, ezért elrendeli az útaknak és elsősorban a nemzetközi luxusútaknak a megépítését, hogy itt megdönthessék az autógyorsaság világrekordját és a betonkartel a hitelezett útépítéssel ismét felülmúlja önmagát a drága, de közhasználatra rosszul sikerült úton. Letöri a drágaságot a mezőgazdaság javára és ezért megszünteti az állami szérumtermelő intézetet, amely az ármérséklés céljából hasznosan működött, kartelnak adja át az egész szérumtermelést és mindjárt elrendeli a kutyák kötelező beoltását. Megszünteti a szabad tej forgalmat, hogy megvédje a termelőket és fogyasztókat egyaránt, leszállítván a tej termelői árát az alig képzelt alacsonyra, ugyanakkor fenntartván a fogyasztói árat teljes magasságáéban. A tüzelés körül is rendet csinált, a leggyengébb szénfajtákat is szinte patika-áron árusítani engedvén a kartelbe tömörült bányáknak, az egész faeladást ugyanekkor monopolszerűleg juttatván egy társaság kezébe, nehogy a fogyasztóval szemben hihetetlenül felemelt faár jövedelmét a termelők kaphassák meg. De a fabehozatalt is átadja ugyanekkor ugyanennek a monopolszerű társaságnak, amely mellett a régi hivatásos fakereskedők nem jutván behozatali engedélyhez, tönkremennek. A búza ára a termelőknél kezdett emelkedni. Nehogy magas legyen, siettek a kivitelt 15 pengőért lekötni. Ugyanakkor a budapesti fogyasztónak toronymagas áron kell a kenyérféléket megfizetni. és még érezze magát lekötelezve, hogy miután a pénzéből már kifogyott, az árakra felügyelő hatóság ajánlja a pékeknek, hogy fél fillérrel szállítsák le az árakat, úgy sem tudják már a fogyasztók megfizetni. Beszéljünk a cukorról? Amelynek ára olyan magas, hogy már csak milliomosok tudják megfizetni és ugyanakkor külföldre fillérekért szállítják ki, hogy ott busás áron eladják és még szállítási kedvezményeket is kapnak hozzá. Vagy a húsról beszéljünk?, amelyért a termelő alig kap pénzt, a fogyasztó már nem tudja megvenni, olyan nagy árat kérnek érte, de a kormány bölcsessége árnivellálás címén éppen úgy kivetette rá az új illetéket, mint ahogy a mindeddig el nem számolt tejilletékből keletkezett tejalap gyűjtése címén összeszedett százezreket, amelyekből ugyan bent sem fogyasztó, sem termelő egy fillért sem látott, a szegény tudatlan ember tej helyett pálinkás kenyeret ad a gyerekének, mert a tej drága, de ugyanakkor a vajat állami kedvezménnyel fillérekért exportálják, hogy ott mások keressenek rajta. Vagy nézzük a textil dolgait?, ahol a mezőgazdasági termények devizáit pamutbehozatalra fordítják, ezzel tönkretévén itt bent a len- és kendertermelést. De ha akad valami szerencsétlen gazda, aki veszteség dacára is termeli, attól ugyan nagy könyörgésre veszik át a gyárak és előre szerződést nem kötnek. Ugyanazok a gyárak kenderbehozatali engedélyt is kapnak. Vagy nem feltiinő-e a gyapjú-kart el, amely nyomott áron szedi össze és viszi ki a magyar gyapjútermést, hogy egy félév múl va felfokozott áron hozza azt vissza. Nézzük a szeszgyártást, amely mezőgazdasági iparüzem volna, de átment a szeszkartel kezébe, hogy duplán keresse azt meg, amit a mezőgazdaság a nyersterményrf ráfizet. Nem folytatom! Valami rendkívül elszomorító van abban, hogy mindig a külfölddel védekezik a kormány, holott egyszer csak szét kellene nézni magakörül és mindjárt látná, hogy itt bent is rossz úton jár és azok által irányíttatja magát, akik, — megengedem tudatlanságból és nem rosszakaratból, — de mégis a köz érdeke ellenére érvényesülő befolyásokat támogatnak. Állandóan azt hangoztatják, hogy fognak segíteni a helyzeten. Bizalmat, összetartást, egységet és alamizsnát kérnek, ahelyett, hogy egyszer komolyan vennék a segítés ígéretét. A külföldi hitelezők nem engedik, — mondják a benfentesek. Hát ez már egy elintézett dolog, mert két éve már, hogy a parlamentben beigazoltam, hogy a külföldi hitelezők nem azt akarják, amit itt bizonyos bankhatalmasságok olyannak feltüntetnek. Senki sem kívánta a komoly tényezők közül, hogy elherdálják a mezőgazdasági termelvényeinket a drága kamatokból és túmagas árak idején nagy levonásokkal kölcsönvett tőkék törlesztéséből összegyűlt zárolt pengőkért. Folyton halljuk, hogy csak türelem és ezen is fognak változtatni. Tárgyalnak Génitől egész New-Yorkig mindenütt az összes városokban és világvárosi üdülőhelyeken és az eredmény, hogy ennek a költségei is csak a szegény eynber megélhetésének a lehetőségét csökkentik. Néha fölcsillámlik valamely erő és az összetartás és erős akarat képe tükröződik, amikor a mostanihoz hasonló állásfoglalással a tények sötétségét egyhangúlag megállapítják és azon változtatni akarnak. Nem vonom kétségbe a jóakaratot és az igyekezetét sem. De valami láthatatlan kéz éppen úgy ránehezedik a főváros hatalmára, mint a kormány akaratára és a legjobb szándékú elgondolást is tévútra vezetik a keresztülvitelkor. A Vásárpénztár hibái következtében évek óta nem érvényesül a vásári jog. A sertés és marha közvágóhíd lehetetlen költség — és illetékfelszámítása nagymértékben megdrágítja az állatértékesítést. Az új lóvásár-telepen megdrágítottuk a lókereskedelmet. A csepeli kikötő illetékrendszerével sikerül azt üresen hagynunk, amint a csepeli nagy vásárcsarnok milliós építkezése és az ott divó hatósági rendszer hihetetlenül megdrágítja az élelmiszereket. A kerületi vásárcsarnokok költségei a drága üzletbérekkel vetekednek, úgyhogy azokban már szinte csak a tönkremenni akarók vásárolnak és az egyiket már sportcélokra akarják átalakítani, mert mint ilyen a rendszer hibája következtében kihasználatlanul áll. Az üzemek bizonyos egyéni érdekekből hangsúlyozott megszüntetése megszüntette a zöldségüzemet, konyhakerti gazdaságot és határok közé zárta az élelmiszer üzemet. És ime,% ma, amikor nincsen árnivelláló befolyás, nemcsak ismét klinikai élelmezési hibákról és visszaélésekről be— Az Uj Budapest tudósítójától. — A polgármester rendeletet bocsátott ki, amely magában foglalja a székesfőváros önálló vagyonkezelésű intézményeinél, továbbá a községi háztartáshoz tartozó hivataloknál, intézeteknél és intézményeknél szolgálatban álló alkalmazottaknak öregség és rokantság, valamint a hozzátartozóknak özvegység és árvaság esetére való kötelező biztosítására szóló, még 1931-ben hozott közgyűlési szabályrendelet végrehajtási utasítását. A nagyfontosságú rendeletet Mártonffy tanácsjegyző és Reminiczky tanácsi fogalmazó értékes munkálkodása alapján Morvay Endre dr. tanácsnok, a világítási és közüzemi ügyosztály érdemes vezetője dolgozta ki. A vonatkozó közgyűlési határozat az 1928. évi XL. törvénycikkben, illetve az ezt követő kormányrendelet alapján áll. A községi háztartáshoz tartozó hivataloknál, intézeteknél és intézményeknél a polgármester hatáskörébe tartozik az intézkedés a szabályrendeletben meghatározott ellátási igények, a járadékok megállapítása, valamint az ellátási igények alapján támasztott követelések kém désében. A polgármester ezen hatáskörét a központi számvevőség a községi háztartáshoz tartozó és a szabályrendelet hatálya alatt levő hivatalok, intézetek és intézmények, végezetül pedig a tisztifőorvosi hivatal bevonásával gyakorolja. szélnek, de az élelmiszerárak túlságos emelkedésére hivatkozva, egy árvaházi gyermek, vagy egy szegényház agg eltartása annyiban számoltatik el, hogy azért rendes körülmények között kettő is eltartható volna. A főváros deficites költségvetése miatt szanálni kívánja a főváros gazdálkodását, de évek óta még az a szabályrendelet is valamely hatalmasság asztalf iókjába hever, amely az üzemek működését, az átdolgozott illetékek szedését, a fogyasztási adók rendszerét, a javadalmi őrség munkáját irányítani hivatva volna. Ezt sem folytatom! Amikor ezt a tükörképet a nyilvánosság elé vetítem, azoknaak a százezreknek a hangos sóhaját kívánom a kormány és a főváros vezetősége fülébe kiáltani, akik az összejöveteleinken, gyűléseinken, megbeszéléseinken a kényszer kényszerével hangoztatják: nem bírjuk tovább! És újból azt ajánlom az illetékesek és legilletékesebbek figyelmébe, hogy ez nem politika és ezzel sem pártpolitikát, sem egységes politikát ne csináljanak. Ez gazdasági kérdés, megélhetési kérdés, a jelenünk és jövőnk kérdése. Hagyják már ki a gazdasági és pénzügyi életből a politikát. Legyen annak vége, hogy a politikai ügyes szolgálatokért bankdirektorság, kartelszerződés, monopólium, kiviteli vagy behozatali engedély, deviza, vagy pénz felmentés, refactia vagy más árdrágítási lehetőség jár. Mentesítsék ezek alól az illegális befolyások alól a hatalom vezetői önmagukat és meg vagyok győződve, hogy nemcsak ezeknek a százezreknek a hálája és támogatása fogja őket kísérni, de a főváros és az egész ország gazdasági életének a javulása is, amelyért — hittel hiszem, — minden igaz ember egyformán önzetlenül dolgozik! A központi számvevőség végzi az öregségi és rokkantsági biztosítással kapcsolatban szükséges adatok központi nyilvántartását, kezeli a biztosításra kötelezett alkalmazottaktól levont járulékokat, intézi a járadékok folyósításával, megszüntetésével és változásával kapcsolatos ügyeket, végezetül nyilvántartja a kötelezett alkalmazottakat és a szabályrendelet alapján ellátásban részesülőket. Az önálló vagyonkezelésű intézmények a polgármester rendelete értelmében Öregségi és rokkantsági alapot kötelesek létesíteni, ennek az alapnak bevételei az öregségi és rokkantsági biztosításra kötelezett alkalmazottaktól levont járulékok, továbbá az önálló vagyonkezelésű intézmény által fizetendő járulék (munkaadói hozzájárulás). A polgármesteri rendelet részletesen szabályozza az alap szemezetét, tennivalóit, főleg a biztosításra kötelezettek nyilvántartása, a járadékok folyósítása, megszüntetése és változása tekintetében. Zománctáblák a legolcsóbban Beér Sándor V., Gróf Tisza Istvánba. 5. Telefon: 82—4—29. A fővárosi alkalmazónak öregségi és rokkantsági biztosítása Megjelent a polgármester rendelete
