Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-17 / 45. szám

2 TU BUDAPEST 1934 november 17. vét olyképpen kell elkezdeni, hogy elsőnek ügyosztályok közötti értekez­leten revízió alá vesszük a szociális védelem egész komplexumát. A vonal adva van: a születés előtti időtől a koporsóig utána kell nézni, melyek azok az intézmények, amelyeket a fő­város máris létesített és ennek a kon­tinuitásnak a vonalára kell odarajzolni azokat a pontokat, mint védelmi szige­teket: a védekezés ynódozatait. Öröm­jelenthetem, hogy elgondolásom meg­nyerte a főváros illetékes tényezőinek tetszését és rövidesen össze fog ülni az az ügyosztályközi értekezlet, amely megrendszabályozza a főváros által szubvencionált jótékonysági egyesüle­teket, közös nevezőre hozza az ugyan­azon célkitűzéssel működő, egymásról nem is tudó jótékonysági intézménye­ket, gátat vet annak, hogy a társada­lomnak jótékonyságra szánt fillérjei széthulljanak, egyszóval: racionálú zálja a szociális tevékenységet! — Ki kell építeni a tervszerű szo­ciális védelmet, amelynek egyik első és legfontosabb állomása a tömeglakások megszüntetése, mert a tömeglakás ne­veli a bűnt, ott megszűnik a női er­kölcs és megszűnik minden! Az ügy­­osztályközi értekezlet, amely a főváros illetékes tényezőinek ígérete szerint azonnal, a költségvetés közgyűlési le­­tárgyalása után össze fog ülni, le fogja tárgyalni azt a közgyűlés által elfogadott javaslatomat, hogy mivel a fővárosi igazgatás szociálpolitikai ügykörét egy ügyosztály keretébe be­illeszteni nem lehet, egy olyan ügy­­osztályközi állandó bizottságot kell megszervezni, amely az érdekelt összes ügyosztályok és önálló központi hiva­talok, valamint ezek felügyelete alá tartozó külső hivatalok és intézmények tisztviselőinek bevonásával képes lesz a főváros szociálpolitikai ügykörének egész egyetemére kiterjedő tervszerű és eredményes tevékenységet kifejteni. Ennek az ügyosztályközi bizottságnak lesz módjában megszerkesztenie azt a szakszerű szabályzatot, amely a fővá­ros egész szociális védelmét szabá­lyozza. Ügy tervezem, hogy ez az ügyosztályközi állandó bizottság egy­szersmind tanácsadó és irányító szerv lehetne a főváros egész szociális mű­ködése számára. Kiegészülve a hézag­pótló társadalmi intézményekkel, oly­képpen racionalizálná ez a bizottság a fővárosnak és a főváros társadalmá­nak szociális tevékenységét, hogy a mai rendszertelenségben gyakran fel­— Az Uj Budapest tudósítójától. — A hét elején az volt az általános meggyőződés a városházán, hogy Ho­­monnay Tivadar dr.-nak, a kitűnő vasúti szakértőnek, a kereszténypárt oszlopos tagjának, a Beszkárt vezér­­igazgatói székébe való meghívása be^ fejezett dolog. A Beszkárt keddi igaz­gatósági ülésén azonban ez a szerződ­tetés nem került szóba és Sipőcz pol­gármester mindezideig nem adott uta­sítást Usetty Béla dr.-nak, a Beszkárt elnökének, hogy Homonnay meghí­vása tárgyában rendkívüli ülésre hívja össze a Beszkárt igazgatóságát. A Beszkárt azon igazgatósági ülése, amelyen Homonnayt a vállalat vezér­­igazgatói pozíciójába fogják meghív­ni, nem azért késik, mintha akadályok merültek volna fel a megbízatás körül, noha állítólag még mindig vannak olyan illetékes tényezők, amelyek eb­ben az előkelő pozícióban nem Homon­­nayi, hanem a vállalat egyik igazgató­ját kívánják látni. Homonnay megbí­merülö anomáliák rövidesen eltüntet­hetők lennének. Elmondotta még munkatársunknak Toperczerné, hogy az egész nagy szo­ciális új berendezkedés élére a kor­­mányzóné fog állani. Magyarország Nagyasszonya az ő fenkölt leikével, páratlan szorgalmával és kipróbált jó­szívével fogja irányítani tehát azt a munkát, amelyet ez a nagyszerű ma­gyar asszony: Toper ezer Ákosné kez­deményezett százezrek felsegítésére! zatásának késedelme részben Borven­dég főpolgármester betegségével van összefüggésben, részben azzal a körül­ménnyel, hogy a kormány a Beszkárt vezérigazgatói pozícióját és a főpol­gármester elgondolása szerint egyesí­tendő világítási nagyüzemek vezér­­igazgatói székét egyszerre kívánja be­töltetni. Késnek azok a tárgyalások is, ame­lyek Bornemissza Gézának, a front­harcos városatyának, a Hungária Vil­lamossági r. t. vezérigazgatójának, az egyesítendő Elektromos- és Gázművek vezérigazgatói székébe va’ó szerződte­tését célozzák. Noha mindenütt már befejezett ténynek tekintették Bor­nemissza szerződtetését, most mégis felmerültek olyan momentumok, ame­lyek Bornemissza megbízatását a lát szat szerint nemcsak elodázzák, ha­nem esetleg teljesen meg is hiúsítják. Illetékes helyeken szó van arról, hogy Fabinyi Tihamér dr. kereskede­lemügyi miniszter vállalná széleskörű | hatáskörrel az Elektromos művek és a Gázművek vezetői tisztségét. Arról is szó van ezzel kapcsolatson, hogy a bánhidai centrále is kivétetne az ad­minisztráció szempontjából a kereske delemügyi minisztérium hatásköre alól és Fabinyi Tihamér fennhatósága alá kerülne, aki ezek szerint a szó szo­ros értelmében Budapest energia-dik­tátora lenne. Fabinyi ezen megbízatásáról ic, m sokat beszéltek a hét folyamán a vá­rosházán, továbbá a parlament folyo­sóin. Konkrét tárgyalások azonban ebben az ügyben a város vezetősége és a kereskedelemügyi miniszter köpött még nem indultak meg, és így köny­­nyen lehetséges, hogy csu; án egy kombinációról van szó, amelyről az il­letékes tényezők tudják a legkeveseb­bel. Remetehegy platóján Doberdó-út 10—16. sz. alatt, József főherceg és Schmidt Miksa kastélyai közvetlen szomszédságában, szépfek­vésű, befásított 300 négysögöles üres villatelkek és villa­épületek eladók A percellák a 72-es villamostól néhány percnyire, főútvonalon terülnek el, könnyen megközelíthetők. — Remek kilátás, elsőrangú hegyi levegő. Bővebbet a helyszínen, vagy Telefon: 83-2-89. alatt. Fóthi-úí, Klapka, Tüzér, Csángó uccák által határolt fslsktömb felparcellázva kedvezőfelléfelek mellek 61000 Bővebbet: vasárnap délelőtt a helyszínen Főthi-út 35. Hétköznapokon RudolMér 6. IV. 22. Telefon: 24—1—15. Fahlnyi Tihamér dr. az egyesített fővárosi nagyüzemeit ólán ? miért hősik Homonnay Tivadar vezérigazgató megbíza­tása a Beszhart-hoz ? — Hír a Boraemisza-bombinecie teljes es végleges eiejteseroi WROSMUWOIES1 \ BÉKÉSNEK, SŐT BARÁTSÁGOS­NAK MONDHATÓ a hangulat a költ­ségvetési közgyűléseken. Figyelem a szónokok és amennyiben van, a szóno­kok mondanivalói iránt, joviális érint­kezés a büffé termeiben még a leg­különbözőbb pártárnyalatokhoz tartozó városatyák között is: íme egységes és harmonikus kép a Tisztelt Közgyűlés­ről! Bent a teremben nincsenek ellen­ségek, csak méltányos ellenfelek, majd hogy egymás nyakába nem borulnak a nagy egyetértésben a bizottsági tag urak. Abban a közgyűlési teremben, ahol még néhány esztendővel ezelőtt is szenvedélyesen villongott a gyűlö­let, hogy ne is említsük a tíz évvel ezelőtti eseményeket, amikor az is előfordult bizony, hogy az egyik ellen­zéki városatya meggondolatlan kije­lentései miatt nem a lábaival ment le a lépcsőn . . . Hogy mi az oka ennek a valóban feltűnő hangulatváltozásnak, amely még a tavaszi közgyűlésekhez képest is előnyös haladást jelent a békesség irá­nyában (pedig már akkor sem voltak egymás irányában túlságosan offenzív hajlammal városunk tagjai), nem le­hessen tudni. Talán a gyönyörű őszutó teszi, talán a közelgő Karácsony, le­het, hogy egyéb oka van. Ha egyéb nem, a szanálási vihar elől közös ka­rámba húzódó üldözöttek közös bal­sorsa: amikor is a fenyegető vihar miatt egyik percről a másikra bizony eltűnnek az apró ellentétek. A TÁRSALGÓBAN ARRÓL BE­SZÉL mindenki, hogy ilyen magas színvonalú költségvetési vita nem volt évtizedek óta. Mindenki a legjobbat nyújtja, ami szerény tehetségétől telik, hogy közös akarattal és nekilendülés­sel sikerüljön elkerülni a felsőbb be­avatkozások mindenkori okát, a ház­tartási deficitet. Ebben a közóhajban azután még azok az apró súrlódási felületek is el­osztanak, amelyek egyébként kelleme­sen temperálják a közgyűlési hangu­latot. A bizottsági tag urak, sőt az úrnők is tisztelettel és megbecsülés­sel emlékeznek meg pártállásrai való különbség nélkül az előttük felszóla­lókról, megdicsérik ötleteiket (ha ugyan vannak) abban a tudatban, hogy viszont az ö indítványaikat is át fogják venni kellő elismerés át­­nyújtása ellenében az utánuk követ­kezők. Nem csalódunk, ha azon véle­ményünknek adunk kifejezést, hogy mire vég etér a költségvetési vita, az összes benyújtott indítványokat egy­hangúlag és pártkülönbség nélkül fogja megzavazni a Tisztelt Közgyű­lés ... * KIJUT AZONBAN A DICSÉRET az egyes ügyosztályi részlet-költség­vetések tárgyalása során az ügy­osztályvezetőknek és a szakhivatalok vezetőinek is. Az elismerések terén hors concours vezet a fővárosi kerté­szet, melynek kitűnő vezérét: M or­bit z e r Dezsőt a szó szoros értel­mében elhalmozták beszédeikben, pártállásra való tekintet nélkül, a leg­nagyobb dicsérettel a városatya urak. Ügyannyira, hogy, ami a legnagyobb tetszés jele: nyíltszíní tapsot is ka­pott Morbitzer. Nem szűkölködött azonban az elismerésben az út- és csa­tornaépítési ügyosztály érdemes veze­tője sem, részben azért, mert az ö ha­táskörébe tartozik a kertészet, de meg azért is, mert kétségtelen, hogy szűkreszabott költségvetési keretei között valóban impozáns módon tud alkotni Király Kálmán. Amikor költségvetési beszéde során K. Császár Ferenc az okos és ko­moly kereszténypárti városatya tolmá­csolta Buda köszönetét és elismerését Király Kálmánnak, Petrovácz Gyula élénk derültséget keltve kiáll­­tott közbe: Hódol a Császár o. Király­­n a k! * CSAK MOST, MIUTÁN NYUGA­LOMBA VONULT, derült ki, meny­nyire szerette mindenki M u z s i k ó Istvánt, a Ferencvárosnak az elmúlt hetekben nyugalomba vonult érdemes elöljáró-tanácsnokát. A múlt hét szombatján az elöljáróság tisztikara tartott búcsúvacsorát Muzsikó István tiszteletére, ez alkalommal a kartár­sak nevében Unger Ferenc főjegy­ző köszöntette az ünnepeltet. A jövő hét szerdáján viszont elöl­járó társai fognak búcsúzni Mu­zsikó Istvántól. Ez a vacsora is a Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szövet­lesz és ezen megjelenik a város veze­­ségének Mária-utcai kaszinójában tősége is. A FŐVÁROSI ALKALMAZOT­­| TAK NEMZETI SZÖVETSÉGE a S jövő héten vacsorát rendez az újon­­! nan megválasztott tanácsnokok tiszte­letére. * NAGY FERENC BIZOTTSÁGI TA.GOT, a Baross Gábor-télepi pol­gári kör alapító elnökét, ünnepelték az elmidt héten a Baross-telepiek, ab­ból az alkalomból, hogy a főváros kör­nyékének ez az előkelő egyesülete hu­szonötéves jubileumát ülte. Vitéz P usztay János, a kör agi­lis elnöke, méltatta az elmúlt negyed­század munkáját és hangoztatta, hogy a körnek sikerült felekezeti és társa­dalmi különbség nélkül összetömörí­­teni a polgárságot. Az úttörés nehéz munkáját Nagy Ferenc alapító elnök egyes-egyedül végezte, aki az ezer fel­tornyosuló akadály dacára életrehívta Baross Gábor-telep első társadalmi egyesületét. A többi felszólaló: Bessenyey Sándor, Vucsenik István, O b er­hübe r Alfréd és M a r a s t o n i László, Nagytétény község főjegyző­je, valamennyien tisztelettel és szere­tettel emlékeztek meg Nagy Ferenc érdemeiről, aki hosszabb beszédben fejtette ki, hogy amikor az egész vo­nalon hálátlanságot lát az ember, jól­esik a szeretet, ami oly nagy bőséggel feléje sugárzik a Baross-telep részéről. Szívéből örül, hogy már templom is van a telepen, hogy a Baross-telepiek leikeikben is keresik a szépet és a jót. Az egyesület díszes emléklapot is át­nyújtott Nagy Ferencnek.

Next

/
Thumbnails
Contents