Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-11-10 / 44. szám

6 1934 november 10, UJ BUDAPEST n iwgJM^pgPLMW——— — au A Köztisztasági Hivatal kulisszái mögül Félmillió pengős fedezetlen kiadás a Köztisztasági Hivatal háztartásában — Tojástánc a költségvetési egyensúly, a munkáslétszám és a fizetéscsökkentés súlyos adottságai között — Az Uj Budapest tudósítójától. — Általános feltűnést keltett a város­házán az elmúlt napokban Sipöcz pol­gármester azon rendelete, amely a három esztendőn keresztül az út- és csatornaépítési ügyosztály hatásköré­hez tartozott Köztisztasági Hivatalt visszahelyezte, még pedig azonnali hatállyal, a közegészségi ügyosztály hatáskörébe. A polgármesteri rendelet mögött egyesek politikai momentumok meghúzódását vélték, holott a helyzet az, hogy a polgármestert rendelete meghozatalánál az a szempont vezette, hogy a Köztisztasági Hivatal közelebb fekszik a közegészségügyi célkitűzé­sekhez, mint az út- és csatornaépíté­siekhez. A polgármester rendelete ér­telmében az út- és csatornaépítési ügy­osztály mindazokat az iratokat és könyveket, amelyek a Köztisztasági Hivatal kapcsán most már a közegész­ségi ügyosztály ügykörébe tartoznak, át is adta Salamon tanácsnoknak, aki a Köztisztasági Hivatal városházi re­ferenséül Garancsy László dr. tanács­jegyzőt jelölte ki. A Köztisztasági Hivatalnak a köz­egészségi ügyosztály hatáskörébe való átutalása aktuálissá teszi a hivatal súlyos és szinte megoldhatatlan prob­lémáit. A Köztisztasági Hivatal a költségvetési előirányzathoz képest most november első napjaiban mint­egy 450 ezer pengő fedezetlen hiányt tüntet fel, ez a hiány az év végére még akkor is, ha időközben nagyobb havazás nem fogja súlyosbítani a Köztisztasági Hivatal budgetjét, 500 ezer pengőre fog emelkedni. Meg kell állapítanunk, hogy ezért a fedezetlen hiányért nem lehet felelőssé tenni sem a Köztisztasági Hivatal vezetőségét, sem az út- és csatornaépítési ügyosz­tályt, amelynek hatáskörébe eddig a hivatal tartozott. Az 500 ezer pengős nyílt költségvetési hiány mögött sú­lyos politikai és szociális momentumok húzódnak meg. A Köztisztasági Hivatal költségelő­irányzatának mintegy 75 százaléka mukabér, a többi folyó dologi kiadás. Beruházásokra a hivatal semmit sem költ, a dologi kiadás nem egyéb, mint az üzemben tartáshoz szükséges nyers­anyagok (benzin, olaj, stb.) beszerzési ára. Kétségtelen, hogy a Köztisztasági Hivatal személyzeti létszáma a béke­állapothoz képest megsokszorozódott, a Statisztikai Hivatal kimutatása sze­rint 1910-ben 1687 főből állt a köztisz­tasági személyzet, 1923-ban 2205 sze­mélyből, viszont 1931-ben 217 személy­ből, amely számban azonban nincse­nek benn az utcaseprők, akik időköz­ben altisztekké minősítettek át. Nem kétséges, hogy a köztisztasági altisz­tek száma jelenleg is jóval felül van az 1500 főn, arról nem is beszélve, hogy az egyéb állandó és alkalmi mun­kások száma is igen nagy. Már most mi a helyzet? Papíron a Köztisztasági Hivatal, mint a főváros valamennyi intézménye és üzeme, kénytelen volt a polgármester azon rendelkezésének, hogy a költségvetést esztendőről-esztendőre tíz százalékkal zárolni kell, eleget tenni. De hol taka­rítson meg a Köztisztasági Hivatal az elmúlt esztendei költségvetési elő­irányzathoz képest tíz százalékot? Le­szállítsa a munkabéreket? Olyan fel­zúdulás támadna a közgyűlésen, ami­lyenre még nem volt példa. Elbocsás­son munkásokat? El lehet képzelni a mai viszonyok között, hogy a Köztisz­tasági Hivatal többszáz munkást el­bocsásson csak azért, hogy költség­­vetési megtakarítást sikerüljön elér­nie? A Scyllák és Charibydesek között így hánytorog a Köztisztasági Hivatal hajója. Hogy Salamon tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály erőskezű vezetője, hogyan fog ezen a para­— Az Uj Budapest tudósítójától. — Érdekes elszámolási perben mondotta ki az elmúlt napokban a végső szót a Kúria Ternovszky-tanácsa. Még 1929- ben történt, hogy a Házközösségi R. T., melynek Weindl Mária volt az egyedüli részvénytulajdonosa, előbb 8280.—, majd 2880.—- angol font sterlinges záloglevél-, kölcsönt vett fel a Községi Takaréktól ingatlanbekebelezéssel kapcsolatban. 1932 augusztus 2-án Weindl Mária összes rész­vényeit eladta 600.000.— pengőért C'se­­csy Józsefnek és kötelezte magát az in­gatlanok teljes tehermentesítésére. A vételárat Csécsy lefizette a Községi Ta­karékhoz és ebből az eladó a jelzálog­kölcsön hátralékos részleteire és kamatai­nak teljes kiegyenlítésére 310.000.-— pen­gőt kiutalt a Községi Takarék javára, amely azután meg is adta a törlési en­gedélyt. Weindl Mária nemsokára részletes el­számolást kért a 310.000.— pengőre vo­natkozólag, de azt a Községi Takarék megtagadta. Erre indította meg perét a Takarék ellen, kérte elszámolásra és 18.64-9.— pengő visszafizetésére kötelezni. Mert szerinte a Községi Takaréknak nem volt joga az angol fontot a 2.20.— pen­gős hivatalos árfolyam helyett jóval ma­gasabb árfolyamon felszámítani. Az asz­­szony keresetét arra alapította, hogy a 45.931. számú miniszterelnöki rendelet szerint a külföldi jelzálogos követelést valuta helyett a Nemzeti Bank hivata­los árfolyama szerinti pengőösszegben kell megfizetni. A 6.990. számú miniszteri rendelet ér­telmében pedig külföldi jelzálogkölcsön­re való fizetés a Nemzeti Bank leözép­­árfolyamán, pengőben történik. Viszont ugyanez a rendelet egyenesen megtiltja, hogy a külföldi jelzálogkölcsönt az adós fizesse, vagy arra a hitelező fizetést el­fogadjon. Azzal is érvelt Weindl Mária ügyvéd­je, hogy ez esetben kizsákmányoló jog­ügyletről van szó, mert neki nem volt készpénze, és ingatlanait el akarták ár­verezni, következéskép a Községi Taka­­karék az ő szorult helyzetét használta ki arra, hogy magának tetemes nyeresé­get biztosítson. Már azon is igen sokat nyert a Községi Takarék, hogy a zálog­levelek árfolyama abban az időben 60— 70%-a volt az eredetinek. Ennek ellenére még 48.000.— pengő hasznot vágott zsebre azon a címen, hogy doxon segíteni, miképen fogja tudni elérni, hogy sem a munkások létszá­mát nem csökkenti, sem a fizetéseket nem faragja le, nem nyúl a dologi kiadásokhoz, mert azokon megtakarí­tást elérni amúgysem lehet, és mégis a költségvetési előirányzat keretei közt tartja fent a Köztisztasági Hiva­talt mai terjedelmében: a jövő titka. Mindenesetre ideiktatjuk azon értesü­lésünket, hogy a Köztisztasági Hivatal már régebben azzal a kérelemmel for­dult a polgármesterhez, hogy a hiva­talt mentsék fel a fentebb vázolt in­dokok alapján azon kötelezettség alól, hogy költségvetését 10%-kal zárolja. A Köztisztasági Hivatal ezen kérelme felett illetékes helyen még nem dön­töttek. Kétségtelen, hogy a Köztiszta­sági Hivatal ügye, amely keresztmet­szetében magában foglalja a városhá­za mai zűrzavaros politikai helyzetét, egyike lesz a közeljövő legnehezeb­ben megoldható problémáinak. nem a hivatalos font-árfolyamot számí­tották, hanem 24.68 pengős árfolyamot. A Községi Takarék először felperes­­ségi kifogást emelt, majd azzal védeke­zett, hogy az egész ügylet egyesség alap­ján jött létre és nem is volt szó font­­árfolyamról. Weindl Máriának összesen 361.000 pengő tartozása mutatkozott és ehelyett a Takarék elfogadott 310.000.— pengőt. Különben is tiltva van külföldi hitelezővel szemben visszafizetést elfo­gadni, s így a Takarék nagy rizikót vál­lalt, mert nem tudhatta, milyen lesz jö­vőben az angol font árfolyama. Weindl Mária viszont kétségbevonta, ifogy egyesség történt volna. A kihallga­tott tanuk: Sarudy István dr. és Radó­­! cza Jánosné előadták, hogy a Községi Takarék 2—3 héttel a fizetés előtt még megelégedett 260.000 pengővel, később már 360.000—370.000 pengőt követelt, majd lement 310.000 pengőre. Eleinte 27.— pengős font-árfolyamból indultak ki. A Takarék szerint viszont egyesség jött létre és a tárgyalások során csak arról érdeklődtek, hogy milyen font­árfolyamnak felel meg az egyesség sze­rinti összeg. Kétségtelen volt a tanuk szerint, hogy Weindl Mária az egyesség idején igen rossz anyagi viszonyok kö­zött volt és ha az eladás nem történt volna meg, elárverezték volna. A törvényszék marasztalta a Községi Takarékot a 48.000.— pengő árfolyam­differencia megfizetésében. Az érdekes indokolás szerint a Községi Takaréknak csak a Nemzeti Bank árfolyamát lett volna szabad felszámítania, ehelyett 24.68 pengős font-árfolyamot számított, amely megfelel a magán-, úgynevezett zug-árfolyamnak. Már pedig törvénybe ütköző jogügyletből ilyen jogok nem szár­mazhatnak, ezért a 48.000.— pengős til­tott különbözeiét köteles a Községi Ta­karék megfizetni. A fellebbezési bíróság megváltoztatta ezt az ítéletet és Weindl Máriát eluta­sította furcsa keresetével. Az elutasító ítéletet most a Kúria is helybenhagyta, azzal az indokolással, hogy az egész ügy­let egyesség alapján jött létre és akkor pontosan predzírozták azt, hogy kinek mennyit kell fizetnie. Következéskép a Községi Takarékpénztár nem járt el helytelenül a fontok átszámításánál. A heresM-szocialisia közüzemi munkások sörelmei — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény-Szocialista Községi Köz­üzemi Alkalmazottak Országos Szövet­sége, mint a főváros kötelékében foglal­koztatott munkásság érdekképviseleti szerve, a munkásság időszerű kérdéseit Szabó József bizottsági tag felszólalása kapcsán a közgyűlés elé terjeszti. A keresztényszocialista közüzemi al­kalmazottak kérik a főváros kertészeté­nél alkalmazott kertészek fizetésének emelését, a csatornaüzemeknél fertőző munkát végző munkások fertőző pótlék­­ban való részesítését, az Útügyi Intézet munkásainak közlekedési pótlékban való részesítését, a fővárosi iskolai takarító­nők újbóli rendszeres kinevezését, a Köz­ségi Élelmiszerüzemnél az ingyenmunka megszüntetését, a vágóhidakon a mun­kaidőnek 48 órára való felemelését, a vá­sárcsarnoki fegyelmezési rendszer eny­hítését, a Temetkezési Intézet tisztvise­lőinek és altisztjeinek státusba való so­rozását, a főváros bérfizetéses munkásai részére készített nyugdíj szabályrendelet életbeléptetését, a karácsonyi segély fo­lyósítását, a Gázművek tüzelőszertele­pén az órabéres rendszer bevezetését, az 56 órát meghaladó heti munkaidejű üzemi alkalmazottak rendkívüli munka­­díjban való részesítését. A keresztényszociálista munkások arra is kérik a közgyűlést, hogy Sipöcz pol­gármesternek és Morvay tanácsnoknak, akiknek megértése és fáradozása lehető­vé tette a megszüntetésre és összevonásra ítélt 148 műhely 567 munkásának a fő­város kötelékében való további megma­radását, köszönetét szavazzanak. A Rózsadomb nagy problémái — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Rózsadomb és Vidéke Egyesület évadnyitó tanácsülése most folyt le Harrer Ferenc dr. felsőházi tag el­nökletével, a tagok nagy érdeklődése mellett. — Az elnöki megnyitó után Nádas Béla dr. ügyész-főtitkár ter­jesztette elő beszámolóját a Rózsa­dombot és környékét érintő közérdekű, aktuális problémákról. Vály Ernő dr., almási Balogh Lóránt, Lengyel Endre dr. alelnökök, Tholt József dr., Hoff­mann Károly, Heinrich Antal, Sásdy Já­nos és Sarkady Károly tanácstagok hoz­zászólása után a választmány úgy hatá­rozott, hogy kérelmezi a polgármesternél a rózsadombi 11-es autóbusz vonalába a Zárda-utca és Szerpentin-ut bekapcsolá­sát még a téli időszak beállta előtt a kétirányú forgalom egyidejű bevezetésé­­vetl s a jól bevált kisszakasz-rendszer. megtartásával, továbbá a Kavics-utca és környékének rendezését, — a pénzügymi­niszternél a rendkívüli, teljes házadómen­tességről szóló rendeletnek a Rózsadomb­ra, Vérhalomra és körzetükre való sür­gős kiterjesztését, — a közmunkatanács­nál a rózsadombi építkezések alkalmával a szép kilátás megvédését, a meglepő panorámájú Törökvész útnak a tervezett bécsi autóutba való beiktatását és a ró­zsadombi uj 13 öles útnak, amelyen az autóbuszjárat megy fel a Rózsadombra, egy elnevezéssel való megjelölését, — a főparancsnokságnál több uj rózsadombi rendőrörszem felállítását, — végül meg­elégedéssel vette tudomásul a választ­mány a rózsadombi parkok és utak kiépí­tése leörül folyamatba tett inségmunká­­latokat. 20.20 vagy 24.68 ? Kihasználta-e Weindl Mária szorult helyzetét a Községi Takarék ?

Next

/
Thumbnails
Contents