Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-10 / 44. szám
1934 november 10. 5 UJBUBA^SF Az autonómia Mtozottabo uadoimouen... Waiig Karoly Höltseguetesi beszedőben nagy dicsérettel emlékezeti meg a polgármester személyéről, tontos indítványokat vetett tel a háztartási egyensúly helyreállítását illetően és ujúlag hitvallást tett a keresztény és nemzeti alap mellett _ Az Uj Budapest tudósítójától. — A költségvetési vita első szónoka a polgármester szokásos expozéja után Wolff Károly volt, aki a tőle megszokott magasröptű okfejtéssel, kiástál ytiszta logikával és energikus meggyőződéssel fejtette ki ezidén is, mint minden esztendőben a keresztény várospolitika iránytadó célkitűzéseit a fővárosi háztartás-vitellel kapcsolatosan. Messze kiható jelentőségű volt Wolff Károly beszédének bevezetése, amely rámutatván arra a túlfűtött, ideges légkörre, amelyben élünk, lelke egész erejével tiltakozott a rágalomhadjárat ellen, amely a nemzetet ezekben a súlyos napokban a minket kömiyező államok sajtója részéről állandóan éri. Wolff Károly helyesléssel vette tudomásul Sipőcz expozéjának optimizmusát a jövő viszonyaival szemben, mert — mint mondotta Wolff — nagy közületeket, de magát a nemzetet is vezetni optimista felfogás, a jobb jövőbe vetett remény nélkül amúgysem lehet. Majd így folytatta Wolff Károly : — Magának a székesfővárosnak jövőjét is azok az erők fogják irányítani, amelyek felett önmaga rendelkezik. Az önmaga által irányítható erők lesznek azok az eszközök, amelyek ennek a székesfővárosnak jövőjét biztosítani fogják! A költségvetés bírálatával kapcsolatosan annak a nézetének adott kifejezést Wolff Károly, hogy nta olyan időket élünk, amikor nagyon nehéz helyzetben van a székesfőváros maga a bírálatok tekintetében. Az objektív kritikát elhomályosítja a politikai mellékcél, vagy a kívülálló gazdasági erőknek bizonyos rejtett ambíciói. Ez talán sokszor kérlelhetetlen kritikát tár a nagyközönség elé, amely alkalmas arra, hogy magában a nagyközönségben is téves felfogás nyerjen tért a székesfőváros gazdálkodását illetően. Nagyon helyesen mutatott rá a polgármester, hogy a székesfőváros múltbeli gazdálkodása is mutat bizonyos benső erőket. Wolff Károly ezután dicsérettel emlékezett meg a fővárosról, arról, hogy a székesfőváros polgársága a legnagyobb elismerésre méltóan teljesítette mindig kötelességét, majd annak a nézetének adott kifejezést, hogy a székesfőváros teljesítette mindig a maga szociális feladatait is. A világgazdaság magában véve természetesen nagy súllyal nyomul be a székesfőváros életébe, de élesen el kell választani az általános világgazdasági helyzet kihatását a székesfőváros ügykezelésétől. Ezután a székesfőváros adminisztrációjának bírálatára tért rá Wolff Károly, többek között a következőket mondván: —• Mindenekelőtt el kell ismerni a székesfőváros adminisztrációjának a tisztakezűségét. Ezt nem tudom elválasztani a polgármester úr személyétől. Teljesen osztom Bethlen István grófnak azt a megállapítását, hogy a személyi kultusz túltengőén jelentkezik a mi közéletünkben, de végeredményben, ha egy egyén valőrt, értéket jelent, akkor mégis csak meg kell állapítanunk, hogy mindenek felett álló érték a székesfőváros adminisztrációjára nézve a a legfőbb irányítónak feltétlenül megközelíthetetlen és tiszta keze. Nálunk nem lehetnek sem nyűt, sem rejtett panamák! Ha voltak is visszaélések, kérlelhetetlenül rájuk sújtott a kéz és megszüntette a visszaéléseket. A polgárság ezekben a súlyos időkben ezt is nagy öntudattal és elégtétellel kell, hogy elkönyvelje a székesfőváros adminisztrációja javára. Wolff Károly ezután vitába szállt Imrédy pénzügyminiszternek azzal az elgondolásával, hogy a fogyasztás kérdését másodrendűvé degradálja. Általános taps közepette jelentette ki Wolff, hogy a fogyasztás mindenek felett áll a termelés szempontjából. Lehetővé kell tenni a fogyasztás emelését! Kapcsolatban Sipőcz polgármester azon kijelentésével, hogy a földmívelésügyi miniszter Zalaegerszegen azt mondotta, hogy Budapest székesfőváros a fogyasztás tekintetében kétszer akkora piac, mint a külföld, Wolff ismételte a parlamentben tett azon kijelentését, hogy a legnagyobb export-terület Budapest székesfőváros. Wolff ezután a vámpolitika sürgős revízióját sürgette, majd a költségvetés konkrét taglalására tért át. Az idegenforgalomról, a Tabán rendezéséről beszélvén, azt mondotta, hogy az adófizető polgárok adófilléreit csakis olyan befektetésekre és kiadásokra szabad fordítani, amelyek az összközönség, a nemzet érdekét szolgálják. Az állami tartozásokat illetően az volt Wolff megállapítása, hogy amikor a szegény polgártól rögtön elvonják a villanyvilágítást, ha nem fizeti ki havi számláját, az állam a maga intézményeiben évekre visszamenően nem teljesíti fizetési kötelezettségét. Tekintélyre csak akkor lehet hivatkozni —• állapította meg zúgó tapsok közepette Wolff Károly — ha joggal és erkölccsel párosult, ha azonban azt a jog és erkölcs nem támogatja, akkor a fegyverek hatalma sem lesz elegendő célja elérésére. Ezután terjesztte be Wolff Károly legfontosabb költségvetési indítványát, amely a költségvetés kereteinek kapcsán arra hívja fel a polgármestert, hogy az így elfogadott keretmérleg szerint mutatkozó hiány megszüntetésére vonatkozó konkrét javaslatát a pénzügyi bizottság útján mielőbb terjessze a közgyűlés elé. Hangoztatta Wolff Károly, hogy mivel a közgyűlés az 1934 évi XII. t. c. alapján eszközlendő intézkedéseket és így azt, hogy ezek mennyiben érintik a költségvetési kereteket, nem ismeri, a tízezer pengőt meghaladó összegekre nézve a virement, nemkülönben az egy tételben ötvenezer pengőt meghaladó összegekre vonatkozó felhasználás tárgyában — kivéve a közgyűlés által már jóváhagyott jogügyletekből folyó teljesítéseket — a felhatalmazást esetröleseire kívánja megadni. —• Indítványom — mondotta Wolff — nem irányul az adminisztráció ellen! A főváros közgyűlése nem csinál egyebet, mint jogával él, ez, nem jelent veszélyt, mert hiszen a konkrét indok alapján a közgyűlés egyszerűen el fogja fogadni az előterjesztést. Igaz, hogy a közgyűlés számára ez több munkát jelent, de ez magának a legújabb fővárosi törvénynek eredendő hibája. Több, mint egyórás beszédét Wolff Károly a következő szavakkal fejezte be: — Az evolúció szelleme környékez bennünket egész Európában és az evolúciónak ez a szelleme a határon fel nem tartható. Sokszor mondottam, hogy az a keresztény nemzeti gyakorlati alap, amelyet én szolgálok, alkalmas arra, hogy ezen az alapon az egész polgárság, a munkásság, mindenki harmonikus munkában egyesülve dolgozzon a jövő érdekében! Az én lelkemet a tiszta lelkiismeret és az abszolút keresztény felebaráti szeretet irányítja. Nem is akarok elhamarkodást, nem is akarok túlzásokat, hanem megértést és azt, hogy ezt a várost hagyják nyugodtan dolgozni, mert a nyugodt munka alapszükségesség és csak akkor lehetséges, ha ezen a keresztény nemzeti alapon nyugodtan tud dolgozni a város vezetősége. Tudott dolgozni a Szentistváni alapon a múltban is, fog tudni dolgozni a jövőben is és ez a munka fogja biztosítani a székesfőváros jövőbeni fejlődését ! — Ne kísérletezzenek, ne helyezzenek átmenő, múlandó, ideig-óriág tartó politikai célokat a város érdekei fölé! Ezek a politikai célok relatív jelentő„Antónia kókuszszappan kókuszolaj» ból készült cca 4 dekás hófehér és dúsan habzó k ézmosó szappan hártyapapirba '* csomagolva ÜSSZ9S3D Kizárólag az 25 filléres I. emeleti osztályon (Lotz»terem) IP&HISI nfiEY fiHÜHftZ ségüek. Ki tudja, meddig állanak fenn? Ki tudja, hogy erejük mikor szűnik meg? Amit én mondottam, az a nemzet jövendőjét biztosító alap, a gyakorlati keresztény nemzeti munka, amelynél mindannyian egyesülhetünk, mert megvagyunk róla győződve, hogy a mi szeretett székesfővárosunk csakis ezen az alapon biztosíthatja a jövendőjét és akkor nyugodtan nézhetjük Európa evolúciós szellemét, mert kilengések nem fognak odajönni, ahol a gyakorlati nemzeti politikának nem áll sem gazdasági, sem erkölcsi erő az útjában! Ezekkel a magasröptű szavakkal fejezte be Wolff Károly beszédét, amely után hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps következett a kögyűlés minden oldalán. CSALfiBI HAZAK RÉSZLETFIZETÉSBE Budapest Környéken nagy uélasztékban FŐVÁROSI TISZTVISELŐKNEK Engel László VII, Roitenbillcr»u. 6/B Telefon: 30-1-64. Miért nem módosítják a csatornázási szabályrendelet ? Wolff Károly éles támadása a behajtás mai rendszere eíien, amely tönkreteszi a családi házak tulajdonosait — Az XJj Budapest tudósítójától. — Élénk feltűnést keltett a főváros költségvetési vitájában Wolff Károly éles támadása az út- és csatorna-kérdésben. Szóvátette a Keresztény Községi Párt vezére, hogy az apró egzisztenciák százai mennek tönkre, mert a kis családiházak tulajdonosaira olyan összegeket vetnek ki hozzájárulás címén, mint az ötemeletes bérpaloták gazdag tulajdonosaira. Ugyanebben az értelemben szólalt vei K. Császár Ferenc,, a Keresztény Községi Párt keddesti értekezletén is, sürgetvén a csatornázási szabályrendelet megfelelő módosítását. Az út- és csatornaépítési ügyosztály, amelynek hatáskörébe tartoznak a csatornázási és útépítési járulékok, már az év legelején előterjesztést készített a polgármester felszólítására, a szabályrendelet megfelelő módosítása érdekében. Az ügyosztályi előterjesztés azt az álláspontot foglalja el, hogy a kisemberek érdekében maximálni kell az egyes ingatlanokra kivethető csatornázási járulékot, megfelelő módon biztosítani kell a részletfizetési kedvezmények megadását és mindent el kell követni a tekintetben, hogy — amint azt Wolff Károly is mondotta — ne kelljen eladniok a kisegzisztenciáknak ingatlanaikat, mert nem bírják a magas járulékokat megfizetni. A polgármester előterjesztése megvitatás céljából jelenleg a főváros tiszti ügyészsége és a pénzügyi ügyosztály előtt fekszik. Az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetősége most megsürgette a társügyosztálynál és a tiszti ügyészségnél a szabályrendelet-módosítás tervezetének elintézését és minden remény megvan abban az irányban, hogy a tervezet még ebben a hónapban az illetékes szakbizottság és a főváros közgyűlése elé kerül.
