Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-27 / 42. szám
// - 3 VI? ff - -7 ? Vf UJ BUDAPEST 1934 október 27. trgCi&pgagCTgg'*r*gMc«.i)» h -jkj nea— *■ nyok terén súlyos igazságtalanságokkal lett kapcsolatos. Amíg Bárczy polgármestersége idejében, 1912-ben a fővároshoz kerülő ideiglenes hivatalnok a XII. ideiglenes fizetési osztályban kezdte pályáját, 113 pengő (az aranykorona át van számítva) törzsilletménnyel lakbér nélkül, ma a megszűnt XII. ideiglenes fizetési osztály helyett az ideiglenes X.-ben kezdi a fővároshoz kerülő négy polgárit végzett díj nők fővárosi szolgálatát, 1494 pengő évi törzsfizetéssel és 527 pengő lakbérrel. Az emelkedés tehát a legalsó fizetési kategóriánál kerek 100 %! Ugyanez a helyzet az altiszteknél. 1912-ben a XIV. és XIII. fizetési osztályban kezdte a fővároshoz kerülő altiszt pályáját, 1043 pengő törzsfizetéssel és 233 pengő lakbérrel. Ma a fővároshoz belépő altiszti kategória kezdő fizetése 1272 pengő, lakbére 364 pengő. Az emelkedés tehát itt is több mint 50 %-os, noha az élelmezési index a békebeli 100°/o-ról időközben 87%-ra szállt le. Kiriuű igazságtalanságon a faisoüD Kategórián fizetőseinél De nézzük a magasabb fizetési osztályok jövedelmeit! A XI. fizetési osztály 3. fokozatában, ahova 8—10 évi szolgálat után jut el a fővárosi tisztviselő, 2086 pengő volt a törzsfizetés 1912-ben, a lakbér 1043 pengő. Ma ugyanebben a kategóriában 2010 pengő a törzsfizetés és 709 pengő a lakásbér, tehát az összjövedelmet illetően 334 pengő a csökkenés. A IX. fizetésfosz^ falynál, ahol a tisztviselők zöme van, a fizetéscsökkenés a lakbért is beleértve 1400 pengő, a VI. fizetési osztálynál 2832 pengő a fizetésnél, 595 pengő a lakbérnél a csökkenés, a III. fizetési osztály 3. fokozatában a fizetésnél 6200, a lakbérnél 1045 pengő a csökkenés! Azt látjuk tehát, hogy az egész vonalon dúl az igazságtalanság és a ■méltány talansá g! A nöK inváziója a Közszolgálatban Ha már most a segítés módjait találgatjuk és ebből a szempontból forgatjuk a statisztikai évkönyveknek a fővárosi tisztviselőkre vonatkozó adatait, rá kell jönnünk, hogy a fővárosi tisztviselők létszámának megduzzasztását elsősorban a nők inváziója okozta. A fővárosi tisztviselők létszámának (nem számítva ide a tanügyi alkalmazottakat, ahol ez az arány jelentősen nagyobb) 30 %-ban nő. 1922-ben a főváros 5317 tisztviselőjéből 661 volt a nő, ez a szám a legutolsó statisztikai adatgyűjtés dátumán, 1933 március 1-én 1475-re nőtt fel, az időközben 7581 főre szaporodott fc/vár usi közigazgatási alkalmazott közül. A nők túlnyomó nagy része mindössze négy középiskolát (polgárit) végzett. Vagyis a legutolsó tíz esztendőben a fővárosi női közigazgatási alkalmazottak száma megkétszereződött! Uj statisztikai adatén a natisztuiseiokroi Fentebb kimutattuk, mekkora fizetéssel lép a főváros szolgálatába a négy polgárit végzett ideiglenes hivatalnok. Ez vonatkozik elsősorban a nőkre, akik a fővárosnál sokkal jobb fizetésekben részesülnek, mint a magángazdaság bármelyik ágában. Arra vonatkozóan, hogy nemzetgazdasági és nemzetfentartási szempontból mit jelent és mennyit ér a városházán dolgozó női tisztviselőtábor, mutatják a következő adatok. (A múlt esztendő március 1-én történt adatgyűjtő felvétel.) Az 1475 női közigazgatási alkalmazottból hajadon 478, házasságban él 693, özvegy 249, elvált 55. Egyetlen gyermeke sincs 982-nek, egy gyermeke van 163-nak, kettő 150-nek, három 92-nek, négy 59-nek, öt 14-nek, hat 9-nek és hét 6-nak. Nem érdektelenek a tanügyi női alkalmazottak statisztikai adatai sem. A főváros 3995 tanügyi alkalmazottjából 2470 a nő és 1525 a férfi. A tanítónők és tanárnők közül 1080 a hajadon, 1083 házasságban él, 182 özvegy és 125 elvált. 1923-nak egyáltalában nincs gyermeke, egy gyermeke van 309-nek, kettő 174- nek, három 47-nek, négy 14-nek, öt 2-nek, hat 1-nek. Ahol a férihezmenű notisztviseiöHneK le Kei aiiasuKrúi mondaníoK! Azt is meg kell állapítanunk, hogy a nők inváziója a közpályákra szintén nem speciálisan magyar, hanem világjelenség, amely ellen egyre hathatósabb formában védekeznek az államok. Svájcban már 15 esztendő óta hivataláról automatikusan lemondottnak tekintik azt a női közalkalmazottat, aki férjhez megy. A közeli napokban lép életbe ugyanezen törvény Hollandiában is. Hasonló intézkedésre készült több más északi állam, köztük Svédország és Norvégia is. A női emancipáció túlzásaival szemben erre az eljárásra az a meggondolás késztette a diplomás ifjúsággal túlterhelt államokat, hogy ugyanaz a kenyér, amelyet a nőknek nyújt a közület, egy-egy diplomás, csaláAalapításra és nemzetfentartásra predesztinált fiatalembertől veszi el a munka,helyei. De pszihotechnikai mérések alapján az a tapasztalat is hozzájárul ezen elv kíméletlen keresztülviteléhez, hogy a nő a maga lelki és fizikai adottságainál fogva sokkal gyengébb munkaerő a férfinél, miért is szükséges, hogy a gazdasági élet rideg törvényei szerint a második vonalba vettessék vissza a kényért folyó harcban. Feihiienciói — félnapomig Nem kétséges, hogy a szanálási akció és a státusrendezés kapcsán — természetszerűen az állásban most is meglevők lehető kímélésével — a nőtisztviselők lesznek azok, akik elsősorban áldozatául fognak esni a szanálásnak. Arra vonatkozóan, hogy a tisztviselői létszám lecsökkentésével kapcsolatosan a főpolgármester véleménye szerint a munkaidő felemelésére van szükség, az alábbiakban közli megbízható híradását az Uj Budapest: A munkaidó felemelésére két kombináció van előtérben. Az egyik a munkaidő 7negosztása, a másik a jelenlegi osztatlan munkaidő felemelése. Szó van arról, hogy amint 1890-ig az összes miniszteriális hivatalokban volt, 8—12-ig és délután 2—6 tartson a munkaidő és van olyan elgondolás, hogy fél 8-tól egyfolytában fél 3-ig dolgozzanak a fővárosi bárókban. Döntés egyelőre semmiféle irányban ynég nem történt, a tárgyalások e tekintetben még folyamatban vannak. A tisztviselőtársadalom élénk aggodalommal figyeli a hivatalos idő megkutatásáról szóló híreket. A munkaidő megosztásának terve — mint ezt a legteljesebb objektivitással megállapíthatjuk -— rémületet és félelmet kelt a tisztviselők minden frontján. Agyrajárű családapán Száz és egy indok van, amely a munkaidő megosztás ellen szól. Az első az, hogy az állami hivatalokban 12 és 2 óra között fogadják a feleket minisztertanácsi rendelet értelmében, tehát a felek elől nem zárulhatnak be a városháza kapui délben 12 vagy 1 órakor. A második érv az, hogy a munkaidő megosztása felfordítaná Budapest egész életmódját. A tisztviselőcsaládok ma úgy vannak berendezkedve, hogy egy órakor jön haza az iskolából a gyerek, kettőkor a hivatalból a férj és akkor ebédelnek. Ha az apa 12-kor jön haza a hivatalból és kettőkor már újra ott kell lennie, nem ebédelhet együtt a családjával, veszélyeztetvén ezzel a család belső lelki harmóniáját. A harmadik érv: mikor vásároljon a tisztviselő, ha két órai ebédmegszakítással, amikor haza kell mennie ebédelni: este hatig van hivatalban, amikor már az üzletek zárnak. A negyedik érv: a fővárosi tisztviselők és altisztek közül a a polgármester engedélyével 1700-an laknak vidéken, Budapest környékén. Hogyan jöjjenek ezek délután vissza a hivatalukba, a lecsökkentett fizetés mellett hogyan élelmezzék magukat az egész nap folyamán a fővárosban. Ötödik érv: számos tisztviselő polgármesterileg engedélyezett 7>iellékfoglalkozása, amely természetszereűn igénybe veszi a délutánt. Mind olyan szempont, amely a legnagyobb mértékben latba esik, mert együttvéve azt eredményezik, hogy a szó szoros értelmében ágyrajáró lesz odahaza a megosztott munkaidőben dolgozó fővárosi tisztviselő. Ezek előtt az érvek előtt, értesülésünk szerint a főpolgármester is meghajlik és jelen pillanatban nem látszik valószínűnek az osztott munkaidő életbeléptetése. Minden valószínűség a munkaidőnek egy órával való kiterjesztése mellett szól, amelyre már a közeli hónapokban el lehet készülve a főváros tisztviselő társadalma. A tisztviselőtársadalom bízik abban, hogy a főpolgármester, aki tisztviselői sorból került magas pozíciójába, megértéssel és kollegiálisán fogja a legszükségesebbnek mutatkozó akciókat a tisztviselői fronton végrehajtani. Göfög-katholikus kívánságok A görög-katholikus egyházközség megfelelő befogadóképességű parechiélis templomot kér ftz Uj Budapest számára irta: KR3JNYÁK GÁBOR dr. tb. kanonok, gör. kath, plébános llovszky János bizottsági tag úr a | fővárosi pénzügyi bizottságban az önálló budai gör. kath. plébánia felállítása ügyében interpellált. Interpellációját évi 10.000 pengős tétel megszavazásának sikere koronázta. Minket, görög katholikusokat, nagyon meghatott a bizottsági tag úrnak irántunk való figyelme, mert éreztük, hogy ő tőle, az ág. ev. egyház hű fiától, ez az interpelláció nagy szívesség volt. Legyen szabad ezzel kapcsolatban a főváros vezetőségének figyelmét egy régi, minket létérdekünkben érintő kérésünkre felhívni! Amidőn Budapest székesfőváros 1905-ben egyházközségünket kegyuraságába fogadta, átmenetileg a Rózsák-téri, 300 embert befogadóképességű kápolnát adta nekünk templomul. Az akkori lélekszámnak és átmeneti jellegűnek megfelelt ez a megoldás. A háború után a Budán lakó mintegy 2000 hívünk részére a Főutca 90. szám alatt levő Szt. Flóriánról elnevezett s 200 embert befogadóképességű kis templomot kaptuk a fővárostól. Ezekhez hasonló perifériális hitéleti központokra még Kőbányán, a Külső-Váci-út környékén és a Lágymányoson élő híveink lelki igényeinek kielégítésére is szükségünk volna, mert ezen kerületek mind messze esnek egymástól. Központi fekvésű és megfelelő befogadóképességű plébánia-templomunk azonban mindezideig nincsen, holott még Bárczy István polgármestersége alatt kaptunk erre nézve ígéretet. Híveink lélekszáma pedig azóta megkétszereződött! Ez a lehetetlen helyzet nagy kárára van hitéletünk további fejlődésére, mert sem tanulóifjúságunkat, sem híveinket nagyobb tömegben, pl. lelkigyakorlatok, sátoros ünnepek alkalmából — férőhely híján — nem bírjuk összehívni jelenlegi templomunkba. Erre a helyzetre igen jellemző, hogy nagyobb esküvők megtartására templomot latin szertartását, hittestvéreinktől kell kölcsönbe kérnünk. A budapesti görög katholikus plébánia felállításával a gör. kath. magyarság évszázados vágya vált valóra, mert az ország szívében lakó görög katolikusság magyar nemzeti miszsziót is akart e hitélet szervezkedésével betölteni. A főváros ezeket a katolikus és magyar szempontokat honorálta akkor, amikor a plébániákat kegyurasága alá vette. Megfelelő befogadóképességű plébánia-templom nélkül azonban sem lelkileg nem tudjuk híveinket kielégíteni, sem azoknak a feladatoknak úgy, ahogy akarnánk, megfelelni, amelyeket a trianoni Magyarország elvár tőlünk. A trianoni határokon túl lakó gör. kath. magyarság pedig minket néz és tőlü7ik várja kitartásához az erkölcsi támogatást, mert erőt itteni hitéletünkből merít. S mert a fővárosi törvényhatóságnál egyházunknak nincs kellő képviselete, ezúton kérjük a fővárosi vezetőséget, hogy céljaink elérésében támogasson és segítsen minket. á DEBRECEN ÉTTEREM »««öcr űi eem : 81-5-66, 31-3-06 ■ Déli menő, a polgári etteremDen P Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászlé. 1,20
