Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-27 / 42. szám
1934 október 27. UJtBUDAPEST 5 Mi történjen a Vásárpénztárral ? Szőke Gyula okos és komoly véleménye a Községi Takarék felszámolói szerepéről és a vásári jog hasznositási lehetőségéről — Az Uj Budapest tudósítójától. — Immár sorozatossá válnak azok a büntetőbírósági tárgyalások, amelyeken a felszámolás alatt álló Vásárpénztár volt elnöke és alelnöke szokatlanul szenvedélyes hangon szállnak szembe a Vásárpénztár ügyeinek felülvizsgálatára annakidején kiküldött bizottság egyik tagjával. Ezek a bírósági tárgyalások, amelyek a Vásárpénztár múltjára vonatkoznak, aktualitást adnak annak a kérdésnek: mi lesz Vásárpénztárral a jövőt illetően? Ezzel a kérdéssel fordultunk Szőke Gyula felsőházi taghoz, a Keresztény Községi Párt oszlopos tagjához, aki úgy is, mint kiváló jogász és mint saját személyében is földbirtokos, különlegesen hivatott a problémához való hozzászólásra. A nagyfontosságú kérdésben Szőke Gyula dr. a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A Vásárpénztár ügyeivel kapcsolatos büntetőperek legfeljebb csak annyiban érdekesek, amennyiben rávilágítanak arra a gondolkodásra, amely végeredményében ennek a nagyra hivatott intézménynek halálát okozta. Az egyik oldalon a bürokratikus kezelési móddal vezetett intézmény nem tudott ellentállni a gazdasági élet válságának, a másik oldalon a pénzügyi vagy árufuvarozási téren működő kiküldötteknek az egészen más irányú vállalat ügyébe való túlerőre beavatkozása okozta a felszámolás kimondását. Egyik oldal sem vette észre, hogy rossz utón jár, mert egyik oldal sem értette meg, hogy a Vásárpénztár sem nem hivatal, amelyet formailag kell csak vezetni, sem nem olyan üzlet, amilyennek ők látták,- hanem olyan közintézmény, amelyet a város nagyszámú fogyasztóközönségének a javára egyrészt, másrészt a termelők munkája értékesítésére komoly ügybuzgóság gal, szeretettel és hozzáértéssel, nagy körültekintéssel és sokoldalú ■munkával lehet csak vezetni és felvirágoztatni. — A Vásárpénztárnak szinte botrány. köve volt az adonyi bérlet és azok követelték leghangosabban a Vásárpénztái felszámolását és az adonyi bérlet megszüntetését, akik nem értettek sem a bérlethez, sem a gazdálkodáshoz és azok termelvényének az értékesítéséhez. A vége olyan ráfizetés lett, amelyet okos előrelátással — amint annakidején javasoltam is — el lehetett volna kerülni. — A felszámolás kimondása és lebonyolítása szintén nem szolgálta a közérdeket. Szinte két balkézzel nyúltak hozzá a Vásárpénztái' dolgához azok, akik a legrosszabb időben elrendeltették a felszámolást és lebonyolítást. Lehetetlen a forgalom teljes stagnálása mellett a gazdasági élet mélypontján soron kivid értékesíteni, nagy küntlévőségeket behajtani,, kötelezettségeket megváltani. De éppen úgy felszámolni, hogy a jövőre nincs elgondolásuk, és nem látják, hogy itt csak formai megszüntetése lehet az intézménynek, de nem lehet magát a jogot megszüntetni, vagy csak a gyakorlását is szüneteltetni. A Községi Takarékpénztár átvette a felszámolás vezetését, amikor még nem foglalt, de nem is foglalhatott állást a jog jövőbeni kihasználása tekintetében, de talán nem is kiván vele foglalkozni. — A baj ott kezdődött és ott folytatódik, hogy a Vásárpénztár - részvénytársaságot összetévesztették magával a vásári jogosítvánnyal. És az egészben alig láttak mást, mint a vásár révén való kölcsönadási ügyletek lebonyolítására irányuló kizárólagos jogosultságot. Mások az egészben csak a vásáriba való állatfelfuvarozást nézték és az egész jogosítványt szállítási műveletnek tekintették. És ezek döntöttek. Pedig ez voltaképen a főváros közélelmezési problémájának és egyúttal az állattartás sikerességének a sarkpontja. A vágóhídi kölcsönt bármely pénzintézet is adhatja, ahoz sem Községi Takarékpénztár* szervezete, sem a főváros kizárólagos joga nem szükséges. Az állatoknak a vágóhidra való fuvarozását és ezen szállítás alatti meghitelezését részben addig sem a Vásárpénztár látta el, részben a jövőben sem láthatná el kizárólag, mert erre meg vannak a fuvarozási vállalatok és igy ilyen szakértőknek a feltétlen diktatórikus fellépése és a hatósági szervek gyengeségéből eredő túlzott befolyása tovább is épen úgy árthat az ügynek, amint az egészet a midtban zsákuccába vitte. — Arról nem is beszélek, hogy a két szélsőséges elgondolás összefogása egy csomó embert fosztott meg a kenyerétől és tett ki a legnehezebb időkben a bizonytalanság veszélyének. Ezt a bizonytalanságot csak növeli az a huzavona amellyel egyrészt a Községi Takarékpénztár vonakodik a jogosítvány közérdekű felhasználásának keresztülvitelétől, másrészt ugyanazon szélsőséges elemek a jogosítványnak bérbeadás útján való hasznosítását kívánják. Pedig ha tényleg látjuk a vásári jog gyakorlásának a terjedelmét és annak a hatását a főváros életére, valamint az ország állattenyésztésének fejlődésére, úgy nyilvánvaló, hogy ezt a jogosítványt nem tekinthetjük egy olyan „regálénak” amelyet jövedelembiztosítás céljából bérbeadnak és nyerészkedés céljából bérbevesznek. — A főváros vezetőségének gondoskodnia kell arról, hogy a lakosság megfelelően olcsó áron legyen élelmiszerekkel és ezek között hússal és zsírral ellátva. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vidéki eladási árak a fővárosban valóban érvényesüljenek és ne történhessék meg, hogy amint régebben az eladási ár kétszereséért lehetett Budapesten kicsinyben húst kapni, addig ma a legritkább eset az, ha csak a háromszorost kell megfizetni, hanem rendesen legalább a négyszeres az, amelyért hús beszerezhető. Az összhang megteremtése jórészben a főváros vezetőségének a joga és kötelessége, mert az olcsó fővárosi ár mellett kellő irányítással kifejtheti azt a hatást, hogy a termelő a befektetésének és kockázatának megfelelő árat érhessen el. Elsősorban tehát a felhozatal megfelelő irányítása, elosztása és biztos-ítása a teendő. — De irányítani kell megfelelően a fogyasztást is. A hirtelen felhozott nagy mennyiség lehetetlenné teszi az értékesítést, ami a kereskedők és vágók kockázatát túlságosan növeli. Ez viszont a fogyasztókkal szemben való árfelhajtást eredményezi ugyanakkor, amikor a termeléssel szemben árleszállítás történik. A hitelek tehát úgy adhatók és adandók, hogy az árúszükséglet helyes kielégítését és ezzel az árpolitikát szolgálják, — Ezzel a jogosítvánnyal azonban és az ilyen munka keresztülvitelével egyúttal a kivitelt is szolgáljitk. Voltaképen ennek az intézménynek ismernie kell az országos készletet, tudnia kell, mennyi a mindenkori fővárosi, valamint a főbb vidéki gócpontokban felmerülő szükséglet és mennyi tehát az a felesleg, amely észszerűen mindenkor külföldre irányítható. Az ilyen beosztással azt is elkerüljük, hogy külföldön egymásra licitálunk és az egyszerre való nagymértékű kiajánlással kint az árakat letörjük. — A főváros fenntartja a Községi Élelmiszeriizernet, amelynek jó munkáját állandóan tapasztaljuk. De a főváros megszerezte akaratunk ellenére a nagytétényi sertéshízlaló telepet is, amelynek a mai működése nem válik dicsőségére. De megvan! Kézenfekvő ennek a két üzemnek valamelyes kapcsolatba hozása a vásár-pénztári jog gyakorlásával. Nem beolvasztásra gondolok, hanem csupán arra a kapcsolatra, hogy a Községi Élelmiszerüzem mindig lehet az a fővárosi értékesítő szerv, amely a szükséglethez képest a húsfeldolgozással nivellálhatja az élőállatok és a húsfélék árát. A nagytétényi sertéshizlaló pedig szükség esetére irányíthatja a sertéshizlalás mennyiségét és biztosíthatja a fővárosi szükséglet rneleltt a kivitelre mindenkor kellő állatok hizlalását. Nyilvánvaló tehát, hogy a vásári jog gyakorlásának a mai bizonytalan állapotból való kiemelése és állandó jellegű intézmény útján való értékesítése a fővárosnak és az országnak egyaránt érdeke. Ezt sem a sertésvásár és vágóhíd, sem a marhavágóhid és vásár fenntartása nem pótolja, mert ezek megint csak részei annak az egész tömbnek, amelyet a vásárjog-fogalom magába rejt. A szerv kiépítése pedig a régi Vásár-pénztár felszámolásától teljesen független és egészen rábízható a Községi Takarékpénztárba, amelynek elsősorban a főváros szolgálata és a közérdek kielégítése a feladata. — Hogy most már a Községi Takarékpénztár ezt a saját szervezetén belül oldja meg, vaK7 egy külön önálló szervet fog „Antónia“ kókuszszappan Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Letzterem) PARIS! HAGY ÁRUHÁZ a saját vezetése alatt felállítani és pedig milyen formában, az ügy lényegére nem fontos. Csak a kezelés könnyebbsége és sikeresebb volta lehet az irányadó. Mindenesetre kell a Községi Takarékpénztár vezető munkája, amely nemcsak a bankári teendőkben, de egyúttal a jog közgazdasági jelentőségének a kiművelésében is meg fog nyilvánulni. És hiszem, hogy a Községi Takarékpénztár ennek feladatnak meg is fog felelni, főleg, ha meg van benne az az állandóság és függetlenség, i amellyel az ilyen közületi intézménynek az autonómiával való kapcsolata dacára rendelkeznie kell. A Községi Takarékpénztár még nem hozott nagy eredményeket. Az idő nem is volt alkalmas. Azonban már jóval túl van az első szervezés munkáján és elérte azt a fokot, amelyen állania kell, ha ilyen jogosítványok kiművelésére sikerrel kiván vállalkozni. — Erre itt van ma a legalkalmasabb idő. A kormány tevékenysége és az érdekeltségek munkája nemcsak a kivitelt kívánja fokozni, de a belső fogyasztást is emelni és a termelők megélhetését biztosítani, hogy ezáltal a gazdasági élet megújhodása megtörténhessék. A vásári jog gyakorlására hivatot szervnek újból való felállítása, — amely természetesen a réginél szélesebb hatáskörrel és nagyobb területen működnék —, ennek az együttes munkának az irányítását és keresztülvitelét szolgálná és biztosítaná. Az uj szerv nem volna terhelve a régivel és nem is terhelhető még a régi személyi és dologi ügyeivel sem. Csupán az okosság és a jövő helyes célkitűzése mondaná meg az uj szervnek, mit és mennyiben, kit és milyen minőségben vegyen át a régi felszámolt üzemből és főleg pedig azokból a személyekből, akik amott levizsgáztak és megmutatták, hogy mit tudnak és mire képesek. A Községi Takarékpénztár vezetősége intézi a felszámolást. Feltétlenül megvan az a tisztánlátása, amely a régi felett a tárgyilagos kritikát gyakorolhatja. De feltétlenül meg van az a képe is, amely az uj szerv megalakítása céljából a múltból kell, hogy előtte legyen. Szeretném, ha ez a kép mielőbb valósággá válnék!
