Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-13 / 40. szám
XII. évfolyam 40, szám Budapest, 1934 október 13 UJ BUDAPEST Egy ravatalnál A koporsót, amelyet pénteken délután a farkasréti temető halottasházából harangok zúgása közepette vittek a nyitott sírhoz, hogy ami az elhunytból földi, ismét porrá legyen, százezrek és százezrek részvéte kísérte utolsó útjára. A nagy étnbereknek nem egyéni tulajdonúik, a legsajátabb magánéletük sem, íme egy sokszázezer főnyi család áll néma megilletődöttséggel, a maga szeretetteljes együttérzésével a keresztény Budapest vezére körül, amidőn szükebb családjának őrző angyalát: imádott feleségét elvesztette. A sírra az ősz legszebb virágaiból fonunk koszorút, utolsó üdvözletünk a nagyasszonynak, akit fájdalmas könyörtelenséggel ragadott el tőlünlc a halódj Nem véletlen, hogy Wolff Károly, aki a családi élet minden vonatkozásában a keresztényi tisztaság apostola (csak az ezévi katholikus nagygyűlésen elmondott hatalmas beszédére kell utalnunk), a saját életében rajongó szeretettel csüngött a feleségén, akivel ideálisan szép házaséletet, a Philemonok és Baucisok példás életét élte. A fájdalmat, amelyet az elköltözött itt hagyott, csak enyhíteni képes, de soha meg nem szünteti az idő, az özveggyé vált férj immár társtalanul fog járni az embererdőben, magába zárva érzéseit, a maga tiszteletet érdemlő egyedülvalóságában. Számunkra Wolff Károlynéból egy igazi magyar uriasszony, nemeslelkű feleség és hősies anya szellemképe marad meg, akinek elmosódó alakja mindenkoron eszménye marad minden magyar asszonynak! Az élet azonban kegyetlen és Wolff Károlyt elárvult magányából a közéletbe hívja vissza a kötelesség. Az ő élete nem csak a családjáé, hanem mindannyiunké, várnak reá a feladatok és tennivalók: az immár magánossá vált férfiú nehéz és verejtékes útja. Kétségei és fájdalmai örvényéből a feltámadásba vetett hit bizonyosságán felül az a tudat vezeti ki Wglff Károlyt, hogy ö, a költővel szólva: milliókra költi dús élte kincsét, oszlopa 6 a keresztény Budapestnek, amely nem nélkülözheti az ö alkotó tevékenységét. Az októberi borús hangulatban, a gyász végtelennek tetsző óráiban maga körül kell hogy érezze Wolff Károly a részvétnek és együttérzésnek ezer és ezer megnyilvánulását. Adja Isten, hogy hittel is a Gondviselésbe vetett bizalommal álljon fel a frissen hantolt sír mellől és térjen vissza a zászlóhoz, amelynek ő hordozója, vezére és mindene! Társtalan útján mi marad a jövőben Wolff Károly számára? Az apostolok golgotás útja, amely mindennél erősebb kategorikus imperativus-szal kényszeríti őt, hogy menjen csak menjen, egyenesen és mindig előre, a maga földi dolgoktól egyre jobban eltávolódó ösvényén, vezetve népét, mint új Mózes, a szebb jövő hajnaltájai felé, ahol deresedő feje már a csillagokat veri! Á kényszernyugdijazás küszöbér Á Keresztény Községi Párt a fővárosi tisztviselők védelmében — Az Uj Budapest tudósítójától. — A pénzügyi bizottság szerdai ülésén az elnöki ügyosztály költségvetésének tárgyalása során, az elhangzott felszólalásokra Liber alpolgármester kijelentette, hogy folyamatban van a tisztviselők minősítése és rövidesen megkezdődik a fővárosnál is az 1931: I. te., a nyugdíjtörvény végrehajtása. A törvény értelmében a közigazgatási bizottság e havi ülése már meg is választotta a közigazgatási és a tanügyi nyugdíjbizottság tagjait. A főváros tisztviselő-társadalma természetszerűen élénk figyelemmel és nem is titkolt izgalommal figyeli a nyugdíjtörvény végrehajtását a városházán. A küszöbön álló kényszernyugdíjazási eljárás kapcsán Szőke Gyula dr. felsőházi tag, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának : — Jóllehet a kényszernyugdíjazás, szanálás és költségvetés egymástól teljesen különálló dolgok, azoknak egymásra való hatása annyira kézenfekvő, hogy teljesen függetlenül egyik a másiktól el nem intézhető. A költségvetés deficites volta látszólag indokolja a szanálást, holott a főváros pénzügyi helyzete késztette a kormányt arra, hogy a főváros gazdálkodásával foglalkozzon. A kényszernyugdíjazás úgy a fővárosban, mint az országban a költségvetések csökkentésével kapcsolatos elgondolás, amelyet a kormány pénzügyi terhek leszállítása céljából kíván keresztülvinni. Tehát nyilvánvaló: mind a három intézkedés együttesen vizsgálandó. — Ha pedig így nézzük a dolgokat, tényleg egyik sem vihető úgy keresztül, hogy a Keresztény Községi Párt által már évek óta sürgetett közigazgatási létszámmegállapítás és üzemi személyzeti státus-, valamint fizetésrendezés és szabályzat előbb meg ne alkottassák. Mert ha a kényszernyugdíjazással adott esetben csökkentjük is a rendes közigazgatási személyzeti kiadásokat, de emeljük a nyugdíjakat és esetleg az alkalmazottak számában hiány mutatkozik. Ha ezzel csökkentjük is a kiadásokat: a költségvetésben talán elérünk deficitmentes költségvetést, de a közigazgatás és üzemgazdálkodás ezzel még rendezve nincs. Ha az úgynevezett szanálást a főpolgármester keresztülviszi is, ami megint a kiadások csökkentésében nyilvánul, mert adóemelésre komoly kormányzati ember nem gondolhat: azzal még a pénzügyi gazdálkodás revíziója és annak a közigazgatás jóságára való hatása keresztül nem vitetett. — Már most, ha mindezt figyelembe vesszük, nagyon meggondolandó a kényszernyugdíjazásnak az általános közigazgatás rendezésétől függetlenül való keresztülvitele. Amikor a kormány megalkotta az 1934. évi I. törvénycikket, amely a kényszernyugdíjazás lehetőségét kimondotta, nem gondolt Budapest székesfőváros szanálására, vagy legalább is nemcsak arra gondolt, ami kitűnik a törvény szövegéből, mert a kényszernyugdijazás az állami és velük egyenlőknek tekintendő alkalmazottakra, valamint az állammal az eltartás szempontjából viszonosságban álló intézmények stb. alkalmazottaira terjed ki. De nem is volt kizárólag a pénzügyi tekintet az uralkodó, mert azt mondja a törvény, hogy a hatályban lévő jogszabályokban meghatározott eseteken felül kell szabályozás alá vonni az állás átszervezése, vagy megszüntetése következtében el nem helyezhető, a fegyelmi úton más állásra áthelyezve, de el nem helyezhető, az országgyűlési képviselővé választott, valamint azokat az alkalmazottakat, akik betegségük miatt, vagy szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt teendőiket ellátni nem képesek. Ezzel egyúttal megadtam a kényszemyug díj ázás körét is. A főváros egy pár üzem megszüntetését határozta el, de az ott alkalmazott nyugdíjjogosult tisztviselőket máshol foglalkoztatja. A mi szempontunkból figyelembe jön tehát kizárólag a törvény 2. paragrafusának 2. bekezdése, a betegség viiatt, vagy szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt való kényszernyugdíjazás lehetősége. — Sokat foglalkozom a székesfőváros ügyeivel, főleg a pénzügyi és gazdasági természetű dolgokkal és ebben a munkában alkalmam volt megismerni úgy a közigazgatási, mint az üzemi alkalmazottak tekintélyes részét. Nem mondom, hogy semmi kifogást nem találtam, de azt nyugodt lélekkel állíthatom, hogy szakképzettség, vagy szorgalom hiányát nem észleltem, úgy, hogy ennek következtében a tisztviselőknek attól kelljen félniök, hogy formális nyaktiló fog működni a kényszernyugdíjazás terén. Viszont legyünk őszinték, ha akár bete, ség, akár tényleg egyeseknél tudás, vaj szorgalom hiánya miatt a kellő hivata kötelességteljesítési mérték fenn nem ál úgy helyesebb, ha az az egy-két tisz viselő félreáll, mintha azoknak a hatása képen a köztudatban tovább élhetne az balhit, hogy a főváros közigazgatási és üzemi személyzete nem áll hivatása magaslatán. Mindig súlyt helyeztem arra, hogy a személyzeti kart ért támadásokat saját személyemben is, de a Keresztény Községi Párt is a legerélyesebben visszautasitsuk és nyugodt lélekkel várhatjuk az akció lefolytatását, mert ez a mi állásfoglalásunkat fogja fényesen igazolni. — Meg vagyok arról győződve, hogy ezt a kényszernyugdíjazási törvényt nem íogják szanálásra felhasználni. De nem is lehet, ha a tisztviselőket nyugdíjazzák, a munka ellátására újakat kell felvenni. Ez a fővárosnak kétszeres kiadást okozna. A főpolgármester, aki a tisztviselői karból jött és főleg a főváros gazdasági ügyeit intézte eddig is, nyilván tisztában van azzal, hogy a terheket nem kell szaporítani és jól tudja azt is, hogy mely teendő ellátására mennyi személyre van szükség. Nem fogja tehát azt megtenni, hogy feleslegesen nyugdíjazzon munkabíró, rátermett embereket. Meg vagyok győződve arról is, hogy a polgármester, aki ismeri a tisztviselői kart, olyan előterjesztést és információt ad, amely minden tekintetben a főváros érdekét fogja szolgálni. Tehát az alkalmazottakat itt sem érheti veszély. A kiküldött bizottság működése elé pedig azért is nyugodt lélekkel nézhetünk várakozással, mert szintén a főváros életét gyakorlatilag ismerő férfiakból áll, akik a főváros ügyeit szeretettel intézik. — Hogy mégis látok összefüggést a szanálással, azért van, mert nyilvánvaló, hogy ha valahol felesleges személyzet volna, úgy a törvény szerint elsősorban kényszernyugdíjazásra érett tisztviselők fognak nyugdíj áztatni és ezzel is elő lesz mozdítva az, hogy munkabíró, szorgalmas, képzett emberek a kenyerüktől meg ne fosztassanak. De ez a főváros költségvetésében is fog mutatkozni, igaz, hogy nagyon kis mértékben még akkor is, ha egyidejűleg a főváros státusát megalkotják. Mert ha végül megállapítást nyer, hogy a különböző közigazgatási és üzemi munkákra M & M ^ * H- V-J <» cd 3< o H* 03 N o: t 3P3 cl H* P
