Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-06 / 39. szám

1934 október 6. UJBMDAfítSI A reménytelenség jegyében Petrovácz Gyula szomorú jóslatai — Az Uj Budapest tudósítójától. —­­Sipőcz polgármester a jövő évi költ­ségvetés indokolásában megállapítja, hogy a gazdasági élet némi ja oldást mutat. Ez a javulás csak akkor lehet tartós, ha úgy az állam, mint a kü lönböző közületek új munkaalkalmak teremtésével sietnek az ipar és a ke­reskedelem segítségére. A főváros — mai súlyos pénzügyi viszonyai között is — teljesíti a maga kötelezettségét ezen a téren, mert — mint Sipőcz pol­gármester pénzügyi expozéjában han­goztatta — az 1935. évi költségvetés keretében is 102 millió pengőt ]ordít közmunkákra és közszállításokra. Nem kétséges azonban, hogy a költségve­tésben szereplő közmunkák és köz­­szállítások kevés új kenyérkereseti lehetőséget jelentenek, mert ennek a 102 millió pengőnek legnagyobb része dologi kiadásokra és anyagbeszerzés­re vonatkozik. Ilyen körülmények kö­zött érthető, hogy a pénzügyi bizott­ságban folyó költségvetési vitának a szónokai szinte kivétel nélkül követel­ték költségvetésen kívüli közmunká­nak a megindítását és erre a célra .esetleg nagyobb beruházási kölcsön­nek a felvételét. Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető tagja, aki a törvényhatósági bizottság legkitűnőbb közgazdasági szakértői közé tartozik, ebben az ügyben a kö­vetkezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros mindig eleget tect an­nak a kötelezettségének, amely az ipar és a kereskedelem támogatása tekin­tetében reá hárult. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a jövő évi költségvetésben egyetlen egy komolyabb természetű beruhá­zás vagy közmunka sem szerepel. Az a 102 millió pengő, ami a jö/ő évi költségvetésben ilyen címen jelentke­zik, nem jelent új munkaalkalmakat, legfeljebb az eddigi munkaalkalmak prolongálását. Tudni kell, hogy ennek a 102 millió pengős végösszegnek igen jelentős része nem egyéb, mint az üzemek által felhasznált szénnek és egyéb nyersanyagoknak az ára, ez pedig valóban nem számít munka­­alkalomnak. Inkább a költségvetés keretein kívül jelentkező beruházásoknak és köz­munkáknak a számát kellene szapo­rítani. Sajnos, ezen a téren sem várok különösebb javulást. Egyetlenegy ko­moly közmunkának a megindításáról lehet szó a jövő évben és ez a tabáni közművek lefektetésének a megkezdése. A Tabán újjáépítése ügyében értekez­let volt, amelyen a tabáni problémák megoldásának az előkészítésével fog­lalkoztunk. Kiderült, hogy az előkészí­tés munkálatai igen hosszú időt vesz­nek igénybe. Az ősz folyamán már jelentősebb számú - kenyérkereseti le­hetőséget nem nyújthat a Tabán, de legkorábban tavasszal indulhat meg a közmüvek lefektetésének a munkája. — Ugyancsak kevés kilátással ke­csegtet a Fővárosi Közmunkák Taná­csának az az akciója is, amely az Erzsébet-sugárút megépítésére, illetve a belső' Erzsébetváros ren­dezésére vonatkozik. A közmunkatanács tudvalévőén tör­vényjavaslatot dolgozott ki, kizártnak tartom azonban, hogy a pénzügyi kor­mányzat a törvénytervezetben foglalt előfeltételeket elfogadná. Az Erzsébet­­sugárút megépítése főként két ténye­zőtől függ. — Az egyik a kormány, amelynek rendkívüli adómentességet kell enge­délyeznie, a másik a közgazdasági helyzet alakulása. Amennyiben Im­­rédy pénzügyminiszter megváltoztat­ná a már többízben legerélyesebben kifejezésre juttatott álláspontját, amely szerint financiális okokból nem hajlandó adómentességet engedélyez­ni, még akkor is kétséges, hogy az Erzsébet-sugárút megépítését célzó akció sikerrel jár-e. Nem elegendő ugyanis a sikerhez az útépítés és a tér-kiképzés, az útvonal­ba eső ingatlanokon új építkezéseknek is meg kell indulniok, különben az egész akció holt vágányra fut. — Uj építkezések megindulását pe­dig két ok hátráltatja. Az egyik a lakbéreknél mutatkozó esési ten­dencia, ami már valósággal állandósult. Emel­lett van egy másik gátló körülmény is és ez a bankok elzárkózása építkezési hitel nyújtása elől. Az Erzsébet-sugárút megépítését te­hát csak formailag lehet előkészíteni, gyakorlati sikert — legalább is egye­lőre — remélni nem lehet. Nem lehet kívánni a magánvállalkozástól, hogy új házakat építsen, amikor az általán nos elszegényedési folyamat következ­tében egyre szaporodik az üres laká­soknak a száma és közben a lakbérek folytonosan csökkennek. Ez a magya­rázata az általános lakáskrízisnek is, ami ma Budapesten mutatkozik. Nemcsak a megépítendő Erzsébet­­sugárút mentén ütközik akadályokba a magánépítési tevékenység fellendí­tése, hanem általában mindenütt. Arra a kérdésre, hogy nem látja-e lehetségesnek új beruházásoknak hi­telműveleti alapon való megindítását, Petrovácz Gyula így felelt: — Az eddigi hitelműveleti alapon végzett építkezések, mint például a bankok által végzett kislakásépítkezés, továbbá az út- és csatornaépítések rendkívül szomorú tapasztalatokkal jártak. Egyik ilyen akció sem járt olyan sikerrel, hogy kívánatos volna azok folytatása. Nemcsak a főváros járt rosszul, hanem a vállalkozó ipa­rosok is, akik valamennyien azzal az elhatározással fejezték be a hite!műve­leti alapon végzett munkát, hogy soha többet hasonló feltételek me'lett nem kötnek szerződést a fővárossal. Minden vállalati hasznot felemész­tett ugyanis a felvett kölcsön ka­mattétele és amellett a hozzájuk beosztott ínségmunkások elenyésző­en csekély értékű produkciója is súlyos károkat okozott. Hitelezési alapon gondolni sem lehet többet fővárosi közmunkák lebonyo­lítására. Arról pedig, hogy a főváros maga vegyen föl kölcsönt beruházási célokra, — egyelőre szintén nem lehet szó, nemcsak a szanálás miatt, amely ezt úgyszólván lehetetlenné teszi, ha­nem általában a hitelviszonyok sú­lyossága miatt sem. Szóbahoztuk a főváros veze.óo'-gé­nek azt a tervét, amely szerint a jö­vőben ínségesek csak munka ellené­ben kaphatnának segélyt. Petrovácz Gyula a következőkben fejtette ki a maga véleményét: — Rendkívül nehéz kérdés ez. Álta­lában súlyos aggodalmakkal nézek ennek a rendszernek a bevezetése elé és kizárólag abból a szempontból járu­lok hozzá a magam részéről ennek a munka ellenében való segélyezés­nek a bevezetéséhez, hogy az első kísérlet tapasztalatai alapján vég­leges elhatározásra juthassunk. Talán a munka ellenében való segé­lyezés nem lesz annyira megalázó. Esetleg akadnak ínségmunkások, akik­nek az önérzetét fokozni fogja az a — Az Uj Budapest tudósítójától. — Ströszner Ödön dr. egészségügyi fő­tanácsos, egyetemi rendkívüli tanár, a székesfővárosi közegészségügyi és bakteriológiai intézet európai hírű igazgatója, az elmúlt napokban tette közzé jelentését az intézet elmúlt esz­tendei működéséről. Ez a jelentés újabb bizonyságtétel amellett, hogy a fővárosnak ez a hivatása magaslatán álló nagyfontosságú intézete valóban azon a magas nívón áll, amelyet kivá­ló igazgatója és annak munkatársai megszabtak számára. A jelentés szürke számoszlopai kö­zött nagy fontosságú megállapítások húzódnak meg, azzal a tudóshoz mél­tó szerénységgel, amellyel Ströszner igazgató teljes csendben dolgozik mindnyájunk egészsége érdekében. Jellemző az intézet működésének nagy­vonalúságára, hogy az elmúlt eszten­dőkben a bacillusvizsgálatokhoz két­ezer hektoliter húslevest, tízezer hek­toliter tá-ptalajt, 88 métermázsa zse­­latinty négy métermázsa konyhasót és 1600 hektoliter desztilált vizet hasz­náltak fel. Nem csoda, hogy az év fo­lyamán az Angliából, Norvégiából, Auszriából, Jugoszláviából, Hollandiá­ból, Bulgáriából látogattak el Buda­pestre vezető higiénikusok, akik vala­mennyien a legnagyobb elismerés hangján adóztak az intézet munkájá­nak és Van der Walle holland-indiai professzor a hygiéne egyik legmoder­nebb intézetének mondotta a főváros­nak ezt a valóban kiváló intézetét. Az egyes vizsgálati terrénumok kap­csán megállapítja Ströszner igazgató jelentése, hogy személyzethiány követ­keztében ahelyett, hogy növekedne a tejellenőrzés, folytonosan csökken, a tejfront gazdasági viszonyainak ren­dezetlen volta következtében egyre jobban szaporodik a betörő-tej és az úgynevezett aszfalt-tehenészet, amely tudat, hogy nem vigyen, hanem mun­ka ellenében kapnak ebédet vagy kész­­pénzsegélyt. A kísérlet talán arra is jó lesz, hogy kettéválasztja a munka­kerülő és a munkanélküli ínségesek táborát. Annyi bizonyos, hogy a no­tórius munkakerülők semmiesetre sem fognak vállalkozni arra a munkára, amit a főváros vezetősége számukra a segélyezés ellenében kijelöl. Ilyen kö­rülmények között tisztulni fog a hely­zet. Ismétlem, én a magam részéről csak kísérletezésnek tekintem em íK az ínségmunkának a bevezetését, végle­ges elhatározásra csak akkor j 'ha­tunk, ha megfelelő tapasztalatokat szereztünk. Petrovácz Gyulának ez a nyilatkoza­ta kedvezőtlen színben tüntet' fel a jövő évi beruházási és általában a jövő évi építkezési helyzetnek az ala­kulását. Annyi biztos, hogy az állam­nak és a közületeknek valamit tenniek kell, mert különben a vállalkozások, az iparosok és a kereskedők olyan szomo rú helyzetbe kerülnek, amely az álla­mi és a fővárosi bevételek kedvezőt­len alakulásában fogja éreztetni ha­tását. drága áron frissen fejt tejet hoz for­galomba, lesoványodott, rosszul táp­lált tehenektől, nagy bakténum-tarta­­lommal. Érdekesek és nagyjelentőségűek azok a vizsgálatok is, amelyeket az in­tézet a fagylalt-vizsgálat terén végzett. A lefolytatott vizsgálatok alapján azt javasolja Stöszner igazgató, hogy a cukrász-ipartestülettel való együttmű­ködés alapján a gombamódra elsza­porodó kis fagylaltüzemek nem kielé­gítő hygiénikus voltára való tekintet­tel megfontolás tárgyává kellene ten­ni a cukrászüzemek osztályozását, amerikai minta szerint, helyiségeik és termékeik tisztasági foka alapján, ami az Egyesült Államokban a nemes ver­seny elvének érvényre juttatásával a közegészségi viszonyok javulásához vezet. Az intézet levegő-vizsgálatai során megállapította, hogy a nagy téli hi­degnek megfelelően a legmagasabb szénoxid-értéket a múlt esztendő de­cemberében kapták, a legnagyobb érté­keket e tekintetben a Petőfi Sándor­­utcában, ahol egész Budapesten, főkép­pen a szűk helyen összezsúfolódó autó­­forgalom miatt, a legtöbb szénoxid­­terméket tartalmazza Budapest leve­gője. Ugyanez a helyzet a Nyugati pá­lyaudvar környékén is. Szomorúan ál­lapítja meg a jelentés, hogy a tökélet­len égéstermékek mennyisége a leve­gőben az előző évi értékekhez képest nem csökkent és jóval magasabbak, mint a berlini számok. Az intézet tisztviselői karának tudo­mányos működését külön fejezetben állította össze Ströszner igazgató. Ez az összeállítás azt bizonyítja, hogy nemcsak a felszerelést, de az orvosi kart illetően is a főváros közegészség­­ügyi és bakterológiai intézete a leg­elsők közé tartozik az egész világon! É DEBRECEN ÉTTEREM^"0«1“1,88 Tel.! 81 5-66, 31-3-06 I osü menü, a polgári filteremben P Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászlé. A főváros bakterológiai intézete az aszfalt-tehenészet ellen Ströszner igazgató nstgyszabásu jelentése az intéz­mény elmúlt évi működéséről

Next

/
Thumbnails
Contents