Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-09-29 / 38. szám

1934 szeptember 29. TU BUDAPEST 5 Egy házvétel epilógusa A Hunnia r. t., az elöljáróság céljaira megvett Csengery-utcal ház szerencsés tulajdonosa, már megkapta a teljes vételárat, de az épület tatarozására már egyetlen fillérje sem maradt a fővárosnak — Az Uj Budapest tudósítójától. — Részletesen beszámolt ez év júniusá­ban az Uj Budapest arról az akcióról, amelynek során a főváros megvásárol­ta a Csengery ucca 11. számú házat, amely egy igen jóhangzású névvel bíró részvénytársaság: a Hunnia Rt. tulaj­dona. Mondanunk sem kell, hogy a részvénytársasági forma mögött egy jólszitucdt tőkepénzes rejtőzik, aki a főváros központi pénztárából az el­múlt napokban hiánytalanul felvette az ingatlanért járó súlyos százezreket. Arra vonatkozóan, mi történik az át­adás ittán az épülettel, ép úgy nem volt kíváncsi a jónevű részvénytársa­ság, amint azzal sem törődött senki, mi fog történni a Dob ucca és Csen­gery ucca sarkán levő több mint ezer ■négyszögöles telekkel, amelyet több, mint tizenötesztendő óta az új erzsé­betvárosi elől járósági épület céljaira rezerváltak és az erre való hivatkozás­sal visszautasítottak több olyan aján­latot, amely a konjuktura napjaiban bérház, illetőleg színház-építkezés cél­jaira akarta a fővárostól megszerezni a szépfekvésű ingatlant. A Hunnia Rt. tehát megkapta pén­zét és mint halljuk, az óvatos kapita­lista már is új bárházat vásárolt Bu­dán, mert hiszen drágán eladni és olcsón vásárolni a legjobb tőkebefek­tetés. A részvénytársaság itthagyta azon ígéretét, mely szerint átadás előtt renováltatni fogja a bérházat. Ez az ígéret a tárgyalások legelején tétetett, de később elmerült a feledés tengerében, melynek jótékony homálya immár fátyollal takarja a Hunnia Rt. különlegesen po-mpásan sikerült üz­letét. A vétel kapcsán mindenki meg volt győződve arról, hogy ha már a vevő ■elmulasztotta, a főváros renováltatni fogja az előljárósági épületet, erre vonatkozóan mintegy negyvenezer pengős költségelőirányzattal az elő­terjesztés is ment a központhoz. Saj­nos, azonban fedezet hiányában nem, fog történni semmiféle renoválás, ar­ról nem is beszélve, hogy az épület renoválására vonatkozó messzebbmenő tervek, így pl. az udvar tervbevett beboltozása teljesen illuzoriusakká vál­tak. A vétel kapcsán arra vonatkozóan is előterjesztést tett az elöljáróságot ve­zető tanácsnok az illetékes városházi ügyosztálynak, hogy a főváros mond­jon fel az épület boltbértőinek, mert ezekre az üzlethelyiségekre az elöljáró­ságnak van szüksége. A kerületi orvosok rendelőhelyiségét és a népjó­léti intézményeket akarja az üzlet­­helyiségekbe telepíteni Hamvasy ta­nácsnok. A felmondás azonban augusz­tusban nem történt meg és így ezen a télen is a régi szűk odúkban, szobák­nak nem is mondható szörnyű mellék­­helyiségekben lesznek kénytelenek ren­delni a kerületi orvosok. Külön lapra tartozik a Hunia Rt. által annyi szerencsével eladott bér­házban a lift ügye. Tizenöt esztendeje van lift az épületben, — ez a lift ti­zenöt esztendeje nem működik. Kide­rült, hogy ez a lift nem is a Hunnia, hanem annak tulajdonos-elődje a régi Betegsegélyző tulajdona volt, de nem volt annak soha se fogaskereke, se kötele. A főváros a legutóbbi napok­ban felszólította az Országos Társada­lombiztosító Intézetet, a régi Betegse­gélyző jogutódját, hogy szállítássá el onnan az ócska liftszekrényt, mert az teljességgel használhatatlan és a fő­városnak semmi szüksége nincs reá. Az elöljáróságon azt beszélik, hogy az OTI ócskavasként adta el az egész liftberendezést: kerek száz pengőért. Ami természetszerűen a legkevésbé sem jelenti azt, hogy rövidesen új liftje lesz az elöljáróságnak, amely­nek negyedik emeletére naponta szá­zával szuszognak fel lift hiányában az emberek. Ez az epilógusa a Csengery ucca 11. számú ház megvásárlásának. Gyors kifizetése a vételárnak, be nem haj­tása a felelőtlenül tett eladói ígéretek­nek, fel nem mondott üzlethelyiségek, ócskavasként eladott liftberendezés, szemben az üresen ásítozó ezernégy­szögöles telek: ez a külső képe a szo­morú vételnek, melynek hátterében a szerencsés eladó dörzsöli vígan a markát... üiigrendszaháliiozzaii a helttárohal A louaros lenn a MeresHeneiemügyi miniszterhez az egységes rendezés ceijabúi — Az Uj Budapest tudósítójától. — A kereskedelemügyi miniszter még 1931-ben a főváros kérelmére megenged­te, hogy Budapesten az addig a különböző vásártereken és különböző hétköznapokon tartott kirakóvásárok egységesen, minden hetivásártéren kedden és péntelcen tar­tassanak meg. Ugyanekkor a főváros uta­sítást kapott arra is, hogy azoknak az élelmiszerárusoknak, akik eddig a külön­böző kerületekben különböző napokon tar­tott hetivásárokon árusítottak és a napi piacokon helyfoglalási engedélyük nem volt, amennyiben a két hetivásári napon való árusítás megélhetésükre nem ele­gendő, adjanak ki napi árusításra jogo­sító engedélyt is, de ez csak egy piac­térre szólhasson. Ilymódon tehát Budapesten kétféle élelmiszerárusok vannak a piacokon: olyanok, akik csak hetivásárokon árusít­hatnak és olyanok, akiknek napi árusí­tásra van jogosítványuk. A polgármester rendelete szerint a vidéki élelmiszerkeres-JOBB A RADIO' G S R A M RADIOCSOVEL kedők az első csoportba tartoznak, tehát csakis a hetivásárokat látogathatják, míg a termelők a hetivásárokon is, a napi vásárokon is árusíthatnak. A budapesti élelmiszerárusokra az az előírás, hogy ha engedélyt kaptak a napi árusításra, úgy rendszerint csak egy piacteret látogathat­nak és lehetőleg csak azt, ahol a heti­vásárokon is árusítanak. A főváros most a kereskedelemügyi mi­niszterhez fordult és azt kérte, hogy a heti- és napivásárokon való árusítást a miniszter egységesen rendezze. Minthogy pedig a miniszter kívánatosnak tartja, hogy ez a kérdés végleg nyugvópontra jusson, felhívta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy az érdekelt szak­mák bevonásával tartson értekezletet és tegyen a miniszternek ebben az ügyben javaslatot, amely az összes érdekeltek kí­vánságait a lehető legmesszebbmenő mó­don kielégítheti és ne jusson a miniszter ismét abba a helyzetbe, hogy elhatározá­sát újból meg kelljen változtatni. Az élelmiszerárusítás tekintetében a miniszter a következő szempontokat kí­vánja figyelembevenni: Az egységes keddi és pénteki hetivásá­rok látogatása iparcikk-árusítás tekin­tetében az összes helybeli iparosoknak és kereskedőknek, élelmicikk-árusítás tekin­tetében pedig úgy a helybeli, mint a vi­déki élelmiszerkereskedőknek biztosí­tandó. Azoknak a helybeli élelmiszerkereske­dőknek, akik a heti két kirakóvásári na­pon történő árusításból a jelenlegi viszo­nyok között megélni nem tudnak és akik mindennap vándorolva a különböző piac­tereken, különböző napokon tartott heti­vásárokon árusítottak, lehetővé kell tenni, hogy a napi-piacokra is kaphassanak helyfoglalási engedélyt, amint ez a múlt­ban is történt. A miniszter hajlandó a napi-piacokon az iparcikk kivételes árusítását is enge­délyezni, de nem általánosságban, hanem névszerint és csak azoknak az iparosok­nak és kereskedőknek részére, akik meg­szeptember hű 29-űnűs 30-án délután v2q űrahor Uoeiouersenueh élhetésüket a két hetivásári árusításból biztosítani nem tudják. Erre a kedvez­ményre igényt tartók között a miniszter nem kíván különbséget tenni abban a te­kintetben, vájjon a napi-piacokon eddig is árusítottak, vagy sem, hanem egyedül abból a szempontból indul ki, hogy a ké­relmező rá van-e szorulva erre a kere­setre, vagy sem. A változó gazdasági vi­szonyokra és kereseti lehetőségekre való tekintettel azonban ezt a kivételes enge­délyt minden egyes esetben csak egy esz­tendei időtartamra fogja megadni, amely engedélyt indokolt esetben hajlandó éven­ként meghosszabbítani. Irányelvül kí­vánja még kitűzni azt is, hogy úgy a helybeli élelmiszerkereskedők, valamint a napipiaci árusításra engedélyt nyerendő iparcikk-kereskedők a napipiaci árusí­tást csak egy — és pedig rendszerint ugyanazon a vásártéren folytathassák, ahol a hetivásárok alkalmával is árusí­tanak. A termelők hetivásár látogatására és a napipiaci árusítására nézve a főváros­nak a jelenleg érvényben lévő rendelke­zésén a miniszter nem kíván változtatni. Végül a miniszter célszerűnek tartaná, ha a kamara javaslatának megtétele al­kalmával, a fővárossal egyetértőleg fel­terjesztetnék azoknak az iparosoknak és kereskedőknek a névsora is, akik a napi­piaci iparcikk-árusítás tekintetében szá­mításba jöhetnek. A jövőben is az ilyen irányú kérelmek mindenkor a fővárossal egyetértésben volnának a miniszterhez előtérj esztendők. Ebben az ügyben, értesülésönk szerint, a kamara máris gyűjti az adatokat, hogy a kereskedelemügyi minisztert az érde­keltség kívánságairól mihamarább tájé­koztathassa. Menczer Gusztáv tisztító ruháit egy évi jótállással fényfeleniti Budapest, II., ToröH-u. 10. lei.: 504-93. írgalmasokkal szemben. Vidékre is szállít. Gallér, frakk-ingek, ruhák tisztításában vezet Biebn János IX.. Farano-Rőrut 46. lEt-EFSEi: 87-3-53. Aszfaltozás, szigetelés, Sedéllemez - tetőfedés, motor&ensoS, paraffin.

Next

/
Thumbnails
Contents