Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-01-27 / 4. szám

tu BUDAPEST 1934 január 27 kai inkább abban a tényben, hogy a t. kormányzat mindig több es több terhet rótt a székesfovarosra és nem az által lett a mi pénzügyi helyzetünk rosszabbá, hogy az állam velünk szemben fennálló kötelezettségeit nem telj esi tette? — Szólok a most kimutatott ^ 10 millió pengőről. Rámutatok a fázis­adó kérdésére, amelynél a székesfő­­ros nem kapta meg a járulékokat, holott a forgalmiadénak több, mint 60%-át az egész állami élet javára bevételezi a székesfőváros. Ebből a székesfőváros nem kapott semmit! Felemelték a fázisadót, de a székes­­főváros nem kapott semmit, ellen­ben a vidéki városok felsegitésére alapot létesítettek belőle. De ha ve­szem a borfogyasztási adót, kérde­zem, nem a székesfővárosnak kellett a borfogyasztási adónál áldoza­tot hozni? Még pedig elsősorban az ország bortermelő lakossága érdekében! És nem mi hoztuk ezt az áldozatot? Ha ezt a két összeget összeadom, máris kimutatható a 10 miiló pen­gős deficit oka. Lehet-e gyakorlati és tárgyilagos argumentumokról beszólni a pénzügyi helyzettel kap­csolatban, amelyek indokolttá tennének olyan rendelkezést, hogy a szé­kesfőváros autonómiáját egy esztendőre, vagy továbbra is fel­függesztve, az egész közgyűlés hatáskörét átruházták volna egy kormánybiztosra? Megérdemelte ezt a székesfőváros? Külpolitikai szempontok — De lényegében nem játsza­­nak-e szerepet külpolitikai okok is, amelyek ilyen intézkedéseknek a meggondoltságát kérdésessé teszik. Veszem a külpolitikai szemponto­kat Információm van arról és ezt nagyon komolyan mondom, hogy igenis, máris felfigyeltek az ilyen autonómia-fosztó rendel­­- kezésekre. amely felfigyelés nem áll azon a mindnyájunk lelkében élő szent el­határozáson, hogy mindenkinek kö­telessége a revízió kérdését bensejé­­ben szolgálni. Külpolitikai okokból a hitel kérdése szempontjából sem látom indokoltnak és meggondolt­­nak ezt az elhatározást. Módomban volt minden alkalommal olvashatni a külföldi szakértők nyilatkozatait a székesfőváros pénzügyi kormány­zására vonatkozólag. Tessék ezeket a székesfővárosra vonatkozó pénz­ügyi kritikákat elolvasni: vala­mennyien nagyobbra érlékelték a főváros hitelét, mini az állam hite­lét. Hol van az erkölcsi alap tehát, hogy szemünkbe vágják a rossz gaz­dálkodást, a pazarlást, a pénzügyi egyensúly megzavarását, amikor azok a külföldi szakértők, akik ma a legfőbb törvényt jelentik pénzügye­inknél ebben az országban, a nemzet szuverenitása felett álló faktorok, a hitel szempontjából maguk sem tettek kifogást a főváros pénzügyi gazdálkodására nézve, sőt ellenkező nyilatkozatokkal alátámasztották azt. Mit fognak gondolni ezek a külföldi hitelezők, hogy amikor az ő szakér­tőik ilyen véleményt mondtak a szé­kesfővárosról, akkor megjelenik máról-holnapra egy k or mán yt er ve­zet, amely elkobozva az alkotmányt, drákói intézkedéseket helyez kilá­tásba. Ha hozzáveszem azt a hangot, amellyel ezt az elhatározást a kor­mány lapja garnirozta, ki kell jelen­tenem, ha én lennék a miniszterel­nök, pirulnék sajtóm ilyen megnyi­latkozásai miatt. A kormánysajtó valótlan adatai Én az egész kérdést a nobilis kri­tika alapján tárgyalom, hangsúlyo­zom, a nobilis kritika álapján, de ha a kormány sajtója a székesfővá­rosra nézve hazug és — nyíltan ki­mondom — valótlan adatokkal ope­rál: ezt nem tartom komoly eljárás­nak. Mert a kormánysajtónak sem fizetésekre, sem, a jövedelmekre vo­natkozó adatai nem felelnek meg a valóságnak. Itt nincsen 50.000 pen­gős alpolgármesteri jövedelem és az üzemigazgatókra vonatkozólag ke­zemben levő kimutatás szerint az üzemigazgatók maximális jövedelme 32.000 pengő. Hogy mondhatják te­hát, hogy 120.000 és 50.000 pengős jö­vedelmek vannak? Csodálkozom a tisztviselői kar türelmén, mert a tisztviselői karnak hivatalból kellett volna a sajtótörvényre való hivatko­zással ezeket az adatokat a kor­mány lapjaiban egyenként meg­cáfolni. 4 Nem a főváros belflgye! Rendkívül csodálkoznék^ a vidék naivitásán, ha feltételezné, hogy ez csupán Budapest székesfőváros bel­­ügye. Mert ki kell jelentenem, hogy ha ezzel az előkelő municipiummal ilyen módon végeznek, akkor a vi­dék autonómiái nem jelentenék többé akadályt, mert a vidék autb­­riómiáiról nem is tételezzük fel azt a mer szét, hogy ilyen szándékokkal szemben eredményes ellenakciókat tudnának indiiani. Igenis, itt nein pusztán Budapest székesfőváros bél­ügyéről van szó. Itt szó van az egész ország alkotmányos életéről. Amikor ebben az esztendőben költ­ségvetési beszédemet tartottam, an­nak legnagyobb részét az autonómia kérdésére fordítottam. Arról beszél­tem, mit jelent az autonómia ennék a nemzetnek. Arról beszéltem, meny­nyire hamis az az érv, hogy miután nincs ^ ma osztrák-magyar Monar­chia és nem kell félnünk az osztrák centralizációtól, nekünk nem kell az autonómia, mert most egységes gon­dolat kell, egy nemzet, egy vezér. Ki­fejtettem akkor, hogy lehet olyan belpolitikai veszede­lem is, amely sokkal eredménye­sebben nyúlhat hozzá a magyar alkotmányhoz, mint nyúlnának egyes külső hatalmak. És íme, ma ez bekövetkezett. Az autonómiák energiája Állítom, hogy nem egy egyén szemszögéből szabad a magyar al­kotmányosság kérdését kezelni, mert a magyar alkotmányosság éle­tében az autonómiák olyan ener­giát kitermelő szervezetek, ame­lyek ezt a nemzetet ezer évig fenn tudták tartani. Igenis, ezek a szervezetek hivatottak továbbra is működni, mert ne csak a belpolitikai, de külpolitikai eshető­ségeket véve, amikor nagy világ­nemzetek egymással szemben vívott döntő csatájáról van szó és egész Európa közéletét a jövendő világ ki­alakulásának gondolata befolyá­solja, akkor ennek a kicsi, sárba tiprott nem- ' zetnek, amely élni akar, nem le­het megengednie azt a luxust, hogy a saját belső lelki energiá­ját kitermelő ősi hagyományos szervezetén egy tollvonással túl tudja magát tenni. Husostálak? — Én tehát figyelmeztetem a vidé­ket, hogy ugyanazzal a szeretettel, amellyel kezeltem mindig a vidék kérdését, a főváros és a vidék közötti harmóniát a nemzet ügyének te­kintve, ne üljön fel olyan kicsinyes szempontoknak, hogy itt a székes­­fővárosnál a nagy fizetések nem türhetők, hogy itt húsos tálnál ül­nek, mert én soha életemben a húsos tálnál nem ültem, de vegyék azok fi­gyelembe, ki fogjuk nyitni a sze­münket, ha valaki a húsos tál mellé akar letelepedni. — Ki kell jelentenem, hogy a közgyűlés pártjai között nagy vi­lágnézeti különbségek vannak. Egy világ választ el bennünket egymás felfogásától és mégis kijelentem, hogy amióta ebben a közgyűlésben, amióta a székesfőváros életében dolgozni szemcsém van, egyetlen­egy pártnál sem tapasztaltam olyan tendenciát, amely a székesfőváros ügyeit abból szabadon meríthető húsos fazékként kívánta volna ke­zelni. Igenis megvolt az etikai ér­zés, megvolt az önuralom és meg­volt az erő is, hogyha visszaéléseket láttunk, maga az autonómia gon­doskodott a visszaélések megszün­tetéséről. — De nem tudok erkölcsi alapot találni akkor sem a tervezett intéz­kedésekhez, ha összehasonlítom a fő­varos ^ pénzügyi kormányzatának eredményeit^ az állam pénzügyi kormányzatának eredményeivel. De más viszonylatban sem tudok er­kölcsi alapot találni, amely minket leckéztessen, mert mi nem türjük az elintézetlen ügyeket, ellenben rá tudnánk mutatni az állami életben a ma is itt-ott tátongó elintézetlen ügyekre. Sajátságos manőver! — itt sajátságos manőverrel állunk szemben, amely nemcsak kívül­ről, de belülről is elő lett ké­szive. Anyagilag független tisztviselőket! — Mi a polgárság terheit nem akartuk növelni, mindig ellenállot­tunk ama törekvéssel szemben, hogy a polgárság terheit növeljék. Épp igy mindenkor sikra szálltunk a munkásosztály jogos érdekeiért. Sikra szállottunk a tisztviselői kar érdekeiért is. Igenis, a becsületesen dolgozó, elfoglalt fővárosi tisztvi­selők érdekeiért mindig küzdöttünk. Ki kell jelentenem, hogy ezek el­foglaltsága olyan mérvű és az autonómiának olyan vitális érde­keiről van szó, hogy nekünk, autonómiának az érde­künk, hogy anyagilag független tisztviselők álljanak rendelke­zésére a fővárosnak. Mi nem akarjuk, hogy a tiszt viselői kar felett ott lebegjen a Damokles-kard és egy jellemtelen társasággá alakuljon át. Mi igenis súlyt fektetünk arra, hogy jellemes tisztviselőkarunk legyen, amely teljesítse munkáját, teljesítse köte­lességét felfelé és lefelé egyaránt De jellemes legyen! Mindig han­goztattam, hogy a jellem sokkal nagyobb garancia a polgárságra nézve, mint sok esetben maga a te­hetség is. A módosítások — Ami már most a helyzetet ma­gát illeti, a tárgyilagosság alapján kétségkívül meg kell állapitanom, hogy az első tervezettel szemben, értesüléseim szerint, időközben mó­dosítások történtek. Azt is koncé­­dálnom kell, ha ezeket a módosítá­sokat higgadtan szemlélem, hogy a módosításokban lényeges enyhülés van az eredeti sérelmekkel szemben. — Jogi szempontból mérlegelve a kérdést, kétségkívül az autonómiá­nak azonnali felfüggesztése és az egész közgyűlési hatáskör átruhá­zása a kiküldendő kormánybiztos­ra, volt az autonómia szempontjá­ból a legnagyobb sérelem, mert ebben rejlett a székesfőváros auto­nómiájának teljes felfüggesztése. A mostani egység nem tekinthető hiábavaló erőkefejtésnek, ^ mert ha változás történt, akkor kétségkívül meg lehet állapítani, hogy a fővá­ros egész polgárságának egyöntetű állásfoglalása és elsősorban magá­nak a közgyűlésnek az egységessége erősen hozzájárult ahhoz, hogy a jobb belátás érvényesült. Nem aka­rok győzelmi harsonákat fújni, nem akarok győzőkről és legyőzőitekről beszélni ma, amikor még nem lá­tom a végleges tisztázást, nem aka­rok addig beszélni, amíg nem látom magát a törvényt, sőt akkor is arra vagyok elkészülve, hogy ha ma csi­nálnak egy törvényt, négy hónap múlva megváltoztatják. Erre is el kell készülve lenni. Kétségkívül te­hát a polgárságnak érdekében áll magát megvédeni, jogaiért sikra­­szállni alkotmányos keretek között. Wolff Károly ezután részletesen foglalkozott <a javaslat eredeti ter­vezetén a legutóbbi napokban meg­ejtett változásokkal, majd igy foly­tatta: Az üzemek nem eladók! — Látom azt a sok vitát, amely a székesfőváros közüzemei körül van. Nem akarok most diszharmóniát be­lehozni a közgyűlés egységes han­gulatába, amikor azt mondom, hog'y sokan a közüzemek mellett vannak, de vannak olyanok, akik a közüze­mek ellen vannak. Én ebben a kér­désben inkább az ólet nyomorúságát látom, amikor azt hiszik, hogy az ipa-Hasznos ludni, »og» Schmidthauer Igmándi keserüzizéból félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. rosságnak és a kereskedelmi osztálynak a nyomora kisebb lesz, ha majd a közüzemeket megszüntetik. Ebbe a vitába nem akarok bele­avatkozni most, tisztelem minden­kinek a meggyőződését, de azt hi­szem, hogy azt a város jogosan kí­vánhatja, hogy a saját vagyoni ér­tékei felett önmaga szabadon ren­delkezzék és hogy a saját maga va­gyoni értékeit sem eladni, sem bér­beadni az ő tudta és hozájárulása nélkül ne legyen lehetséges. Ha most itt settenkednek a vá­rosháza körül idegen vállalko­zók és a jövedelmező üzemekre rá akarják tenni a kezüket, azt mondom: vigyázat, mert a pol­gárság őrködni fog a saját ér­tékei felett. Mindent megtettünk... — Mi a város költségvetése szem­pontjából mindent megtettünk, ami megtehető volt. Ki kell jelentenem, hogy ha az állam az ő költségvetését — ha jól emlékszem — 15 száza­lékkal csökkentette, úgy a szé­kesfővárosnál 28 és fél százalék csökkentés mutatkozik, vagyis sokkal nagyobb arányú csök­kentés, mint amilyen az állami költségvetésnél történt, de abban az indokolásban hozzá­csapták a fővárosi alapokat is, ame­lyeket pedig előbb az összehasonlí­tásnál nem szerepeltettek. — De az az argumentum sem helytálló, hogy- a székesfőváros re­nitens lett volna, mert megállapí­tottam hivatalos helyen, hogy a le­iratok száz százalékig végre lettek hajtva. Tehát ez a guvernamentális szempont is, amit felhoznak, elesik, amikor azt mondják, hogy a szé­kesfőváros nem hajtotta végre a leiratokat, mert igenis száz száza­lékig végrehajtotta. Tehát nem le­het azt mondani, hogy nem hajtotta végre és ezért indokolt a kormány­­biztos kiküldése. — Arra rá akarok még mutatni, hogy itt pártvillongásokat az admi­nisztráció szempontjából felhozni nem jogosult erkölcsileg az, aki egy egységes, egyedüli párt igájá­ba akarja hajtani ezt az egész fő­várost. Wolff Károly ezután beterjesz­tette határozati javaslatát, mely­nek tartalma a napilapokból isme­retes. A határozati javaslatot a törvényhatósági bizottság közgyű­lése egyetlen szavazat kivételével egyhangúlag elfogadta. Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit-körut 43 Telefon : 51—4—06. L.ISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAR0SS-U. 77. Hunyadi János természetes keseriiviz az emésziőszervek leg­kiválóbb gyógyvize. Egy háztarlásban sem hiá­nyozhat. Hatásában felülmúlhatatlan SAXLEHNER AHDRÚS, BUDAPEST

Next

/
Thumbnails
Contents