Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-27 / 4. szám
tu BUDAPEST 1934 január 27 kai inkább abban a tényben, hogy a t. kormányzat mindig több es több terhet rótt a székesfovarosra és nem az által lett a mi pénzügyi helyzetünk rosszabbá, hogy az állam velünk szemben fennálló kötelezettségeit nem telj esi tette? — Szólok a most kimutatott ^ 10 millió pengőről. Rámutatok a fázisadó kérdésére, amelynél a székesfőros nem kapta meg a járulékokat, holott a forgalmiadénak több, mint 60%-át az egész állami élet javára bevételezi a székesfőváros. Ebből a székesfőváros nem kapott semmit! Felemelték a fázisadót, de a székesfőváros nem kapott semmit, ellenben a vidéki városok felsegitésére alapot létesítettek belőle. De ha veszem a borfogyasztási adót, kérdezem, nem a székesfővárosnak kellett a borfogyasztási adónál áldozatot hozni? Még pedig elsősorban az ország bortermelő lakossága érdekében! És nem mi hoztuk ezt az áldozatot? Ha ezt a két összeget összeadom, máris kimutatható a 10 miiló pengős deficit oka. Lehet-e gyakorlati és tárgyilagos argumentumokról beszólni a pénzügyi helyzettel kapcsolatban, amelyek indokolttá tennének olyan rendelkezést, hogy a székesfőváros autonómiáját egy esztendőre, vagy továbbra is felfüggesztve, az egész közgyűlés hatáskörét átruházták volna egy kormánybiztosra? Megérdemelte ezt a székesfőváros? Külpolitikai szempontok — De lényegében nem játszanak-e szerepet külpolitikai okok is, amelyek ilyen intézkedéseknek a meggondoltságát kérdésessé teszik. Veszem a külpolitikai szempontokat Információm van arról és ezt nagyon komolyan mondom, hogy igenis, máris felfigyeltek az ilyen autonómia-fosztó rendel- kezésekre. amely felfigyelés nem áll azon a mindnyájunk lelkében élő szent elhatározáson, hogy mindenkinek kötelessége a revízió kérdését bensejében szolgálni. Külpolitikai okokból a hitel kérdése szempontjából sem látom indokoltnak és meggondoltnak ezt az elhatározást. Módomban volt minden alkalommal olvashatni a külföldi szakértők nyilatkozatait a székesfőváros pénzügyi kormányzására vonatkozólag. Tessék ezeket a székesfővárosra vonatkozó pénzügyi kritikákat elolvasni: valamennyien nagyobbra érlékelték a főváros hitelét, mini az állam hitelét. Hol van az erkölcsi alap tehát, hogy szemünkbe vágják a rossz gazdálkodást, a pazarlást, a pénzügyi egyensúly megzavarását, amikor azok a külföldi szakértők, akik ma a legfőbb törvényt jelentik pénzügyeinknél ebben az országban, a nemzet szuverenitása felett álló faktorok, a hitel szempontjából maguk sem tettek kifogást a főváros pénzügyi gazdálkodására nézve, sőt ellenkező nyilatkozatokkal alátámasztották azt. Mit fognak gondolni ezek a külföldi hitelezők, hogy amikor az ő szakértőik ilyen véleményt mondtak a székesfővárosról, akkor megjelenik máról-holnapra egy k or mán yt er vezet, amely elkobozva az alkotmányt, drákói intézkedéseket helyez kilátásba. Ha hozzáveszem azt a hangot, amellyel ezt az elhatározást a kormány lapja garnirozta, ki kell jelentenem, ha én lennék a miniszterelnök, pirulnék sajtóm ilyen megnyilatkozásai miatt. A kormánysajtó valótlan adatai Én az egész kérdést a nobilis kritika alapján tárgyalom, hangsúlyozom, a nobilis kritika álapján, de ha a kormány sajtója a székesfővárosra nézve hazug és — nyíltan kimondom — valótlan adatokkal operál: ezt nem tartom komoly eljárásnak. Mert a kormánysajtónak sem fizetésekre, sem, a jövedelmekre vonatkozó adatai nem felelnek meg a valóságnak. Itt nincsen 50.000 pengős alpolgármesteri jövedelem és az üzemigazgatókra vonatkozólag kezemben levő kimutatás szerint az üzemigazgatók maximális jövedelme 32.000 pengő. Hogy mondhatják tehát, hogy 120.000 és 50.000 pengős jövedelmek vannak? Csodálkozom a tisztviselői kar türelmén, mert a tisztviselői karnak hivatalból kellett volna a sajtótörvényre való hivatkozással ezeket az adatokat a kormány lapjaiban egyenként megcáfolni. 4 Nem a főváros belflgye! Rendkívül csodálkoznék^ a vidék naivitásán, ha feltételezné, hogy ez csupán Budapest székesfőváros belügye. Mert ki kell jelentenem, hogy ha ezzel az előkelő municipiummal ilyen módon végeznek, akkor a vidék autonómiái nem jelentenék többé akadályt, mert a vidék autbriómiáiról nem is tételezzük fel azt a mer szét, hogy ilyen szándékokkal szemben eredményes ellenakciókat tudnának indiiani. Igenis, itt nein pusztán Budapest székesfőváros bélügyéről van szó. Itt szó van az egész ország alkotmányos életéről. Amikor ebben az esztendőben költségvetési beszédemet tartottam, annak legnagyobb részét az autonómia kérdésére fordítottam. Arról beszéltem, mit jelent az autonómia ennék a nemzetnek. Arról beszéltem, menynyire hamis az az érv, hogy miután nincs ^ ma osztrák-magyar Monarchia és nem kell félnünk az osztrák centralizációtól, nekünk nem kell az autonómia, mert most egységes gondolat kell, egy nemzet, egy vezér. Kifejtettem akkor, hogy lehet olyan belpolitikai veszedelem is, amely sokkal eredményesebben nyúlhat hozzá a magyar alkotmányhoz, mint nyúlnának egyes külső hatalmak. És íme, ma ez bekövetkezett. Az autonómiák energiája Állítom, hogy nem egy egyén szemszögéből szabad a magyar alkotmányosság kérdését kezelni, mert a magyar alkotmányosság életében az autonómiák olyan energiát kitermelő szervezetek, amelyek ezt a nemzetet ezer évig fenn tudták tartani. Igenis, ezek a szervezetek hivatottak továbbra is működni, mert ne csak a belpolitikai, de külpolitikai eshetőségeket véve, amikor nagy világnemzetek egymással szemben vívott döntő csatájáról van szó és egész Európa közéletét a jövendő világ kialakulásának gondolata befolyásolja, akkor ennek a kicsi, sárba tiprott nem- ' zetnek, amely élni akar, nem lehet megengednie azt a luxust, hogy a saját belső lelki energiáját kitermelő ősi hagyományos szervezetén egy tollvonással túl tudja magát tenni. Husostálak? — Én tehát figyelmeztetem a vidéket, hogy ugyanazzal a szeretettel, amellyel kezeltem mindig a vidék kérdését, a főváros és a vidék közötti harmóniát a nemzet ügyének tekintve, ne üljön fel olyan kicsinyes szempontoknak, hogy itt a székesfővárosnál a nagy fizetések nem türhetők, hogy itt húsos tálnál ülnek, mert én soha életemben a húsos tálnál nem ültem, de vegyék azok figyelembe, ki fogjuk nyitni a szemünket, ha valaki a húsos tál mellé akar letelepedni. — Ki kell jelentenem, hogy a közgyűlés pártjai között nagy világnézeti különbségek vannak. Egy világ választ el bennünket egymás felfogásától és mégis kijelentem, hogy amióta ebben a közgyűlésben, amióta a székesfőváros életében dolgozni szemcsém van, egyetlenegy pártnál sem tapasztaltam olyan tendenciát, amely a székesfőváros ügyeit abból szabadon meríthető húsos fazékként kívánta volna kezelni. Igenis megvolt az etikai érzés, megvolt az önuralom és megvolt az erő is, hogyha visszaéléseket láttunk, maga az autonómia gondoskodott a visszaélések megszüntetéséről. — De nem tudok erkölcsi alapot találni akkor sem a tervezett intézkedésekhez, ha összehasonlítom a fővaros ^ pénzügyi kormányzatának eredményeit^ az állam pénzügyi kormányzatának eredményeivel. De más viszonylatban sem tudok erkölcsi alapot találni, amely minket leckéztessen, mert mi nem türjük az elintézetlen ügyeket, ellenben rá tudnánk mutatni az állami életben a ma is itt-ott tátongó elintézetlen ügyekre. Sajátságos manőver! — itt sajátságos manőverrel állunk szemben, amely nemcsak kívülről, de belülről is elő lett készive. Anyagilag független tisztviselőket! — Mi a polgárság terheit nem akartuk növelni, mindig ellenállottunk ama törekvéssel szemben, hogy a polgárság terheit növeljék. Épp igy mindenkor sikra szálltunk a munkásosztály jogos érdekeiért. Sikra szállottunk a tisztviselői kar érdekeiért is. Igenis, a becsületesen dolgozó, elfoglalt fővárosi tisztviselők érdekeiért mindig küzdöttünk. Ki kell jelentenem, hogy ezek elfoglaltsága olyan mérvű és az autonómiának olyan vitális érdekeiről van szó, hogy nekünk, autonómiának az érdekünk, hogy anyagilag független tisztviselők álljanak rendelkezésére a fővárosnak. Mi nem akarjuk, hogy a tiszt viselői kar felett ott lebegjen a Damokles-kard és egy jellemtelen társasággá alakuljon át. Mi igenis súlyt fektetünk arra, hogy jellemes tisztviselőkarunk legyen, amely teljesítse munkáját, teljesítse kötelességét felfelé és lefelé egyaránt De jellemes legyen! Mindig hangoztattam, hogy a jellem sokkal nagyobb garancia a polgárságra nézve, mint sok esetben maga a tehetség is. A módosítások — Ami már most a helyzetet magát illeti, a tárgyilagosság alapján kétségkívül meg kell állapitanom, hogy az első tervezettel szemben, értesüléseim szerint, időközben módosítások történtek. Azt is koncédálnom kell, ha ezeket a módosításokat higgadtan szemlélem, hogy a módosításokban lényeges enyhülés van az eredeti sérelmekkel szemben. — Jogi szempontból mérlegelve a kérdést, kétségkívül az autonómiának azonnali felfüggesztése és az egész közgyűlési hatáskör átruházása a kiküldendő kormánybiztosra, volt az autonómia szempontjából a legnagyobb sérelem, mert ebben rejlett a székesfőváros autonómiájának teljes felfüggesztése. A mostani egység nem tekinthető hiábavaló erőkefejtésnek, ^ mert ha változás történt, akkor kétségkívül meg lehet állapítani, hogy a főváros egész polgárságának egyöntetű állásfoglalása és elsősorban magának a közgyűlésnek az egységessége erősen hozzájárult ahhoz, hogy a jobb belátás érvényesült. Nem akarok győzelmi harsonákat fújni, nem akarok győzőkről és legyőzőitekről beszélni ma, amikor még nem látom a végleges tisztázást, nem akarok addig beszélni, amíg nem látom magát a törvényt, sőt akkor is arra vagyok elkészülve, hogy ha ma csinálnak egy törvényt, négy hónap múlva megváltoztatják. Erre is el kell készülve lenni. Kétségkívül tehát a polgárságnak érdekében áll magát megvédeni, jogaiért sikraszállni alkotmányos keretek között. Wolff Károly ezután részletesen foglalkozott <a javaslat eredeti tervezetén a legutóbbi napokban megejtett változásokkal, majd igy folytatta: Az üzemek nem eladók! — Látom azt a sok vitát, amely a székesfőváros közüzemei körül van. Nem akarok most diszharmóniát belehozni a közgyűlés egységes hangulatába, amikor azt mondom, hog'y sokan a közüzemek mellett vannak, de vannak olyanok, akik a közüzemek ellen vannak. Én ebben a kérdésben inkább az ólet nyomorúságát látom, amikor azt hiszik, hogy az ipa-Hasznos ludni, »og» Schmidthauer Igmándi keserüzizéból félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. rosságnak és a kereskedelmi osztálynak a nyomora kisebb lesz, ha majd a közüzemeket megszüntetik. Ebbe a vitába nem akarok beleavatkozni most, tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de azt hiszem, hogy azt a város jogosan kívánhatja, hogy a saját vagyoni értékei felett önmaga szabadon rendelkezzék és hogy a saját maga vagyoni értékeit sem eladni, sem bérbeadni az ő tudta és hozájárulása nélkül ne legyen lehetséges. Ha most itt settenkednek a városháza körül idegen vállalkozók és a jövedelmező üzemekre rá akarják tenni a kezüket, azt mondom: vigyázat, mert a polgárság őrködni fog a saját értékei felett. Mindent megtettünk... — Mi a város költségvetése szempontjából mindent megtettünk, ami megtehető volt. Ki kell jelentenem, hogy ha az állam az ő költségvetését — ha jól emlékszem — 15 százalékkal csökkentette, úgy a székesfővárosnál 28 és fél százalék csökkentés mutatkozik, vagyis sokkal nagyobb arányú csökkentés, mint amilyen az állami költségvetésnél történt, de abban az indokolásban hozzácsapták a fővárosi alapokat is, amelyeket pedig előbb az összehasonlításnál nem szerepeltettek. — De az az argumentum sem helytálló, hogy- a székesfőváros renitens lett volna, mert megállapítottam hivatalos helyen, hogy a leiratok száz százalékig végre lettek hajtva. Tehát ez a guvernamentális szempont is, amit felhoznak, elesik, amikor azt mondják, hogy a székesfőváros nem hajtotta végre a leiratokat, mert igenis száz százalékig végrehajtotta. Tehát nem lehet azt mondani, hogy nem hajtotta végre és ezért indokolt a kormánybiztos kiküldése. — Arra rá akarok még mutatni, hogy itt pártvillongásokat az adminisztráció szempontjából felhozni nem jogosult erkölcsileg az, aki egy egységes, egyedüli párt igájába akarja hajtani ezt az egész fővárost. Wolff Károly ezután beterjesztette határozati javaslatát, melynek tartalma a napilapokból ismeretes. A határozati javaslatot a törvényhatósági bizottság közgyűlése egyetlen szavazat kivételével egyhangúlag elfogadta. Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit-körut 43 Telefon : 51—4—06. L.ISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAR0SS-U. 77. Hunyadi János természetes keseriiviz az emésziőszervek legkiválóbb gyógyvize. Egy háztarlásban sem hiányozhat. Hatásában felülmúlhatatlan SAXLEHNER AHDRÚS, BUDAPEST