Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-01-27 / 4. szám

Xil. év' ./am 4. szám Budapest, 1334 január 27 UJ BUDAPEST év. Fővárosi NyilvánosKönyvtár, Bpest, VIII., Revltzky , vW Etöflzetésl árok : Egész évre . . . -............................30 pengő Fél évre............................................. 15 pengő Egyes széna éra 60 fillér FEL* LŐ* !>ZERKtSXlő: ö O B V ANDOR D« ^zerkeszlöseg és kladőhivaial: Budapest. (V. *taas Ivor-ulcn g. Lelelon : Si-8-23. Po^taakarékp. thequeszomla 30913 A harmadik oldal A törvényjavaslatnak, amelyet a főváros közigazgatásáról szóló 1930: XVIII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról nyújtott be csütörtö­kön délután a belügyminiszter, mint minden éremnek, két oldala van: az egyik a közigazgatási, a másik a politikai szempont. Nézzük ezt a két irányelvet, vizsgáljuk meg, megjavitja-e az uj reformtörvény a fővárosi közigazgatást, a politi­kai szempontot illetően pedig je­lent-e olyan nóvumokat, amelyek a. kormányzat szempontjából meg­érik a főváros lakossága körében a, benyujtás-okozta népszerűtlenséget? Ami a közigazgatási szempontot illeti, állapítsuk meg, hogy a tör­vényjavaslat a most érvényben levő törvény legnagyobb hibáját: egyet­len embernek, a polgármesternek túlméretezett felelősségét egyálta­lában nem. korrigálja ki. A tör­vényjavaslat a régi _ törvénnyel szemben etekintetben mindössze azt az újítást tartalmazza, hogy a pol­gármester felelősségének és hatás­körének szűkítésével a főpolgármes­ter felelősségét és hatáskörét bővíti ki. Lényegtelen etekintctben, hogy a főpolgármester a törvényjavaslat szerint fokozott mértékben a kor­mány bizalmi embere, akinek in­stallációja a közgyűlési választás helyett az államfő kinevezése alap­ján fog megtörténni. A törvény­­javaslat másik jelentős újítása, a törvényhatósági tanács eltörlése, közigazgatási szempontból javulást nem fog maga után hozni, a tör­vényhatósági tanács a maga hatás­körével az adminisztrációt munká­jában sohasem késleltette, gyorsan, 'hibátlanul és eredményesen dolgo­zott. Ami az immár a képviselőház előtt fekvő javaslat politikai részét illeti, utalunk a szerdai rendkívüli közgyűlésen elhangzott beszédeken felül arra a megnyilatkozásra, amely a Nemzeti Egység Pártjának csütörtöki értekezletén a miniszter­­elnök részéről történt. Azt mon­dotta a miniszterelnök, hogy az egyén elmúlik, a nemzet azonban örökké él és a helyes politikai be­rendezkedés csak az lehet, amely független az egyén személyiségétől, életétől, de olyan alkotmányos in­tézkedésekkel rendezi be.' az állam­­épületet, amelyek működésében az egyén adja meg ugyan a lényeget és tartalmat, de amelyek nincsenek kitéve a történelem, múlandóságá­nak. A miniszterelnöknek ezt a klasszikus kijelentését márványba kellene vésni és úgy elhelyezni a közgyűlési terem falában, mint az önkormányzati elv legtisztább>_ meg­nyilatkozását. A baj csupán az, hogy amíg a miniszterelnök ilyen történelmi távlatú megállapításo­kat tesz, ugyanakkor beterjeszti a törvényjavaslatot, amely minden, az eredeti tervezettel szemben két­ségtelenül felmerülő enyhítés és módosítás ellenére az önkormány­zati alkotmány biztosit ék súlyos és jóvátehetetlen meg sebzése. Íme az érem két oldala, a köz­­igazgatási és a politikai. Sajnos, a fizika örök törvényei szerint az éremnek két oldala van, jelen eset­ben mindakettő pakfon: homályos, ólmos, rossz. Az érem harmadik ol­dala az éle: vékony, kerek karika, veszélyes és kiszámíthatatlan. Ezen az élen táncol nemcsak az uj tör­vény, hanem a főváros önkormány­zata, de egyben jövője is! A belügyminiszter nem hagyja jóvá a folyó évi tóvárosi költségvetés tízmilliós deficitjét Intern tanácskozások a költségvetési kiadások további lefaragására — Minden eddiginél szigorúbb hangú rendeletben kötelezi a polgár­mester a tisztviselőket a messzemenő takarékosságra — Az Uj Budapest tudósitójától. — A főváros ez évi költségvetése tudvalévőén tízmillió pengő hiány­nyal zárul és a költségvetés letár­­gyalása kapcsán a közgyűlés felter­jesztésben kérte a pénzügyminisz­tert, hogy a forgalmi adó felemelé­séről szóló rendelet által létesített közös alapból a fővárost az elma­radt forgalmiadó-részesedésért öt­millió pengővel kárpótolja. A defi­cit másik ötmillió pengőjének fede­zetére vonatkozóan a törvényható­sági bizottság úgy határozott, hogy amint annak szüksége mutatkozik, a törvényhatósági bizottság külön engedélyével a polgármester hitel­művelet utján fog gondoskodni. Mint az Uj Budapest jelentette, a belügyminisztériumban és a pénz­ügyminisztériumban már több mint egy hónapja fekszenek a főváros költségvetési példányai, konkrét in­tézkedés azonban azok jóváhagyása tekintetében mindezideig nem tör­tént. Az illetékes kormánytényezők­nek a költségvetés jóváhagyásával kapcsolatosan azonban az az állás­pontjuk, hogy a tízmillió pengős deficit fedezésére sem a forgalmi­­adó-alapból nem utalnak ki részese­dést, sem erre a célra kölcsön fel­vételét nem engedélyezik, hanem arra utasítják a fővárost, hogy a kiadási oldal lefaragásával tün­tesse el a deficitet és hozza egyen­súlyba a költségvetési előirányza­tot. Abban az irányban, hogy az egyes fővárosi ügyosztályok mely kiadási tételeket tudják a folyó esztendőben nélkülözni, máris fo­lyamatban vannak bizalmas tár­gyalások. A fővárosi adminisztrció vezető­sége különben a tegnapi nap folya­mán uj, minden eddiginél szigo­rúbb takarékossági rendelettel for­dult a fővárosi intézmények, hiva­talok és üzemek vezetőihez. Mint az elmúlt esztendőben, ezidén is fel­hívta a polgármester az ügyosztá­lyokat és a kerületi elöljáróságokat, hogy a kiadások előirányzásánál a legnagyobb körültekintéssel járja­nak el és igyekezzenek kellő taka­rékossággal, a szükségletek meg­szorításával a kiadásokat csökken­teni. A polgármesteri rendelet szi­gorú hangja élénk feltűnést keltett a városházán, amit csak kevéssé enyhített a. rendelet azon szakasza, hogy az azonnal kifizethető szám­lák értékhatárát a polgármester öt­száz pengőről ezerre emelte fel. Kétségtelen, hogy a főváros pénz­ügyi szempontból igen súlyos hely­zet előtt áll, de még kétségtelenebb, hogy a polgármester hivatása ma­gaslatán állva, megteszi az összes szükséges intézkedéseket a fenye­gető veszedelmek elkerülésére. Ferdítések ts valótlanságot! pergőtüze a tóvárosi adminisztráció ellen nennglbe Kerül az állam ás menüibe a főváros pénzügyi igazgatása? - Hány tisztviselő esik Budapest es a nyugati nagyvárosok es mennyi Csonka-flagyarország minden tízezer lakosára? - Szánalmas semmive tőrpülnek a iemivatalos vádak a számadatok reflektorában — Az Uj Budapest tudósítójától. — Abban a hadjáratban, amelyet a fővárosi reform-törvénnyel kapcso­latosan a kormánysajtó a fővárosi adminisztráció ellen megindított, vannak olyan tényállítások is, ame­lyek egyrészről alkalmasak arra, hogy ferde világításba helyezzék a főváros vezetőségét, másrészről első pillanatban magukon _ viselik a szakértő szem előtt a tévedés és a valótlanság bélyegét. Áll ez külö­nösen a reggeli félhivatalos kor­mánylapban megjelent azon cikkre, amely a számlálatlan milliók váro­sának kereszteli el Budapestet és a fővárosi költségvetés rejtelmeibe igyekszik bevilágítani. A kéz azon­ban, amely a reflektort kezeli, nem Jákobé, hanem Ézsaué, és azzal vá­dolja meg többek között a fővá­rost, hogy amíg az állam pénzügyi igazgatása az 1931—32. költségve­tési évben 118 millió pengő költség­gel szemben 714 millió bevételt haj­tott be, a főváros pénzügyi igazga­tásának nyers bevétele 1933-ban 117.4 millió pengőt tett ki, kiadásai ellenben ezek behajtása címén 40.5 millióra rúgtak. Ezekből a szám­adatokból a cikkíró azt a következ­tetést vonja le, hogy amig az ál­lami pénzügyi igazgatás saját be­vételeinek mindössze 16.5%-át fo­gyasztja el, a fővárosé a bevételek­nek egy harmadrészét emészti fel, vagyis pontosan kétszer olyan drá­gán dolgozik, mint az állami. Sajnálatosan kell megállapíta­nunk, hogy erre az éppen aunyira igaztalan, mint alaptalan vádra a főváros i vezetősége nem tartotta szüksé­gesnek külön cáfolat kiadását. Sőt az az ellenzéki napilap is, amely teljes tárgyilagosággal igye­kezett a fővárost ebben a kérdés­ben megvédelmezni, mindössze azt az egyetlen körülményt tudta fel­említeni, hogy a főváros pénzügyi igazgatása nemcsak a fővárosi számlára befolyó adókat hajtja^ be, hanem azokat is, amelyek az álla­mot illetik. Ahhoz, hogy a felvetett problémát illetően a való tényállást meg állapítsuk, elő kell vennünk a főváros zárószámadásait és költ­ségvetéseit. Az 1932. évi zárószámadás a pénzügyi igazgatás bevétele cí­mén 122,573.124 pengőt, az elmúlt esztendei költségvetés 111,816.217 pengőt, a folyó esztendei előirány­zat 99,556.636 pengőt tüntet fel. Ez­zel szemben a kiadási tételek a következőképpen alakulnak: 1932- ben (zárószámadási adat) 37,038.722 pengő, 1933-ban (költségvetési adat) 34,206.889 pengő, 1934-ben (költség­­vetési adat) 29,039.425 pengő. A három esztendő csökkenő ada­tai közül vegyük a legnagyobbat, azt, amelyben a zárószámadás jóvá­hagyása kapcsán a kormányzat is tudomásul vette az 1932-es ^ álla­potot és a szóbanforgó évben 37,038.722 pengőre rugó kiadási té­telt boncoljuk szét a tényleges té­telekre. A 37 millióból személyi ki­adásokra (forgalmi adó igazgatási költsége stb.) 1,285.236 pengő, dologi kiadásokra (az egyes adók keze­lési költségei és nyomtatványai) 2,112.404 pengő ment. el. Ezzel a tételekkel a pénzügyi igazgatás költségeivel végeztünk is. Ellenben ugyancsak a pénzügyi igazgatás terhére könyvelték a függő kölcsö­nök kamatait és költségeit (1,933.629 pengő), a Gellért-fürdő deficitjét (927.926 pengő), a közvilágításra fordított természetbeni üzemi szol­gáltatások ellenértékét (2,846.206 P), az 1910-es, az 1911-es, az 1914-es (gyűjtő néven: ostendei) és az 1927-es 20 millió dolláros (Bankers- Trust-féle) kölcsönök-törlesztő szol­gálatait, ami 1932-ben 19,379.174 pengőre, 1933-ban 19,939.516 pen­gőre, a folyó évben pedig 18,422.661 pengőre rúg. Ugyanezen tételre van végezetül elkönyvelve 1932-ben 2,568.287 pengő, a múlt és a jelen esztendőben 2,112.800 ^ pengő, mint a főváros hozzájárulása ^ az óbudai és boráros-téri hidak épí­tési költségeihez. Nincs ehhez a té­telhez könyvelve a pénzügyi osz­tályban és az adóhivatalokban al­kalmazott tiszti és altiszti személy­zet javadalmazása, erre vonatko­zóan azonban elég arra utalnunk, hogy az 1932-es zárószámadás ered­ménye szerint a közigazgatási al­kalmazottak — természetesen a fő-

Next

/
Thumbnails
Contents