Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-27 / 4. szám
2 W BUDAPEST 1934 január 27 :> Em mmamüNmióJÁRói Hetu űkmunkfaksis-tendsaed... k 46^ Ida: liovszity. János város valamennyi igazgatási ágazata értendő — 15,025.559 pengőbe kerülnek, vagyis ebből az összegből a pénzügyi igazgatásra csak egy jelentéktelen hányad jut, íme, igy fest a vádaskodás a számok és adatok könyörtelen világításánál! Ennyire a semmivé zsugorodnak össze a szenzációk, amint azok a szakértő szem tanulmányozása alá kerülnek! Ilyen, hangulatkeltésre r talán alkalmas, de a való tény állást nem fedő frázisok azok, amelyek a fővárosi reform-törvény indító okaiul szolgálnak! De nézzük a számlálatlan milliók városának önkormányzatellenes cikkírója által a köztudatba beledobott azt a másik adatot is. hogy az állami közigazgatás jóval olcsóbb, mint a fővárosé, mert például az állami belügyi igazgatás fejenként mintegy 13 pengőbe kerül, a főváros igazgatása ellenben 26 pengőt követel a főváros polgáraitól! A fővárosi és az állami tisztviselők fizetésének, státuszának és nyugdijainak egymáshoz való viszonyáról külön cikkben Írunk. Ez alkalommal viszgálódásaink alapján néhány hivatalos adatokon nyugvó, tökéletesen megbízható adatot jegyzünk ide, amely alkalmas arra, hogy frappirozva a közvéleményt, a leglesujtóbb véleményt involválja a bombasztikus frázisokkal szemben. A rendelkezésre álló adatok alapján Budapest és néhány nyugateurópai nagyváros adatait hasonlítottuk össze, kiszámítva, hogy 10.000 lélekre hány városi tisztviselő esik. Budapesten minden 10.000 leiekre esik 34.2, Drezdában 84.3, INürnbergben 97.6, Zürichben 107.4, Wienben 77.8 városi tisztviselő. Ezzel szemben Csonka-Magyarország minden 10.000 lakosára 52.9 állami tisztviselő esik. Ezekhez az adatokhoz nem kell kommentár, de ezen adatok közrebocsájtása után senkinek sem szabad a fővárosi adminisztráció túlméretezett ség érői beszélni! A szerdai rendkívüli közgyűléssel kapcsolatban nem a külsőségekről és nem az autonómia harcáról akarom itt az impressziókat lerögzíteni. Ezt elvégezték a napilapok és bizonyára elvégzi az U,j Budapest a lap más hasábjain. Wolff Károly nagyszabású szerdai beszédéből két klasszikus tömörségű, finom árnyalati! mondatot azonban kiragadok. Wolff Károly ezt mondotta: Ne k ii n k érdé k ü n k, hogy anyagilag független tisztviselők álljanak a főváros re ndelkezésére, Súlyt helyezünk arra, hogy jellem es t i s z t v iselőkavunk legyen, amely teljesítse kötelességét felfelé ás lefelé egyaránt. * Az első pillanattól kezdve a Keresztény Községi Párt, de személyileg én is a legélesebben harcoltam a lineáris tisztviselői fizetéscsökkentés ellen. Mint gazdasági szakember, tudva tudtam, milyen messze terjedő jelentősége van a tisztviselői kar jövedelmi fokának. Előre figyelmeztettem mindenkit, hogy tartós árvíz nem pusztíthatja jobban az országot, mint a lineáris csökkentés az ipari és kereskedelmi vállalkozások sorait és óriási tűzvész nem okozhat nagyobb károkat, mint amilyent okozhat a lineáris jövedelemcsökkentés általánosságban a becsület, a szolgálat és mUnkakészségbőI álló lelki és fizikai- elrendezkedésekben. ' ; ❖ Békében a század elején, amikor még Abdul Hamid s z u 11 á n volt Törökország ura, úgy beszéltek Törökországról, mint nagybeteg emberről, mert ott a tisztviselőket, illetve közalkalmazottakat, igy a vasutasokat sem fizették rendesen és ennek következménye volt, hogy a baksis szó egész Európában a korrupció fogalmává vált. Ott történt az, hogy a török kormány rendeletét adott ki és ezt a rendeletet a tetiitlenitési eljárásról szóló r cndéle t-nck nevezte, amely annyit jelentett, hogy e címen bármilyen idegent, ha Konstantinápolyba érkezett, e rendelet alapján hajától, szakállától megfoszthatták. Azonban, ha valaki ismerte a helyzetet, igy szólt a szolgálatot teljesítő tisztviselőhöz: — Hallottam e f f e n d i m, hogy Ön nagyon j ó s z i v ii, könyörületes ember. Épp ezért átadok önnek 50 piasztert, ossza szét a város szegényei között! Az c-ffendi a pénzt ugyan átvette, de nem osztotta ki; az utas megkapta a bizonyítványt és Allah továbbra is növeszthette haját és szakállát. * A magyar királyi kormány kiállítást rendezett Törökországban. Az anyag összeállításával megbízta egy igen jól ismert barátomat. A kiállítási anyag, amelyet leszállítottak, hét vcaggont tett ki. Jéelőre figyelmeztették a barátomat, begy a legnagyobb mértékig legyen elővigyázatos, tekintettel az uralkodó baksis-rendszerre. Barátom úgy gondolta, elegendő lesz, ha két kisérőt ad a hét waggonhoz. Az egyiket az első, a a másikat az utolsó waggonra ültette, hogy igy ellenőrizzék a szállítmányt. Amint Csataklsa felé közeledett a vonat, az egyik kísérő hátranéz és meglepetéssel látja, hogy a társa sokkai közelebb van hozzá, mint amikor átlépték a határt. A legközelebbi kanyarban megszámolja a waggonokat: a hétből marosak hat van. Csataldsában berohan az álloraásíőnökhöz: — U r a ni, egy waggonunk hiányzik! — Lehetetlen! Azonnal végigtáviratozom az egész vonalat! Ez azonban 500 piaszterhe kerül! Leszurkolták az 500 piasztert. Fél óru múlva a főnök örömtől ragyogó arccal mondja neki: — M e g v a n a waggon! * Értsék meg az illetékesek jól: nem akarunk Balkánt, nem akarjuk presztízsünket megtépázva látni, nem akarunk olyan állapotot, amely tönkretenné, elsorvasztaná a magyar reménységeket!! Uthengerlést vállal elsőrangú eredeti hengereivel WOLFF ERNŐ Budapest, I., Kelenfőldi-ut 1. Tel.: 59-9-68. Anion Antal és Fial ul-, csatorna- és betonepitési vállalkozó Budapest, Vili., futó-utca 10 Telelőn: 30-3-85 Belvárosi Színház A legnaggobb siker: HClUtl a i musagnak! Táblás házak! BE1IPECO »ahOcii-ijt 88 elb b m. re » Xeleíon. 31,5,66, 34,3-06 Béli menü, a polgári étteremben P Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászlé. VXROSHJÜi NOTES! AMIDŐN SZERDÁN DÉLUTÁN a törvényhatósági bizottság közgyűlési termébe léptünk, Kossuth Lajos történelmi jelentőségű szavai jutottak eszünkbe: — Midőn e szószékre lépek, uraim, hogy Önöket a haza védelmére felhívjam, a perc nagyszerűsége szorítva hat le keblemre ... Valóban örökké emlékezetes pillanatok! Az arcok komolyak és ünnepélyesek, a levegőben mintha láthatatlan villamos huzalok feszülnének keresztülkasul, a gondnoki hivatal személyzete alig győzi a karzati belépőjegy 'iránti kérelmeket visszautasítani, már is ember ember hálán tolong oda,fönt az erkélyen. Mmdenki eljött, azok is, akik még a legizgalmasabb választási napokon sem tartották szükségesnek a megjelenést. Itt van Ernszt Sándor, az alkotmányvédő blokk elnöke, azonban nem ül a vezért első padban Wolff és Csilléry mellé, fent a hegyen foglal helyet, az utolsóelőtti sorban. A ritkább vendégek közül K álla y Tamás a közép le g közép én helyezkedik el. Itt a teljes kormánypárt: annyian vannak, hogy a későbben érkező P ayr Hugónak, U sett y Bélának és Harrer Ferencnek már csak a, balközép tetején, Rassayék háta mögött jut hely. Meg is indul az izgatott sugdolózás a sajtópáholyban: — Mi az? Payrék már kiléptek? Ám fölényesen legyint a kormánypárti korifeus: — Legyen nyugodt, szerkesztő Ur, nem léptek ki — sőt nem is fognak kilépni... * DE MÁR BESZÉL IS WOLFF KAROLY, aki élete egyik legnagyobb és legszebb beszédét mondotta. Ebben a beszédben, a magas fokú intellektus kél versenyre a szónoki hatás legnemesebb eszközeivel, a mély szántásu jogi tudás, a képek és metaforák csillogásával, a hideg, józan, számitó ész, a férfiasán dobogó szív melegen buzogó érzéseivel. Nagy és őszinte hatása volt a wolf fi beszédnek a közgyűlés minden oldalán. Amikor a beszédidő lejárta után az elnöklő főpolgármester a zöld lámpát kigyulladni látja és felteszi a kérdést, hogy a beszédidőt meghosszabbitja-e a tisztelt közgyűlés, minden oldalról egyhangúan zug a kiáltás: — Megadjuk! Hogyne adnák méy! Hiszen azért jöttünk ide! ❖ FRIDR1CH ISTVÁN ELSŐ KÖZBESZÓLÁSA még Wolffs beszéde alatt történt. Wolff beszédében arra alludált, hogy lehetnek idők, amikor nem a jelenlegi főpolgármester ül az emelvényen, hanem más valaki, akinek szándékai nem anynyira nemesek és tiszteletreméltóak, mint Huszár Aladáré. A Keresztény Községi Párt és a baloldal (a közép hallgatott) lelkesen éljenezte és tapsolta a főpolgármestert. Mire Fridrich István közbesüvitett, általános derültséget keltve: — Ne tapsoljanak a n n y i t, mert me gbuktat j á k! * WOLFFON KÍVÜL RASSAY KÁROLYNÁL volt a legnagyobb sikere a szerdai közgyűlésen. Higgadt, kissé cinikus egyénisége, okos és erőteljes okfejtése csakúgy sikert biztosítottak számára, mint metsző gunyja, amellyel élesen fordult a kormány ellen. Beszéde után őt is melegen ünnepelte a Keresztény Községi Pcirt. ... Egyetlen pillanatra az 1920-a s idők jutottak eszünkbe, amikor még R a s s a y igazságügyi á lt it kár ur ezekben a padsorokban foglalt helyei. * MINDENKI KIBESZÉLTE MAGÁT, ki-ki a tehetsége és gusztusa szerint. Következett a szavazás: percekig szólott az elnöki csengő, amíg a büffében uzsonnázgató és politizálgató városatyákkal újra megtelt a közgyűlési terem. Mindenki helyén volt, kivéve az Egységes Községi Polgári Pártot. Csudák csudájára teljesen üres maradt a jobbközép tágas mezőnye, még véletlenül sem vett részt a szavazásban kormánypárti városatya. Hogy véletlen volt-e ez a tünte- 1 ésszerű kinntmaradás, örök re jtély marad. Egy rosszmájú keresztény várospolitikus szerint azért nem vettek részt a. szavazásban a hívek, mert rájöttek arra, hogy kiválóan finom bort mérnek egy újonnan megnyílt belvárosi kiskocsmában, amely cégérén nem is e g y, hanem mindjárt két k illa csőt visel... EGY, CSAK EGYETLEN EGY VÁROSATYA nem fogadta el a Wolff Károly-féle határozati javaslatot. P ekló József, a. Fridrich párt tagja volt az egyetlen nem-mel szavazó a több mint kétszáz igennel szemben. Ez a szavazás volt különben a Fridrich párt kitűnő tagjának első k ö z g y ii lé s i s z er.e plé s e. Minden párton feltűnést, keltett ez a ne rn. Senki sem tudta, ki ez az elszánt ellenzéki fiatalember. Végül a Friedrich-pártiak vallották őt magukénak, és felvilágosították az érdeklődőket, hogy Pekló József államvas úti ember, de már tőlük is kilépett. Életrajzában különben azt Írja magáról Pekló, hogy a forradalom után vállalta a románok által kiürített Tiszántúl egy részének kisgazdapárti megszervezését. — Mikor ez a párt át. vedlett e g y s é g e s p á r 11 á — Írja tovább — én f élreálltam, én a v á r a k 0-zás állás jiontjára helyezkedtem. Úgy látszik most már megunta a várakozás álláspontját és újra az aktiv politika mezejére lépett. Mindjárt el is mondották vele kapcsolatban azt a régi anekdotát, amely szerint a rabbi-választás egyhangúságát szavazatával megakadályozta a Kohn. Mikor aztán a rabbit a tiltakozó egyetlen szavazat dacára megválasztották, magához hivatta a Kohnt és megkérdezte tőle, miért szavazott ellene, amikor n em is ismerte. — Nézze kérem — mosolygott a Kohn — ha én magára szavaztam volna, szóba állt volna-e velem és t u d n á egy álfáid ha n, hogy a vil á g on vagyok...? ... Hát ez a Pekló városatya esete a törvényhatósági bizottság egyhangú tiltakozásával. * HALNAK, HALNAK, EGYRE HALNAK Színe lángja a magyarnak: mondja a költő — és valóban: bőséges aratása volt az elmúlt héten a városházán a nagy kaszásnak! Meghalt Buzay Károly, a Bárczy-éra ismert név ii közegészségügyi tanácsnoka. A háború végén ment nyugdíjba az öreg Buzay, aki hófehér hajával és bajuszával tiszteletreméltóan szép jelenség volt. Égy darabig még nyugdíjas korában a javadalmi intézőségnél hivatalnokoskodott, betegeskedése miatt azonban ezt a foglalkozását is abbahagyta és csak ritkán lehetett látni a városházi folyosókon. Hatvannyolcéves korában hunyt el, szerdán délután temették el a Kerepesiül melletti temető halottas házából, a ravatalt családtagjain kívül régi hivatali kollégái és munkatársai állták körül. Rövid szenvedés után elhunyt P ok o m ándy István nyugalmazott, műszaki főtanácsos is, aki néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba, mint az ut- csatornaépítési ügyosz-
