Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-08-11 / 31-32. szám

XII. évfolyam 31-32. szám SJ Budapest, 1934 augusztus 11 UJ BUDAPEST Elöllzelétl Arak : Egész évre...............................................30 pengd FAI évre............................... *3 pengd Egye* szám Ara 60 flllAr D O B Y ANDOR DR Szerkesztőség As kladóhlvaial: Budapest. IV. Haas Jvor-ulcn 9. Telefon: S2-S-23. Posla'akarékp ihequesznmla 30013 A sablon és az autonómia----------------------------------- i.iMiiniJiBBSSSSKagst'tP"1 -----------------------------­Szendy Károly bátor és okos nyilatkozata az építési engedélyek kiadásának gyorsításáról, a számlafizetés reformjáról és az élelmezési karteliekrel, amelyek között vasököllel fog szétverni Budapest uj alpolgármestere Két adórendelet Amikor a mindenkori pénzügy­­miniszteri költségvetési expozék az adózó közönséggel szemben tanúsí­tott kímélettől és jóindulattól csö­pögnek, akkor valóban a hideg zuhany erejével halnak azok a miniszteriális rendeletek, amelyek­kel az adóhatóságok fokozott be­hajtási tevékenységét igyekszik fo­kozni ugyanaz a miniszter ur. Az elmúlt hetekben két ilyen rendelet­hez volt szerencsénk. Az első pel­lengérre kívánja állítani az isme­retlen helyre költözött adóhátra­lékosokat, akiknek különféle módon való körözését rendelik el, mintha legalább is ezek a körözendő sze­gény adóhátralékosok valamiféle főbenjáró bűnt követtek volna el. A másik rendelet arról szól, hogy az adókivetések céljára külön ké­szült adatokon kívül a jövedelem- és vagyonadó-kötelesek összeírása során „fel kell használni mind­azokat a rendelkezésre álló hivata­los iratokat és az azokban foglalt adatokat is, amelyek az említett adóknak a kivetése során az adó­alapoknak helyes meghatározása céljából célszerűen felhasználha­tók.“ A modern technika minden vív­mányával folyik tehát az adó­­hátralékosok üldözése, nemkülön­ben az adóalanyok igazmondásának ellenőrzése is. Nincs kibúvó! Sze­rencsétlen pesti polgár, hiába pró­bálsz ezentúl címed hátrahagyása nélkül egy másik kerületbe vagy a vidékre való költözéssel adóhátra­lékod elől menekülni. Neved listára kerül, fekete listára, amelyen ada­tik tudtára mindenkinek, hogy mennyire megbízhatatlan vagy az adómorál szempontjából. Es te, iparos vagy vállalkozó polgártárs, a felszólamlást bizottság előtt hiába sírsz, fölényes mosollyal int le a kincstár igen tisztelt képviselője, kezében lobogtatván a közokiratot, amely bizonyítja, hogy még a 7nai rossz időkben is volt néminemű közmunkád! Arról természetesen, hogy a köz­hatóság nem utalványoz ingyen pénzt, nem fog szó esni ezekeyi az adófelszólamlási tárgyalásokon, fiogy te az OTI-járuléktól a bélyeg­illetékig hány de hány formában adóztál már a köznek, arról nem is beszélve, hogy munkásságoddal a nemzeti vagyont igyekeztél gyara­pítani, vajmi kevés beszéd leszen. És ha egyébként jóhangzásu neved szerepel majd a hivatalos lap hátra­lékos listáiban, nem lesz utána írva, mifajta gazdasági világrengés ját­szott közre abban, hogy te a sza­bályszerűen kivetett adókat meg­fizetni nem tudtad, és egyéb elfog­laltságod miatt, ami alatt a min­dennapi kenyér megszerzése érten­dő, nem volt időd ahhoz az udva­riassághoz, hogy ismeretlen helyre, esetleg■ a keresztúri temetőbe való költözésed alkalmával uj címedet az adóhatóságok rendelkezésére bo­­csájtsad! Ne beszéljünk ez alkalommal adó­­terheink kivételes nagyságáról és arra se mutassunk rá, hogy adó­fizetési szempontból mekkora a ma­gyar fejkvóta, szembe állítva azt 7nás országok közteherviselési mér­tékével. Est modus in rebus: leg­alább az adó behajtása legyen mél­tányos és könyörületes; mert a latin közmondás második fele sze­rint: vannak bizonyos határok! — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hétfő óta, amikor Liber alpolgár­mester szabadságra ment, Szendy Károly intézi legfelsőbb fokon a fő­város adminisztrációját, az ő kezé­ben futnak össze az ügyosztályok és a szakhivatalok ügyei. Szemben ülünk az uj alpolgármesterrel: nem­hogy programot kérünk tőle, hi­szen mint azt az Uj Budapestnek adott első interjújában néhány hét­tel ezelőtt megmondotta, a prog­­ramcsinálás nem az ő, hanem a pol­gármester feladata, — hanem, hogy elbeszélgessünk vele célkitűzéseiről és nézeteiről. Nem hivatalos interjú ez a beszélgetés, inkább fesztelen eszmecsere, amely azonban az uj­­ságiró éles szeme előtt határozot­tabb kontúrokban mutatja meg Bu­dapest uj alpolgármesterét, mintha sokhasábos nyilatkozatot adott vol­na a jövendőről. — Nézzen körül szerkesztő ur uj hivatalomban — kezdi a beszélge­tést Szendy alpolgármester. Itt nem lát elintézetlen aktákat, nincsenek sürgető felek a tit­kári szobámban, én mindent azonnal elintézek. Mióta kezemben futnak össze a vá­rosházi adminisztráció szálai, dél­előtt vagy délután, de aláírom az összes elémterjesztett ügyosztályi aktákat. Az én aláírásomra nem kell senkinek sem várakoznia, nem aka­dálya az valamely ügy elintézésé­nek! — Általában azt gondolom — folytatja elmélyedve a beszélgetést Szendy alpolgármester —• hogy jó hivatalnokembernek mindent el kell követnie az adminisztrá­ció gyorsítása érdekében. Nem a racionalizálásra gondolok, ez nem az én feladatom, hanem arra, hogy a magam kis hatáskörében mindent elkövetek abban az irány­ban, hogy a hatóságokhoz forduló közönség jól és gyorsan legyen ki­szolgálva. Utalok e tekintetben első ténykedésemre, amidőn is elrendel­tem, hogy mint az építésügyi bizott­ság elnöke, vagy ha jobban tetszik, mint alpolgármester haladéktalanul aláírom azokat az építési engedélye­ket, amelyek sablonosak, a szoká­soktól és a szabályoktól nem elté­rőek. Kiadtam a rendeletet a felü­gyeletem alá tartozó városrendezési ügyosztálynak is, hogy a lehető leg­gyorsabban intézzék el az építési engedélyért folyamodók ügyeit, hogy ilyképen orvosolódjanak a sok esetben alapos panaszok és egy­­gyel kevesebb akadály gördül­jön az amugyis ezer és ezer akadály között vergődő építke­zési szándék elé. — Ne gondolja senki, hogy ebbeli intézkedésemmel uzurpálni akarom az autonómia jogait. Ismétlem: csak a szokásnak minden vonatko­zásban megfelelő engedélyek elin­tézéséről van szó, arról, hogy Kiss Pál kétemeletes házat akar építeni az Örömvölgy-utcában, vagy Nagy Já­­nos földszintes családiházat az tó­hegyen. Amint a legkisebb eltérés mutatkozik a fennálló rendeletek­hez, amint kivételezni kell, a sza­bályoktól eltérni, engedményeket tenni, már meghallgatom a szakbi­zottságot, mert a szakbizottságnak nem az a feladata* hogy sablonos ügyeket intézzen el, hanem hogy szak­tanácsokat adjon a város veze­tőségének. És ami a legfontosabb: az autonó­mia sokkal komolyabb és fontosabb valami, az autonómia fórumait sok­kal többre becsülöm, semhogy ne lenne az a véleményem, hogy sablonos dolgokkal nem is sza­bad fárasztani az autonómiát, amelynek feladata: alkotás, irá­nyítás, uj dolgok kezdeménye­zése, de korántsem blanketta­munka! Azonban nemcsak a városrendezési ügyosztályban kívánok azon el­vemnek, hogy az adminisztráció a közönségért van, érvényt szerezni, hanem a többi ügyosztályokban is. Elsősorban a másik két műszaki ügyosztályról: az útépítésiről és a magasépítésiről beszélek. Dacára minden eddigi racionalizálási eljá­rásnak, azt látom, hogy még mindig hosszú a számlák elintézésének az útja, a vállal­kozók még mindig nehezen jut­nak megérdemelt filléreikhez. E tekintetben az uj Közszállitási Szabályzat rendelkezéseinek megfe­lelően olyképpen kívánom szabá­lyozni a számlaelintézést, hogy az iparosnak, a vállalkozónak, a szál­lítónak azonnal fizessen a város, amint a szállító a vállalkozó, az ipa­ros a pénzt kiérdemelte. Természe­tesen nem a pénzügyi ügyosztály szempontjából óhajtom az azonnal való fizetést, mert itt lehetnek bizo­nyos technikai eltolódások, amint­hogy vannak is, hanem abból a szempontból, hogy a számlák számfejtése, az el­végzett munka va>gy szállítás felülvizsgálása miatt egyetlen perc haladékot se szenvedjen a vállalt munka vagy szállított áru kifizetése. Egyelőre csak tanulmányozom még ezeket az ügyeket, kétségtelennek tartom, hogy e tekintetben is olyan újításokat sikerül majd életbelép­­tetnem, amelyek megelégedéssel fog­nak minden vonalon találkozni. Ezután az alpolgármester felül­vizsgálati köréhez tartozó egyik legfontosabb ügyosztályra, a köz­­élelmezési ügyosztályra és ezzel kapcsolatban az élelmezési körtei­tekre került a beszélgetés sora. Meg­kérdeztük az alpolgármester urat, hogy mint a közélelmezési ügyek főintézője, mit kíván tenni az egyre jobban elharapódzó élelmiszer-kar­­tellek, a pék-kartell, a burgonya­­kartell stb. ellen1? — Egyelőre csak bizonyos elvi ki­jelentésekre szorítkozom — mondot­ta Szendy alpolgármester. — Álta­lában a kereskedelem szabadságá­nak vagyok a hive, a kínálatot a kereslet szabályozza és viszont. Hatósági beavatkozásra az élelmi­szerkereskedelmet illetően, kivéve természetesen a háborús időket, véleményem szerint csak akkor ke­rülhetne a sor, ha vagy kevés az élelmiszer, amit a fogyasztóközön­ség között ki kell osztani, vagy pedig olyan kartellszerü alakulato­kat tapasztalunk, amelyek egyol­dalú nyei’észkedés alapján drágít­ják meg a mindennapi kenyeret és a többi elsőrendű élelmicikket. — A főváros élelmiszerellátása a szabadforgalom alapján történik, és a legmesszebbmenő mértékben óvakodnia kell a főváros veze­tőségének attól, hogy az élelmi­szerárak alakulásába beleavat­kozzon, mindaddig, amíg a fen­tebb említett két eset valame­lyike be nem következik. Általában az a véleményem, ^ hogy e tekintetben a földművelésügyi miniszter urnák van döntő szava és nem fogok késni, hogy az illeté­kes tényezők figyelmét ráirányít­sam azokra a kóros jelenségekre, amelyek a fővárosi élelmiszerkeres­kedelem terén felmerülnek. A köz­­élelmezési bizottság működésén fe­lül az a célom, hogy a kereskedelmi és fogyasztói ér­dekeltségek vezetőit a közel jö­vőben ankétre hívjam össze, meghallgassam a panaszokat, az észrevételeket és ellenészre­vételeket és ezek alapján tegye meg azután a főváros azokat az intézkedéseket amelyeknek megtételét szükségesnek látja. Megnyugtatom a közvéleményt, ha csakugyan szükségesnek fog mutat­kozni majd valamely intézkedés, nálam keményebb és könyörtelenebb ököllel senki, sem, fog tudni bele­vágni az élelmezési kartellekbe. Ezekben fejtette ki Szendy’ alpol­gármester az aktuális problémákra vonatkozó véleményét, amelyek tag­lalásában természetszerűen gondo­san kerülte a napi politikát, amint­hogy Szendy Károly, akinek húsz-

Next

/
Thumbnails
Contents