Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-06-02 / 22. szám

2 1934 junius 2 IgQiink jarniar-uizeü Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél ÍL. Gellért-rakpart 1. Telefon : 53-0-03) Tóth Lajos pala- és cserépfedíí-mester Vállal: Eternit-, cserép-, facement- és bórlemezfedést, tetők jókarbantartását és tatarozását BUDAPEST, IX., KÖZRAKTÁR U. 24 Telelőn: 87-7-27 Tmannja mesél* (bffinjziui tápkarűJa. boszái liehn János IX., Ferenc-korut 46 Telefon: 87-8-03 Aszfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin. Budofttséi fizutok Jtja: limmkf János A pMfám ZU BUDAPEST E figura sokféle kiadásban található: mind a tizenegy fővárosi közigazgatási kerületben, Pestkörnyéken, de vidéken is. Ideje: kora hajnaltól — kora haj­nalig különféle helyeken. Először a nagy csarnokban és minden piacon található gyümölcsérés idején. Nem vesz, de jó ruhában vásár­lási szándék ürügye alatt minden tize­dik kofánál kóstol. Mindaddig, mig jól­lakik. A tavaszi vásáron, ahol ingyen kós­tolás van, vagy ingyen cipőpucolás, va­lósággal hemzsegnek. Ily esetben négy­öt helyen is tisztittatja a cipőjét, hisz nem kerül pénzbe. Ha már gyakorlott potyázó, kituda­­kolja, hol van az élelmiszeriparban gyárlátogatás, vagy nagyobb vendég­látás, — ott a társaságba surran. Ha be kell mutatkozni, nem nevet mond, hanem csak morog. Kávéházban, sörcsarnokban nagy for­galom idején van jelenése. A revier­­rendszernek nem hive, mert ott nehéz fizetés nélkül távozni. Borravaló-párti — mert borravalót sohasem ad, miután rumliban tűnik fel és tűnik el. Található potyautas változatában: vo­naton, hajón, villamoson. A hajón, a hajótesten belül, a vonaton, a vágón alvázán is, de legnagyobbrészt a kupék­ban. A villamoson belül, de kívül az ütközőn is. Az ütközőn 6—18 éves ko­ráig utazik: későbbi korban elkényel­­meskedik és a szállítóeszköz belsejét szereti. 6—18-ig rendesen himnemü, ké­sőbb mind a két nemből kerül ki. A nő­neműek a villamosutazásnál kezdik és ott is végzik, mert nagyobb útra nem igen vállalkoznak. A kisszakasz-rend­­szer nagyon ártott mind a két nemű­nek. Utálják a kisszakaszt. Utálatuk a vendéglői revier-rendszer elleni utála­tukkal azonos. Volt olyan potyázó, aki a Zeppelin-re is feljutott, vagy le a hajófenékre, de most a fajtájából messze kiemelkedve akadt e héten egy merész ujitó, ameny­­nyiben a világbajnokságra utazó ma­gyar labdarugó-válogatottakat szeren­cséltette csatlakozásával. Enyhébb válfaju: a potyaolvasó. A legenyhébb fajtája az, aki a villamoson a legfrisebb híreket a szomszédja lap­jából olvassa ki, hogy megtakarítsa a négy fillért. A legmegrögzöttebb az, aki a barátját könyvtárba való beiratko­zásra sarkallja, hogy aztán tőle a köl­­csönkönyvet ingyen szervezze meg olva­sásra. Ezek között van a rafinált: két napra szerzi a könyvet, első nap cse­kély bérletért továbbadja az ingyen­könyvet, de másnap saját maga ingyen DEBRECEN ÉTTEREM Déli menü, a polgári élieremben p Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászlé. olvassa. Ha az albérlője késedelmesen olvas, úgy a potyázó a könyvet olvasat­­lanul adja vissza, mert első számára az üzlet, amit az albérlet jövedelmez. Százféle fajta virágzik belőlük és ol­vasási keretük a detektivregénytől a csillagászaton át akár a bivalybugaci dalárda diszülésének a jegyzőkönyvéig terjed. Olvas mindent, — ha ingyen jut hozzá. Nem olvas semmit, ha fizetni kell. A magyar irodalom még pénzt nem látott belőlük, de szenvedélyes kri­tikát, a sárga földig való lehúzást, azt igen! Van még sokféle fajtájuk és lehet, hogy még ezekre visszatérek. XGmm&ctáfoláfo « íe^oIcsó66 on !@eér Nándor fi)., Gróf (Tisza Kstván-u. 5 TELEFON : 82—4—29 MENCZER GUSZTÁV tisztit« Ruháit egy évi jótállással fényteleniti. Budapest, II., Török-u. 10. Telefon: 50-4-93. Irgalmasokkal szemben. Vidékre is szállít Gallér, frakk-ingek, ruhák tisztításában vezet. dnnyadi János természetes keserüviz az emésziószervek leg­kiválóbb gyógyvize. Egy háztar ásban sem hiá­nyozhat. Hatásában felülmúlhatatlan SSXLEHÍJER SNDRSS. BUDAPEST Modem szigeteléseket, aszfaltutépitéseket, szinesaszfaltburho-1 latokat és e szakmába vágó mindennemű mun­kálatokat a legelőnyösebben végzi: C,%AlO MA L Budapest, I. BudaSrsi-uf 18 - Tel: 58-6-31 j ,,Csatfalt" hidegaszfalt törv. védve ! VÁROSHÁZI NOTES2 ÉLT HÁROM ÉVET ÉS TIZEN EGY HÓNAPOT — ezt a feliratot véshetik majd a törvényhatósági tanács sírkeresztjére, ha majd el­következik a hosszú és csendes agó­nia után a temetés. 1930, junius 21-én tartotta első ülését az akkor életbelépett, immár azonban el­avultnak bizonyult fővárosi tör­vény alapján a törvényhatósági ta­nács. Az elhalálozás időpontját nem lehet pontosan megállapítani, az utolsó ülést úgy tartotta a ta­nács, hogy maga sem tudta, hogy az volt az utolsó. Csendes részvét és koszorúk mellőzése kéretik! Azonban: temetni jöttünk Cézárt és nem dicsérni — a dicséretet in­tézze el a szerkesztő a lap más ro­vataiban, ha ugyan kedve tartja. A vonal alatt S z ént mi kló si Jó­zsef dr. tanácsjegyző, a törvény­­hatósági tanácsnak első perctől kezdve jegyzője, közlése alapján néhány életrajzi adatot jegyzünk fel a korán elhunyt csecsemőről, amely egyesek szerint rövid, de be­tegséggel telt élete alatt oroszlán­­körmöknek adta tanú jelét, mások szerint viszont: megérett a pusztulásr a... * AZ 1930-AS CSONKA ÉVBEN 21, 1931-ben 38, 1932-ben 37, 1933-ban 39 és 193í-ben mindössze tiz ülést tar­tott a törvényhatósági tanács, amely fölött most állandóan szól a lélekharang. A négy esztendő alatt tehát összesen 148-szor ültek össze a törvényhatósági tanácsban a pártvezérek, hogy döntsenek az elé­jük kerülő fonlosabbnál-fontosabb ügyekről, vagy résztvegyenek azokban az izgalmas választási harcokban, amelyeknek a törvény­­hatósági tanács színhelye volt... Az első törvényhatósági tanácsi ülés az uj városháza, közgyűlési termében zajlott le. Kiderült azon­ban, hogy a többszáz résztvevőhöz szabott nagyterem akusztikája nem felel meg annak a bensőséges hangulatnak, amelynek a tör­vényhatósági tanácsot jellemeznie kellett volna, de egyáltalában nem jellemezte. Egy-két ülés után a köz­gyűlési terem mellett levő társal­góba helyezte át a tárgyalási szín­helyet Ripka akkori főpolgár­mester. Az év őszén azonban már a nyár folyamán átalakított tanácsterembe költözött át az uj városházáról a régi városházára a tekintetes tör­vényhatósági tanács. Az átköltö­zést főleg az a körülmény tette szükségessé, hogy a tanács ülésére megjelenési kötelezettséggel meg­hívott tisztviselők nagyon távol voltak munkahelyükről, amikor a tanács üléseire a. régi városházáról az uj városházára kellett átsiet­­n'tök. Eleinte a délutáni órákban vol­tak a törvényhatósági tanács ülé­sei. Később délelőtti időre tették át azokat, az első időkben hétfőn és pénteken voltak a tanácsülését:, később csütörtökön délelőtt, ugyan­abban az órában, amelyben évtize­deken át a régi tisztviselői tanács ülésezett, sőt ugyanazon helyen is... * most készíti a statiszti­kát a kitűnő Szentmiklósi tanács­­jegyző, aki különben arról neveze­tes a törvényhatósági tanáccsal kapcsolatosan, hogy ő volt az egyet­len, aki az első üléstől kezdve az utolsóig mindegyiken jelen volt. Szép idő volt, vagy esett, tél volt, vagy nyári szabadság: amikor Szentmiklósi tanácsjegyző kapta az értesítést, hogy tanácsülés lesz, a horgon hagyta még a huszkilós potykát is és rohant Budapestre, hogy a szükséges intézkedéseket személyesen tegye meg... Annyi máris kiderült, hogy a törvényhatósági tanácsüléseknek legszorgalmasabb látogatója Pet­ro v ác z Gy ula volt. Általában a kereszténypárt vezet a törvény­­hatósági tanácsban a, megjelenési illetően: a listán Petrovácz után Ilovszky János, Lázár Ferenc és Nagy Ferenc vezetnek. A kormánypártból messze kima­gaslóan Harrer Ferenc volt a legszorgalmasabb, az ellenzék ré­széről pedig Révész Mihály, aki közvetlenül Petrovácz Gyula után következik a rangsorba,n. A tanács tisztviselő tagjait ille­tően Ripk a Ferencé a pálma. Az ő főpolgármestersége alatt vala­mennyi ' törvényhatósági tanácsi ülésen ő elnökölt, kivéve egyet, amikor a főváros hivatalos képvi­seletében Szegeden tartózkodott. Arról is vannak statisztikai ada­tok, hogy kik voltak — a legke­­vésbbé szorgalmas látogatói a te­kintetes törvényhatósági tanács­nak. Ezeket a statisztikai adatokat részünkről borítsa fátyol, annál is inkább, mert nem a mi feladatunk megállapítani, hogy be­tegség, egyéb elfoglaltság, vagy hanyagság akadályozta-e a tanács­tag urakat abban, hogy a főpolgár­mester szépen cirkalmazott meghí­vásának a törvényhatósági tanács ülését illetően ne tegyenek ele­get ... * ELEINTE ROSTA JÁNOS, MAJD HORONY-PÁLFFY tanács­jegyző, azóta mindketten főjegyző urak intézték a tanácsülés sajtó­­szolgálatát. Tudni kell ugyanis, hogy a törvény értelmében a ta­nácsülés legnagyobb része zárt aj­tók mögött folyt le. Volt ugyan a tanácsülésnek egy része, amelyet a nyilvánosság előtt kellett megtar­tani, nyilvánosság azonban ezeken az üléseken sem volt. A városházi újságírók ugyanis azt mondották, hogy ha az ülés egész tartamára nem engedik be őket, akkor nem vesznek részt az ülés azon részén sem, amelyet szabadna meghallgat­tok. A négy esztendő alatt egyet­len alkalommal voltak jelen a sajtó képviselőt a tanács ülésén, amikor egy olyan tárgyról volt szó, ame­lyet illetően külön megkérték r a sajtó képviselőit, hogy a város ér­dekében feljegyzések alapján közöl­jenek tudósítást. * ILY KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A TANÁCSÜLÉSRŐL szóló tudó­sítás a tanácsjegyző urak jegyzetei alapján készített és a főpolgármes­ter által approbált vérszegény kom­münikékre szorítkozott. De csak az első időkben. Később kialakult r a rendszeres sajtóinformáció, még­pedig a tanácstag urak részéről, akiknek nem tetszett, hogy a leg­viharosabb ülésekről is szürke és uniformizált közlemények jelennek meg a napilapokban. Eleinte pártállás szerint infor­málták a tanácstag urak a szivük­höz és világnézetükhöz közelálló lapokat, később B r ó dy Ernő lett a tanácsteremmel szemben levő kü­lön sajtószoba nagykövete és meg­hatalmazott minisztere. Bródy kép­viselő ur annyira belejött a tudósí­tásba, hogy egy-két évi inaskodás után felszabadult és aktiv újságíró lett. Teljesen készen hozta ki órán­ként vagy félóránként ci, tudósításo­kat a tanácsteremből, ahogy nyom­dai nyelven mondják: druckreif állapotban. Hogy ezek a tudósítások nem vol­tak mindig teljesen objekti­­v e k, azt el lehet képzelni, senki­­sem kívánhatja Bródy Ernőtől, hogy Wolff Károly beszédéből többet közöljön, mint, teszem a Ra s s ay Károlyéból, aki neki szive szerint való pártvezére. Segí­teni azonban nem igen lehetett a dolgon, a kereszténypárti urak túl-

Next

/
Thumbnails
Contents