Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-02 / 22. szám
1934 június 2 UJ BUDAPE A túladóztatott főváros Néhány kényeim étién adat a városházáról a pénzügy miniszter ur Őnagyméítóságához címezve Irta: MÜLLER AMTAL A zárszámadással foglalkozó nagy cikkében ezelőtt két héttel az Uj Budapest szerkesztője mutatott rá elsőnek az elmúlt esztendei fővárosi zárószámadás azon feltűnő jelenségére, hogy a bevételi hátralékok állandóan emelkednek. A kedvezőtlen lerovási eredmény a főoka az elmúlt évi háztartási deficitnek — állapítja meg az Uj Budapest és mint a pénziigTi bizottság hétfői ülésére® szóló jelentéseit olvasom, ugyanerre a konklúzióra jutott a zárszámadási albizottság is. vagyis gyakorlatias nyelven fejezve ki magamat, megállapíthatom, hogy hiába írja elő a főváros a különféle bevételeket, azok nem folynak be, papiroson megvan a költségvetési egyensúly, ha ugyan megvan, a gyakorlatban azután az a helyzet, hogy az előirt, de be nem folyt jövedelmek erősen a deficit felé billentik a székesfőváros háztartási mérlegét. Mi ennek az oka? Egy hasonlattal élek. Vannak súlyos betegek, akiket megoperálnak és a sebet azután összevarják valamiféle steril fonállal, amelyet a beteg- gyógyulása folyamán az egészséges szervezetnek föl kell szívnia, magába kell olvasztania. Már most vannak betegek és betegségek, amelyeknél a szervezet már nem képes ezt a fonalat felszívni, sőt annak környékén újabb gyulladásba jön a legyöngült szervezet. Ez a helyzet a főváros túladóztatásával is. Hiába vágják az újabb és újabb sebeket az adózó polgárok testén, a rákos beteg nem gyógyul, a közönség nem képes felszívni az adónak azt a horribilis mennyiségét, amellyel sújtják őket. Mi az eredmény: a bevételi hátrálékok emelkedése — ahogy a főszámvevő ékes pénzügyi stilusban kifejezi magát — magyarul: arról a bizonyos ^ adófizető rókáról nemcsak hogy két bőrt nem lehet kényelmesek voltak, hogy lapjaikat informálják és igy bizony az egész sajtó a Bródy Ernő tudósításait vette át, még azok a lapok is, amelyek — a legkevésbbé akarták azt átvenni! Kereszténypárti vezér urak! íme, ide vezet a gyakorlatban a nyilvánosságtól való nagy elzárkózás: liberális tudósítás szélsőjobboldali orgánumokban. Ami most, a tizenhetes bizottság ülésezésének megkezdése alkalmával különleges jelentőségű ... * AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLYBAN SCHINDLER fogalmazó ur már elkészítette a tanácsnokok nyári szabadság-beosztását, természetesen az egész vonalon érvényesülnek a tanácsnokok személyes kívánságai. Egyelőre csupán az a bizonyos, hogy a tanácsnokok első csoportja junius 23-tól augusztus 3-ig, második csoportja pedig augusztus 3-tól szeptember lí-ig lesz szabadságon. A különféle megbeszélések a szabadságidő beosztását illetően még folynak, tekintettel arra, hogy a polgármester intenciója szerint az ügyosztályvezetők felének legalább itthon kell az egész nyár folyamán tartózkodnia és az is fontos, hogy az' egyik műszaki tanácsnok az egész nyár alatt idehaza legyen. Eddig csupán annyi bizonyos, hogy az első turnusban mennek szabadságra L am ott e Károly, K ir ál y Kálmán és Schuler Dezső, a második csoportban W o ss ala Sándor, Németh y Károly, M or v ay Endre és Rosta János főjegyző. * LENGYEL ENDRE DR. m. kir. kormányfőtanácsos, Beszkárt igazgató és felesége, botfai Hűvös Franciska leányát, Edithet, eljegyezte berniczei Roykó Emil. lehúzni, annyira elgyengült szegény, hogy az első bőr lehúzása is nagyon nehezen megy! A költségvetés parlamenti tárgyalása alkalmával a pénzügyi tárca budget-vitájából kicsendült az az akkord, hogy a közteher nincs arányban a nemzeti jövedelemmel. Erre magam is rámutattam, közölve azon meggyőződésemet is, hogy amíg vannak nagyvállalataink, amelyek adókönyvelési technikával könnyűének helyzetükön, a kisegzisztenciáknál az a helyzet, hogy az egyéni jövedelem egyre jobban apad és apad, viszont a közteher alig valamivel megy lejebb. All ez különösen az iparosok adójára, akiknél a kereseti adóalapot hathét évvel ezelőtt állapították meg. Ez a hat-hét év előtti adómegállapitás nagyon csekély kivétellel ma is fennáll. Ez az adó változatlanul marad évről-évre és még ha felmondják is_, akkor is a régi adó alapján vetik ki az esedékes adót. Ha az ország adóterhét vizsgálom, látom, hogy 1927-ben 1,206 000.000 pengő adó folyt be az országban, ebből az egyenes adó 372 millió. 1931-ben 1,052,000.000, ebből az egyenes adó 464 millió. A fővárosra esik az egyenes adókból 1927-ben 998 millió, 1931-ben 144 millió. 1913-ban, amikor sokkal jobb gazdasági viszonyok voltak, a fejkvóta 89 pengőnek felelt meg és ebből az egyenes adó 33 pengő volt. 1927-ben a fejkvóta 141 pengő, ebből az egyenes adó 43 pengő, 1931-ben 120 pengő, ebből az egyenes adó 53 pengő! Megemlítem, hogy a főváros az utóbbi időben állandóan csökkenő összeget kap az adóhozamból. így pl. a forgalmi adó Budapesten 1927-ben 57 millió pengő volt. ebből a főváros kapott még 14 milliót. 1933-ban 42 millió volt és ebből 5.3 milliót kapott a főváros. A főváros helyzetét illetően adózási szempontból még egy statisztikai adat: 1929-ben a fővárosban fizettek 152 millió — Az Uj Budapest tudósítójától — Súlyos és egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel fenyegető harc van két fővárosi közigazgatási kerület között kitörőben: Arról van szó, hogy a Belváros terjeszkedni akar a Lipótváros rovására, a Lipótváros pedig mindent elkövet, hogy az étvágyat a leg erélyes ebben visszautasítsa. Ji a kerületi tanácsnokok legutóbbi értekezletén történt, ahol felvetődött a belvárosiaknak az a terve, hogy a^ jelenleg a Deák Ferencutca ' páratlan oldalával végződő Belvárost megnagyobbítsák azzal a területtel, amely a Vörösmarty-tér, Dorottya-utca és a Dunapart között van. Az elöljárói értekezlet a maga részéről elvetette a tervet, azonban a Belvárosban már több társadalmi egyesület vette zászlajára a Belváros megnagyobbitásának jelszavát, pengő adót, 1930-ban 154-et, 1931-ben lG2-t, 1932-ben 169-et és 1933-ban 155 milliót. Vagyis 1929-ben, amikor a konjunktúra úgyszólván tetőfokán volt, amikor a kereseti viszonyok a maihoz képest kétszeresek voltak, akkor 152 millió volt a fővárosban az adóbevétel, a múlt esztendőben pedig 155 millió. Ez is igazolja, hogy az adó egyáltalában nem csökkent a jövedelemhez mérten! Ha az egyes adókategóriákat kisérem figyelemmel, akkor azt látom, hogy a házadó, amely 1929-ben 39 millió pengő volt, 1933-ban csak 37 millió, vagyis 2.4 millióval csökkent. Ezzel szemben társulati adó címén, tehát a részvénytársaságok adója cimén, azoknak a vállalatoknak adója cimén, amelyek^ mégis leginkább megbirják az adófizetési kötelezettséget, 1929-ben 12 milliót fizettek és 1933-ban ötmilliót, vagyis közel hatvan százalékkal csökkent ezek adója! A rokkantellátási adó 1929-ben a fővárosban négymillió volt, 1933-ban hétmillió pengő. Ezek a táblázatok azt mutatják, hogy a súlyos közteherviselés megvan,bár a, miniszter urak a múltban is kijelentették, hogy olyan magas a közteher, hogy ezt emelni nem lehet, ellenkezőleg csökkenteni kell! A zárószámadás közgyűlési tárgyalása alkalmávál fontosnak és szükségesnek tartom a főváros túladóztatásának problémáját a lehető legrészletesebben minden oldalról megvilágítva tárgyalni. Sőt sok tekintetben a zárszámadási témának ezt a részét életbevágóbbnak Ítélem, mint magát az egész zárszámadást. A törvényhatósági bizottság közgyűlésének a legnagyobb eréllyel kell rámutatnia illetékes helyeken arra, hogy a főváros lakosságál nemcsak hogy újabb és újabb adónemekkel terhelni nem lehet, hanem a meglevő adókat is olyképpen kell enyhíteni, hogy az idomuljon a nemzeti jövedelem csökkenéséhez! értekezletek, gyűlések, memorandumok küzdenek a IV. kerületben annyira népszerű elgondolásért. A küzdelem okairól és céljairól el íHeík>€Í0*@$ a következőket mondja: — A Belváros a főváros legkisebb közigazgatási kerülete. Ez annyira köztudomású, hogy bizonyítására statisztikai adatokat sem szükséges felsorakoztatni. A Belváros legfőbb ékessége és büszkesége a Dunapart, amelyet a most érvényben levő közigazgatási kerületi beosztás kettévág, hogy azt felerészben a Belvárosnak, felerészben a Lipótvárosnak juttassa. A Dunapartot éppen a középen vágja keresztül a kerületi határ, a Hungária még a Belvároshoz tartozik, a Vigadó és a Ráz már a Lipótvároshoz. — Eminens érdeke a Belvárosnak, hogy az egész Dunapart — belvárosi legyen! S ez nemcsak gazda:í sági, hanem közigazgatási érdek is, mert a helyzet ma az, hogy egészen más adminisztracionalis elgondolások érvényesülhetnek a Dunapartnak lipótvárosi, mint belvárosi részében. A Belváros természetesen jól tudja, hogy uj törvény szükséges a mai közigazgatási kerületi beosztás megváltoztatásához, kétségtelen azonban, hogy az illetékes tényezők belátják igazunkat és meg fog történni a Belváros megnagyobbitása, amely — hiszen végeredményben néhány háztömbről van csupán szó! — nem érinti vitálisán a Lipótváros érdekeit. Ji _£ap<éínáí a helyzetet a következőképpen világította meg az Uj Budapest munkatársának: — A Belváros legértékesebb utcáinkat akarja elvenni tőlünk! A Lipótváros belső része tulajdonképpen középületekből áll: a bíróságok és minisztériumok, a Szabadság-tér, a nagybankok, a főkapitányság épületei tartoznak a Lipótvároshoz, melynek egyik leggazdagabb, legértékesebb része éppen a Deák Ferenc-utca — Dorottya-utca és pesti Dunapart által határolt háromszög. A Lipótváros annál kevésbbé mondhat le erről a területről, mert ha életbelép az 193.0-as fővárosi törvény által kontemplált uj kerületi beosztás, a Lipótváros csak a Dráva-utcáig fog terjedni, ezentul a XIII. közigazgatási kerület kezdődik. Semmi körülmények^ között nem mehetnek bele a lipótvárosiak abba, hogy kerületüket most már nemcsak az északi, hanem a déli részen is megcsonkítsák. — A belvárosiaknak az az érve, hogy a Dunapart egységes közigazgatási kézbe való vétele indokolja a Lipótváros megcsonkítását, hamis és téves. Azok a közigazgatási feladatok, amelyek a Dunapartot illetően a kerületi közigazgatás keretébe tartoznak, aprók és jelentéktelenek. Városrendezési szempontból a III. polgármesteri ügyosztály és a Közmunkák Tanácsa, idegenforgalmi szempontból a megfelelő idegenforgalmi szervek, élükön a kereskedelemügyi miniszterrel, uralkodnak a pesti Dunapart fölött. Közigazgatási okokból tehát — ismételjük — semmi szükség nincs a Belváros meg’nagyobbitására. De nincs egyéb szempontból sem, ha csak az egyetlen indokot nem említjük: az étvágyat! Jtffeíéfzes ikefigem viszont a következőket mondják: — Tudomásunk van a kerületi elöljárók értekezletén felvetett ideáról és arról a mozgalomról is, amelyet egyes társaskörök indítottak el a Belváros megnagyobbitását illetően a Lipótváros rovására. Komoly tárgyalások azonban erről egyelőre semmilyen irányban el nem kezdődtek. A kérdés megoldása, végeredményben a parlament elé tartozik: az 1930-as fővárosi törvény újból megállapítja a fővárosi kerületek határvonalait, ennek a törvénynek a megváltoztatását pedig újabb törvénnyel lehet eszközölni. Végeredményben tehát — amenynyiben egyáltalában odajut a kérdés — az országgyűlés fog dönteni, hogy a Belváros kívánsága teljesithető-e? Remetehegy platóján Doberdó-ut 10-16. sz. alatt. József Ferenc főherceg és Schmidt Miksa kastélyai közvetlen szomszédságában, szepfekvésü, befásitott 300 négyszögöles üres villatelkek és villaépületek eladók A parcellák a 72-es villamostól néhány percnyire, főútvonalon terülnek el, könnyen megközelíthetők. Remek kilátás, elsőrangú hegyi levegő. Bővebbet a helyszínen, vagy T.: 83-2-89 alatt. yg I nem minden nép témád íüz, de minden percben ReiethezheiI Rögtön biztos segítség a törvé- Tlí 7 ni itt rt a nyileg védett „Kromofag“ *1 Mi \W í m, WO JLÖ. BJ § „KROMOFAG“ vegy. gyár, Ví., Reiter Ferenc-utca 13 J£'Hőita a föetrÚTOs és a lipótodros köxött Ji !Dov&ttifa-Mt€eE és a foözé es 3 tewiifettef afikav wMe&viagig&foföípeim a $$etváR’&s, «s temet or _€*p©dfs>áár©s <ss Íe&ve6kemense&föevR eííenzi — Jfaiääolzofö és etíemm*8.o~ ffe&fc, éme& és eííenémetz © ftiizdelembem, avwielíjfoem © eRömtö szút az &wszá^Rgűiíés /ogi© ^inaoiEdani
