Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-05-26 / 21. szám

XII. évfolyam 21. szám Budapest, 1934 május 26 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ívek. * Nynnos * -T ' Egész évre ... , Fél évre....................................... *j Egyes szám éra 60 fillér Köt. uflŐ I FELELŐ5 SZERKESZTö : DOBY ANDOR DR2 SzerkeszlOség és kiadóhivatal: Budapest. IV., itaas Ivor-utco O. Telelőn: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszémla 30913 Sorvadás A főváros izzó szeretetétől és az autonómia iránt való lelkesedéstől volt áthatva az a beszéd, amellyel Petrovácz Gyula a képviselőház szerdai ülésén a belügyi tárca költ­ségvetésének első szónokaként pár­huzamot vont a kormányzat és a főváros háztartásvitele között. A Keresztény Községi Párt illusztris közgazdasági szakértője megállapí­totta, hogy a főváros már 1929-ben megkezdte a költségvetés csökken­tését és hogy mig a főváros defi­citje csak formailag jelent tízmil­lió pengős kiesést, az államnál ez­zel szemben majdnem minden hó­napban eléri a deficit a tízmillió pengőt. Arra is rámutatott Petro­vácz, hogy az állami üzemeknél a kiadások 12 millióval növekedtek és hatmillióval növekedett a bevé­telek összege, ezzel szemben a fő­városi üzemek 3.6 millió pengővel jobb eredményt értek el. Petrovácz azzal végezte beszédét, hogy a fő­városi törvény elvesztette létalap­ját és talán nem kellene kihirdetni, mert egy blamázs még mindig jobb, mint kettő. Utalunk ehelyütt Szőke Gyulá­nak, a kitűnő pénzügyi szakember­nek és jogásznak az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent azon cikkére, amely a Tyler-jelentés kapcsán napnál fényesebben beiga­zolta, hogy a költségvetés nemcsak számszerüség kérdése, mert amikor az állami kiadások egy részét át­hárítják az autonómiákra, igy a rendőrségi hozzájárulást és a kór­házi ápolási költségeket, akkor amennyivel az állam kiadásai csök­kennek, annyival emelkednek a köz­ség kiadásai. A kereszténypárt költségvetési vonalvezetése a városházán és a parlamentben egyaránt kiemeli, hogy a gazdasági nyomorúság miatt a községek szociális feladatai és így elsősorban a fővároséi is, rend­kívül emelkedtek. Minden oka és indoka megvan tehát annak, hogy a fővárosi háztartási előirányzat a folyó esztendőben nem brillíroz bevételi fölöslegekkel és az a zárszámadás, amelyet éppen most boncolgat két bizottság is, az egyik a pénzügyi bizottság, a má­sik a törvényhatósági tanács kikül­detésében, nem könyvelhet el nye­reségeket, háztartási feleslegeket, mert hiszen már régen az a helyzet, hogy a fővárosi kiadásokat nem az előirányzat, hanem a tényleges be­vétel szabja meg. Ily körülmények között valóban gondolkozni kell azon, hogy ha szükség van a közü­leti gazdálkodásban uj rendszerre, ez az uj rendszer sürgethető-e első­sorban a fővárosban? Sokan azt mondják, hogy a nép­képviseleti rendszer szerte Európá­ban megbukott, itt a diktatúrák kor­szaka! Egyelőre azonban az a hely­zet hogy a fővárossal szemben egy­oldalú pénzügyi diktatúrát nem le­het rendszeresíteni. Amíg alkotmá­nyos élet' van a városházán, amig az autonómia maradék roncsaiból érvényben van a budgetjog, addig a kormányzatnak nem lehet és nem szabad mesterségeseit deficitet ki­termelnie a főváros háztartásából, jól tudva azt, hogy az estleges költ­ségvetési vagy zárszámadási hiá­nyokért nem a város vezetősége és nem a törvényhatóság pártjai a fe­lelősek, hanem az a rendszer, amely egyre több és több terhet rak az autonómiák vállaira, egyre több jö­vedelmet von el az autonómiáktól, amely mesterségesen elszegényíti az önkormányzatokat! Pénzügyi, vagy politikai okok az uj törvény mögött? Petrovácz Gyula íeíelete a belügyminiszter beszédére-- Az Uj Budapest tudósítójától. — A kormány néhány napon belül dönt a főpolgármesteri problémá­nak a megoldásáról, nyilvánosságra hozza szanálási tervezetét és ezzel egyidejűén életbelép az uj fővárosi törvény. Bár csak napok választa­nak el bennünket annak a nagy­arányú változásnak a bekövetkezé­sétől, amely előreláthatóan átala­kítja az egész adminisztrációt és a várospolitikai életet, az uj fővárosi törvény körül keletkezett vita mégis újból fellángolt a belügyi tárca költségvetésének a tárgyalása so­rán. Ennek a vitának a középpont­jában az a kérdés állott, hogy szük­ség volt-e az uj fővárosi törvény megalkotására — akkor, amikor ki­derült, hogy a főváros háztartásá­nak 15 millió pengős rejtett tarta­lékja van, amelynek a felhasználá­sával 1933. év végéig egyensúlyba lehet hozni a pénzügyi helyzetet. Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter, aki a belügyi tárca költség­­vetésének parlamenti vitájában hosszabb beszédet mondott, azt a ki­jelentést tette, hogy a fővárosi tör­vény megalkotására mindenképpen szükség volt, mert ez a 15 millió pengős tartalék nem egyéb, mint egy könyvelési tétel, amely most egyik oldalról átkerült a másik ol­dalra, de többletet a főváros háztar­tása számára nem jelent. Különö­sen nagy feltűnést keltett a belügy­miniszter kijelentéseinek az a része, amely szerint még mindig 30 millió pengős deficitnek az eltüntetése vár. a szanálási főpolgármesterre. Ezt a 30 millió pengős végösszeget a bel­ügyminiszter úgy hozta ki, hogy számításba vette az 1933. év végén mutatkozó közel kétmillió pengős hiányt, az 1934. évre előirányzott tíz­millió pengős deficitet és ideszámí­totta a kórházi alapnál mutatkozó. 18 millió pengős hiányt is. Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy a belügyminiszternek a kijelentéseiről megkérdezze Petrovácz Gyulát, aki a következőkben fejtette ki a Keresztény Községi Párt álláspont­ját: — Mindenekelőtt azt a kijelenté­sét kell helyreigazítanom a belügy­miniszter urnák, amely szerint a 15 millió pengős tartalék felfedezése nem egyéb, mint egy tételnek vala­mely könyvelési oldalról a másik könyvelési oldalra való áthozatala. A belügyminiszter ur ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 15 millió pengős tartalék felhasználása egyáltalán nem változtatja meg a főváros helyzetét. Azért hangsú­lyoztam annyira élesen ezt a meg­állapítást, mert arra a következte­tésre akar eljutni, hogy a szanálásra, vagyis az uj fővá­rosi törvény életbeléptetésére a történtek után is feltétlenül szükség van, tehát szerinte nem helytállóak azok az érvek, ame­lyek szerint a fővárosi törvény életbeléptetése elvesztette ak­tualitását. Ezzel szemben a helyes tényállás a következő: 7- A 15 millió pengős tartalék — mint ez úgy Sebő Béla fővárosi fő­­számvevőnek, mint Papanek Ernő­nek, a fővárosi számszék igazgató­jának, tehát a kormány hivatalos ellenőrző szervének a jelentéséből is kiderül — ténylegesen felhasznál­ható a háztartási hiány fedezésére. Ezt a kérdést tehát nem lehet úgy beállítani, hogy itt nines egyébről szó, mint egy tételnek az egyik ol­dalról a másik oldalra való átköny­veléséről. Itt arról van szó, hogy a háztartási oldalon mutatkozik egy deficit, amelynek pótlására át lehet könyvelni a beruházási oldalról egy fölösleget. Ezzel a művelettel a főváros ház­tartási helyzete ténylegesen meg­javul, mert felhasználhatunk egy fölöslegessé vált tételt, amivel a belügyminiszter ur által emlegetett egyik könyvelési oldal nem vészit, de a másik oldal nyer. Pozitív ered­ményt jelent a 15 millió pengős tartalék felhasználása, tehát ennek a ténynek a jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. — A belügyminiszter másik nem helytálló kijelentése az volt, hogy a fővárosnak 1934-ben legalább tíz­millió pengős deficittel kell számol­nia, Ezzel az állítással szembeszö­gezzük azt a kétségbe nem vonható tényt, hogy májusig egyetlen egy fillér de­ficit nem mutatkozik a főváros pénzügyi helyzetében, sőt a mo­­nopolisztikus üzemeknek, főként az Elektromos Műveknek és a Vízműveknek a bevételei állan­dóan emelkedő tendenciát mu­tatnak. Az Elektromos Müvek forgalma például 18 százalékkal emelkedett, ugyanez a helyzet a Vízmüveknél is, sőt még a Beszkárt és az Autóbusz­­üzem is forgalomnövekedésről tud beszámolni. Ami mindazt bizonyít­ja, hogy a főváros bevételei emelkedőben vannak, tehát bevételi kieséstől nem kell tartani. Ezek a kedvező jelenségek reményt nyújtanak arra, hogy a költségve­tési tervezetben mutatkozó hiány az év végéig lényegesen csökkenni fog és pedig nemcsak azért, mert a be­vételeknél mutatkozó tényleges ered­mények nem maradnak alatta az előirányzatnak, hanem azért is, mert már január elseje óta szigorú taka­rékossági intézkedések léptek életbe. Lehet, hogy az év vég’én deficittel zárul a mérleg, de az semmi esetre sem lesz tízmillió pengő! — A harmadik kijelentése a bel­ügyminiszter urnák, amely szintén helyreigazításra szorul, vonatkozott a kórházi alapnál meg állapítható 18 millió pengős hiányra. Minde­nekelőtt meg kell állapítani, hogy ez a 18 millió pengős tétel ebben az évben nem esedékes, de különben sem kórházi deficit ez, hanem azok­nak a differenciáknak a végösszege, amelyek az elmúlt esztendők folya­mán a kórházak tényleges ápolási költségei és a mindenkori miniszte­rek által megállapított ápolási di­jak között jelentkeztek s amely kór­házi ápolási dij-differenciákból gyű­­lemlett össze az elmúlt évek folya­mán ez a hatalmas tétel. A belügy­miniszter ur tehát a főváros terhé­re mutatja ki azt a 18 millió pengős hiányt, amely a megelőző kormá­nyoknak a fővárosra kedvezőtlen döntéséből állott elő. De egyébként 3-CJ tv fö V Ú/1UŰ éo CC Lv. KJ JL ludjULJ KOíjUtt ebben az iigybeu megállapodás jött létre, amely úgy szól, hogy a kor­mány megtéríteni tartozik a kór­házi dij-differenciát és éppen ennek a megtérítési kötelezettségnek a fi­gyelembevételével nyert megállapí­tást ebben az említett egyezmény­ben a kormány által évről-évre fize­tendő összeg. Úgy beállítani tehát ezt a 18 millió pengős tételt, mint amely a főváros háztartását mo­mentán terheli, nem lehet, már csak azért sem, mert ez a 18 millió pen­gőn nem esedékes összeg. — Végeredményben le kell szögez­nem és ez nemcsak nekem és nem­csak a Keresztény Községi Pártnak, hanem az egész ellenzéknek, sőt az összes városházi pártoknak is egy­öntetű véleménye, hogy a belügyminiszter ur erőltetett indokokat sorakoztatott fel, ame­lyekből azt akarta kihozni, hogy a fővárosi törvényre szükség van. A képviselőházban a belügyminisz­ter ur kijelentéseinek egészen más a visszhangja, mint amit ezek a ki­jelentések más fórumon keltettek volna. Azok tapsoltak és azok helye­seltek, akik ezeket a fővárosi kér­déseket egyáltalán nem is ismerik. Ellenben ellenmondottak és a közbeszólá­sok özönével cáfolták a belügy­miniszter ur kijelentéseit azok, akik a városházi helyzetet isme­rik és ebben teljesen egységes volt a kereszténypárt, Rassay Károly pártjával, a többi pol­gári ellenzékiekkel és a szociál­demokratákkal is. Nem kétséges, hogy politikai ten­denciák húzódtak meg az uj fővá­rosi törvény életbeléptetése mögött, mert különben le kellett volna vonni azokat a konzekvenciákat, amelyek a 15 millió pengős tartalék felhasz­nálásából és általában az ellenzék által felsorakoztatott érvekből ma­guktól adódnak,

Next

/
Thumbnails
Contents