Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-05-05 / 18. szám
XII. évfolyam 18. szám Budapest, 1934 május 5 UJ BUDAPEST fyAlKUi KÖZGAZDASÁGI P HE TILAP Fél évre....................................... 15 pengd Egye» szám ára 60 fillér FELELŐS SZEHKESZIŐ: DOB V ANDOR DRSzerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. Haas Ivor-ulca O. Telefon: »2-8-23. Postaiakarékp. chequeszamla 30913 A főváros költségvetése és a belügyminiszteri tervezet Ügyes politikai sakkhuzás volt Keresztes-Fischer azon intézkedése, amellyel jóváhagyta a főváros ezévi költségvetését — Az Uj Budapest tudósítójától. — Általános feltűnést keltett a törvényhatósági tanács csütörtöki ülésén Sipőcz polgármester azon bejelentése, amelyszerint a belügyminiszter közlése szerint a főváros 1934. évi költségvetése, miután annak jóváhagyása ügyében a miniszter március végéig nem nyilatkozott, az 1930. XVIII. t-c. 95. szakasza értelmében jóváhagyottnak tekintendő. A belügyminiszteri rendelet gyakorlati és politikai hatásairól illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — A belügyminiszter leiratának, amellyel szemben legutóbbi leiratával jóváhagyottnak jelenti ki a főváros ezévi költségelőirányzatát, gyakorlati jelentősége egyáltalában nincsen. Afőváros vezetősége maga is tudja, hogy takarékoskodnia kell és a lehetőség szerint el kell tüntetnie az ezévi költségvetési előirányzatból a deficitet. Ezen célt szolgálta az az ügyosztályvezetőkkel folytatott konferencia, amelyeket Borvendég alpolgármester még az év januárjában tartott, figyelmeztetvén az ügyosztályok vezető tanácsnokait arra, hogy csak azokra a költségvetési tételekre utalványozzanak, amelyekre a fedezet ténylegesen megvan. Ugyanezen cél szolgálatában áll a polgármesternek hónapokkal ezelőtt kibocsájtott rendelkezése, amely további 10 százalékkal zárolja a folyó esztendei költségelőirányzat amúgy is szűkre szabott tételeit, hogy ezáltal is megtakarítások legyenek elérhetők a költségvetési előirányzatban. Igen érdekes az az információ, amelyet a belügyminiszteri rendelet politikai indokairól közöltek az Uj Budapest munkatársával. Ezen információnk szerint a belügyminiszter költségvetést jóváhagyó rendelete ügyes politikai sakkhuzás volt, amellyel el akarta kerülni, sikerült is elkerülnie, hogy a kormányzatot súlyos támadások érjék a törvényhatósági tanács utolsó ülésén. Erről a politikai mestermünek mondható sakkhuzásról beavatott helyen a következőket közölték az Uj Budapest munkatársával: — Semmi akadálya nem volt annak, hogy a belügyminiszter jóvá ne hagyja a költségvetést. A néhány nap múlva életbelépő törvény 27. szakasza ugyanis a belügyminiszteri tervezet kiadását elsősorban azzal indokolja, hogy a főváros költségvetésének egyensúlya biztosíttassák. Tökéletesen mindegy tehát, hogy a belügyminiszter — amint azt megelőző rendeletében tette — fenntartja-e magának későbbre a költségvetés jóváhagyásának jogát, vagy — amint most tette — jóváhagyja a költségvetést és azután a tervezetben, illetőleg a tervezet végrehajtása során azt cselekszi, amit a legmegfelelőbbnek lát. Ami a főpolgármester jogát illeti az uj törvény szerint a főváros költségvetését illetően, erre vonatkozólag elég utalni a törvény 27. paragrafusának 4. bekezdésére, amely a 17-es bizottság véleményének meghallgatásál, azonban korántsem kötelező figyelembevételét írja elő arra az esetre, ha a főpoU gármester a belügyminiszteri tervezetek kapcsán a költségelőirányzatot meg akarja változtatni. Ily körülmények között — fejezte be érdekes nyilatkozatát informátorunk, lényegileg irreveláns, jóvá van-e hagyva, vagy függőben van-e tartva a főváros ezévi költségvetése. Ily körülmények között arról beszélni, hogy a költségvetés jóváhagyása az ellenzéki pártok diadalát jelenti, vagy hogy a belügyminiszter megfutamodott a törvényhatósági tanács kritikája elől, valóban megmosolyogni való es politikai hangulatkeltésnél egyéb célt nem szolgálhat. Részben centralizálják, részben decentralizálják a kerületi közigazgatást Liber alpolgármester vezetésével végeiérfek a kerületi közigazgatás racionalizálására vonatkozó szakértekezletek Vásárváros Valóban impozánsak voltak azok a méretek, amelyekben a ragyogó májusi napsütésben pénteken délelőtt a ligetben megnyíltak a Vásárváros kapui. Ragyogóak voltak a szónoklatok is, amelyek a vásár ezer nem is látni, hanem tanulmány ozni-v aló jával kapcsolatban a magyar tudást, tehetséget és élniakarást hirdették. Az ezévi vásár valóban igazolja azon komponensei elsőranguságát, amelyekről Sipőcz polgármester az Uj Budapest legutóbbi számában közölt rádió-előadásában is megemlékezett: a főváros kitűnő gazdaság-földrajzi fekvését, az ország gazdasági hinter - landját, iparának hatalmas fejlettségét és óriási termelő-skáláját, a magyar kereskedelem szívósságát, elevenségét és ötletességét, a magyar hitelélet fejlettségét. Ha azonban a Vásárváros jól vagy rosszul épített pavillonjainak és bódéinak színpada mögé tekintünk, vizsgálva annak a külsőleg valóban impozáns kirakatát a kulisszák másik oldaláról is, nem vagyunk ennyire büszkék és elégedettek. A traverzekről lehámlik a gipszvakolat, pőrére vetkőzik a giccsszerü épület, a vásári kikiáltók, próbakisasszonyok és kivezényelt cégvezetők mögött ott sötétlik a maga gigantikus árnyképeivel az a hatalmas kart él-szer vezet, amelynek összessége ma a magyar ipart és kereskedelmet jelenti. Az uj magyar textil-arisztokrácia, a maga százötvenezer magyar munkásával, ellenben idegen tulajdonosaival, hallatlan vámkedvezményeivel és világviszonylatban páratlan magasságú belső áraival, az egyéb ruházati anyagok karteljei, az építkezési anyagok karteljei és a kartelélet lápvirága: az élelmiszer-feldolgozó anyagok karteljei, amelyek jelentős hasznot tudnak biztosítani maguknak azon az eredetileg rövid, de egyre cikornyásabbá váló utón, amíg a falat a termelőtől a fogyasztó szájáig elér. A vásár vezetősége, amelyet természetszerűen nem érdekelnek adminisztrácionális működésében ezek a magasabb nemzetgazdasági szempontok, esztendőről-esztendőre különféle statisztikákat szokott összeállítani a vásár számadatairól. Egy statisztikai adattal azonban esztendőről-esztendőre adós marad a Kereskedelmi és Iparkamara, melynek mindent eltakaró köpönyege Jánusarcu védelmezője nagyiparnak és nagykereskedelemnek, kisiparnak és kiskereskedelemnek, ragadozó macskának és félénk egérkének egyaránt. A hiányzó statisztikai adat arra vonatkozik: mennyire terjeszkedik a vásár kiállítói között évről-évre a nagyipar és nagykereskedelem, hogyan szorul hátra a kézműipar, melyet maholnap tökéletesen meg fog fojtani a kartelek halálos ölelése? Szemben a reklám-cikkekkel, a százezernyi látogatóval, külföldi különvonat ok kai ez a Vásárváros igazi problémája, nagy belső kérdőjele. A félig-meztelen próbakisasszonyok, a sűrűn osztogatott reklámcédulák, a Vásárváros életének ezer színe és világvárosias dübörgése sem tudják elnyomni ezt a disszonáns akkordot, amely egyre élesebben és nyomasztóbban, keserűbben és figyelmeztetőbben rajzolódik tragikus mene tekéiként a Vásárváros óriási kontúrjai felett a budapesti éjszaka felhős firmamentumára. — Az Uj Budapest tudósítójától. — A belügyminiszter nemrégiben tudvalévőén leiratot intézett a fővároshoz, melyben felhívja a polgármester figyelmét, hogy az előljárósági törvénynek az 1930-as fővárosi törvény szerinti módosítása még mindig nem történt meg Az 1930:XVII. te. ugyanis kötelességévé teszi a^ fővárosnak, hogy a törvény életbelépésétől számított három esztendőn belül végezze el azokat a szabályrendelet-módosításokat, amelyeket a törvény a főváros számára kategorikusan előír. A belügyminiszter rendelete kapcsán Liber alpolgármester, akinek hatáskörébe tartozik az elnöki ügyosztály és igy a kerületi elöljáróságok is, hat szakertekezletet tartott, amelyen a városházi érdekelt ügyosztályvezetők és a szakhivatali vezetők bevonásával letárgyalta azokat a módosításokat, amelyek az elől járósági adminisztráció racionalizálása kapcsán szükségesek lesznek. Ezekről a tárgyalásokról és a várható nagyfontossagu intézkedésekről Lite Endre a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Több. mint egy esztendeje kezdődött el a kerületi elöljáróságok ügyvitelének átszervezésére vonatkozó előmunkálat. A tervezetet letárgyalta az elöljárók értekezlete, véleményüket nyilvánították arravonatknzóan az érdekelt szakhivatalok: a tiszti ügyészség, a főorvosi Hivatal, az elnöki, pénzügyi, közélelmezési és tanügyi ügyosztályok. Az értekezleteken, amelyek elnökletem mellett folytak le a szóbanforgó ügyben, jelen voltak azok a hivatalvezetők is, akikkel azután a legapróbb részletekbe behatolóan is letárgyaltuk a szőnyegen fekvő fontos problémákat. — A tárgyalási anyag legfontosabb része az, amely az előljárósági szolgálatnak bizonyos mértékben való centralizálására, más vonatkozásban pedig decentralizálására vonatkozik. A helyzet ugyanis az, hogy a rohanó élet nem edit meg a régi elöljárósági törvénynél, az 1893. évi XXXIII. tc.-nél, több olyan módosítás válik szükségessé, amelyeket' az 1930-as fővárosi törvény rendelkezése hiányában is végre kellett volna hajtanunk. Ebből a szempontból utalok SipőcZ' polgármesternek a^ XI. kerület székházának felavatása kapcsán mondott beszédére, azokra az irányelvekre, amelyeket a polgármester az elöljárói szolgálat célját illetően lefektetett. A polgármester a jó elöljárót a jó pásztorhoz hasonlította, aki állandó kontaktusban van a kerülete közönségével, figyelemmel kiséri annak minden életnyilvánulását, a bürokrácia lehető kiküszöbölésével elintézi ügyes-bajos dolgait. — Az általunk kidolgozott tervezetben a legfontosabb célkitűzés: az autonómia gondolatának érvényesítése az elsőfokú igazgatás minden ágában. A második szempont: a célszerűség! Vannak egyes előljárósági hatáskörbe utalt feladatok, amelyek jelentősége és a vele való munka az előljárósági törvény életbelépése óta letelt negyven esztendő alatt lényegesen meg növekedett. így a különféle kihágást ügyek, amelyek ma jelentékeny mértékben terhelik az egyes kerületi elöljáró-
