Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-25 / 12. szám
1933 március 25. XUBUBABtSX Szőke Gyula csereiöladásával gondotja megoldhatónak a Vízmüvek monostori uj Itatjainak telek-problémáját A legfontosabb programpont: jó és egészséges vizet Budapestnek! A Híingli-kioszk jogerősen Rónai Ödöné. Jelentettük, hogy a kávésok azon részére, akiket természetszerűen kellemetlenül érint a Hangli-kioszk és a Vigadó-kávéház várható reneszánsza a törvényhatósági tanács azon határozatát, amely Hónai, Ödönnek, a legmagasabb ajánlattevőnek adja öt esztendőre a kioszkot, fellebbezéssel támadták meg. A dunaparti kartel a fellebbezést a belügyminiszternél nyújtotta be, aki -azt illetékesség hiányában áttette a főváros polgármesteréhez. A városgazdasági ügyosztály, amelynek hatáskörébe a Hangli tartozik, a kávésok fellebbezését véleményezés céljából kiadta a tiszti ügyészségnek. A tiszti ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Hangli bérbeadása magánjogi cselekménye volt a fővárosnak, ez ellen a fővárosi törvény értelmében fellebbezésnek vagy felfolyamodásnak helye nincsen. A tiszti ügyészség véleménye szerint a fellebbezést a fővárosnak még csak el sem szabad fogadnia és az hivatalból visszautasítandó. A tiszti ügyészség ezen véleménye alapján a városgazdasági ügyosztály most elkészítette előterjesztését, amely a fellebbezés visszautasítását javasolja a■ törvényhatósági tanácsnak. A visszautasításra vonatkozó polgármesteri előterjesztést azért kell a törvényhatósági tanács elé vinni és azért nem intézheti cl azt saját hatáskörében a polgármester, mert a fővárosi törvény szerint fellebbezés visszautasítására, csak az a fórum jogosított, amely a megfellebbezett határozatot hozta. A törvény- hatósági 'tanács kétségtelenül magáévá fogja tenni a polgármester előterjesztését annál is inkább, mert a bérlet a törvényhatósági tanács határozata értelmében máris jog- erőrősen Rónai Ödönné és igy a birtokon kívüli fellebbezés vég'- eredméuyben jogi vita formaságok felett, amelynek gyakorlati értéke vajmi kevés. Csődöt mondott a városgazdasági ügyosztály bérleti politikája. A polgármester tudvalévőén pályázatot hirdetett a városligeti Néparéna bérletére. Egyetlen ajánlattevő jelentkezett, Weisz R.ichárd birkozó- bajnok, aki az utolsó pillanatban vissza akart lépni, megtudván, hogy ő az egyetlen pályázó. Kovácsházi tanácsnok azonban a verseny- tárgyalás szabályossága mellett döntött és igy Weisz Richard pályázatát fel is bontották, sőt minden valószínűség- szerint ő is fogja megkapni a bérletet, amelyért a kikötött fix bér mellett évi tízszázalékos részesedést Ígért. Végeredményben a Néparénára kiirt. majdnem meddő pályázat csődjét jelenti a városgazdasági ügyosztály azon bérleti politikájának, amely a mai rossz gazdasági helyzetben félesztendős bér előre való letételét és magas fix bért követel ** pályázóktól. Ily körülmények között csak az mer városházi bér- letre pályázni, akinek nincsen reszkírozni valója, mert tudja, hogy amint biztositékát igénybe veszik, a következő bérletrészletet már amúgy sem tudja megfizetni, vagy az, aki összeköttetéseiben bízva, abban reménykedik (természetesen hiába), hogy majd, ha jól tud sírni, enyhíteni fogják a feltételeket. Reálisabb, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelőbb feltételeket kérünk a városgazdasági ügyosztály bérleti felhivásainál. akkor több lesz az ajánlattevő és — kevesebb lesz a hátralék is! — Az Uj Budapest tudósilójától — A törvényhatósági tanács múlt heti ülésén tudvalévőén Szőke Gyula dr.-t delegálta a Keresztény Községi Párt részéről a Vízművek újonnan megalakított igazgatóságába. Szőke Gyula dr., az igazgatóság egyetlen jogász tagja, akinek kipróbált tudására különlegesen szüksége van most a Vízmüvek igazgatóságának, amikor az tizem életében a kényes problémák egész tömege kavarog. Az Uj Budapest munkatársa kérdést intézett Szőke Gyulához, hogy az igazgatóság elé tornyosuló nagy feladatokat miképen kívánják a közérdek szellemében megoldani? — A Vízmüvek ügyével már korábban foglalkoztam — mondta Szőke Gyula, — amikor a Nemzetközi Duna-bizottság azt a szerencsétlen keresztgátat építtette a megyeri csárda felett, amelynek következtében a kutjaink eliszaposodtak. Azóta állandóan figyelemmel kísérem a főváros harcát az ivóvíz jóságáért és többször szóvátettem azt a nagy munkát, amelyet a főváros vezetősége részben emiatt a kártétel miatt keresztülvinni kénytelen. Annyira azonban még nem ismerem a helyzetet, hogy a, jövő munkaprogrammról részletesen tudnék nyilatkozni, ahhoz nagy tanulmány, az ügyek alapos megismerése és a lehetőségek kiszámítása szükséges. — A beruházások során ma a legaktuálisabb tétel a vízszűrő-berendezés, az alagutak építése és a vízhálózat kibővítése, valamint uj kutak készítése. A vízhálózat kiterjesztése különösen a város külső részeinek sürgetett óhajtása és ez elől közegészségügyi és köztisztasági okokból kitérni nem lehet. Ezt azonban komolyan csak az uj kutak elkészítése után lehet keresztülvinni. A viz tisztátalanságát ma a szürősberen- dezések felállításával kívánják megszüntetni, úgy gondolom azonban, hogy állandóan tiszta viz elérése végett ehelyett más módszert kell vá lasztani. Az uj kutak berendezésével előreláthatólag ez a kérdés is más útra terelődik. Nemrégiben foglalkoztunk a főváros iskolaorvosi intézményével abból az alkalomból, hogy ennek működését az 1932-33. tanév első felét illetően külön jelentésben taglalja a főváros tiszti főorvosi hivatala. Kimutattuk, hogy a közérdek helyes medrébe kell, visszaterelni a drága luxust jelentő intézmény elburjánzott öncéluságát és hogy az intézményt olyképen kell megszervezni, hogy a betegségeket ne csak megállapítsa, hanem gyógyítsa is: kapcsolatosan a közkórházakkal, amelyeknek ambuláns rendelésein talán kevesebb luxussal, de mindenesetre kevesebb költséggel gyógyíthatok a beteg iskolásgyermekek, mint a szakorvosok heti néhány órás rendelésén. Cikkünk nagy feltűnést keltett úgy orvosi, mint tanügyi körökben és megvan minden reményünk arra, hogy a közlemény közhasznú intenciói érvényesülni fognak az illetékes szak- bizottság és a törvényhatósági tanács előtt az iskolaorvosi intézmény véglegeAz alagutak építése, amennyire informálva vagyok, legalább is jórészben a Duna medrének a változatos rétegképződésén akadt meg, azonkívül pedig azon is, hogy megrendelést adtak ki az alagutépitésre olyan rendszer alapján. amelynek keresztülviteléhez csak külföldön gyártott munkagép volt használható, amelynek a behozatalát azonban megtiltották. Az itteni gyárak a gép elkészítését nem vállalták és amelyik végül is vállalkozott a gép megépítésére, a szakértelem hiányában rosszul készítette el és az egész alagút megépítését más módszerrel kell folytatni és az alagút nagyságára és a nehéz tervre való tekintettel, erősebb kivitel szükséges. Természetes, hogy ez nagyobb költséggel jár. Minden ilyen építkezésnél azonban számolni kell azzal, hogy az előre nem látott helyzet az alagút fúrását megdrágítja, amikor is a több költséget a megrendelőnek kell viselni. A fővárosra nézve a takarékos munkáltatás rendkívül fontos, de még fontosabb, hogy jó vízszolgáltatás és ennek jó berendezése legyen. Az uj kutak ügye az építési területek kisajátításán késlekedik. Ilyen nagy város vízellátása nem függhet attól, hogy egyesek hajlandók-e a földjeiket e célra átengedni, főleg ha más megfelelő terület rendelkezésre nem áll. Viszont azonban a kisajátítandó földek árát meg kell téríteni és pedig nemcsak a ma lenyomott látszólagos forgalmi értéket, amely- lyel kárpótlást a földtulajdonos nem kap, hanem a rendes, úgynevezett polgári értéket, amelyért a megfelelő földet a kisajátítást szenvedő máshol megszerezheti. A legjobb lenne a kisajátítás kérdését csereföldek adása utján megoldani. — Remélem, hogy az igazgatóság, melynek többsége régi tagokból áll, ismeri a vízművek helyzetét, biztosan tudom, hogy ismeri a saját feladatát és az uj tagokkal együtt vállvetve fog azon dolgozni, hogy eredményes munkát érjünk el. sitéséről szóló szabályrendelet megalkotása kapcsán. Az iskolaorvosi intézménnyel foglalkozó cikkeinkhez (ide kell számitanunk az elmúlt esztendőben ugyancsak a tiszti főorvosi jelentés kapcsán megjelent észrevételeinket is), számos helyről kapunk úgy pártoló, mint ellenvető hozzászólásokat. Minden félreértés elkerülése végett szükségesnek tartjuk ez alkalommal is ismételni, hogy nem az intézmény léte, hanem annak mai formája, főleg tuldimenzionáltsága ellen foglalunk állást, mert az iskolaoi-vosi intézmény működésének gyakorlati eredménye vajmi kevés, hacsak az nem, hogy orvosi kezelésre, illetőleg kórházba tanácsolják (tanácsolják, de be nem utalják), az arra valóban rászorult gyerekeket. Nézzük azonban mégegyszer a főorvosi jelentést és vegyük annak adatait górcsővi vizsgálat alá! Nagyon érdekes az a statisztika, amelyet az iskolaorvosok által szükségesnek tartott iskolaszakorvosi vizsgálatok számát állítja össze. A jelentés szerint iskola - szakorvosi vizsgálatot tartottak szükségesnek az iskolai rendelő-orvosok ösz- szesen 18551 esetben: ezek közül szemészetre 6808, fülészetre 1467, orr- és orr gégegyógyászatra 1810, belgyógyászatra 3681, ideggyógyászatra 1522, bőrgyógyá szatra 1313 és testegyenészetre 1337 tanulót küldtek. Néhány oldallal odébb viszont arról beszél a jelentés, hogy hány gyerek jelentkezett szakorvosoknál. Ezek szerint a 6808 szemészetre küldött gyerek közül mindössze 5549 uj beteg (81 százalék) jelentkezett a szemész-szakor vosoknál, 1467 a fülész szakorvosoknál, 1271 az orr, torok és gége szakorvosoknál, 3499 a belgyógyász szakorvosoknál, 1329 az idegszakorvosoknál, 1088 a bőrgyógyász szakorvosoknál, 1090 a test- egyenészeti szakorvosoknál. Vagyis azt látjuk, hogy jóval kevesebb (százalékszámban kifejezve — gyakran 20—30 százalék) gyerek jelentkezik az iskola- szakorvosoknál, mint ahányat a rendelő- orvosok odaküldtek. Nem tudjuk, kinek a hatáskörébe tartozik annak ellenőrzése, hogy a szakorvoshoz küldött gyerekek oda ténylegesen el is menjenek, de való, mint a statisztika megállapítja, hogy nem mennek el teljes számban. Nézzünk most közelebbről egy szak orvosi intézményt, talán a statisztikában a legelsőt, a szemész szakorvosit, ahol a folyó tanév első felében 5549 uj beteg jelentkezett, A statisztika ponto san rámutat, hogy ezek közül hánynál állapítottak meg fénytörési rendellenességet, kancsalságot, a kötőhártya betegségeit és azt is megtudjuk a szépen összeállított statisztikából, hogy szemüveget rendeltek 2036 tanulónak, mig műtétet ajánlottak tizenhárom esetben. Mivel a szemgyógyászatnál a legfontosabb gyógyitóeszköz a szemüveg, állapítsuk meg, mennyibe kerül egy-egy szemüveg rendelése! A négy iskolai szemszakorvos fizetése összesen 14.720 pengő. Ha csak két asszisztensnőt számítunk a négy szemorvos mellé 4960 pengővel 20.000 pengőre rúg az iskolai szemorvosok és asszisztencia fizetése. Hol van még az iskolaszolga, a helyiség bére, a fűtés, a világítás, a közlekedési segély, a kültelki pótlék, hol vannak a dologi kiadások! Végeredményben nem vetjük el a sulykot, ha megállapítjuk, hogy egy-egy szemüveg rendelése, átlagosan tiz-tizen- két pengőjébe kerül a fővárosnak — szemüveg nélkül! Ezért a nagy ösz- szegért még nincsen szemüveg, ha van pénze a gyereknek minden valószínűség szerint megvetetik vele, ha nincs, akkor szaladgálni kell iskolaigazgatótól kerületi elöljáróságig és vissza, amig megkapja a szülő az ingyenes szemüveg megvásárlására szóló utalványt. Azt látjuk tehát, hogy a szemüveg, amelynek beszerzési ára két és három pengő között váltakozik —■ tiz-tizenkét pengőjébe van a fővárosnak és vagy két- három napi utánjárásába a szülőnek. (A fővárosi alkalmazottak segitőalapja szakorvosi rendelésért öt pengőt, az OTI még kevesebbet fizet.) így fest közelről egy szemüveg története, nem a főorvosi jelentés rózsaszínű, hanem az objektivitás kissé szürkébb szemüvegén átnézve! Emlékezzünk meg végül arról a részéről a jelentésnek, amelyet mint hallatlan nagy vívmányt jegyeznek fel az utókor számára! A két önálló iparostanonciskola a tanév első felének végén iskolaorvosi felügyelet alá vonatott és mint a jelentés mondja, „meglehet a rei- ményünk arra, hogy a tanoncok a tanonciskolában töltött évek folyamán az iskolaorvos állandó vizsgálata és felügyelete mellett edzett, egészséges szervezettel és a szükséges egészségügyi ismereteknek a birtokában léphetnek ki az életbe és teljesíthetik majd hivatásukat“. Ami valóban gyönyörű és nemes gondolat! Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Fizetik-e az iparos- tanoncok után a mesterek továbbra is a kötelező OTI járulékokat, vagy csupán az történt-e, hogy az OTI nagyobb örömére az iparostanonciskolák tanulóinak, egyelőre 1400 fiú tanoncnak, orvosi ellátását a főváros egyetlen nemes gesztussal levette vagy a mesterek vagy az Országos Társadalom Biztositó Intézet edzett vállairól? Kétségtelennek tartjuk, hogy a közegészségügyi bizottság és a közoktatás- ügyi bizottság által együttesen kiküldött albizottság tárgyalásai során ezek a szempontok is vita tárgyává fognak tétetni, és olyképen szervezik át az intézményt, hogy az ne preventív-szerv legyen, hanem gyógyítson, ne protekciós orvos-házaspárok és egyetemi professzorok mellékfoglalkozása legyen, hanem a célnak megfelelő, de mégis gazdasági leromlottságunkhoz mért intézmény! Amig egy szemüveg eljut odáig... Újabb adatok az iskolaorvosi intézmény bürokratikus útvesztőiből — Miért ad a főváros az iparostanonc- iskolák tanulóinak iskolaorvosi ellátása révén nemzeti ajándékot az 0TI-nak? — Senki sem őrzi ellen, hogy a rendelőorvosok által küldött gyerekek valóban elmenjenek a szakorvosokhoz — Az Uj Budapest tudósítójától —
