Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-25 / 8. szám
8 TU BUDAPEST 1933 február 25. A morális faktorokról bizony megfelejtkeztek az irreális ajánlattevők, bármennyire is érvelnek éppen ezzel, mert munkát vállalni ráfizetéssel nem szabad. Erre a versenytárgyalásra végeredményben soh kai hivatottabbak fogják a pontot tenni, olyan tényezők, melyek döntése a teljes objektivitás alapján áll. Egyik a főváros döntése, másik az ipartestület megindult megmozdulása, hogy tekintélyét ismét visszaszerezze. A kövezetjavitás! versenytárgyalás igazi képe Irta: Obendorfer Károly oki. mérnök A főváros kövezett utainak fenntartására hirdetett versenytárgyalás eredménye, de inkább a legol- csóbbaknalc ajánlatuk mindenképpen^ való igazolására megnyilvánuló akciók arra kényszeritik az ipartesület józan elemeit, hogy éppen iparuk érdekében, az ipartestület tekintélyének megvédésére, kellő megvilágításban adják vissza a versenytárgyalás igazi képét. Azok, kik talán kétségbeesésükben, vagy téves kalkulációjukkal oly irreális ajánlatokat adtak, még ma sem veszik észre, hogy már a fővárosnál is kialakult egy vélemény ajánlataik fölött, hanem tovább akarják bizonyitani igazukat. Az ipartestület nagyrészének megbizásából, mint semleges fél, ki jelen munkákra komolyan nem pályáztam és ezek egyikére sem tartok igényt, igyekezni fogok tárgyilagosan felelni azokra, mit a Független Budapest legutolsó számában a legolcsóbbak felvonultattak. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy oly ajánlatok, melyeknek árai kisebbek a kifizetésre kerülő munkabérnél és fuvarbérnél, nem lehetnek mások, csak irreálisak. 14 pengőből nem lehet 18 pengős fuvarbért kifizetni, 26 fillérből 32 filléres napszámost. Ez a való tény, aki ezt másképp akarja beállítani, az szándékosan félrevezeti a hatóságokat. Adatokat úgy felsorolni, hogy azok csak bizonyos érdekeket képviseljenek, nem lehet. Nem szabad azt sem mondánk hogy a nagy kedvezményekkel a főváros meg lehet elégedve, mert ezek a fővárosnak csak ártalmára vannak. Mikor a főváros a rendelkezésé álló kevés tőkét azért adja munkára, hogy _ abból munka- nélküli iparosainak kenyeret adhasson, a munkából részesedést is kíván adó formájában, hogy a befolyt adókból újabb munkaalkalmat teremthessen. A legolcsóbb ajánlattevők ajánlataik alapján nem hogy adót nem képesek fizetni, hanem még a bélyegilletékre sem tellik, mert előírás szerinti kivitelezésű munkát, előírás szerinti munkabérek kifizetését feltételezve, mit okvetlen szabályszerű ellenőrzés és leszámolás követ, átlagosan tiz százalékot fizetnek rá a munkára. Ez az az előny, mit a legolcsóbbak hangoztatnak, mely semmiképpen sem lehet hasznára a fővárosnak. Ezek az ajánlatok elhamarkodott kalkulációk, dömping-árak, a gyengébbek kivégzésére vezetnek. Az a beállítás, hogy az egyes ajánlatok között nincs szélsőséges árdifferencia, szintén nem áll fenn. Jelen esetben nem lehet a realitást azzal bizonyitani, hogy azért reális, mert nincs 100 és 200 százalékos ár- differencia az egyes ajánlatok árai között. Tabelláris kiírást nem lehet mennyiségileg kiirt költségvetéssel összehasonlítani, mert mig utóbbinál könnyen. lehetnek 10ft százalékos árdifferenciák, addig a tabellárisnál nem tudom másképpen ezt elképzelni, mint hogy valaki a munkát minden díjazás nélkül ajánlja kivitelezni. Vannak árdifferenciák, még pedig oly nagy eltérések, mint aminők ebben a szakmában még soha elő nem fordultak. A tiz százalékos differencia tabelláris ajánlatnál, főleg akkor, midőn az ajánlattevők tömege is elment már áraival a végsőkig, nagyon sokat jelent, jelen esetben a tiszta ráfizetést, mit a főváros szakemberei már az első ránézésre is könnyen észre fognak venni. Téves a nagy engedmények indokolása is. Mert emlékezzünk csak vissza, amikor a Független Budapest cikkírója, mint az ipartestület elnöke a fővárosnál közbenjárt az egységár-tabella több tételének felemelése érdekében. Ha a főváros ezeket a tételeket felemelte, valószínűleg számolt előzőleg és elismerve azok alacsony díjazását, emelte fel azokat. A felemelés nagysága nem any- nyi, hogy abból 40 százalékot lehetne engedni. Mivel indokolja utólag az elnök ezt a lépését és megadott engedményét? A segédmunkások bérének csökkenésével nem lehet azt indokolni. A bérek nem azok voltak, mint ahogy az nevezett cikkben fel van tüntetve . Vissza kell mindannyiunk nevében a leghatározottabban utasítanom azt a beállítást, mintha mi a tavaszi munkabérekből az év végén lefaragtunk volna. Ez nem áll, kövezet-fenntartási munkánál mindenki végig tartotta az árakat, ezt éppen a cikkírónak kellene a legjobban tudnia. A munkabér változása nem csökkenti az idei évre a rezsit, mert mig tavaly mindenki régi begyakorolt munkásait foglalkoztathatta, addig idén a főváros csak ínséges pestiek alkalmazását engedi, akiknek bére bár csak 35 fillér átlagon mozog, tehát kevesebb mint a tavalyi órabérek, mégis többlet- kiadást jelent, mert ezekből többre van ugyanazon munkára szükség, éppen gyakorlatlanságuknál fogva. Több lesz a kifizetendő munkabér és súlyosbodik az OTI-járulék is. Az a megállapítás, hogy mivel a nagy engedményeket régi cégek adták, tehát az ajánlataiknak reálisaknak kell lenniök, nem elfogadható. Mert hiába igyekszik három ember oly árakat védeni akkor, midőn az ipartestület 90 százaléka ezek irrealitását minden kétséget kizáróan bizonyítja. A régi név még nem jelentheti azt, hogy amit tesz, annak jónak kell lennie, szemben a többiével. Ilyen megállapításokat lehet tenni egy érdekeltség nevében, de nem szabad tennie egy ipartestület elnökének. Nem szabad igy fellépni és nem lett volna szabad oly engedményeket adni mint elnöknek és mint magánembernek sem, ki mindig az irreális árak ellen hadakozott. Mint magánember pályázhat úgy, amint legjobbnak gondolja, de az irreális pályázók ellen akkor is fel kell lépnie az elnöknek, ha véletlenül maga is irreális, mert ezt kívánja az ipartestület érdeke és mert ezzel önmagának is tartozik. A megirott cikkével, az azokban foglalt súlyos dokumentumokkal csak ártott önmagának és _ ártott annak a testületnek és tagjainak, melyek érdekeire legjobban kellett volna őrködnie. Az ipartestület nem lehet érdekeltségek politikai kortestanyája, ipartestületben nem _ lehetnek berkek, mert azok, kik drágábbak még nem maradtak le, nem azért lépnek fel az irreális ajánlatok ellen, hogy személyi becsvágyukat kielégítsék, hanem mert évtizedek óta áldoztak az iparért, féltik és szeretik azt az ipart, melyről éppen az ipartestület elnöke felejtkezett meg. Mindig irreális-e a legolcsóbb ajánlói? Levél a Szerkesztőhöz — Az Uj Budapest tudósítójától — Lehet-e negyven százalékos engedmény mellett jó munkát számtani? — című cikkünkben foglalkoztunk az Uj Budapest legutóbbi számában a kerületi kövezések versenytárgyalására beérkezett pályázatokkal. Cikkünkre Schüffer Károly oki. mérnök a következő sorok közlésére kérte fel szerkesztőségünket: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Az Uj Budapest ez évi 7. számának „Vállalkozás“ cimü rovatához tekintettel arra, hogy illusztris olvasótábora nemcsak az egyik vélemény alapján Ítélkezzék egymagában, az altera pars elvénél fogva úgyis mint a kövező ipartestület elnöke, úgyis mint egyike az olcsó ajánlattevőknek, kérek alanti hozzászólásomnak helyet. Általános hozzászólás helyett talán nevek említése nélkül, felsoroljuk az 1932. évi kerületi kövezetjavitási verseny eredményét, mellette az elmúlt évi vállalkozó idei versenyárát és hozzá a beérkezett legolcsóbb ajánlattevő, árát is. I. k. pálya nyertes 1932 1933 1933 eng. 20% idei ajánlata 28% leg'olcs, 35% engedni II. „ „ 20% „ „ 28% „ 36% III- „ „ 25% „ „ 39% 39% IV. „ „ 26% 12% „ 28% v.,. 25% 35% 35% VI. „ „ 25% „ ., 39% „ 39% VII. ., „ 21% „ 32% 49% VIII. „ ,. 20% „ „ 39% „ 39% IX. „ „ 23% 25% „ 38% X. „ „ 31% „ „ 36% „ 39.9% E táblázat azt mutatja, hogy valamennyi 1932. évi vállalkozó, az egy IV-ik kerületet kivéve, ahol valószínűleg helyi okok játszanak közre, a folyó évben engedményeket adott éspedig 2 százaléktól 14 százalék között többet, mint előző évben. Ezen engedmény akkora, hogy 4 vállalkozó ezáltal az abszolút legolcsóbbak közé küzdötte fel magát, mig a többi volt 6 vállalkozó ajánlatánál 3.9 százalék 19 százalék közötti több engedménnyel érkeztek be ajánlatok, szintén régi aprobált vállalkozóktól, kik előző években hasonló munkát már csináltak. Ezek alapján látjuk, hogy a f. évi legnagyobb engedménytöbblet az előző évhez képest 10 százalék, a legkisebb pedig 2 százalék. Ez az engedmény messze innen m,aradi még — az elmúlt év folyamán beérkezett uj munkákra vonatkozó ajánlatok engedményeinél. Magyarázatként meg kell említeni, hogy az egységárjegyzék, amelyet az illetékes ügyosztály versenyre bocsáj- tott, a munkabéreknél teljesen azonos, a fuvarbéreknél kevéssé redukált az 1931. évihez képest. A fuvar-redukció ellenben a budai oldal hegyi fuvar elszámolási módjánál nyujtatott bizonyos kedvezmény. Figyelembe kell továbbá azt is venni, hogy az 1932. év elején tett ajánlatoknál a vállalkozók még az 1931. évi záró munkabérekkel, 40—IS fillérrel kalkuláltak. A bérek óriási zuhanása az 1932. év folyamán különösen annak első felében történt, épugy, mint a fuvarbéreknél is. Ezen tények kihatása látszik azon, hogy a tavalyi verseny győztesek tudtak az idén még a tavalyi áraikra engedményeket adni, és ez hozta végeredményben az ajánlati eredményre a többi legelőnyösebb ajánlattevőket is. Tény azonkívül az is, hogy az ajánlati eredmény az egységárjegyzék 151. tételének az egybevetéséből adódik, amelyekből keriiletenkint más-más munkacsoport és a helyi viszonyok adják a mérvadó százalékot. Az elmúlt évben lefolyt napszámos munkabérek rombolásának megakadályozására az ipartestület az illetékes ügyosztállyel eljárva, kötelező irányárakat állapított meg, épugy a szakmunkásokkal egy kötelező kollektiv szerződést. Ezek betartása szerződési kötelezettség mindenkire és nem tudom elképzelni annak még a feltevését is, mintha ez nem tartatnék be mindenki által. Figyelembe kell venni továbbá a közmunkák tekintetében a ma fennálló és szomorú kilátástalan helyzetet, amely talán szintén hozzájárulhat annak magyarázatához, hogy azért az olcsón kalkuláló is lehet „józan és tisztességesen kalkuláló“. A múltkori cikk nem említi meg, hogy mely árakat tart irreálisnak, illetve hol van határa a reális ajánlatoknak? Ha azonban összehasonlítjuk azon tényt, hogy a beérkezett 31 ajánlattevő 123 ajánlata közül 13 vállalkozó 42 ajánlata a 30%-nál nagyobb engedményt tett, vagyis a vállalkozóknak több mint 40%-a van összezsúfolva a legolcsóbbak között és hozzá majdnem mind régen működő cégek. Ezzel talán megvan a felelet arra is, hogy az olcsó ajánlatok egyben reálisak is. Nyugodtan bízzuk az ajánlatok elbírálását az illetékes ügyosztály illusztris vezetőjére, aki a vita tárgyává tett reálitás és irreálitás kérdésénél bizonyára figyelembe fogja azt is venni, hogy mennyire tehet a főváros ezen elvnek eng-edményeket, hogy a nemzeti ajándékozó nevét kikerülje. Meg kell nyugodni azon tényben, hogy minden versenyben mindig voltak és lesznek elsők és utolsók. Soraim közléséért köszönetét mondva, vagyok Szerkesztő urnák készséges hive: Schaffer Károly oki. mérnök. UJ kiírások: Görpálya épitési munkára a X. kea* *., Külső Jászberényi-utón, Határidő: 1933. március hó 1. ('Szerda) d. e. Vsll ól. 200.000 kg. motalko szállítására a köztisztasági hivatal részére. Határidő 1933. március 3. (péntek) d. e. ‘All. ó Nyári ruhaanyagok elkészítésére és szállítására, a sízékesfővárois alti«®,ti ée köztisztasági hivatali személyzet részére. Határidő: 1933 március hó 6. (hétfő) d. e. 11 ó. 70.000 darab bazalt fejkő, 3000 tonna bazalt kiskő, 2500 tonna bazalt nyers kiskő, 12.08» darab augit-andezit fejkő. 90.000 darab tra- hit (andezit) fejkő. 12.000 m3 dunakavics, 3860 m3 bazalt zúzottkő, 2745 in3 trahit (andezit) zúzottkő, 1670 m8 zúzott mészkő. 310 alapzati mészkő, 1010 m8 bazalt zúzalék es 945 m3 trahit (andezit) zúzalék szállítására, Határidő: 1933 márc. 7 (kedden) d. e. Vsll ó. Papíráruk szállítására a széketstfőváiros üzemei résziére. Határidő: 1993 március 7., d. e. 12. ó. Föld-, kőműves-, elhelyező-, burkoló-, ács-, tetőszerkezeti, tetőfedő-, asztalos-, lakatos- és mázolómunkákra a X. kér., Külső Jász- borényi-uti városszéli telepítéssel kaposoia- tusán. Határidő: 1933. március hó 8. (szerda) d. e. Vsll ó. Föld-, kőműves-, elhelyező-, burkoló-, áes- tetőszcrkezetl-, tetőfedő-, asztalos-, lakatos- és mázolómunkákra a X. Külső Jászberényi utóin létesítendő városszéli telepítés ikerházai építésénél. Határidő: 1033. március hó 8. (szerda) d. e. Vili. ó. Az UJ Budapest minden héten szombaton reggel jelenik meg és egyes példányok a. kiadóhivatalban kaphatók. * A szerkesztésért és kiadásért felelős: DOBY ANDOR dr. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR. ÁLTALÁNOS NYOMDA, KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. BUDAPEST. VI.. NAGYMEZŐ UTCA 3 Felelős: Dr. Uj latrán.
