Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-11 / 6. szám
2 nJBUDAPESr 1933 február 11. anélkül, hogy az országnak jelentős jövedelmet hozna. És akkor, amikor ^ a nyomorúság már úgyis tombol és a bizonytalanság érzete uralkodik a lelkeken, a kormánynak óvakodnia kell, hogy ilyen pénzügyi rendelkezésekkel azt fokozza. Ellenben olyan gazdasági gyakorlati rendelkezést kell kiadni, amely jó atmoszférát teremt és bizalmat hoz. Minden jó hazafi és rendes állampolgár tudja azt, hogy adót kell fizetni, mert az állam csak a polgárai támogatásából áilhat fenn. Mi tehát Huszár Aladár főpolgármester gyönyörű méltatással és mély megrendüléssel buesusztatta a szerdai közgyűlésen a nemzet nagy halottját: gróf Apponyi Albertet. A főpolgármester beszéde végén, tekintetem az elnöki emelvényen álló Liber Endre alpolgármesterre esett, s gondolatban visszaszálltam abba az időbe, amikor gróf Apponyi Albert, aki a nagyok között is nagy volt, aki annyiszor képviselte az egész magyarság ügyét a világ hatalmasságai előtt, a háború befejezte után az első nagy diplomáciai sikerét aratta 1921-ben, Parisban. A háború után ez volt az első olyan nagy beszéd, mely őszintén feltárta a világ előtt sérelmeinket, a magyar n enx z e t példátlan gúzsbakötését, s azt a szörnyű igazságtalanságot, a m e 1 y n ek súlya nap- ról-napra nyomasztóbbá, elviselhetetlenebbé teszi helyzetünket. Gróf Apponyi Albert 1921. évi hires párisi beszédét követte annyi soksok külföldön tartott felvilágosító beszéde. Különösen 1923-b an voltak óriási sikerei Amerikában. Nemcsak az amerikai magyarokat, de a yankeeket is elbűvölte csodás ékesszólásával, úgy hogy teljes diadal volt amerikai tartózkodása. Ap p o ii y i amerikai útja alatt L iakkor teszünk jó szolgálatot az államnak, ha a. polgárokat a kivetett adók pontos befizetésére buzdítjuk. De ugyancsak kötelességünk azzal is jó szolgálatot tenni az államnak, hogy felhívjuk a kormány figyelmét a bajokra és hibákra, hogy azokat kiküszöbölhesse és orvosolhassa. A kormány programmjának utószülött két pontja: a türelem és a lelkiismeretesség mindenkit egyaránt kötelez és azt le és föl ugyanazzal az őszinteséggel ajánljuk figyelembe. bér tanácsnok elnökletével a Közjótékonysági Bizottság ülést tartott. Arra már nem einlészem pontosan, hogy Kirchner B é 1 á n é vagy néhai Vogel Gyula bizottsági tagtársam, — de kettőjük közül az egyik — vetette fel a bizottság ülésén azt a gondolatot, hogy az 1922. évben a Nemzeti Színház, a Városi Színház, később a Fővárosi Operett Színházban óriási annyagi és erkölcsi sikert elért régi népszínházi előadásaim alapján, engem kérjenek fel az árvák javára szolgáló jótékony- célú, karácsony előtti előadás megrendezésére. Mikor a bizottság elhatározásáról, illetve kívánságáról értesítettek, természetes, hogy a legnagyobb örömmel válaltam az est műsorának összé- állitását... De kiket kérjek erre az előadásra nagy ágyuknak?... Megvan!... Másnapra összeállítottam a műsort. * Liber E n d r é v el felkerestük gróf Apponyi Albertnét, budai palotájában, s megkértük Írjon az időközben már Párisba érkezett férjének, hogy visszajötte után az amerikai útjáról szóló beszámolóját az árvrák javára rendezendő díszelőadáson adja meg az országnak. A látogatásunk úgy december első napjaiban lehetett s az előadás napját hétfőre 1923 december 17-ére tűztem ki. Még a válasz nem volt itt, de annyira ismertem gróf Apponyi Albert nemeslelküségét, hogy a plakátokat jó előre kiszedettem s csak a helyárakra tartogattam dupla szedést: ha vállalja gróf Apponyi Albe Ft a magasabb, ha nem az olcsóbb hely árakat állapítom meg Ötöd napra megjött a válasz! — Igen! — Nagysze rü! Helyárak 3000— 200.000 koronáig! Akkor nagy árak voltak ezek, akkor még nem 80 pengő volt egy m i 11 i ió. Az emberek szédültek az áraktól, — de vették a jegyeket! * Majdnem mindenki ott volt, aki Magyarországon számított. Káprázatos toalettek, óriási aufm ars, ötven rendőr irányította a színházhoz érkező autókat! — Virágos, fellobogózott nézőté r... és tábla! Tábla! Minden színházi rendező egyedüli álma! Mindenki kiváncsi volt az előadásra. Ljszerü program: „Irodalmi és M ii v é s z e s t“, Herczeg Ferenc prológja, Blaha Lujza és unokája tánca, Németh Mária Városi Szinházbeli első jótékonycélu fellépte, Rákosi Jenő szózata, H u - bay Jenő, Márkus Emilia, Varsányi Irén, Nagy Izabella, Darvas Lili, Ptasinszky Pepi, Bakó László, Budai Dalárda, és mindez egy este együtt! Az Opera- ház, a Nemzeti Színház, a Zeneművészeti Főiskola, a Vig Színház, a Magyar Színház kiválóságai egy estén és mindezekhez Apponyi Albert gróf beszéde! .... Csupa nagy nevek... Lám- P é r t h Géza, Sajó Sándor, S z á- vay Gyula, Jakab Ödön bemutató kéziratai! Márkus Dezső vezényli a bővített zenekart, Szabados Béla: uj Hiszekegy-évei! A színpadi rendező: dr. Dalnoky Viktor. * Apponyit olyan ováció fogadta, amilyenre régi habitue létemre nem emlékezem... dübörgőit a színház!... Csak néhány sort gróf Apponyi Albert beszédéből: Amerikában azzal a nemzettel érintkeztem, ahol minden ami emberi, a legnagyobb energiával, ha akarjuk, kíméletlenséggel érvényesül, ahol a nagy méretek szédítő hatását leginkább érezzük. Megéreztem én is és szinte kézzelfoghatóan tapasztaltam, hogy csak minden erőnk összefogásával lehetünk valamik vagy valakik a nemzet-kolosszusok szemében. Nem képviseltem tehát mást, mint az egyetemes nemzeti érdeket. Minden vitatkozást hazánk bármely belügyi kérdéséről elvágtam annak kijelentéséi el, hogy úgy Amerikában, mint bármely idegen országban visszautasítottam, illetve minden vitatkozásnak gátat vetettem, mert sohasem fogom elismerni idegen tényezők jogát arra, hogy belügyeinkbe beleszóljanak. És én fürödtem abban a légkörben, amelyben, házi perpatvarainktól mentesen, csupán a nagy nemzeti érdekeket kellett megszólaltatnom. Itthon ez természetszerűen más alakot ölt. Itthon kötelességünk azokat az irányzatokat szolgálni, szükség szerint azokért küzdeni, amelyek meggyőződésünk szerint a haza boldogulásához vezetnek! De sohasem feledjük el ennek az országnak súlyos, szorongatott helyzetét, sohasem feledkezhetünk meg azokról a kivételes kötelezettségekről, amelyeket a szorongatott helyzet reánk ró és am elyek mindenkitől önmegtagadást kívánnak és bizonyos hatásokat a felsőbb küzdelmek jogosultságának. Idegen földön ez indokolt, de itthon is a legfőbb politikai hitvallás az, hogy magyarok vagyunk és magyarok legyün k!“ * Tombolva tört ki a taps... És Apponyi gróf magához vonta az árvagyereket, aki átadta az est emlékezetét szolgáló virágcsokrot... * Az ünnepi est tisztán 30 milliót jövedelmezett és ez a bevétel képezte alapját a főtt y ó d i 409 árvagyereket befogadó Fiú Árvák Üdülőjének! & Ez volt és ilyen is volt Apponyi: nemcsak államférfi, de az árvák atyja is. A jó Isten áldja haló poraiban is! * S míg Huszár főpolgármester szavai ércesen csendültek s verődtek a közgyűlési teremben, Liber alpolgármesterrel tekintetet váltottak ... Talán Liber is az ünnepi estre gondolt... és az árvák halhatatlan mentorára... Egy tanácstag naplójából 32 Apponyi Irta: Ilovszky János Városházi notesz HÁROM LOBOGÓ LENGETT SZERDÁN DÉLUTÁN az uj városháza Váci-utcai palotáján: a nemzeti szinü és a főváros színeit viselő zászlók között ott verte a szél a gyászlobogót, amely a hivatalos főváros gyászát hirdette a nemzet nagy halottjával szemben. Egyébként semmi ünnepélyesség: csak az arcok megilletődöttségén látja mindenki, hogy őszintén és szivéből gyászol a váirosatyák gyülekezete. Huszár Aladár gyönyörű pa- rentáló szavai élénk visszhangot keltenek a lelkekben: — Ki volt ő nekünk — mondja csengő hangon a főpolgármester — most érezzük igazán, amikor már hiányzik az ő tüneményes nagy alakja, mely egy félszázadnál hosz- szabb ideig a nemzeti törekvéseknek magyar érzéstől áthatott, mégis európai kultúrájú vezére volt! Az ő prófétai lelke messze túlnőtt a napi politika kicsinyes kérdései fölé és még az is, aki elvi alapon kint és bent szemben állt vele, elismerte lelke tiszta, emberek fölé nőtt értékét. — Apponyi emlékét — folytatta Huszár főpolgármester — elsősorban Budapestnek kell megőriznie, amelynek legnagyobb díszpolgára volt, mert azt az eszmét képviselte, amit a székesfővárosnak is vezérlő elvéül kell tekintenie: magyarnak lenni minden tettünkben és gondolatunkban, amellett együtt fejlődni a világ kultúrájával! A törvényhatósági bizottság meg- indultan fogadta a, főpolgármester szavait, amelyek valóban méltó módon fejezték ki Budapest kegyeletét egyetlen díszpolgára iránt... * ZAVARÓ INCIDENSE is volt a szerdai közgyűlésnek, amely valóban nem veti a legkedvezőbb fényt két ősdemokrata bizottsági tagra. Huszár Aladár J a ni t s Imre elpar ént álás aval kezdte meg az elnöki megnyitót és csak ő utálna került sor Apponyi Albertre. Amikor a főpolgármester beszédéhez hozzákezdett, megemlékezve Janits Imre érdemeiről, a törvényhatósági bizottság, kezdve a jobboldalon, felállt, hogy együttérzését fejezze ki és megadja a tiszteletet, amely minden halottnak kijár. A két demokrata, akik a balközép legszélső két ülőhelyét foglalták el, nem álltak fel azonnal, csak, jó fél percnyi gondolkodás után határozták el magukat a felállásra. Nekik nem a minden halottnak kijáró kegyelet a fontos, hanem az, hogy ki hal meg. Apponyi elpar ént álás ár a úgy látszik, fel akartak állni helyükről városunk e nemeslelkü de- mokrat atyjai, de Janits Imre. a közjegyzői kamara, elnöke, n e m volt eléggé előkelő halott nekik, hogy hetijükről felemelkedjenek ... SIPÖCZ POLGÁRMESTER állapota lassan, igen lassan javul. Az\ eltörött csontot a legnagyobb vigyázattal illesztette össze T eme s v ár y főorvos, aki állandóan ügyel, hogy a különféle diatermás kúrák óvatosan kerüljenek kivitelre. A polgármester hivatalos ügyekkel még mindig nem foglalkozik, február havában nem is valószínű, hogy elfoglalja hivatalát. Ha azonban orvosai megengedik, szó van arról, hogy a hónap végén e g y üdülőhelyen töltsön egy-két hetet. MINDEN VALÓSZÍNŰSÉG SZERINT MÉG FEBRUÁR havában betöltik szegény Platt hy Gyuri bácsi elárvult örökét és uj örökös bizottsági tagot választ a közgyűlés. Megírtuk, hogy az uj örökös tagságra Ilovszky János, Hun- k á r Géza, Kirchner Béláné és Lamp el Vilmos a legesélyesebb jelöltek. Szó van azonban arról is, hogy Szőke Gyula. a kiváló belvárosi ügyvéd, legyen az örökös tagsági helyen Platthy György utóda. Szőke Gyula, aki a felsőházban a főváros törvényhatóságának leggyakrabban felszólaló képviselője, a maga nagy és jelentékeny közéleti munkásságával, előkelő személyiségével és meg nem alkuvó keresztény intranzingenciájával már rége s-ré gén megérdemelte volna azt a tisztességet, amelyet az örökös tagság jelent. Értesülésünk szerint a Keresztény Községi Párt igen jelentékeny tábora foglal állást Szőke Gyula örökös tagsága mellett. * CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT FÉL TÍZ ÓRAKOR felgyulladtak a központi városházán a nagy tanácsterem csillárjai, Viasz Gyula és Tóth Sándor, a tanácsterem kitűnő őrei, vigyázó szemmel még egyszer végig siklottak mindenen, hogy semmi hiba ne essék és tiz óra után néhány perccel megkezdődött a törvényhatósági tanács első délelőtti ülése. A csütörtök délelőtti terminus a régi tanácsüléseket juttatja eszünkbe, ezek a tanácsülések köztudomás szerint mindig csütörtökön délelőtt voltak. Furcsa játéka a véletlennek, hogy a régi hivatalnoki tanács utóda, a törvényhatósági tanács, a képviselőház esti ülésezéseinek behozatala kapcsán ugyanerre a dátumra tévedt. Önkéntelenül felmerül a gondolat: nem lenne-e jobb, ha továbbra is a régi tanács intézte volna csütörtök délelőttönként Budapest ügyeit — az uj helyett? Megállapíthatjuk, hogy a tanácstagok sorában nem keltett túlzott tan nagy örömet a tanácsülések délelőttre való áthelyezése. Az emberek ma roppantul el vannak foglalva, különösen a törvényhatósági tanács tagjai, akiknek legnagyobb része egyben országgyűlési képviselő is. Ahogy a jelek mutatják, nem fog hosz- s z u ideig tartani ez a délelőtti ülésezés, amint hogy a parlament esti ülésezését is hamarosan be fogják szüntetni a politikai haruspexek véleménye szerint... * A KÖZGYŰLÉS EGYIK LEG- NY UGAT EURÓPAIBB JELENSÉGE TÁVOZOTT az elmúlt héten az élők sorából: hetvenhét esztendős korában elhunyt klopó- d i a i Janits Imre dr., aki mint a Budapesti Közjegyzői Kamara képviselője vett részt a törvényhatósági bizottságban, amelynek legidősebb és legszimpatikusabb tagjai közé tartozott. Elegáns, hosszú zsakettje, finom, franciás szakálla, — kellemes jelenség volt, és bár a törvényhatóság életében aktive nem igen vett részt, mindenki szerette és becsülte a nagy műveltségű, megnyerő modorú öregurat. Egyike volt Magyarország legrégibb közjegyzőinek: kerek harminc esztendőt töltött a közjegyzői pályán, már 1903-ban közjegyzővé nevezték ki Esztergomban. Legutoljára a Keresztény Községi Párt újévi üdvözlése alkalmával láttuk őt a párt helyiségeiben: a legkorábban ő jelent meg ott bizonyságául annak, hogy nyugodtan és lumpolás nélkül aludta a Szilveszterről ujesztendőre virradó éjszakát.
