Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-23 / 51-52. szám
6 UJ BUDAPEST 1933 december 23. A tisztviselő-kérdés irta s LEBEIg ENSRE elp©lgártííesfier a Fővárosi ASkaEmázotftak nemzeti Szövetségének elnöke A nyugdijtörvényjavaslat parlamenti tárgyalásával kapcsolatban a magyar köztisztviselőtársadalom több tekintetben éles kritika középpontjába került. Ez a jelenség^ valamint egyes irodalmi termékek (Így pl. legutóbb Rátlkay It. Kálmánnak Modern ország építés — Átfogó magyar terv c. érdekes könyve) azt az érzést keltik, mintha a magyar közvéleményben köztisztviselő-ellenes hangulat érlelődnék. A köztisztviselőt szeretnék egyesek a mai gazdasági helyzet bűnbakjának feltüntetni, mint ahogy bizonyos időközönkint a közvélemény mindig igyekezett a nagy bajok számára más és más bűnbakokat találni. Helyénvalónak találom, hogy erről a kérdésről egészen nyíltan beszéljünk és azt hiszem beszélhetek is erről leplezetlen nyíltsággal, mert hiszen elnöke vagyok egy nagyon illusztris tisztviselői társadalomnak: a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének és ebben a minőségben is alkalmam volt a tisztviselői kérdést még több vonatkozásban megismerni. A megváltozott viszonyokhoz képest a társadalom mai felépitésé- nek alapvető, szerves hibái vannak, amit letagadni senki sem akar. A túlméretezett bürokrácia. ennek csak egyik, de egészen biztosan nem a legsúlyosabb jelensége. Volt idő. amikor a közhangulat még élesebben és nyíltabban fordult a köz- tisztviselői társadalom ellen, azonban az egyoldalú és csakis ebben az egy irányban érvényesített rendszabályok nem hozták meg a kívánt eredményt, ellenben a káros következményeket az egész gazdasági élet megérezte. Ma is az a helyzet, hogy a köz- tisztviselők karácsonyi jutalma érdekében nem is annyira a tisztviselői érdekképviseletek, hanem a gazdasági képviseletek indítottak mozgalmat. Jól tudják ugyanis, hogy a köztisztviselői kar az egyetlen olyan társadalmi réteg, amely nem ismeri, — mert nincs módjában — a tezaurálást, hanem minden jövedelmét, legyen az a leg- sziikösebb megélhetésre elég, vagy annál több, az utolsó fillérig visszaadja a közforgalomnak és minden tisztviselői fizetésredukció tulajdonképpen a gazdasági élet helyzetét súlyosbítja. Ha tehát egyesek a költségvetések százalékos arány számát akarjad a tisztviselőellenes hangulat kiélezésére felhasználni, ezzel óvatosabban kellene bánni ok. Az állami költség vetésnek az adminisztrációra f.-rditott része ugyanis maradéktalanul a gazdasági élet alimentálá- sára szolgál. Mi lenne a magyar gazdasági élet, mi lenne a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság helyzete, ha a mai bürokrácia nem venné igénybe az állami vagy a fővárosi költségvetésnek olyan nagy részét? Mi lenne, ha az állam és a főváros a maga tisztviselőiről egészen antiszociális mértékben gondoskodna? A kétségtelenül túltengő bürokratizmust nem lehet egyesegyediül a köztisztviselők hibájául felróni. Ennek nem a tisztviselők az okai, hanem egy rendszer, amelynek előnyeiről talán kevésbbé, hátrányai- i ól azonban annál inkább lehet vitatkozni. A tisztviselő tulajdonképpen csak egy rendszer rendelkezéseinek a végrehajtója, nem lehet tehát őt tenni felelőssé azért, amiért egy rendszer felelős. Azt azonban mindenkor meg kell követelni minden tisztviselőtől, hogy ne feledkezzék meg a polgárság érdekeiről, ne feledkezzék meg arról, hogy ő van hivatva a polgárság szolgálatára, amelytől közvetve a javadalmazását is kapja, tehát semmiféle hivatalos önkényeskedésnek, a polgársággal való udvariatlan magaviseletnek, az amúgy is sokszor nehézkes bürokratikus megkötöttségek további bonyolításának helye nincs. Fizetésredukciók, elbocsátások. B-listák, nagyarányú nyugdíjazások sem a bürokratizmus szervezetének betegségein, sem a gazdasági helyzeten nem segítenek, Nemcsak gyökeresen nem, hanem még felületesen sem. Az a tisztviselő, akinek fizetését 5—10 pengővel ismét megnyirbálják, ezt a veszteséget is elszenvedi (mit is tehet mást?), de ha ezeket a csonkításokat megszorozzuk az érdekelt tisztviselők létszámával, az eredményként mutatkozó összeg ICO százalékban egyenlő a gazdasági élet általános vérkeringéséből kivont összeggel, mert a közületek az ilyen megtakaritáso- kat olyan uj költségek fedezésére fogják fordítani, amelyek már nem az általános gazdasági élet vérkeringését, hanem annak egy bizonyos sziikebb körét táplálják. A mai túlméretezett bürokratizmus szomorú tény, azonban annak adottságával is számolni vagyunk kötelesek. A segítség azonban nem ott kezdődik, hogy a köztisztviselői társadalmat állítjuk oda bűnbaknak, hanem ott, hogy megjavítjuk a gazdasági élet struktúráját. Ha a mezőgazdasági termények értékeinek mai katasztrofális sülye- désének idején a közterhek az egész nemzeti termelésnek olyan nagy hányadát teszik ki, akkor nem elegendő orvosszer az. hogy egyoldalúan csakis a költségvetések lefaragását követeljük és visszük keresztül, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy emelnünk kell a nemzeti termelés hozamát és értékét, A nemzeti értéktermelést kell elsősorban, ha szükséges, esetleg 'mélyreható reformokkal, olyan nívóra emelni, hogy az általános gazdasági élet ne legyen kénytelen olyan nagy mértékben a fix fizetésű köztisztviselői társadalomra számítani, vásárló- és hitelképesség tekintetében. Egy lüktető gazdasági életben sem a tisztviselői kérdés mélyreható reformja, sem a na- gyohbarányu létszámredukció nem okoz súlyos szociális gondot és’ nem probléma a mai bürakráciának gyökeres egyszerüsitése sem. Ami pedig a köztisztviselői kérdésnek elsősorban Budapestet érdeklő részét illeti, nyugodtan állíthatom, hogy a székesfőváros adminisztrációjáról nem lehet a veszedelmes túldimenzionált ság vádját kovácsolni. A fővárost nem csonkította meg a trianoni békeszerződés, sőt ellenkezőleg: megnövelte azáltal, hogy az elszakított területek menekültjei elsősorban ide özönlöttek és itt próbáltak elhelyezkedést találni. A közigazgatási feladatok meny- nyisége is hatalmasan megnőtt, ami azonban inkább még a háborús gazdálkodás maradványa és következménye a háború után bekövetkezett súlyos gazdasági válságoknak. Nem lehet tehát egyszerűen lineáris eszközökkel lefaragni a mai adminisztrációt, hanem legfeljebb alapos és egészen részletekbe menő egyszerűsítési tanulmányok utján. A székesfőváros maga — függetlenül az állam hasonló akciójától — ugyanúgy alaposan foglalkozik a székesfőváros közigazgatása egyszerűsítésének kérdésével és ebből az alkalomból eszembe jutnak néhai Fass József miniszter szavai: A székesfőváros, amit csinál, azt kétségkívül lélekkel, fantáziával és szívvel csinálja. A székesfőváros jobban tud csinálni, mint az állam, én ezt a konfessziót már több alkalommal megmondtam. A székesfőváros talán éppen azért, mert egymillió polgár sok- kal szorosabban záródik össze az akarati elhatározásban, mint nyolc és fél millió polgár az egész országban, sokkal inkább koncentrálja az erejét egy-egy cél megvalósítására. Ezekre a szavakra minden budapesti polgárnak, de a fővárosi köz- igazgatás minden egyes tagjának is büszkén kell visszaemlékeznie. És azt hiszem, hogy ha a közigazgatás egyszerűsítését és a tisztviselőkérdést nézzük, ugyancsak azt fogjuk tapasztalni, hogy a székesfőváros ezeket a maga részéről szintén nagyobb áttekintéssel és méltányossággal tudja megoldani, ha erre a kellő felhatalmazást megkapja. A budapesti polgárnak óriási fegyvere a netalán előforduló tisztviselői, vagy közigazgatásrendszeri túlkapásokkal szemben, hogy módjában áll a jogorvoslatért azonnal és közvetlenül az adminisztráció fejéhez fordulná De eltekintve az uj nyugdíjtörvény rendelkezéseitől, a fővárosi törvény értelmében a főváros vezető tisztviselői csak hatévi időtartamra vannak megválasztva és így működésűk fölött a kritika az uj választási eljárásnál időről-időre külön is gyakorolható. Éppen azért nyugodtan állapíthatjuk meg — anélkül, hogy ez a megállapítás az összehasonlítás jellegével bírna, — hogy a fővárosi köz— Az Uj Budapest tudósítójától. — Kétségtelen, hogy a most lezáruló esztendőben a főváros rengeteget alkotott a fürdőváros-gondolat megvalósítása terén, alapot szolgáltatva arra, hogy Budapest fürdővárossá való alakulásával növekedjen idegenforgalmunk is. A tabáni pályázat kiírása, a Rudas-für- dő átépítése, a pezsgőfürdő terveinek elkészitése, nemkülönben annak a tervnek előtérbe nyomulása, hogy a Széchényi-fürdő igazgatósági épületét szállodává alakítsák át: egy- egy építőkocka a jövendőnek abban a gyönyörű épületében, amely egész Európa számára Budapest-fürdővá- rost fogja jelentem. A tevékeny és mozgalmas 1933 után 1934 következik: a tervezgetések megvalósulásának esztendeje. Kovácsbázy Vilmos tanácsnokkal, a városgazdasági ügyosztály agilis és fáradhatatlanul szorgalmas vezetőjével a jövő esztendő fürdővárosi és idegenforgalmi célkitűzéseiről beszélgettünk. — Valóban — mondotta Kovácsit ázy — a most ránk virradó 1934-es esztendő a tervek pozitív megvalósitásá- nak esztendeje lesz. A vezetésem alatt álló ügyosztály jövő évi programját a fürdőváros-gondolat körében létesítendő intézmények, intézkedések fogják kitölteni. Még ennek az évnek a végén megkezdődnek a Rudas-fürdő gáztüzeléssel való berendezési munkálatai és hiszem, hogy az igazgatósági épületnek már befejezett eltávolítása után az ugyancsak kifogásolt kazánházat és füstkéményt is sikerül legkésőbb május hónapra lebontani. A Rudas-fürdő építésének kérdése, illetve a Rudas-fürdőnek átrendezése, ott egy polgári fürdőszanatóriumnak berendezése, a gyógyfürdő modernizálása, a források és ivócsarnok uj kiépítése és a fedett sétány felépítése a törvény- hatósági tanács azon döntése után, hogy a tervek elkészítésére már megbízást adott, remélem, hogy 1934. év elején megkezdődik és még ugyanezen évben befejezést is fog nyerni. — A Gellért-fürdőben ugyancsak tavaszra elkészül a pezsgő-fürdő. ügy tervezem, hogy a megnyitás a Hullámfürdő megnyitásával egy- időben történhessék, az lévén az elgondolásunk, hogy a Hullámfürdő közönsége egyszerre, minden külön díjazás nélkül a pezsgőfürdőt is használhassa. Az esős és borús napokra gondolok, amikor a Hullámfürdő közönsége most már majd a pezsgőfürdőt fogja használni és a igazgatást súlyos bürokratikus vádakkal illetni nem lehet, A köztisztviselői kérdés egyáltalában nem egységes kérdés, hanem rendkívül sokoldalú kérdések komplexuma, Nem is lehet máskép megoldani, mint ha a kérdéskomplexum minden egyes részletéhez bátran hozzányúlunk. Ha pedig ezt tesszük, akkor már nagyon közel állunk^ ahoz a határhoz, hogy egy kérdésrészlet rendezése érdekében egy egész rendszernek, a helyes megváltoztatásához kell hozzányúlnunk. A világháború óta minden alaposan megváltozott, amikor tehát a tisztviselőkérdés rendezéséről lesz szó, a megváltozott viszonyokat is ügyelembe kell venni, de figyelembe kell venni azt is, hogy a tisztviselő- társadalom a magyar nemzeti életnek mindig a gerincét képezte és ha azt akarjuk, hogy ez igy marad jón továbbra is, amire feltétlenül szükség van, ezt sem szabad soha szem elől téveszteni, fürdésben nem lesz az időjárás által akadályozva. Természetesen a Hullámfürdő szezónjának megkezdése után a pezsgőfürdő továbbra is nyitvamarad és bizonyosra ve- szem, hogy a Hullámfürdő előkelő közönsége ezt a fürdőt éppen akkora szeretettel fogja felkarolni, mint annakidején az a Hullámfürdővel egyik napról a másikra megtörtént. — Ugyancsak tavasszal megkezdjük a Gellért-szállóbau a szanatóriumi résznek a berendezését is. Egyelőre 20—30 szobát kívánunk el- különiteni azok részére, akik a Gellért-fürdőben fürdőkurát kívánnak tartani. Ugyanakkor igyekszünk majd átcsoportositoMi az egyes gyógyeszközök ma szétszórt helyiségeit akként, hogy a fürdőket használó betegeknek a fürdők és a gyógyeszközök együttes használata esetében ne kelljen többször vetkőzni ök és öltözniök. —^ Megtettem a szükséges intézkedéseket arra, hogy a Gellért-fürdő jövő esztendei költségvetésében felvett összeg keretében lehetővé válhassék a gyógyfürdők orvosi propagandája. Már az év elején a Gellért-fürdőrői számos cikk fog megjelenni a külföldi orvosi szaksajtóban, ezenfelül orvosi szakkönyvet is kiadunk a Gellért-fürdő gyógyeszközeiről és gyógyeredményeiről. Arra is meg- au minden reményem, hogy a Széchenyi-fürdő területén fúrandó második hőforrás munkálatait is sikerül majd a tavasszal megkezdeni. — A fürdőváros-gondolat fejlesztésével szorosan összefügg az idegenforgalmi propaganda. A már eddig bevált propaganda- eszközöket tovább kívánjuk a jövő esztendőben is fejleszteni. Az idegenforgalmi propaganda nagy nyereségét: a fényképpályázat nagyszerű, hatalmas anyagát, a négy nyelven megjelent idegen- forgalmi naptárban csak részben használtuk fel. számos nagyszerű fényképünk marad a jövő esztendei propaganda számára is. Természetes, hogy a jövő esztendőben uj idegenforgalmi fényképpályázatot fog kiírni a városgazdasági ügyosztály. A bécsi iroda továbbra is folytatni fogja azt a munkát, amelyben eddig annyi szép eredményt ért el. Folytatja előadásait, felolvasásait Budapestről, továbbra is rendelkezésre áll majd a Budapestet felkeresni kívánó idegeneknek. 1934: a fürdőváros-gondolat megvalósításának esztendeje Fürdőszanatórium a Rudasban, pezsgőfürdő a Gellértben, uj fúrások a Széchenyiben - Erősen himélyül a jövő esztendőben a főváros idegenforgalmi propagandája
