Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-23 / 51-52. szám
r ( j / XI. évfolyam 51—52. szám Budapest, 1933 december 23 UJ BUDAPEST 'l’ek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, Vili., Hevitzky-u. 1. Tsxnuaruisi i LKAI P ES A KOZúAuLOASAOÍ FELtLÖs bZEKKESZIÖ: DOBV ANDOR DRSzerkeüzlöség és kiadöhivaial: Budapest. IV. Kaas Ivor-utcn 9. Telefon : sZ-8-23. Posta>akarékp. chequeszomla 30013 Mentsük meg telkeiket A karácsonyfa békét és szer etetet sugárzó gyertyái, alól vessünk egy pillantást a pestvidéki fogház egy cellájába, ahol a szent estén vergődik és álmatlanul hánykolódik priccsén egy szánalmas híresség: az anyagyilkos fiú. Nem akarjuk idézni a bírósági tárgyalás rémségeit, undorodunk az infernális hangzavartól, a napisajtó szenzációhajhászásától, amely, amíg lehetett, a tárgyalás legapróbb momentumát is felcifrázva és kiszínezve tálalta fel mohó közönségének, arról sem feledkezve meg, hogy az anyagyilkos kéz különböző mozdulatait sorakoztassa fel fényképriportban. A Muskotály-utcai drámának nem részletei, csak konzekvenciái érdekelnek bennünket abból a szempontból: Mii. kell tennie a társadalomnak és a. hatóságoknak a fejlődésben lévő gyerekek, a. tizenötéves fiuk és a tizennégyéves leányok hatékony felügyeletéért a pubertás korában, amelyet, mint a Zemplén-eset villámcsapásánál megrendülve látjuk, gyökeréig megfertőzött kárhozatos korunk erkölcsi züllött sége. Egy nagyszerű magyar asszony•: Toperczer Akosné, a törvényhatósági bizottság egyetlen örökös nőtagja, mutatott rá a főváros közgyűlési termében arra, bogy a kispolgári és a proletárleány elhagyja tizennégyéves korában az iskolát és akkor jön a nihil, pedig éppen akkor érkezik el a legveszedelmesebb korba a leánygyermek és nem történik érette semmi. Toperczerné. azt indítványozta, hogy ahol megszűnnek a főváros saját, kezelésben fenntartott intézményei, szubvencionáljanak egy-egy hézagpótló intézményt, amely megmenti a fertőtől azokat a gyerekeket, akiket szálló falevélként sodor az idők viharja az elárvult magyar glóbuson. Kétségtelen, hogy a Toperczerné által felvetett gondolatot valamilyen formában sürgősen meg kell valósítani: ez a Zemplén-eset legfőbb tanulsága. De nemcsak a leányok, hanem a fiuk számára is, hiszen a fiugyereket éppúgy fenyegeti a züllés veszedelme, mint a leányokat. Különösen azokat, akiket apai vagy anyai kéz nem óv az élet nagy Szaharájában, azokat, akiknek gyermekleikét megmérgezte az egymással összeférni nem tudó szülők ádáz háborúsága, akik apátiánál vagy anyátlanul, esetleg teljesen árván, rossz rokonok, vagy még rosszabb mostohák konok gyűlölete alatt roskadoznak, szivük keserűségében átkozva, önmagukat és az egész világot. Az árvaszéknek és az azzal kapcsolatos gyermekvédelmi szerveknek sürgős átszervezésére és modernizálására van szükség a fejlődő gyermekek lelkének és testének megmentése céljából. A hivatásos gyámság, amely tízegynéhány év óta működik az árvaszéken, a maga szűk lehetőségeivel, hiányos hatáskörével és pénztelenségével nem alkalmas arra, hogy megoldja ezeket a terhes problémákat. Vj és központi gyermekvédelmi szervre van szükség, akár az árvaszék, akár a szociálpolitikai ügyosztály keretében, amely megfelelő anyagi eszközökkel és tág hivatalos hatáskörrel felruházva, igyekezzen megmenteni. elindulva a karácsonyfa alól, amit a társadalom és a jövendő Magyarország érdekében a krisztusi parancs szerint meg kell mentenie ... A keresztény nemzeti eszme és a városi közélet Irta: SIPŐCZ JENŐ »r. Budapest székesfőváros polgármestere „A keresztény nemzeti eszme felső világításánál intéztük a közügyeket fi Ezt mondottam költség-vetési beszédemben, mellyel törekvéseinket és céljainkat vázoltam. A keresztény nemzeti eszme mutatta nekünk az utat és adta a hitet, a lelkierőt, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, a rendkívüli idők által felvetett súlyos városi problémákkal. Most már évtizedes műit áll e nagy gondolat mögött, mély minket a maga felsőbb rendű szellemével mindenkor vezetett. A mai idők minden irányban válságokat jeleznek, a különböző népek olyan történelmi feladatokkal birkóznak, amelyek sok tekintetben fölülmúl ják a rendes emberi erőket. Az emberiség valamiképpen válaszukra jutott, ahol számot vet önmagával és .sorsát a lét és nemlét kérdésének érzi. A nagy válságok, a korszakos át; alakulások mindenkor mély lelki számadásokról, _ egyetemes emberi megrendülésekről becséinek'. Különböző országok ^közéletében és a világpolitikában egyaránt a léi kérdései hullámzanak. A nagyhatalmak a biztonság kérdésévél foglalkoznak, a kis népek pedig ugyanazzal a gonddal tépelődnek társadalmi és gazdasági bajaik fölött. A lét és nemlét kérdésébe ütköztek az élet egész vonalán úgy a kicsinyek, mint a nagyok, úgy a közülietek, mint a birodalmak: nincs tovább az eddigi utón, elértétek a végső partokat! Álljatok meg emberek és nemzetek, feleljetek arra a nagy kérdésre, hogy hova utaztok, mit akartok ezen a világon? A dolgok legmélyén igy szólnak a mai emberhez a válságok, melyek földindulásszerű hevességgel rázzák meg a világot. A bábeli torony mindig összeomlik, de azért mégsem hagyjuk abba az építést, mondotta a francia filozófus, ki meg; érezte az emberi természetben rejlő tragikumot. Az ember mindig a maga szuverenitását akarja az isteni rend fölött, pedig az ember világa csak épület az örök törvények birodalmában. A tizenkilencedik század bábeli tornya is összeomlott, a huszadik század óriási romokat és feneketlen nyelvzavart örökölt tőle. Már azok sem értik meg egymást, kik egyet akarnak. A népek félszázadon keresztül valutákat rendeztek, anyagi jólétet szerveztek, de a vége ijesztő munkanélküliség és általános nyomor. Az enyészet kezdte ki az összes szervezeteket, melyeknek szülőanyja a tizenkilencedik század materialista goi^dolkozása volt. önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy mi az oka e katasztrófáiig lelűzetnek, mi rejlik a világ- v oiság mélyén? Prohászka Ottokár sötét és kárcmikodó prófétáknak nevezte azokat, kik anyagi kérdésnek mondták az emberi életet és a vakmerő számításokból kihagyták a lelket és akik az ember kérdését Isten nélkül akarták megoldani. A megtagadott, elnyomott lélek mozdult meg az anyagelvü világ alatt és az erkölcsi világrend hatalmával követeli a maga jogait, A lélekben zajlik le valójában a mai világválság, a különböző politikai, társadalmi és gazdasági jelenségek hul- iámgyürük az örvénylő szellemi mélység fölött. A lélek az eszményi érték emelkedik ismét az emberi horizont napközpontjába. Legyünk tisztában vele, a korszellem uj világrendtől terhes, az idők uj életformák megteremtésén dolg-oznak. Az emberiség ösztönösen érzi, a mindennapi élet fényeiből látja, hogy lelkierő, erkölcsi értékek, eszmények nélkül nem lehet megoldani az élet problémáit. A gazdasági boldoguláshoz is erkölcsi alapok kellenek, a válságokat csak szellemi megújhodással, erkölcsi újjászületéssel lehet leküzdeni. A nemzetek ősi eszményeik felé fordulnak, azokból merítenek erőt és hitet, hogy felépíthessék a romok fölött a jobb jövőt. Minden megrendült a világon, csak a krisztusi igazság áll rendületlenül, csak az örök erkölcsi törvények élik túl az emberi változásokat és múló elgondolásokat. A keresztény nemzeti eszme azt a változatlan történelmi erőt jelenti, mely nincs alávetve az eseményeknek és az időszerű politikai hullámzásoknak.^ A világtörténet a mai idők válságaival, a keresztény nemzeti gondolat örökkévalóságát bizonyítja. A városi közélet a nemzeti élet magasabb szinvoncilát, képviseli, az ország szellemi és erkölcsi értékeinek a kincsesháza. A városi közélet nem lehet el magasabb eszmények nélkül, a mindennapi élet adminisztrálásán túl a nemzeti élet irányítása és ápolása az egyik legfőbb feladata. Történelmi küldetésének és hivatásának legigazabb útjára lépett, mikor a keresztény nemzeti eszmét irta a zászlajára- Az idők tanulságai csak megerősítettek minket abban a hitben és meggyőződésben, hogy akkor szolgáljuk leghívebben a közületet, a főváros nagy ügyét, ha keresztény nemzeti szellemben vezetjük a városi közéletet. Nagyiontosságu tárgyalások a főváros és a pénzügyminisztérium között a fővárosi közmunkák finanszírozására Memorandumokkal és ideákkal ostromolják Wolff Károlyt, aki a Wörgl-i utalvány- rendszer bevezetését ajánlotta a közmunkák fedezetéül — Az Uj Budapest tudósítójától. — Nem kétséges, hogy a tavaszi nagy közmunka-program megvalósítása elé, amelyet pedig feszült izgalommal vár a munkanélküli iparosság és munkásság egyaránt, súlyos, szinte leküzdhetetlen akadályok gördülnek. A főváros azon elhatározása, — amelyet Király Kálmán tanácsnok éppen az Uj Budapest karácsonyi számában jelent be a városházi közvéleménynek — hogy többé nem lesz hitelmunka, teljes értékű megnyugtatás abban a tekintetben, hogy a kevés mennyiségű fővárosi közmunka a kis- és középiparosok elnyomásával nem lesz a kartelek és a bankok könnyű zsákmánya. Kétségtelen azonban az is, hogy folyó bevételeiből a főváros nem lesz képes beruházásokat eszközölni, hiszen az adóbevételek és a főváros egyéb jövedelmei alig elegendőek arra, hogy az alkalmazottak fizetésén túlmenően a legszükségesebb javítási és karbantartási munkálatok elvégezhetők legyenek. Wolfí Károly, a Keresztény Községi Párt vezére, erről a súlyos problémáról a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A jövő esztendei költségvetés törvényhatósági tanácsi és közgyűlési tárgyalása során bebizonyosodott, hogy a folyó bevételekből komoly munkaalkalmakat a jövő esztendőben sem fog tudni teremteni a főváros. Az is bizonyos, hogy a hitelmunkálatok eddigi rendszere a már ismert okok miatt továbbra fent nem tartható. Az én véleményem szerint, nem marad tehát más megoldás bátra, mint amit úgy a közigazgatási bizottságban, amint azt a székesfőváros közgyűlésén tartott költségvetési beszédemben kijelentettem, a székesfőváros hátralékos adói és illetékei terhére az útépítések és hasonló közmunkák céljaira az u. n. Wörgl-i rendszer alapján utalványokat kibocsáj- tani. — Itt nincsen szó bankjegyről, vagyis azok az ellenvetések, hogy az általiam elgondolt utalvány az Í918- ban kibocsátott postatakarékpénztári papírpénz pendant-ja lenne, nem áll meg. Én csak az eszmét vetettem fel, hogy azután csekkforgalom vagy egyéb formájában tör- fénne-e a megoldás, az már a részleteket megvitató pénzügyi szakemberekre tartozik. Arról természetesen semmilyen vonatkozásban nincsen szó, hogy a főváros által kiboesájtandó bonok, illetőleg utalványok bármilyen formában gyengítenék a Nemzeti Bank által kiboosájtott cimlete- ket.
