Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-16 / 50. szám

XI. évfolyam 50. szám Budapest, 1933 december 16 UJ BUDAPEST TSk' Sat^VTTT11^00 Könyvtár, opeat, Vili,, Revlzlcy-u. i.-----------------­El őfizetési Árok : Faész évre 3° penoö Félévre............................... 15 pengő Eg ves szám éra 60 fillér ! • KÖZGAZDASÁGI FtLt LŐ> tZEUKESZlő: D O B Y ANDOR D« »zerke!>ziöseg és kladóhivoial: Budapest. IV. K ans Ivor-utca Ö. Telefon: Aí-8-23. Posta'akarékp ihequetz<imla 30013 Imrédy Abban a beszédben, amellyel Im­rédy 'pénzügyminiszter a képviselő­höz csütörtöki éjszakai ülésén a nyugdíjtörvény revíziójáról szóló javaslat általános vitáját bezárta, van egy-két olyan momentum, amely közelről érdekli a városházát: tiszt viselőket és városatyákat egyaránt. Pénzügyeink legfőbb őre naiv cso­dálkozással jelentvén ki, hogy nem érti a csatazajt és a parlamentben elhangzott éles támadásokat, bizo­nyos megjegyzéseket tesz „közszel­lemünk mentalitásáról“. Az élet küzdelmeit el akarják kerülni a nyugdíjasok — mondotta a pénzügy- miniszter. — Fáradt nemzet az. amely a nyugdijat, a nyugalmat szereti, mert az egészséges nemzet a küzdelmet keresi! A pénzügyminiszter közismert or­todoxiájával szöges ellentétben ál­lanak ezek a kijelentések, amelyek­nek az a valóságos értelmük, hogy a tisztviselő, aki ifjúságát és férfi­életét a köz szolgálatában nyütte el, öreg napjaira ne legyen fáradt, ne szeresse a nyugdijat, álljon a csa­tasorba, torpant térddel és deres fejjel küzdjön tovább a mindennapi kenyérért, mert csak ilymódon ér­demelheti ki pénzügy érünk dicsérő elismeréséi. Ne fertőzzön lovául' közszellemünk nyugdíjas mentali­tása, minek az aggkori biztosítás, minek a nyugdíj, az öregkoruk kü­szöbén álló tisztviselőknek „maguk­ba kell szállniok“ (hogy ismét Im­rédy egy kedvenc kifejezését idéz­zük) és ha gyengék a küzdelemre, fáradtak a harcra, még mindig van egy menedékhely, amelyet a pénz­ügyminiszter nem említett, noha nyilvánvaló: szaporítani kell a sze­gényházakat, vagy az utcasarokra kell állítani az öreg és kiszolgált tisztviselőket, hogy kolduljanak. . Ha közelről vizsgáljuk a pénzügy- miniszter valóban uj és hipermo dern tantételét, döbbenünk rá annak szörnyűségére. Ha nemzetünket a fáradtság vádjával sújtja is a par­lamentben elhangzott pénzügymi­niszteri szózat, fáradt-e a francia nép, melynek kora fiatalságában szi­vébe csepegtetett életcélja az öreg­ség biztosítása? A francia képvise­lőház egymásután buktatja a kor­mányokat, akik nem is a nyugdíja­sok, hanem az aktiv tisztviselők fi zetésének néhány százalékkal való csökkentésére mertek javaslatot tenni, de az ország felháborodásá­nak vihara söpörné el helyéről azt a francia kormányt, amely a nyug­dijakat csökkentené, hozzányúlva a renté gondolatához, minden kispol­gár szent séges ideáljához, életcéljá­hoz, évszázadok alatt lelkének és tes­tének részévé vált nemzeti sajátos­ságához! Ha a pénzügyminiszter kijelentése az egyetlen bizonyíték nemzetünk fáradtsága mellett, akkor kétségte­len, hogy a legelevenebb és legagi lisabb nemzet és nemzedék mi va­gyunk ezen a glóbuson. Gyenge vi gasz, hogy a pénzügyminiszter ki­jelentése szerint ő megbecsüli a le­mondást, az áldozatot, hogy csak a legnagyobb tisztelet hangján beszél­het a tisztviselőkről. Hogy az egyéb­ként nagytudásu pénzügyminiszter csak a tisztviselők áldozatát illetően bízott a ház bölcsességében és fi­gyelmen kívül hagyta a bankokat és a karteleket, az ismét Wolff Ká­roly álláspontját igazolja száz szá­zalékosan a pénzügyminiszter mű­ködésével szemben. Kereszténypárti kritika Gömbös miniszterelnök keddi beszédéről A Keresztény Községi Párttól távol áll a keresztény gondolat kisajátítása, a párt nem fél, nem alkuszik meg az uralomért és nem adja fel programját — Az Uj Budapest tudósítójától. — Gömbös Gyula miniszterelnök­nek Kozma Jenő beszámolóján a budai Vigadóban mondott beszéde több vonatkozásban is általános feltűnést keltett. így például élén­ken kommentálják mindenekelőtt azokat a kijelentéseket, amelyek sze­rint a Nemzeti Egység Pártja fő­városi szervezkedésének alapjául te­kinti a Kozma-féle szervezeteket. Ez a kijelentés a Kozma-párttal való hivatalos kibékülésnek minő­síthető, ami az-onban — úgy lát­szik — nem százszázalékos, ha figye­lembe vesszük, hogy Kozma Jenő beszámolóján sem Sztranyavszky. sem Tabódy nem vettek részt. Göm­bös Gyula a Keresztény Községi Pártra is tett egy megjegyzést, amennyiben azt hangoztatta, hogy a keresztény gondolatot egy párt­nak sem áll jogában kisajátítani. Az Uj Budapest munkatársa sziik- )■ égesnek tartotta, hegy a minszta^- elnök kijelentéseinek a konzekven­ciái felől érdeklődjék a Keresztény Községi Párt vezetőségénél annál is inkább, mert hiszen nyilvánvaló, hegy az u)r szervezkedés a Keresz­tény Községi Párt ellen is irá­nyul. A legilletékesebb helyről következő nyilatkozatot kaptuk: — A Keresztény Községi Párt tagjaitól teljesen távol áll a keresz­tény gondolatnak a kisajátítása. Maga a Keresztény Községi Párt örülne a legjobban annak, ha más pártok is a keresztény gon­dolat jegyében irányítanák min­denfajta tevékenységüket. A megelőző kormányok egytől- egyig szükségesnek tartották han­goztatni, hogy keresztény alapon ál­lanak. Ma°’a Bethlen István gróf, de Károlyi Gyula gróf is úgy parla­menti bemutatkozásuk alkalmával, mint minden fontosabb politikai megnyilatkozás esetében is a leg­élesebben hangsúlyozták, hogy a keresztény gondolat érvényesítésére törekszenek és politikai tevékeny­ségüket a keresztény világnézet erői hatják át. Egyedül Gömbös Gyula volt az, aki ilyen megállapítástól tartóz­kodott. Több Ízben tette azt a kijelentést, hogy nacionalista alapon áll, de a keresztény világnézeti alapnak a hangsúlyozását mellőzte. '5 egyetlen egyszer sem­mondta Gömbös Gyula minisz­terelnök azt, hogy ő mint kor- mányelnök keresztény világné­zeti alapon áll. A Keresztény Községi Párt tagjai ezt sajnálattal állapítják meg, de kénytelenek ezt kiemelni, amikor az a vád éri a pártot, hogy a ke­resztény gondolatot kisajátítja ma­gárnak. _ — Ami a miniszterelnöknek azt a kijelentését illeti, hogy nincs szük­ség pártocskákra, ez a Keresztény Községi Pártra nem vonatkozhatik, mert ez a párt nem tulipán-mozgalom. Ha harcra kerül a sor, vállaljuk a harcot — nem a harc kedvéért, ha­nem azért, mert elveink győzelmé­ért készek vagyunk bárkivel is fel­venni a küzdelmet. A Keresztény Községi Párt küzd a jelenlegi gaz­dasági és pénzügyi rendszer meg­változtatásáért. Ebben a harcban nem vagyunk hajlandók megal­kudni az uralomért, mint ahogy akkor sem adnánk fel program- munkat, ha uralomra jutnánk. A parlament válságának éppen az az igazi oka. hogy az uralomra jutó kormányt ér fiák elfeledkeznek az ellenzéki oldalon tett kijelenté­seikről és ígéreteikről. Igazi reálpolitikát csak az csi­nál, aki ideálok szolgálásáért él és ezt a szolgálatot akarja foly­tatni akkor is* ha uralomra jut. A Keresztény Községi Párt nem törődik azzal, hogy ki, hogyan szer­vezkedik, hanem megy tovább egyenesen a maga utján. Ha aka­dályokat gördítenek eléje, dolgozni fog az akadályok elhárításán, de félni nem fog, mert tudatában van annak a ténynek, hogy az igazsá­got szolgálja. Ez a nyilatkozat, amelyet a Ke­resztény Községi Párt egyik vezető tagjától kaptunk, teljes mértékben kifejezésre juttatja a párt tagjai­nak az álláspontját Gömbös Gyula miniszterelnök beszédével szemben. A párt megújhodásának gondolatában avatták fel a Keresztény Községi Párt uj helyiségeit Wolff Kárcly hatalmas beszéde a keresztény többség gazdasági szupremáciájáról, a parlamentarizmus válságáról és a megalkuvó kormánypolitikáról — Az Uj Budapest tudósítójától — Szép és bensőséges ünnepet ült kedden este a Keresztény Községi Párt. A párthoz tartozó bizottsági tagok nagyszámú részvétele mellett avatták fel ez alkalommal a párt uj helyiségeit a Városház-utcában. Az uj párthelyiség felavatása érte­kezlet keretében történt, amelyen Csilléry András dr. ügyvezető el­nök köszöntötte a párt tagjait az uj klubban, ahonnan meggyőződése szerint uj harcokra kell kiindulnia a pártnak. A napirend előtt Ilovszky János mondott köszönetét Budapest ke­resztény kereskedő- és iparostársa­dalma nevében Wolff Károlynak és a párt parlamenti tagjainak a nyugdijjavaslat vitájában kifejtett munkásságukért. Mint a Baross Szövetség elnöke megállapította, hogy^ december négy és félmillió pengős veszteséget mutat a fővá­rosi ipar és kereskedelem az elmúlt esztendő ugyanezen időszakához képest. A nyug díjrendelet követ­kezménye lesz az, hogy a nyugdíja­sokat kiüldözik a fővárosból. Na­gyon fontos Ilovszky szerint, hogy a főváros és az állam karácsonyi segélyt adjon a tisztviselőknek, mert ennek az ipar és kereskedelem látja a hasznát. Ha a pénzforgalom zsugorításának rendszere tovább­tart — állapította meg a párt tag­jainak lelkes helyeslése közepette Ilovszky, — akkor csak sorrendi kérdés, hogy patinás cégek milyen egy­másutánban omlanak össze. Wolff Károly válaszolva a felszó­lalásokra, megállapította, hogy a legnagyobb fokú bizalmatlan­sággal viseltetik a pénzügymi­niszterrel és a népszövetség ál­tal diktált pénzügyi politikával szemben. A Baross Szövetség léte soha nem volt indokoltabb, mint ma, amikor a keresztény tömegek egyre inkább birtokonkivülivé válnak. Több fel­szólalás kapcsán a párt elhatározta, hogy a tejkérdésben nagyszabású ankétot hívnak össze és a kerüle­tekben is gyűlést tartanak. Az értekezlet után a klub nagy­termében _ vacsora volt, amelynek során Csilléry András a párt meg­újhodásának gondolatában üdvö- zoil6 a párt tagjait, elsősorban an­nak vezérét. Wolff Károlyt, Wolff Károly lelkes taps és éljenzés közben szó­lalt fel és köszönetét mondott Csil- léry Andrásnak és Bednárz Róbert­nak a párt uj klubjának megterem­téséért. Wolff Károly ezután nagy­szabású politikai beszédet mon­dott: — Időszerűnek tartom — mon­dotta Wolff, — hogy a párt a maga erejét beledobja az ország sorsának intézésébe. Minél előrébb haladunk az időben, annál inkább bebizonyosodik, hogy azok az igazságok, amelyeket a párt megalakulása óta követett, élő igazságok. Annak, hogy az ifjú­ság érdekében nem tud a. Kérész:

Next

/
Thumbnails
Contents