Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-28 / 43. szám

XI. évfolyam 43. szám Budapest, 1933 október 28 UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvt.á: Bpest, Vili., Revitzky>ü, KÖZGAZDASÁGI Előfizetési árak: W FELELŐS SZEUKESZIŐ: ^ Szerkeszlöség és kladóhlvalal: Faész évre - ......................30 penqő A _ . _ T n ^ Budapest. IV. haos Ivor-ulco O. Fé lévre. >5 peng« m d O B ¥ ANDOR Da* Ä . , ,f1,efoQLsi-8-23­£0ycs Azáiiii ára 60 fillér 66 ^9 PoslasakaréRp. cheque&z^mla 30013 Budapest hatvanadik születésnapja irta: Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros polgármestere Válaszúton Párisi jelentés szerint az uj pre­mier megbízatása kapcsán elsőnek azt a nyilatkozatot tette, hogy leg­fontosabb feladatának tartja, eddig nem is képzelt mértékű közmunká­kat juttatni a francia ínségesek százezreinek. Az amerikai agytröszt minden igyekezete a dollár stabil voltának feláldozása kapcsán szin­tén azt célozza, hogy az ínségesek­nek közmunkák létesítésével kenye­ret adjon, hiszen úgy az Egyesült Államokban, mint mindenütt a vi­lágon a magángazdaság munkalehe­tőségei csaknem teljesen megszűn­tek, Hitler legutóbbi rádióbeszédé­ben számotadva eddigi munkássá­gáról legnagyobb eredményének azt tartja, hogy sikerült csökkentenie a munkanélküliek számát. Általában: szerte a világon azt látjuk, hogy a régi gazdasági teóriák feladásával igyekeznek védekezni a munkanél­küliség ellen, arra az álláspontra helyezkedve, hogy addig igyekeznek menteni mindent, amíg menthető, mert a világbéke és a mai társadal­mi rend legnagyobb ellensége a tét­lenül heverő kéz és a korgó gyomor. A külföldi analógiák különösen aktuálisak most, amikor a főváros törvényhatósági tanácsa elkezdte tárgyalni Budapest, minden eddigi­nél szomorúbb költségvetési elő­ír árny zat át. Bíráló és támadó nyi­latkozatok kerültek nyilvánosságra már azelőtt, mielőtt az autonómia fórumai a költségvetés megvitatá­sához hozzákezdtek volna. Maga az autonómia legfőbb őre, a kormány bizalmi embere a városházán, Hu­szár főpolgármester, jelentette ki az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent nyilatkozatában, hogy a költségvetésben a takarékosságnak nem szabad az alkotó munka, a mun­kaalkalmak teremtésének rovására esnie. De a pártok egyes vezető bi­zottsági tagjai is kertelés nélkül ki­mondják, hogy az a csontváz-költ­ségvetés, amely a főváros jövő esz­tendejének háztartását van hivatva szabályozni, nem jó, mert nem tar­talmaz közmunka-lehetőségeket. A fővárosi adminisztrációt a költ­ségelőirányzat szűk méreteiért fele­lőssé tenni nem lehet. A polgármes­tert kötik a kormányzat takarékos- sági rendszabályai és a gazdasági élet örök törvényei, amelyek a be­vétel és a kiadás egyensúlyba hoza­talát parancsolják a közülietek ház­tartási előirányzatainak összeállítá­sánál. Állapítsuk meg, hogy a fővá­ros a legsúlyosabb dilemma előtt áll: vagy le kell mondania a jövő­ben a közmunkák és beruházások leghalványabb r reménységeiről is, vagy le kell térnie az eddigi utak­ról és azt a nézetet vallania, hogy az előrelátó orvos a vérmérgezés­ben szenvedő betegnek inkább a lá­bát vcig ja le haladéktalanul, sem­hogy az egész test elpusztuljon, mert egy életet átsántikálva még végig lehet élni, de a vérben a fertőző bak­tériumok ezreivel annál kevésbbé. A főváros a válaszúton van, az előtte sötétlő utak egyike sem sima és nem könnyen járható. Valamelyik utón azonban mégis el kell indulni, be­hunyt szemmel, hiszen szakadékok fölött járunk, de mégis erős akarat­tal és a jobb jövőbe vetett szilárd reménységgel! Azt a problémát kell eldöntenie elsőül e törvényhatósági tanácsnak: csontváz-költségvetés vagy közmun­ka-program — és a hozandó határo­zathoz képest átdolgozni e költség- előirányzatot. Most lesz hatvanadik évfordulója annak, hogy Buda és Pest városok egyesitéséből a mai Budapest meg­született. Még emlékszem arra, diákkoromban sokszor olvastam a lapokban cikkeket az ezeréves Ma­gyarország ifjú fővárosáról, mely főváros akkor az emberek szemé­ben a nemzeti megújhodás jelképe volt. Az az ifjú most már hatvan­éves férfi lett, de azért megmaradt arcán az ifjúság varázsa, tagjaiban a titáni életerő! Csodálatos képes­ségű óriás fejlődött belőle, aki rendkivüti haladásával Európa összes nagyvárosainál különb élet­erőről tett bizonyságot. Hat évti­zed alatt hat évszázad mulasztá­sait pótolta! Ilyen rövid idő alatt még nem alakult ki nagyváros se­hol Európában! Amikor az 1872:XXXVI. t.-c. Bu­da és Pest egyesítését, vagyis a mai Budapest székesfőváros szerve­zését rendelte el, a két városnak együtt 276.000 lakosa volt. Hatvan év alatt Budapestből milliós lakos­sággal biró világváros lett, mely világváros ugyanezt a fejlődési arányt mutatja a modern nagyvá­rosi élet eg'ész területén. A bámu­latos fejlődés nem csupán a lakos­ság számában jutott kifejezésre, hanem a főváros külsejében, hatal­mas kiépülésében is. A kiegyezés korában Budapest külső képe még nagyon szegényes volt; a pesti és a budai Dunaparton bűzös gödrök között szemétrakások álltak a mai korzók helyén; a Váci-utca, a Rá- kóczi-ut, az Üllői-ut helyén télen a nagy sártól alig lehetett járni, a Terézváros keskeny és szennyes utcáival valóságos járványfészek volt; az Andrássy-ut 1876-ban ké­szült el; a körutakat pedig csak 1896-ban;, az ezeréves kiállítás al­kalmával adták át a ködiasználat­— Az Uj Budapest tudósítójától — Tabódy Tibor országgyűlési kép­viselő, amikor ez év nyarán kezébe vette a Nemzeti Egység Pártjának budapesti szervezését, kilépett a Ke­resztény Községi Pártból, egyben lemondott törvényhatósági bizott­sági és tanácsi mandátumairól is. A lemondás érvényesítése formai­lag olyképpen történt, hogy Tabódy nem ^ emelt kifogást, amikor a Ke­resztény Községi Párt vezetősége, a községi választások alkalmával Tabódy által dátum nélkül adott reverzálist, illetőleg lemondó levelet Huszár főpolgármesternek bekül- dötte. Tabódy Tibor ezen korrekt és úri eljárását azok a választók, akik annakidején Tabódy személye iránti tiszteletből és szeretetből szavaztak nak. Ezeket az adatokat annak bi­zonyságául hoztam fel, hogy a ma­gyar főváros gyors fejlődése pél­dátlan az európai nagyvárosok tör­ténetében. Mi az oka és magyarázata e tü­neményes virágzásnak? A szaktu­domány főképpen a városok föld­rajzi fekvésével s a gazdasági vi­szonyok kedvező alakulásával ma­gyarázza azok emelkedését, de sze­rintem a városok fejlődésének — a földrajzi és gazdasági okokon ki­vid — olyan féltételei is vannak, amelyek a nemzet lelkierejében, po­litikai tehetségében gyökereznek. A páratlan földrajzi fekvés és a gaz­dasági fejlődés nagyban elősegí­tette a magyar főváros virágzását, mégis Budapestet elsősorban a nem­zeti életerő, a magyar politikai ta­lentum csodás alkotásának tartom. A kedvező külső feltételeket olyan lélek ragadta meg, mely a maga szellemi gazdagságából az anyagi formákba magasrendü életet, kul­turális tartalmat tudott önteni. A magyar faj hires államalkotó képessége remekel abban a nagy­szerű alkotásban, amit ma büszke nemzeti érzéssel magyar székesfő­városnak nevezünk. Az ezeréves nemzet Budapestben megszervezte a maga nemzeti államának, köz­életének, kultúrájának, gazdasági vérkeringésének központját, amely központ az ország szellemi színvo­nalát, modern haladását képviseli a világ előtt. A fővárost ebből a szempontból nézitek és Ítélték meg mindenkor a magyar államférfiak, akik közül többen az ország anyagi erejét állí­tották a városfejlesztés szolgálatá­ba. Az utóbbi időkben elhomályo­sult az a nagy cél és az a magas szempont, amely az ország sorsá­nak intézőit a főváros szerepének a Keresztény Községi Párt listá­jára, korrigálni akarták és bead­vánnyal fordultak a főváros igazoló választmányához, majd panasszal éltek a közigazgatási bírósághoz is, azzal a kérelemmel, hogy Tabódy mandátuma továbbra is érvényben maradjon, noha reverzálison ala­puló lemondó levelének érvényesí­tését Tabódy ugyan politikailag ki­fogásolta, azonban azt érvényességi szempontból vita tárgyává egyetlen percig sem tette. A közigazgatási bíróság a Pászti- féle ismeretes ügyben tudvalevőleg megállapította, hogy „reverzálisok adása felette alkalmas eszköz a re­verzálist adó bizottsági tag függet­lenségének veszélyeztetésére, sőt teljes megszüntetésére is, mert a és jelentőségének megítélésében irányította. Ez okból nagyon erő­sen kell hangsúlyoznunk a nemzeti közvélemény előtt, hogy Budapest a magyar nemzet, a magyar állam politikai, társadalmi és gazdasági tetőzetét jelenti. Éppen ezért a ma­gyar főváros nem lehet öncél az ország életében, de viszont az or­szág sem nézheti úgy, mint válami idegen testet, melyet nem a nem­zet életerői melengetnek. A főváros életének szerves össz­hangban kell lenni az egész ország, az egész nemzet életével. Szent meg­győződéssel állítom, hogy ez igy is van. Ez a magas cél vezet mind­nyájunkat, akik a magyar főváros sorsát intézzük. Minden törekvésün­ket és célkitűzésűnket az a gondo­lat vezette, hogy Budapestet a ma­ga történelmi hivatásának, nem­zeti munkájának útjára állítsuk. Ezt el is értük és ezzel nagy nem­zeti kötelességet teljesítünk. Budapest hatvanadik születés­napja alkalmából meghatott lélek­kel gondolok a nagynevű elődökre, akik közigazgatásilag megszervez­ték és kiépítették a magyar világ­várost, melyről a hires hindu költő, Rabindranath Tagore azt mondotta, hogy Budapest a világ egyik leg­szebb városa. Ez az évforduló meg­érdemli, hogy ünnepnapnak érez­zük, amikor megemlékezünk a szé­kesfőváros megalapítóiról és veze­tőiről, mely megemlékezéssel nem­csak Budapest lakosságának nem­zeti öntudatát emeljük, hanem az egész nemzet leikébe véssük, hogy milyen erős bástyája ezeréves lé­tének és államának — Budapest! A magyar faj államalkotó tehet­sége és politikai nagysága Buda­pest megalkotásával érte el a tető­pontot. függetlenség alapját képező egyéni szabad elhatározásnak és vélemény­nyilvánításnak a pártérdek uralma alá való helyezésével azonos jelen­tőségű.“ Tabódy választói, akik Hell Ferenc dr., a Regnum Maria- num Szövetség elnökének vezetésé­vel mintegy ezren írták alá^ a pa­naszt, a közigazgatási bíróságnak a Pászti-ügyben hozott Ítélete kap­csán azt remélték, hogy Tabódy esetében ugyanezen álláspontra he­lyezkedik a bíróság és igy Tabódy törvényhatósági bizottsági és tör­vényhatósági tanácsi mandátuma a választók nagy örömére továbbra is épségben marad. Ezek az előzményei a^ közigazga­tási bíróság keddi ülésének, ame­lyen a bíróság I. számú tanácsa A reverzális ügy epilógusa Miért volt Kénytelen elutasítani a Közigazgatási bíróság a Regnum Marianum Szövetség panaszát a Tabódy=ügyben?

Next

/
Thumbnails
Contents