Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-07 / 40. szám
6 tarjstammEst 1933 október 7. Gttödsáéíia Utcs nyomorúság leié Az inségmunkát végző kartelek gépi felszerelésükkel az emberi munkát a minimumra redukálták — Ä hitelműveleti rendszer súlyos következményei a főváros jövő esztendei ut- és csatornaépítési költségvetésében — Levél a Szerkesztőhöz — A főváros az inségmunka k halálának előestéjén végre rájött arra, amit mi, munkanélküli iparosok, még azok megindulása előtt állandóan hangoztattunk, hogy 1. Nem tudott annyi munkást elhelyezni, amint ezt szándékolták, 2. Anyagi szempontból a főváros számára a most lezáruló munkaév igen rossz volt, 3. Kevés munkást igen drágán tudtak elhelyezni, a nagy költség ellenértéke: luxus-utak, luxus-csatornák, amelyeket nyögni fog igen sokáig a főváros polgársága, de nyögi már előre ma a főváros jövő évi budgetje is. Ha számszerűleg kezdjük az in- ségmunkák mérlegét vizsgálni, fenti állításaink mindenki előtt igazolást nyernek, A kiadott inségmunkák összege kilencmillió pengő körül mozog, mit a főváros harminchat havi részletben fizet vissza a vállalkozóknak, a Nemzeti Bank kamatlábának egy százalékos többletével. Máris kiadódik tehát egy minimum tiz százalékos drágulás. Az ins égmunkákból ez év elejéig cca kettőmillió pengő értékű munka készült elv a többi kevés kivétellel az év végére készen lesz. A jövő évre tehát a fővárosnak már hárommillió pengőt kell tartalékolnia, hogy a vállalt törlesztésnek eleget tehessen. Három millió pengővel kevesebb munkaalkalomhoz jut tehát az iparos a jövő esztendőben, oly év után, melyből alig jutott összesen eddig másfél- millió. Mit várhatunk tehát egy rossz évtől, mely rosszabb lehet csak, .mint az előbbi és emellett már előre meg van terhelve? Ezt kapta tehát a szakma iparossága az inségmunká- tól! Most nézzük, mennyit kapott a főváros, Az első kiadott inség- munka-csoport 3,100.000 pengő ösz- szegü volt, amit majdnem teljes egészében a kartel érdekeltségű nagyvállalatok nyertek el. Lényegében tehát a bankok üzlete lett, mert érdekkörükbe nem tartozók hitelt nem kaptak. A tőke nem adott a fővárosnak kölcsönt, nem akart adni, m,ert nagyvállalatai bevonásával több hasznot tudott magának biztosítani és ezt a főváros megengedte. A munkákat elnyert nagyvállalatok gépi felszerelésükkel a kivitel során az emberi munkaerőt a minimumra redukálták, úgy hogy a munkabér címén kifizetett összegek a vállalati összegnek alig tiz százalékát tették ki. Ha ugyanezen munkákat nem hitelezési alapon, hanem készpénz- fizetés mellett Írták volna ki, a közép és kisebb vállalatok is szóhoz jutottak volna, sőt a munkák teljes egészét a maguk számára biztosíthatták volna, mert nem kétséges, hogy kisebb rezsivel, szerényebb haszonkulccsal, valamint személyes munkálkodásukkal a nagyvállalatok anyagszállítási előnyeit könnyen tudják ellensúlyozni. E mellett az emberi munkaerőt legalább a háromszorosára emelik, ami az inségmunka tulajdonképpeni célja volt. Szembe állitva a kétféle munkát, látjuk, hogy a 3,100.000 pengős vizsgált útépítési szükségmunkából munkabérre eső 310.000 pengő, héthónapos munkaszezont és átlagos 80 pengő havi munkáskeresetet véve fel (3,100.000 : 7 X 80 = 554), az eredmény az, hogy az inségmunka hét hónapon keresztül 554 munkásnak adott kenyeret. Ugyanezt vizsgálva készpénzfizetés esetén, feltéve, hogy ugyanany- nyit és ugyanolyan kifizetési terminusokkal áldoz a főváros, amint jelenleg teszi, vagyis 3,100.000 pengőt, hozzáadva három év kamatait: 3,425.009 pengő kötelezettséget jelentett volna a fővárosra a készpénz- fizetési módszer. Készpénzfizetés esetén egy év alatt ezen összeg egy- harmada erejéig adhatott volna ki a főváros munkát, vagyis 1,142.000 pengőért. Ezen összegnek 18%-a a munkabér, vagyis 205.560 pengő. Ismét héthónapos munkaszezont és 80 P átlagos keresetet véve alapul, 205.560 : 7 X 80, az eredmény az, hogy három éven át lehetett volna ugyanannyi pénzből 367 munkást foglalkoztatni, szemben a hitelmunka egy évi 554 létszámával. Még kedvezőtlenebb képet kapunk, ha arra gondolunk, hogy sok oly makadám-ut vár megépítésre olyan vidékeken, ahol ma uttalan sártengerben és porfelhőkben közlekedik a kültelkek lakossága és amely makadám-utak építésénél nagyobb szerep jut az emberi munkáskéznek. Ily munkáknál ugyanis 40— 45 százalék a munkabér, tehát legalább 700 embernek adott volna ily munka kenyeret, az előbbiekkel szemben. Mindezeken felül legalább 15 százalékkal több munka készülhetett volna el készpénzfizetés esetén, mint amennyi a valóságban hitelmunkaként elkészült. Mint előzőkben már kimutattuk, 10.5 százalék a fővárost terhelő kamat. Ezenkivül felszámították a vállalkozók azt a kamatdifferenciát, amennyivel többe kerül nekik a pénz, mint amit a főváros megtérít. A kartellvállalatok- nál ez kevesebb, de a kisebb vállalatoknál a hitelezési kockázattal együtt 10 százalékot is elér. Ezt a kamatdifferenciát és a hitelezési rizikót csak minimális 4.5 százaléknak véve, kiadódik a 15%, mint többköltség a hitelezés következtében. Hozzávéve még azon körülményt, hogy a munkákat általában nem a legolcsóbbak kapták, hanem a három százalékkal drágábbak, a munkamegosztás elvének alkalmazásával, ismét csak a bankok érdekeinek sikerét jelentve, úgy világos, hogy a főváros cca 20 százalékos pazarlást vitt végbe azokkal szemben, kiknek mint hiteligénylő nem volt jó, de fejőstehénnek igen. Érthetetlen ez a túlságos előzékenység akkor, amikor állandóan azt halljuk, nincs a fővárosnak pénze munkaalkalmat teremteni. Ezt kapta és ezt adta a főváros! S miért mindez? Megingatni a polgárság amúgy is igen gyenge hitét, erősíteni a bankokat, tönkretenni iparokat, melyek eddig a főváros és. állam támaszai voltak? Évek óta a közül etek minden ténykedése ut a nyomorúság felé. Hát már nincs szüksége a fővárosnak tisztességes iparosokra? Mert ami évek óta történik, az nem más, mint megölése mindennek, ami eddig érték volt. És még egyet! Ha az inségmunkák befejeződtek, vájjon fog-e az adóhivatal annyi adót bevenni a munkát végző kartellektől, mint amennyit be fog hajtani a munka- nélküli kövezőmesterektől? Erre is igen kiváncsiak vagyunk mi munkanélküli iparosok. Mi történik a cirkuszban! Ek Testnevelési Tanács a cirkuszi birkózóversenyek ellen — Az Uj Budapest tudósitójától — Megírta az Uj Budapest, hogy a Fővárosi Cirkusz bérlői: a Beketow-örö- kösök a lejáró bérleti szerződés egy esztendővel való meghosszabbítására vonatkozólag abban az esetben kaptak Ígéretet a városházán, ha bérhátralékukra ezévi szeptember 30-áig legalább 15 ezer pengőt törlesztenek. Ez a dátum elmúlt anélkül, hogy egyetlen fillér törlesztés történt volna: noha a cirkusz zsúfolt házak előtt rendezi a birkózóversenyeket, a vezetőség nem tartotta szükségesnek a törlesztést, hanem most a birkózóversenyek végére, október 15-ére ígéri a hátralékok rendezését. Mivel a városgazdasági ügyosztály egyáltalában nem bízik abban, hogy ez a törlesztés meg fog történni, máris megtették a szükséges intézkedéseket, hogy az év végével lejáró bérlet versenytárgyaláson való hasznosításának semmi akadály ne álljon útjába. A cirkusz bérlete iránt máris számosán érdeklődtek, közöttük olyan szakemberek is, akiknek kezében jövedelmezőbb vállalkozás lenne a cirkusz, mint most. Itt említjük meg, hogy az Országos Testnevelési Tanács elnöksége a kultuszminisztérium és a belügyminisztérium képviselőinek, nemkülönben a Magyar Országos Birkózószövetség elnökségének bevonásával értekezletet tartott, amelyen megállapították, hogy a Fővárosi Cirkuszban bemutatásra kerülő birkózómutatványok teljes mértékben nélkülözik a sportszerűség legelemibb követelményeit, nem szolgálják a közönség sportérzékének fejlesztését, alkalmasak a közönség Ízlésének megrontására és súlyosan diszkreditálják a birkózósportol. Az Országos Testnevelési Tanács legközelebbi teljes ülése elé határozati javaslattal fognak az értekezlet résztvevői járulni azzal a kérelemmel, hogy a belügyminiszter a jövőben professzionista birkózásokat semmiféle formában ne engedélyezzen. Az Országos Testnevelési Tanács erről a határozatról értesíti a fővárost is, amelynek cirkuszaiban: a Néparénában és a Fővárosi Cirkuszban folynak le esztendőről esztendőre ezek a „birkózóbajnokságoknak“ nevezett szemfényvesztések. A főváros szempontjából ugyanis nem közömbös, hogy az ő tulajdonát képező cirkuszokban mivel és hogyan csapják be a közönséget. LISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAR0SS-U. 77. Elmarad a Georgia közgyűlése. A Magyar Álalános Hitelbank közli velünk, hogy a Mezőgazdasági Ipar r. t. körül felmerült ellentéteket sikerült kiegyenlíteni olymódon, hogy a két részvényes csoport számára megfelelően 'biztosíttatott a társaság ügyeinek vitelére való befolyás. A Mezőgazdasági Ipar r. t.-nál folyó hó lO-ére összehívott közgyűlés elmarad. Klein Gyula ur régebbi szándékának megfelelően mevalósi- tani óhajtja azt az elhatározását, hogy tevékenységét azokra a vállalatokra korlátozza, amelyekben anyagi érdekeltsége van. Éhez képest lemond a Hitelbanknál elfoglalt igazgatói állásáról, valamint a Hun- gária-malom, Pannónia és Linum- Taussig társaságoknál betöltött elnöki és igazgatósági helyeiről, mely körülményt fentnevezett vállalatok sajnálattal vették tudomásul és sok évi működéséért köszönetét szavaztak. A Mezőgazdasági Ipar r. t. közli, hogy e társaság nagyrészvényesei között felmerült ellentétek kölcsönös megelégedésre elsimultak. A f. hó 10-ére egybehívott közgyűlés elmarad. Olcsóbb lesz-e az Elektromos Művek szene? Jelentettük, hogy az Elektromos Müvek egyévi szénszükségletének biztosítására kiirt versenytárgyalás eldöntése annyira előrehaladott, hogy maga Borvendég alpolgármester vette kezébe az ügy intézését, személyesen meghallgatván a legnagyobb szénbányák vezérigazgatóinak előterjesztését. Az alpolgármester tárgyalásai a szénbányák vezetőivel arra vonatkoznak, hogy a pályázati árakból mennyit hajlandók engedni a bányák az Elektromos Müvek számára. Borvendég tárgyalásai elhúzódnak, részben azért is, mert a főváros meg akarja várni a kereskedelmi miniszternek a szénárak leszállítására vonatkozó rendeletét, amelyre vonatkozóan Fabinyi miniszter a napilapokban nyilatkozatot tett közzé. A fővárost az Elektromos Müvek szénellátása szempontjából a miniszter rendelete főleg azért érdekli, mert tudni kell, hogy a miniszter a szénbányák termelési költségeit szállitja-e le, vagy pedig a közvetítő kereskedelem hasznának leszállításával kivánja-e a fogyasztóközönség számára a szenet olcsóbbá tenni. Az Elektromos Müvek igazgatóságának döntése a jövő hétre várható. A Beszkárt újítási programmja 1934- ben. A Beszkárt jövő esztendei költség- előirányzata magában foglalja azokat a munkálatokat, amelyeket a jövő esztendőben az újítási tartalékalap terhére akar elvégezni a főváros közlekedési vállalata. A Beszkárt 1934. évi újítási programmja 1,235.500 pengő keretben magában foglalja az Üllői-ut, a Margit- körut, a Thökölyi-ut és a Váci-ut felépítménycseréjét. Kábelhálózatának megújítására 145 ezer pengőt, jármüvek berendezéseinek átalakítására 384 ezer pengőt kíván a jövő esztendőben fordítani a Beszkárt. Megérkezett az első török szénszállítmány a Gázgyárhoz. A fővárosi Gázmüvek részére az első szén uszály mintegy ötszáz vagonnyi tartalommal An a fóliából megérkezett. Ez az első török szén, amelyet Magyarországra szállítottak, miután helyszíni szemlék alapján megállapították a szén kalória-tartalmát és használhatóságát gázgyártás céljaira. Az anatóliai szén árát a főváros a Nemzeti Bankhoz külön számlára fizeti be, a zárolt pénzen a török állam a magyar Külkereskedelmi Hivatal közbenjöttével exportcikkeket vásárol Magyarországon. A szén árának végleges megállapítására folynak a tárgyalások, tekintettel arra, hogy itt még bizonyos felár- differenciák le- számitandók. Bizonyos azonban, hogy az anatóliai szén a Gázgyár eddigi szénellátását biztositó cseh bányák árainál olcsóbb. Nem válttik be a 12-es autóbuszhoz fűzött remények. Az Autóbuszüzeni jövő esztendei költségelőirányzatában az az érdekes megállapítás foglaltatik, hogy a Nagykörúti 12-es vonal jövedelmezőségéhez fűzött remények nem váltak valóra. A 12-es vonalon a jövő esztendőben 893.400 pengőt remél bevenni a Beszkárt, amely tudvalevőleg az Autóbuszüzem üzemvitelével van a polgármester által megbizva. A legnagyobb bevétel a jövő esztendei autóbuszüzemi előirányzatban az 5-ös, Pasaréti-vonalon fog befolyni: 1,090.200 pengő. Ezután következik az 1-es vonal: 962.400 pengővel. UJ kiírások: Az 1934. évre szükséges 20.900 kg nyirfa- seprővessző szállítására a Köztisztaisági Hivatal részére. Határidő: 1933 november hó 3-án (pénteken) d. e. Vili óra. Az Uj Budapest minden héten szombaton reggel Jelenik meg én egyes példányok s kiadóhivatalban kaphatók. * A szerkesztésért és kiadásért felelős: DOBY ANDOR dr. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR. Klauber és Vajda mérnök-vállalkozók, kavicskotró-vállalata Budapest, V., Ügynök-utca 19. TELEFON: 90-2-17, ÁLTALÁNOS NYOMDA, KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, BUDAPEST, VI., NAGYMEZÖ-UTCA 3 Felelős: Dr. Uj István.
