Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-14 / 41. szám
Budapest, 1933 október 14 XL évfolyam 4L szám fr-'városi Nyilvános Könyvtár VTII. ,Revitzky-u. 1. ’ Előfizetési Arak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre......................................., . . . 15 pengő Eg yes szám ara 60 fillér I K&BÚAZOA&dtit FELELŐS SíZERKESaSTÖ : D O B Y ANDOR DRi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor—utca O. Telefon: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszómla 30013 Tisztulóban a városházi atmoszféra A közgyűlés polgári pártjai változatlan bizalommal és tisztelettel viseltetnek Sipőcz polgármester személye iránt — A többségi pártok guvernamentális működését nem akasztják meg a politikai próbálkozások és taktikázások — Az Uj Budapest tudósítójától — A törvényhatósági tanács csütörtökön tartott ülésében tudvalévőén olyképpen döntött titkos szavazással a Sipőcz Jenő dr. polgármester ellen Rassay Károly által indítványozott fegyelmi vizsgálat kérdésében, hogy a szocialista szavazatokon kiviil egyhangúlag a fegyelmi indítvány elvetését kívánta. Az a spontán, hatalmas éljenzés, amely a terembe lépő polgármestert a tanács tagjai részérő] fogadta, bizonyítéka annak, hogy a közgyűlés polgári pártjai körében a polgár- mester illusztris személyisége változatlan tiszteletnek, szeretetnek és bizalomnak örvend. A legélesebb kritikát a Rassay- féle indítvánnyal szemben Lázár Ferenc gyakorolta, megállapítván, hogy az indítvány csak zavart keltett, alkalmas arra, hogy mellékvágányra terelje az ügyet és kivonja az igazi bűnösöket a megtorlás alól. Megállapítást nyert a törvényhatósági ülésen a többségi pártok felszólalói részéről, hogy a polgármester mindig a legkorrektebben járt el, felelősségre nem vonható, mindig ugyanazon az állásponton volt Sipőcz Jenő, mint a többségi pártok: állandóan sürgette és követelte a Vásárpénztár ügyeinek teljes felderítését. Kétségtelen, hogy az a körülmény, miszerint a törvényhatósági tanács egyhangúan fogadta el a vizsgáló bizottság jelentését, annak megállapítása mellett, hogy a polgármester a Vásárpénztár-ügyben az összes pártok határozatait hajtotta végre és a legközelebbi ülésen már a Vásárpénztár jövőjét fogja tárgyalni a tanács — erősen hozzájárul a városházi atmoszféra tisztulásához. Egyfelől a Keresztény Községi Párt vitathatatlan belső egysége, másrészről Sztranyavszky Sándor és Kozma Jenő nyilatkozatai, amelyek során harmonikus együttműködéssel kívánják kiküszöbölni az ellentéteket a kormánypárt városházi politikájából, arra mutatnak, hogy a többségi pártok változatlan eréllyel és egységgel tartják kezükben a főváros gyeplőit, folytatva tovább azt a guvernamentális politikát, amelynek során a többségi pártok együttműködése a legfontosabb kérdésekben biztosítva volt. A bizalomnak és szeretetnek az az áradata, amely a Rassay-féle, csak zavart célzó és kizárólag zavar keltésére alkalmas indítvány elvetése kapcsán a polgármester körül hullámzott, azt bizonyítja, hogy a polgármester nemes és úri személyisége változatlanul olyan kimagasló és fix pontja a városházi politikának, amely a keresztény és nemzeti eszmének a városházán való további uralmát a legmesszebbmenő mértékben biztosítja. Politikai körökben általában úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a fentiek után biztosítottnak látszik a városháza nyugalma, amelyre a különféle, túlnyomó nagyrészben sikertelen politikai próbálkozások és taktikázások után a fővárosnak valóban szüksége van. Aggodalmait a ccnlrálc honi! Ötéves áramvásárlási szerződés helyeit meg hell hosszabbítani a vételi ondót, mert a magas árak és átszállítás biztonságának hiánya egyoldalúan kedveznek a MÁV-nak 5.5 % A közigazgatási bizottság által legutóbb letárgyalt polgármesteri jelentésben van két adat, amely fontosságánál fogva messze kiemelkedik a számok szürke tengeréből. A közlekedési ügyosztály szeptember havi működéséről emlékezvén meg a polgármester, bejelenti, hogy a Beszkárt bevétele a hó folyamán a múlt esztendő szeptemberéhez képest 5.5 százalékkal, az Autóbuszüzem bevétele ugyanezen idő alatt 9.44 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt esztendő szeptember havában. A polgármesteri jelentés ezen két számadata arra világit rá, hogy egyrészt a kisszakasz, ha numerikusán emelte is a villamosva sütök jegyforgalmát, anyagilag mégsem járt a remélt eredménnyel, viszont az Autóbuszüzem, amely a Beszkárt üzemkezelésében a nivó tekintetében minden vonatkozásban hanyatlik, egy esztendő alatt bevételének kerek tiz százalékával esett vissza, a különben igen forgalmas szeptember hónapban. A főváros közlekedési vállalatánál nem a gazdasági válság kimélyülésével kapcsolatos forgalom- csökkenésről, hanem szerkezeti hibákról kell beszélni. A bevételi csökkenés a Beszkárt jövő évi költség- előirányzata szerint a folyó esztendőben már 30.5 százalék a kulminá- ciós 1928. évi bevételhez képest, ezt a szomorú körülményt azzal az egyszerű megállapítással, hogy a személyszállítási bevételnek ily nagymérvű csökkenése nem lokális, hanem európaszerte mutatkozó jelenség, — elintézni nem lehet. A Beszkárt jövő évi költségelőirányzatát illetően nem osztjuk a vezetőség azon reménységét, hogy az 1934. évben a szállítási bevételekben további visszaesés nem fog jelentkezni. Rámutatunk arra, hogy a villamosva suták vezetősége kénytelen volt a halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok bevégzése céljából a saját nyugdíjalapjának harminc és egynéhány millió pengőjét teljesen igénybevenni, a reménye nélkül annak, hogy ezt a tekintélyes összeget a folyó bevételekből bármikor is visszafizetni tudja. A Beszkártnál strucpolitika folyik, amely abban is megnyilvánul, hogy nem merik az autonómia illetékes szervei elé tárni a valódi helyzetet, pártpolitikai szempontok mellőzésre kényszerítik a gazdasági élet örök törvényeit, egyetlen óriási potemkiniáda a Beszkárt üzletvitele, amely a felséges népnek mutatandó délibábok kedvéért gondosan takarja ezer sebtől vérző testét. A Beszkártnál nem az a fontos, mennyi a valóságos deficit, látszaton alapuló kirakat-verseny folyik az Akácfa-utcában, amely irtózva attól, hogy a komor gazdasági viharokat tudomásulvegye, az olcsó népszerűség mákonyos hullámaiban fürdik és akarja melengetni bágyadt tagjait az idők végtelenségéig. Pedig szomorú intőjel a Vásárpénztár analógiája a Beszkárt számára, hogy az efajta tiszavirág-politika megbosszulja magát, eljön az idő, amikor az irreális alapon álló, saját gyengeségüket bevallani önmaguknak sem merő részvénytársasági üzemek megitéltetnek! Az őszinteség hiánya mindig megbosz- szulja magát, de különösen akkor, ha olyan ingoványon jár, mint az uj fővárosi törvény hybrid üzemi paragrafusai! — Az Uj Budapest tudósítójától — Várospolitikai körökben a hét elején élénk feltűnést keltett a polgármester előterjesztése a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhi- dai telepéről való áramvétel ügyében. ^ A Talbot-centrálet illetően nem,' áramvétel, hanem a telep megvásárlása tekintetében kötötték le magukat legutoljára még a tavasz folyamán is a közgyűlési többségi pártok; hogy most a megvásárlás helyett újra az áramvétel nyomult előtérbe, olyan momentum, amely homlokegyenest ellentétes az eddigi elhatározásokkal, és szükségessé teszi, hog-y a törvényhatósági tanácsban a centrále problémája alapos és beható megvitatás tárgya legyen. A polgármesteri előterjesztés a főváros vezetőségének eddigi állás- foglalásával szemben azt a nézetet juttatja kifejezésre, hogy a telepnek mint üzleti vállalkozásnak az átvétele a mai gazdasági viszonyok között sok kockázatot foglal magában, főképpen amiatt, mert a részvénytársaság kölesöneinek tőketörlesztési és kamatterhét meg kellene osztani a MÁV-val, amelyhez a külföldi hitelezők hozzájárulására volna szükség, ami csak hosszadalmasan és a mai hitelviszonyok mellett talán nehezen is volna lebonyolítható. Mindezekre . való tekintettel, a telepnek és tartozékainak kezelésbe vételét nem javasolja a polgármester, ellenben azt tartja helyesnek, ha a főváros bizonyos energia-mennyiséget áramvételezés utján köt le addig az ideig, amikor majd a gazdasági és pénzügyi helyzetet, nemkülönben a hitelélet alakulását valószínűbb bázisokon lehet igénybevenni. A polgármesteri előterjesztés magában foglalja azt a szerződéstervezetet is, amelyet a MÁV, mint a Dunántúli haszonbérlője kötne a fővárossal villamosenergiának öt esztendeig való szolgáltatása, illetőleg vétele tárgyában. A szerződéstervezet egyrészről igen súlyos kötelezettségeket ró a fővárosra, másrészről annyira egyoldalúan kedvező az Államvasutak szempontjából, hogy azt a főváros törvényhatósági tanácsa ebben a formában elfogadni semmi körülmények között nem fogja. Amig a főváros minden feltétel nélkül kötelezi magát az átvételre, telepeinek olyképpen való átalakítására, hogy az a bánhidai erőmüvei zavartalanul együttműködjön, a havonta készpénzben való fizetésre, és ami a legfontosabb, igen magas árra: addig az Államvasutak még az áram hibátlan szállításáért sem szavatol, sőt ha a bánhidai erőmű teljesítőképessége csökken, illetőleg az erőműüzeme teljesen szünetel, még a f őváros köteles a maga tartalékainak igénybevételével teljesítőképességéből az Államvasutak által kívánt teljesítőképességet rendelkezésre bocsátani! Igaz ugyan, hogy a MÁV mu* lasztásából származó energiaszolgáltatási szünetek esetére a MÁV a fővárosnak kötbért tartozik fizetni: ez a kötbér azonban^ napi ezer pengőnél semmi körülmények között több nem lehet, a kötbéreken felül a főváros az Államvasuttal szemben semmiféle cimeu igényt nem támaszthat, viszont a vis major a vállalt kötelezettségek betartásától mentesiti mindkét felet. E tekintetben fontos a szerződéstervezetnek az a paragrafusa, hogy a villámcsapások, a vezetékek mentén netalán bekövetkezett tüzek, rendkívül erős szél- és hóviharok, továbbá hatósági korlátozások is vis majornak minősülnek; vagyis a múlt évi téli hóviharok alkalmával részben használhatatlannak minősült távvezetéki berendezés következtében beálló üzemkorlátozás esetén a MÁV még kötbért sem tartozik fizetni!
