Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-14 / 41. szám

Budapest, 1933 október 14 XL évfolyam 4L szám fr-'városi Nyilvános Könyvtár VTII. ,Revitzky-u. 1. ’ Előfizetési Arak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre......................................., . . . 15 pengő Eg yes szám ara 60 fillér I K&BÚAZOA&dtit FELELŐS SíZERKESaSTÖ : D O B Y ANDOR DR­i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor—utca O. Telefon: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszómla 30013 Tisztulóban a városházi atmoszféra A közgyűlés polgári pártjai változatlan bizalommal és tisztelettel viseltetnek Sipőcz polgármester személye iránt — A többségi pártok guvernamentális működését nem akasztják meg a politikai próbálkozások és taktikázások — Az Uj Budapest tudósítójától — A törvényhatósági tanács csütör­tökön tartott ülésében tudvalévőén olyképpen döntött titkos szavazás­sal a Sipőcz Jenő dr. polgármester ellen Rassay Károly által indítvá­nyozott fegyelmi vizsgálat kérdésé­ben, hogy a szocialista szavazato­kon kiviil egyhangúlag a fegyelmi indítvány elvetését kívánta. Az a spontán, hatalmas éljenzés, amely a terembe lépő polgármestert a ta­nács tagjai részérő] fogadta, bizo­nyítéka annak, hogy a közgyűlés polgári pártjai körében a polgár- mester illusztris személyisége vál­tozatlan tiszteletnek, szeretetnek és bizalomnak örvend. A legélesebb kritikát a Rassay- féle indítvánnyal szemben Lázár Ferenc gyakorolta, megállapítván, hogy az indítvány csak zavart kel­tett, alkalmas arra, hogy mellékvágányra terelje az ügyet és kivonja az igazi bűnösöket a megtorlás alól. Megállapítást nyert a törvényható­sági ülésen a többségi pártok fel­szólalói részéről, hogy a polgármester mindig a leg­korrektebben járt el, felelősség­re nem vonható, mindig ugyan­azon az állásponton volt Sipőcz Jenő, mint a többségi pártok: állandóan sürgette és követelte a Vásárpénztár ügyeinek teljes felderítését. Kétségtelen, hogy az a körül­mény, miszerint a törvényhatósági tanács egyhangúan fogadta el a vizsgáló bizottság jelentését, annak megállapítása mellett, hogy a pol­gármester a Vásárpénztár-ügyben az összes pártok határozatait haj­totta végre és a legközelebbi ülésen már a Vásárpénztár jövőjét fogja tárgyalni a tanács — erősen hozzá­járul a városházi atmoszféra tisz­tulásához. Egyfelől a Keresztény Községi Párt vi­tathatatlan belső egysége, másrészről Sztranyavszky Sándor és Kozma Jenő nyilatkozatai, ame­lyek során harmonikus együttműködéssel kívánják kiküszöbölni az ellen­téteket a kormánypárt város­házi politikájából, arra mutatnak, hogy a többségi pártok változatlan eréllyel és egységgel tartják ke­zükben a főváros gyeplőit, foly­tatva tovább azt a guvernamen­tális politikát, amelynek során a többségi pártok együttműkö­dése a legfontosabb kérdések­ben biztosítva volt. A bizalomnak és szeretetnek az az áradata, amely a Rassay-féle, csak zavart célzó és kizárólag zavar kel­tésére alkalmas indítvány elvetése kapcsán a polgármester körül hul­lámzott, azt bizonyítja, hogy a polgármester nemes és úri személyisége változatlanul olyan kimagasló és fix pontja a vá­rosházi politikának, amely a ke­resztény és nemzeti eszmének a városházán való további ural­mát a legmesszebbmenő mér­tékben biztosítja. Politikai körökben általában úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a fen­tiek után biztosítottnak látszik a városháza nyugalma, amelyre a kü­lönféle, túlnyomó nagyrészben si­kertelen politikai próbálkozások és taktikázások után a fővárosnak valóban szüksége van. Aggodalmait a ccnlrálc honi! Ötéves áramvásárlási szerződés helyeit meg hell hosszab­bítani a vételi ondót, mert a magas árak és átszállítás biztonságának hiánya egyoldalúan kedveznek a MÁV-nak 5.5 % A közigazgatási bizottság által legutóbb letárgyalt polgármesteri jelentésben van két adat, amely fon­tosságánál fogva messze kiemelke­dik a számok szürke tengeréből. A közlekedési ügyosztály szeptember havi működéséről emlékezvén meg a polgármester, bejelenti, hogy a Beszkárt bevétele a hó folyamán a múlt esztendő szeptemberéhez ké­pest 5.5 százalékkal, az Autóbusz­üzem bevétele ugyanezen idő alatt 9.44 százalékkal kevesebb, mint az el­múlt esztendő szeptember havában. A polgármesteri jelentés ezen két számadata arra világit rá, hogy egyrészt a kisszakasz, ha numeriku­sán emelte is a villamosva sütök jegyforgalmát, anyagilag mégsem járt a remélt eredménnyel, viszont az Autóbuszüzem, amely a Beszkárt üzemkezelésében a nivó tekintetében minden vonatkozásban hanyatlik, egy esztendő alatt bevételének ke­rek tiz százalékával esett vissza, a különben igen forgalmas szeptem­ber hónapban. A főváros közlekedési vállalatá­nál nem a gazdasági válság kimé­lyülésével kapcsolatos forgalom- csökkenésről, hanem szerkezeti hi­bákról kell beszélni. A bevételi csök­kenés a Beszkárt jövő évi költség- előirányzata szerint a folyó eszten­dőben már 30.5 százalék a kulminá- ciós 1928. évi bevételhez képest, ezt a szomorú körülményt azzal az egy­szerű megállapítással, hogy a sze­mélyszállítási bevételnek ily nagy­mérvű csökkenése nem lokális, ha­nem európaszerte mutatkozó jelen­ség, — elintézni nem lehet. A Beszkárt jövő évi költségelő­irányzatát illetően nem osztjuk a vezetőség azon reménységét, hogy az 1934. évben a szállítási bevételek­ben további visszaesés nem fog je­lentkezni. Rámutatunk arra, hogy a villamosva suták vezetősége kényte­len volt a halaszthatatlan rekon­strukciós munkálatok bevégzése cél­jából a saját nyugdíjalapjának har­minc és egynéhány millió pengőjét teljesen igénybevenni, a reménye nélkül annak, hogy ezt a tekintélyes összeget a folyó bevételekből bár­mikor is visszafizetni tudja. A Beszkártnál strucpolitika fo­lyik, amely abban is megnyilvánul, hogy nem merik az autonómia ille­tékes szervei elé tárni a valódi helyzetet, pártpolitikai szempontok mellőzésre kényszerítik a gazda­sági élet örök törvényeit, egyetlen óriási potemkiniáda a Beszkárt üzletvitele, amely a felséges népnek mutatandó délibábok kedvéért gon­dosan takarja ezer sebtől vérző tes­tét. A Beszkártnál nem az a fontos, mennyi a valóságos deficit, látsza­ton alapuló kirakat-verseny folyik az Akácfa-utcában, amely irtózva attól, hogy a komor gazdasági viha­rokat tudomásulvegye, az olcsó népszerűség mákonyos hullámaiban fürdik és akarja melengetni bá­gyadt tagjait az idők végtelenségéig. Pedig szomorú intőjel a Vásár­pénztár analógiája a Beszkárt szá­mára, hogy az efajta tiszavirág-po­litika megbosszulja magát, eljön az idő, amikor az irreális alapon álló, saját gyengeségüket bevallani ön­maguknak sem merő részvénytársa­sági üzemek megitéltetnek! Az őszinteség hiánya mindig megbosz- szulja magát, de különösen akkor, ha olyan ingoványon jár, mint az uj fővárosi törvény hybrid üzemi pa­ragrafusai! — Az Uj Budapest tudósítójától — Várospolitikai körökben a hét elején élénk feltűnést keltett a pol­gármester előterjesztése a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhi- dai telepéről való áramvétel ügyé­ben. ^ A Talbot-centrálet illetően nem,' áramvétel, hanem a telep meg­vásárlása tekintetében kötötték le magukat legutoljára még a tavasz folyamán is a közgyűlési többségi pártok; hogy most a megvásárlás helyett újra az áramvétel nyomult előtérbe, olyan momentum, amely homlokegyenest ellentétes az eddigi elhatározásokkal, és szükségessé te­szi, hog-y a törvényhatósági tanács­ban a centrále problémája alapos és beható megvitatás tárgya le­gyen. A polgármesteri előterjesztés a főváros vezetőségének eddigi állás- foglalásával szemben azt a nézetet juttatja kifejezésre, hogy a telepnek mint üzleti vállalko­zásnak az átvétele a mai gazda­sági viszonyok között sok koc­kázatot foglal magában, főkép­pen amiatt, mert a részvénytár­saság kölesöneinek tőketörlesz­tési és kamatterhét meg kellene osztani a MÁV-val, amelyhez a külföldi hitelezők hoz­zájárulására volna szükség, ami csak hosszadalmasan és a mai hi­telviszonyok mellett talán nehezen is volna lebonyolítható. Mindezek­re . való tekintettel, a telepnek és tartozékainak kezelésbe vételét nem javasolja a polgármester, ellenben azt tartja helyesnek, ha a főváros bizonyos energia-mennyiséget áram­vételezés utján köt le addig az ideig, amikor majd a gazdasági és pénz­ügyi helyzetet, nemkülönben a hi­telélet alakulását valószínűbb bázi­sokon lehet igénybevenni. A polgármesteri előterjesztés ma­gában foglalja azt a szerződésterve­zetet is, amelyet a MÁV, mint a Du­nántúli haszonbérlője kötne a fővá­rossal villamosenergiának öt esz­tendeig való szolgáltatása, illetőleg vétele tárgyában. A szerződéstervezet egyrészről igen súlyos kötelezettségeket ró a fővárosra, másrészről annyira egyoldalúan kedvező az Állam­vasutak szempontjából, hogy azt a főváros törvényhatósági ta­nácsa ebben a formában elfo­gadni semmi körülmények kö­zött nem fogja. Amig a főváros minden feltétel nélkül kötelezi magát az átvételre, telepeinek olyképpen való átalakí­tására, hogy az a bánhidai erőmü­vei zavartalanul együttműködjön, a havonta készpénzben való fizetésre, és ami a legfontosabb, igen magas árra: addig az Államvasutak még az áram hibátlan szállításáért sem szavatol, sőt ha a bánhidai erőmű teljesítőképessége csökken, illetőleg az erőműüzeme teljesen szünetel, még a f őváros köteles a maga tarta­lékainak igénybevételével teljesítő­képességéből az Államvasutak által kívánt teljesítőképességet rendelke­zésre bocsátani! Igaz ugyan, hogy a MÁV mu* lasztásából származó energiaszol­gáltatási szünetek esetére a MÁV a fővárosnak kötbért tartozik fizet­ni: ez a kötbér azonban^ napi ezer pengőnél semmi körülmények között több nem lehet, a kötbéreken felül a főváros az Államvasuttal szem­ben semmiféle cimeu igényt nem támaszthat, viszont a vis major a vállalt kötelezettségek betartásától mentesiti mindkét felet. E tekintet­ben fontos a szerződéstervezetnek az a paragrafusa, hogy a villámcsapások, a vezetékek mentén netalán bekövetkezett tüzek, rendkívül erős szél- és hó­viharok, továbbá hatósági korlá­tozások is vis majornak minő­sülnek; vagyis a múlt évi téli hóviharok alkalmával részben használhatatlannak minősült távvezetéki berendezés következ­tében beálló üzemkorlátozás ese­tén a MÁV még kötbért sem tar­tozik fizetni!

Next

/
Thumbnails
Contents