Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-16 / 37. szám

Budapestf 1933 szeptember 16

XL óv folyam 37. szám

UJ BUDAPEST

Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII., Revizky-u. 1.

Egyes szám Ara 60 fillér

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., Haas Ivor-ulco g. Telefon: 82-8-23.

Postatakarékp. chequeszamla 30013

Főváros és kormány

Irta: SZŐKE GYULA dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag

kormány programjából a kartelek megerősödése, sőt uj kartelek keletkezése áld elő, amint a kereskedelmi szerződésekből a mezőgazdasági cikkek áresése és világpiaci áron alul való eladása történik és az ezek alapján eszközölt behozatalból a belső mezőgazdasági és erdei termelés lehetetlenülése áll elő, ugyanígy

a fővárosban is a folytonos akarásból a tárgyalások tömkelegén keresztül civódások és megszólások keletkeznek a gazdasági védelem és alkotások helyett.

Béke, ami nincs . . .

Valaki azt mondotta, hogy

a legnagyobb jót tenné, aki ki tudná békiteni a kormányt a fővárossal, a fővárost a vidékkel, az ország különböző vidékeit egymással, a különböző foglalkozási ágakat szintén egymással, a főváros vezetőségét a polgármesterrel és a pártokkal, a különböző pártok vezetőit egymással és saját pártjukkal, szóval egy általános treuga dei-t tudna létesíteni, amelyben nem a párt, nem a külföldre való kacsintgatás, nem a programm, nem az elvi megállapítás, hanem a való élet adta lehetőség érvényesülne,

hogy mindenki azt tegye meg, ami a lehetőség határain belül a nép javára megtehető. És tényleg amint elhallgattam az ország pénzügyi helyzetének a taglalásáról azért, mert úgy találtatott, hogy külföldi hitelezők érdeke nem engedi az én javaslataim tárgyalását és a pénzügyi ortodoxia a Nemzeti Bankon keresztül is nem hajlandó és nem képes az uj irányt gyorsan elfogadni, éppúgy ma a pénztelenség idején a főváros vezetőségétől sem várunk olyan rendkívüli alkotásokat, amelyeket nem bir el a főváros mai elnehezült pénzügyi helyzete. De amint nem adtam föl azt a gondolatot, hogy a változott viszonyok között nekünk az ország pénzügyi vezetésében uj irányra kell temünk és nagyon rossz szolgálatot tesznek az államnak azok, akik ebben a tekintetben is csak a külföldtől várnak és azalatt az ország adófizető polgársága tönkremegy és a nemzeti vagyon elpusztul és amint nem szünök meg folyton sürgetni olyan intézkedéseket, amelyek módunkban állanak a külföldre való tekintet nélkül, hogy a pusztuló nemzetgazdasági élet romlása végre meggátoltassék, éppúgy súlyt helyezek arra, hogy a főváros mindazt megtegye a polgárság javára, ami a gazdasági lehetőségek keretén belül ma akár alkotásokban, akár javításokban, akár könnyítésekben megtehető.

És itt helyesen mutat rá a polgár- mesteri jelentés arra, hogy vannak dolgok, amelyek nem a fővárostól, hanem a kormánytól függnek és helyesen mutat rá a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén a Keresztény Községi Párt szónoka, hogy

a kormánytól való felügyeleti hatósági függése az autonómiának nem ad jogot a kormánynak arra, hogy amikor a fővárostól mindig újabb és újabb áldozat követeltetik, ugyanakkor az ezen áldozatok meghozatalához szükséges anyagi erő elvonassék.

Arról nem szólok, hogy a főváros mennyi állami feladat végzésére köteleztetett. Arról sem szólok, hogy micsoda egyéb uj terhek vállalására kényszerittettünk. Még azt is elmellőzöm, hogy a Sertéshizlaló Rt., a Hév, a Talbot és egy pár ilyen dolog nem az autonómia kívánsága, a fogyasztási adó-illetékek ötletszerű változtatása nem tőlünk függött, a boletta nem a mi eszményünk.

Rendet Követelünk a fogyasztás Kérdésében!

A polgármester féléves jelentése nemcsak szokásosan a városi közállapotokról számol be és a város gazdasági helyzetéről ad kimutatást, de a fővárosi megélhetőségi lehetőségekre is rámutat és kívánságokat terjeszt elő, amelyek elintézése a kormánytól függ. Viszont a kormány egyes ^ tagjai nyilatkozataikban az ország agrár-lakosságát védik a fővárossal szemben, máskor az iparvédelem látszik előtérbe tolulni a fogyasztók terhére, mindenesetre pedig a kormány fővárosi pártjában ellentétes mozgolódások vannak, amelyek a többi pártokkal való együttműködésre is kihatnak. A polgárság pedig minderre felfigyel és hallja a Keresztény Községi Párt egyik vezető emberének: Csilléry András volt miniszternek a felszólalását, amelyben a kormányrendeletek ellen szólva azt a megállapítást teszi, hogy

a kormány a fővárost amerikai nagybácsinak nézi.

Ismételten hangoztattam, hogy mindenki igazságtalan, aki nem akarja tudomásul venni, hogy a mi mai nyomorúságos helyzetünknek a nagy világégés és annak értékeket pusztító hatása az oka. De nyomatékosan tiltakozom mindig az ellen, hogy mindent Trianon nyakába akarjunk varrni és a sültgalambot várjuk. Valahog-y meg kell érteni, hogy a kormányzati komolyság nem abban van, hogy a tekintetünket külföldre szegezzük és azt várjuk, hogy mit akarnak nekünk adni és a trianoni szörnyűségből mennyit engednek, mert végül tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs az a külállam, amely rajtunk, kizárólag miértünk akar segíteni, ha azt a saját érdeke és az ő országa gazdasági helyzete nem kívánja.

A pénzügyi ortodoxia csődje

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy amint csődöt mondott a pénzügyi ortodoxia egész elgondolása és az arra felépített országos pénzügyi kártyavár, éppen úgy a gazdasági élet sem csak attól függ, hogy mennyi kereskedelmi szerződés van a zsebünkben és mennyire dicsőítik külföldön a mi lovagiasságunkat.

Amint a kormánynak befelé is kell néznie és a belföldi helyzet és lehetőség alapján is kell rendelkeznie és^ irányítania, éppen úgy kell a főváros vezetőségének is nemcsak az egész ország helyzetével, de külön a főváros lakosságának a helyzetével is számolnia. És amint a kormány az ő belföldi meglátásából eredő munkáját a külföldi helyzettel összhangba kell hogy hozza, éppen úgy a polgármesternek a főváros belső életét az egész ország lehetősége figyelembevételével kell irányítani.

És mégis valahogy úgy jön elő, hogy az elméleti összhangképzés dacára mindig disszonancia áll elő. Amint a kormány jó elgondolásaiból a pártszervezkedés működik szerte az országban, amint a

De igenis szólok és a polgármesteri jelentés helyesen mutat rá arra, hogy az élet megkönnyitése, amely igenis az ország lakosságának, tehát a fővárosnak is és az összes fogyasztóknak nélkiilözhe- tetlen^ a további megélhetés szem- pcmtjából, annyira a kormány újabb belső, a külföldtől független rendelkezéseitől függ, hogy amig ezek nem módosíttatnak és a hibák ki nem kíiszöböltetnek, a mai életnek nevezett vegetálás sem tartható fenn tovább.

És minden szónoklatért kár, minden pártalakitás meddő, minden tiszai utazás hiábavaló és minden támogatáskérés eredménytelen, ha nincs meg az a hatalom, amely végül a fogyasztás érdekében rendet teremt. Ezt nem tekintem személyi kérdésnek. Legyen ugyanazon világnézeti alapon és a legteljesebb hazafias érzésű kormány a legiigybuzgóbb férfiakból, mégsem cselekszik az ország érdekében, ha ezt a romlást bármely oknál fogva meg nem akadályozza, mig talán a ke- vésbbé tehetségekből álló, kevésbbé nagystílű kormány is jótevője az országnak, ha ezeket a bajokat rendezi.

Búza, tej, fa

Amikor a búza ára bolettával együtt nem teszi ki a 12 pengőt, nem szabad 32, sőt 36 filléres barnakenyeret árusítani. De ugyanakkor meg kell nézni, hogy mennyi a. világpiaci ár, mennyiért viszik ki a búzát, mennyiért veszik meg a termelőtől és akkor azt látjuk, hogy

a helytelen eljárás nemcsak a fogyasztókkal szemben, de a termelőkkel szemben is érvényesül, aminek egyrészt a közvetítő kereskedelem gyors és tényleges inegrendszabályozásával, másrészt a tőzsde ráncba- szedésével lehet további útját állani.

A kormány jobban tudja, mint mi egyszerű polgárok, hogy a különböző gabonakivitelek körül minő visszaélések történtek, elegendő csak a svájci kivitelre rámutatni és kell, hogy egyszersmindenkorra elvegye a kedvét azoknak, akik saját önző érdekükben képesek a nagy tömegek legelemibb életszükségleteit is feláldozni.

Megengedhető-e^ az, hogy az egész ország tejtermelését a főváros utján akarjuk elfogyasztatni1? És amig egyrészről nem vesszük számításba, hogy a meglevő tehenészetek elpusztulnak azáltal, hogy a szerfelett komplikált és az újabb hivatalokat kreáló tejrendelet a tej termelői árát lényegesen leszállította, ugyanakkor a főváros fogyasztói még mindig kénytelenek a kannatejért legalább 32 fillért fizetni. Persze 32 fillér a gazdasági életben nem nagy összeg, de a kisjövedelmű háztartásokban a 32 fillérekből adódik ki a megélhetés, vagy a inegnemélhetés és rossz nemzetgazda az, aki a fillérekkel nem számol, mert az nem tudja a pengőt sem értékelni.

Vagy szabad-e egyrészről a fa termelését a külföldi szerződésekkel lehetetlenné tenni a termelői árak leszorításával, ugyanakkor itt Budapesten a fa magas ára alig változott. Vagy szabad-e a karteli- rozott szénárat a külföldi szén behozatalával megfizethetetlen magasságban fenntartani. Szabad-e a textilárukat és bőrárukat, az építési anyagokat a rossz vámrendszerrel és a kartelek meg nem rendszabályozásával olyan magasan tartani, ami nemcsak a mai gazdasági árakkal nincs arányban, de még a normális viszonyok méreteit is felülmúlja. Szabad-e megerősíteni a szérumok karteláraifi? Vagy szabad-e olyan helyzetet fenntartani, hogy szinte nem mernek hozzányúlni ezekhez a tőkekinövésekhez azért, mert a mezőgazdasági megsegítésre szánt bolettát az ezektől beszedett pénzből kívánják fedezni.

A legnagyobb hiba volt az ilyen rendszerű boletta fenntartása, amely egyrészt szembeállította a nagytőkét a mezőgazdasággal, másrészt ildomossági hallgatást parancsolt azoknak, akik a boletta révén látszólag árjavitáshoz jutnak.

Uj párt,

uj pártvezérek?

Magyarország elsősarban agrárállam és a mezőgazdaság eredménytelen működése az egész ország életére kihat. Téves elképzelés tehát a mezőgazdasági cikkek árát mesterségesen feltornászni akarni, csakhogy az a kartelek védelmében magasan tartott iparcikkekkel arányban lehessen. Ez maga után vonja a hivatalok és hivatalnokok tömkelegét, az állami költségvetés felduzzasztását, az adók emelését, a közterhek súlyosságát, az elégedetlenséget és bizalmatlanságot, amely pedig a legjobb célú kormányzat-