Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-09 / 36. szám
XL évfolyam 36. szám Budapest, 1933 szeptember 9 UJ BUDAPEST T6k‘ Köny^? ^ > Revizky-u. 1, CÖZOAJLDASÁCd ElöIIzelésl órák;: í FELELŐS SZEHKESZIŐ: DOB V ANDOR DR i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Haas Ivor-utca O. Telelőn: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszamla 30013 A Vásárpénzfár-ügyben minden irányban felveti a felelősség kérdését a Keresztény Községi Párt Az uj költségvetési év küszöbén aggasztéan súlyos a főváros pénzügyi helyzete — A kereszténypárt változatlanul bérlet helyett a centrale megvételét követeli — A HÉV átvétele előtt nem lehet lefektetni az egységes közlekedés alapelveit B. L. A büszke monogram amely a Tisza Kálmán-téri műintézet színpadi selyemfüggönyének sarkaiban Bernardo Labriolát jelenti, nemcsak egy a bukás szélén álló színházi vállalkozó neve, hanem egy darab városházi történelem is. Ez a monogram arra utal, hogy ígérgetéssel és alkudozással, csüréssel és csavarással meg nem történtté lehet tenni a szerződést felbontó polgár- mesteri határozatot, azt mutatja, hogy amikor a főváros mint háziúr kitessékeli a házbérrel és közterhekkel adós bérlőt, a bíróság előtt még mindig van mód és lehetőség arra, hogy a város ügyvédjével egyezségi tárgyalásokat kezdjenek, még mindig lehet kísérletezni a hitelezők küldöttségével, többé vagy kevésbbé befolyásos protekt or okkal, még mindig van remény arra: meg nem történtté tenni a szerződést felbontó okiratot, tovább vurstlizni a vurstlinál is nivótlanabb tingli- tangliban, mindaddig, amíg a nagyérdemű közönség támogatásának hiányában végérvényesen és visszavonhatatlanul össze nem csapnak a csőd hullámai a szinte páratlan szívóssága vállalkozó feje felett! Nem érdekel bennünket e pillanatban, mi történik a rosszmultu épülettel. Egy legújabb vállalkozó fog-e benne tönkremenni, vagy a földdel teszik egyenlővé, mint a középkori zsoldosok a feldúlt városokat, sót hintve a romokra, hogy emlékezetük se maradjon. A Labriola- kérdéssel torkig van mindenki, nem is ez a fontos, hanem az, hogy ilyen csip-csup egérkékre lőnek ágyúval, egy efajta jött-ment vállalkozó fe- csérli polgármesterek és tanácsnokok szükreszabott hivatali idejét, hogy egyáltalában probléma lehet: a világon van-e Bernardo Labriola? Hát nincs itt százezer fontosabb ügy: a munkanélküliség, a fagyos ujjaival intő téli ínség mene tekelje, a halálsorompók és a dunai hidak problémája, hogy Labriola elvesztett pengőin és be nem tartott szerződésén keseregjünk? A polgármesteri utolsó szó után még egy legutolsó szó jöhessen, még egy utolsó kísérlet, hátha nem vetkőz- tetik le Passauban, idecsempészheti a márkáit és akkor azután minden marad a régiben: jöhetnek a gör- lök, vagy a négerek, a lagymatag varité-számok, amelyeknek pénzért való megnézésétől, úgy ahogy a múltban, a jövőben is tartózkodni fog az a bizonyos nagyérdemű közönség? Nem vitatjuk, volt-e a főváros tiszti ügyészségének meghatalmazása a Labriola-féle kilakoltatási tárgyaláson egyezségi ajánlat meghallgatására, vagy egyáltalában elfogadására. Azt sem kérdezzük, miért perelte csak most a tiszti ügyészség a vállalkozó szellemű olaszt és nem akkor, amikor még egy esetleg következő uj bérlő számára már teljesen elveszett a most jövő szezon. Azt sem kérdezzük, a főváros mint háziúr, már miért nem pergette meg régen a dobot a Városi Színház portáján, mint rangelső hitelező megszerezve mindent, amit B. L. invesztált az épületbe. Amit a legkevésbbé értünk, most, amikor a póruljárt igazgató jog szerint már a kapukon kívül van, miért akar vele méltányos és engedékeny lenni a vajszívű budapesti városháza? — Az Uj Budapest tudósítójától. — A városháza őszi munkaszezonja nagy lendülettel indul. Az egyes ügyosztályok egész sereg olyan előterjesztést készítettek, amelyek az ősz és a tél folyamán fogják az autonómikus fórumokat foglalkoztatni. De ezektől az előterjesztésektől függetlenül is igen sok aktuális probléma vár megoldásra, igy például, a Huszár főpolgármesternél tartott tanácsi értekezlet úgy határozott, hogy legkésőbb szeptember 19-éig a törvényhatósági tanács elé kell vinni a vásárpénztári vizsgálat eredményéről szóló jelentést. A vásárpénztári probléma megoldásán kivül elintézésre vár ugyancsak az őszi munkaszezonban a Talbot-ügy, amelynek rendezésére nézve máris konkrét tárgyalások indultak meg a főváros vezetői és a kereskedelmi minisztérium között. Az Uj Budapest a városházi kérdésekről hosszabb beszélgetést folytatott Petrovácz Gyula országgyűlési képviselővel, akinél aziránt érdeklődtünk elsősorban, hogy a Keresztény Községi Párt az őszi munkaszezonban mely problémák megoldását tartja legaktuálisabbnak. Mindenekelőtt a Vásárpénztár felszámolását, illetve a vásárpénztári veszteségek felülvizsgálására kiküldött bizottságnak a munkáját tettük szóvá és megkérdeztük, hogy a vizsgálat eredményének konzekvenciáira nézve milyen álláspontot foglal el a Keresztény Községi Párt. Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető tagja a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A Keresztény Községi Párt kezdettől fogva a helyzet teljes tisztázását követelte a Vásárpénztár felszámolásával kapcsolatosan. Pártunknak nincsen semmi titkol- nivalója. Legutóbb is a vizsgálat befejezésének megsürgetése mellett a Vásárpénztár-ügy mielőbbi likvidálását követeltük. Lázár Ferenc- ben, a pártközi bizottság elnökének személyében megvan a garanciánk arra, hogy a vizsgálat lefolytatása tárgyilagos keretek között mozog és általában a vizsgálat mindvégig komoly munka lesz. Csilléry András és Nagy Ferenc, kik a pártközi bizottságban a Keresztény Községi Párt részéről he- lyetfoglalnak, maguk is garanciát nyújtanak a maguk személyében arra nézve, hogy a vizsgálat a helyzet teljes tisztázását fogja eredményezni. Anélkül, hogy a vizsgálat eredményének egyes részleteit konkrét formában ismernénk, máris kijelenthetem úgy a magam, mint a Keresztény Községi Párt nevében is, hogy szükségesnek tartjuk a felelősség kérdésének minden irányban való felvetését — tekintet nélkül arra, hogy kik vannak érdekelve. Mi magunk fogjuk felvetni a minden irányú felelősségnek a kérdését minden érdekelt személlyel szemben, beleértve a Vásárpénztár funkcionáriusait és a Vásárpénztár igazgatóságában helyet foglaló fővárosi főtisztviselőket is. 'Petrovácz Gyulának ez a nyilatkozata félre nem érthető módon szabja meg a Keresztény Községi Párt álláspontját a Vásárpénztár- ügy likvidálását illetően. A beszélgetés további során felvetettük az úgynevezett Talbot-kérdést. Megemlítettük, hogy értesülésünk szerint újból tárgyalások indultak meg a főváros vezetői és a kereskedelmi minisztérium között a Tal- bot-centrálé és a főváros viszonyának végleges rendezése ügyében. Petrovácz Gyula ezeket mondotta: — A Keresztény Községi Párt továbbra is azon az állásponton van, hogy a Talbot-centrálét a fővárosnak saját kezelésbe kell átvennie. Továbbra is változatlanul ezen az állásponton vagyunk és ennek a felfogásnak igyekszünk érvényt szerezni. Ha már a fővárosnak valamilyen formában bele kell kapcsolódnia a Talbot-centrálé üzemébe, akkor a fővárosra nézve legi gazdaságosabban úgy alakulhat ez a kapcsolat, ha saját kezelésünkbe vesszük át az üzemet, ügy tudom, hogy a kereskedelmi minisztérium ismét ellenzi a centrálénak a főváros kezelésébe való átengedését. Ilyen körülmények között ismét nehézségek lesznek, mert mi a magunk részéről hosszú időre szóló áramvásárlási szerződés megkötését nem helyeseljük. Az ősz folyamán aktuálissá váló egyéb városházi problémák között első helyen szerepel a közlekedés- ügy^ rendezése. Megkértük Petrovácz Gyulát, hogy ebben a tekintetben is ismertesse a Keresztény Községi Párt felfogását. Petrovácz Gyula a következőket fejtette ki: — A legnagyobb csodálkozással látom, hogy a HEV-et még mindig nem vette át a főváros — annak ellenére,^ hogy tavaly júniusban a sürgősséggel indokolták a megváltást. A HÉV teljes birtokbavétele nélkül nincs mód a közlekedési problémák hosszabb időre szóló megoldására. Csak a HÉV átvétele után lehet ugyanis egységes és a főváros egész területére kiterjeszkedő közlekedési reformot készíteni.. A legfőbb szempont az lesz, hogy a főváros politikai határain belül meg kell szüntetni minden olyan különbséget, amely eddig közlekedési szempontból fennállott. Mindenekelőtt le kell fektetni az egységes közlekedés alapelveit és az alapelvek tisztázása után kell elkészítenünk a gyakorlati kivitelre alkalmas reformterveket. A Beszkárt most különböző újításokkal kísérletezik, amelyek részben beválnak, reméljük, hogy egy egységes és szerves közlekedési reform nemcsak a Beszkárt és általában a fővárosi közlekedési vállalatok pénzügyi helyzetét fogja megjavítani, hanem egyúttal megjavítja az általános közlekedési viszonyokat is. Szóvátettük Petrovácz Gyula előtt a készülő 1931. évi költségvetést is. Előadtuk, hogy a hivatalos városházi tényezők kijelentései szerint rendkívül súlyos a helyzet. Petrovácz Gyula ezeket mondotta: — Magam tudomást szereztem arról, hogy a városházán peszimiszti- kusan ítélik meg az uj költségvetési helyzetet. Már most hangsúlyozzák, hogy nehezen lehet a jövő évre biztosítani a költségvetési egyensúlyt, aminek legfőbb oka az, hogy uj tételek jelentkeznek, amelyek eddig nem terhelték a főváros háztartását. Az egyik ilyen uj teher a külföldi adósságok törlesztési részlete, ami az ostendei egyezmény értelmében január elsején kezdődik. A jövő év folyamán esedékes a különböző útépítési és csatornázási szükségmunkák költségeinek a megtérítése is. Mindezekhez hozzájárul, hogy a bevételeknél nagyarányú kiesések mutatkoznak és pedig nemcsak az adóbevételek terén, hanem más vonatkozásokban is. Itt van például a kormány legújabb illetékrendelete, amely újabb súlyos millióktól fosztja meg a főváros bevételi oldalát. Emellett a dologi kiadások állandóan emelkedő tendenciát mutatnak, különösen a szénköltségek, ami a fővárosnál óriási tétel, tekintve, úgy a köz- igazgatásnak, mint az üzemeknek nagy szükségleteit. A kormány különböző intézkedései kellemetlenül és hátrányosan érintik a főváros pénzügyi helyzetét. Ilyen körülmények között egyelőre kétség és remény között hányódik a főváros vezetősége a pénzügyi helyzet alakulását illetően.
