Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-02 / 35. szám

1933 szeptember 2. IH BUDAPEST 3 Aggasztó a pénzügyi horoszkóp Lamotte Károly: Soha ilyen rendkívüli módon súlyos helyzet előtt nem állott a főváros! — Az Uj Budapest tudósitójától. — Borvendég Ferenc alpolgármes­ternél a legutóbbi napokban több délelőttön át sorozatos megbeszélé­sek folytak a jövő évi költségvetés összeállitásával kapcsolatosan. Bor­vendég alpolgármester ugyanis mint a pénzügyi ügyosztály munkájának irányítására és ellenőrzésére hiva­tott alpolgármester, nagy érdeklő­dést tanúsít a költségvetési munká­latok előrehaladása iránt és úgy­szólván minden egyes tételnél érvé- nyesiti a maga akaratát. Ezeken a megbeszéléseken résztvesz Lamotte Károly dr. tanácsnokon, a főváros pénzügyi ügyosztályának a vezetőin kiviil Homolyai Rezső dr. tanács- jegyző, a főváros költségvetési elő­adója. is, aki ezúttal másodízben készíti a költségvetési tervezetet. A költségvetés összeállítását általános érdeklődés kíséri, ami természetes, mert hiszen most dől cl, hogy a fő­város a bevételek esését milyen ki­adási tételek csökkentésével fogja ellensúlyozni és most kap választ a főváros iparos és kereskedő polgár­ságais arra a kérdésre, hogy a jövő év folyamán milyen természetű és milyen arányú beruházásokat vagy közmunkákat tud megindítani a fő­város. Az Uj Budapest munkatársa a költségvetési munkálatok előre­haladásáról beszélt Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnokkal. Felve­tettük mindazokat a kérdéseket, amelyek az uj költségvetés össze­állitásával kapcsolatosak, de főként aziránt érdeklődtünk, hogy sike- rül-e a fennforgó súlyos nehézségek ellenére deficitmentes költségvetést összeállítani és pedig anélkül, hogy a. fővárosi lakosság terheit vagy a gáz és villany árát emelni kellene. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: —- Végleges Ítéletet, még nem tu­dok mondani a jövő évi költségve­tés összeállítását illetően. A polgár- mester ur ismeretes rendelete értel­mében szeptember 15-éig kell össze­állítanunk a jövő évi költségvetés tervezetét. A munkálatok már előre­haladott stádiumban vannak ugyan, megtalálta a ragyogó gyöngysze­met, Paulini Béla ötletét, amely ez- idén kivirágzott: vezércikk-témája lett az István-napi ünnepi számok­ra az összes napilapoknak. A Gyöngyös Bokréta deli legé­nyei és dali leányzói a maguk egyszerű szive szerint rót­ták -le hálájukat Kovácsházy Vil­mosnak, akinek jóvoltából a város költségén jöhettek fel Budapestre, ámulhattak sok fényes kirakaton, énekelhettek, táncolhattak ezer és ezer elragadtatott ember előtt. Min­denki azt hozta, amit hozhatott: a bulyákiak fonatp skáláé sot, a szanyi legények fababát, amely a maga primitiv művészetével számadó ju­hászt ábrázol, a mezőkövesdiek és galambokiak finom szőtteseket, a bogárdiak vőfélybotot, melynek us- torszálain pattogatott kukorica-sze­mek váltakoznak papirrózsákkal, az öcsényiek és kazariak aratókoszo- rut, a magyar föld legszebb aján­dékával: gyönyörű buzakalászok- kal. A sok-sok ajándékot felvitték a leányok és a legények Kovácsházy hivatali szobájába, melynek egyik sarkában valóságos népmű­vészeti rgu z eum,má tornyoso­don a sok ajándék. A másik sarok­ban egy kivilágítható s zek- r én y diszili Kovácsházy tanács­nok szobáját: a bécsi idegenforgal­mi iroda egyik kirakatának kicsi­nyített mása. A komoly ir óas z- tal mellett im e ott a két bi­zonyíték, hogy Kovácsházy a maga lelkes akaratával tudott és mert alkotni! 4 HIRLAPIRÁS NEM AZ A PÁLYA, amihez különleges diploma de még nem fejeződtek be és igy érthető, hogy az egyensúlyt illetően nem, tudok a nyilvánosság számára nyilatkozatot tenni. A mi főtörekvésünk minden­esetre az, hogy deficitmentes költségvetést készítsünk és pe­dig anélkül, hogy a fővárosi polgárság vállaira ujabb terhe­ket raknánk, vagy a gáz- és vil­lanyár felemelésének az eszkö­zéhez kellene nyúlnunk. — A mérleg még nem alakult ki, de annyi bizonyos, hogy a főváros jövő évi költségvetését a bevételek csökkenése • jellemzi igen élesen. Reális költségvetést csak úgy állít­hatunk össze, ha tekintetbe vesszük és az egész vonalon érvényesítjük azokat a tapasztalatokat, amelyeket a bevételek alakulása tekintetében ez év folyamán szereztünk. A bevé­telek általában eső tendenciát mu­tatnak, de nem minden egyes adó­nemnél. Vannak olyan adónemek, amelyek jövedelme nem csökken. Ez a magyarázata annak, hogy minden részletre kiterjedő figye­lemmel kell a bevételi oldalt össze- állitanunk. Megnézzük, hogy ez év első felében hogyan alakult a be­vétel a különböző adónemeknél és ezen az alapon irányozzuk elő a bevételeket a jövő esztendőre. Álta­lában a tavalyi keretek között igyekszünk mozogni és pedig lehe­tőleg úgy, hogy a kiadások vég­összege alatta maradjon a tavalyi­nak. Tavaly 166 millió pengő volt a költségvetés végösszege, az idén valamivel kisebb lesz, de alig hi­szem, hogy 160 millió alá tudnánk leszorítani. — Ami a gáz és a villany árának a felemelését illeti, ez a veszedelem minden esztendőben fenyeget, vala­hányszor a költségvetés összeállítá­sára kerül a sor. Minden esztendő­ben felmerült ez a kérdés és mind- ezideig sikerült ezt a veszedelmet a közönség feje felől elhárítanunk. Remélem, hogy ez most is sikerülni fog. Kényszerhelyzetben majd ki­eszelünk valamit... — Egyelőre számolunk a bevé­telek további esésével, amit úgy ellensúlyozunk, hogy a kiadá­sokat az egész vonalon csök­kentjük. kell: a tehetsége, elhivatottsága szólít erre a göröngyös útra min­denkit, aki orvosnak, tanárnak, mérnöknek, vagy más egyébnek indult el, nem is gondolva arra, hogy az újságírás csöndesnek ép­pen nem mondható révében fog ki­kötni. Líiiünö kollégánk, R átkai Ká­roly dr. például tanárnak készült, sőt mini leány középiskolai tanár, évekig munkálkodott Miskolcon. Közben azután hírlapíró lett belő­le, előbb ott helyben, majd a fővá­rosban és ha néha a doktori diplo­máján kívül nem emlékeztetné egy és más valami arra, hogy ő tulaj­donképpen ma is középiskolai pro­fesszor, talán azt is elfelejtené, hogy valaha katedrán is működött. Egy ilyen figyelmeztetőt kapott tanári működésére az elmúlt napok­ban, finom és arisztokratikus he­gyes betűkkel Ráitkai barátunk. — Az egész osztálya nevében — igy szól a levél, — nagyon kérem kedves volt osztályfőnökünket, hogy e hó 31-én tartandó találkozónkra eljönni szíveskedjék. Mindnyájan nagy szeretettel emlékezünk vissza sok szép tanítására. Bármelyik osztálytársammal beszélek, mind­egyiknek első kérdése, vájjon Rát- kai tanár ur itt lesz-e? A professzor ur bizony nem ment el a miskolci találkozóra, nem pe­dig azért, mert éppen a menyasz- szony-lányának jövendőbeli apósál kellett ezen a napon Budapesten kalauzolnia. Irt azonban egy hosz- szu levelet egykori tanítványának, amelyben hű tanítványainak a tíz­éves érettségi találkozó alkalmából minden jót és szépet kíván... Mindenekelőtt ridegen végrehajtjuk a tízszázalékos zárolást, amit a pol­gármester ur tavaly is, az idén is elrendelt. Mindenféle egyéb takaré­koskodással is azt a célt szolgáljuk, hogy a háztartási egyensúlyt bizto­sítsuk. Ilyen körülmények között érthető, hogy a költségvetés csak keret, amelyen belül a lehetőségek­hez képest gazdálkodunk. Most is tulajdonképpen minden kiadásnak a folyósítását pénzügyileg ellen­őrizzük és kizárólag olyan konkret kiadást engedélyezünk, amire Oiv- vetlenül szükség van. Tavaly ezen az alapon nagyobb megtakarítasz értünk el, az idén nem tudunk ilyen szép eredményt produkálni. Rend­kívül súlyos a helyzet. Mindig opti­mista voltam és a megelőző eszten­dőkben állandóan azt hangoztattam, hogy megfelelő óvintézkedésekkel sikerül az egyensúlyt biztosítanunk. Most is erre törekszünk, de kötelességemnek tartom hang- sulyozni, hogy a helyzetet rend­kívül súlyosnak ítélem meg. Soha még ilyen nehéz helyzet előtt nem állott a főváros. A bevételek állandóan csökkennek és ugyanakkor a szociális költ­ségek folyton emelkednek. A fő­városnál is van ..agrár-olló“, csak itt másként kell elnevezni. A bevételek csökkenésével szem­ben áll a szociális terhek emel­kedése. Felvetettük Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok előtt azt a kér­dést is, hogy miként tudja biztosí­tani a költségvetési egyensúlyt, amikor a jövő évben nagyobbará- nyu többletkiadásokkal kell szá­molni. így például az ostendei egyezmény értelmében meg kell kezdeni a törlesztő szolgálatot és a jövő év folyamán válnak esedékessé azok a részletfizetési kötelezettsé­gek is, amelyeket a főváros az út­építési és csatornázási szükségmun­kák kiadásánál vállalt. Ezt a két tételt általában ötmillió pengőre becsülik, ami számottevő összeg. Lamotte tanácsnok ezeket felelte: — Itt valóban két uj tétellel kell számolni, ami többletkiadást jelent. Az a beállítás azonban, hogy ez a többletkiadás ötmillió pengőt jelen­tene, nem állhat meg, mert hiszen a törlesztő szolgálathoz szükséges költségek alakulására nagy befo­gást gyakorol az árfolyamdifferen­cia, ami mostanában előnyös hely­zetet teremtett a főváros részére. Ami pedig az útépítési és csatorná­zási szükségmunkák hitelmüveleti terheit illeti, ezek jövőre valóban esedékesek, de az idén is voltak ilyen természetű kiadásaink. Az ez- évi költségvetésben például 2.3 mil­lió pengő szerepelt ezen a címen, jövőre tehát az uj tétel nem tekint­hető teljes egészében többletkiadás­nak. Jövőre ugyanis 3 millió pengő esedékes ezen a címen, ami a kama­tokkal együtt az idei ugyanilyen természetű kiadásokhoz képest csak egymillió pengő többletkiadást hoz. Megemlítettük azt a hirt is% hogy a főváros vezetősége tárgyalásokat folytat a kétmillió dolláros köl­csönt nyújtó bankokkal a kamatláb leszállítása iránt. Lamotte tanács­nok a következőket felelte: — Minden egyes meghosszabbí­tásnál igyekszünk a megelőző­nél kedvezőbb megállapodást létesíteni. Tárgyalásaink ered­ménye szoros összefüggésben áll a transzfer-megállapodásokkal. A kamatfizetés szabályozva^ van. Minden a további stillhalte-tárgya- lásoktól függ. Ezek a bankok ugyanis maguk is külföldi pénzt adtak nekünk. Ezeket a szempon­tokat mérlegelni kell akkor, amikor a meghosszabbításnál uj megálla­podás létesítésére kerülhet a sor. Lamotte Károly dr. pénzügyi ta­nácsnok — mint maga is hangsú­lyozza — nem szépíti a helyzetet, hanem őszinte képet ad. Budapest pénzügyminiszterének ez a nyilat­kozata — ha ki is emeli a súlyos nehézségeket —, mégis reményi nyújt arra, hogy az uj költségvetést deficitmentesen lehet összeállítani és el lehet kerülni a lakosságot sújtó terhek emelését, valamint a gáz- és villanyárak felemelését is. Lamotte tanácsnok esztendők óta készíti a főváros költségvetését és ebben a munkában olyan nagy gya­korlatra tett szert, hogy nyugodtan rá lehet bízni a főváros háztartásá­nak és pénzügyi gazdálkodásának sorsát. Fizetni nem tudtak, dolgozni nem akartak... mién neuen KiiaKoiiatní a varosszeli telep négy renitens lakeiai? — Az Uj Budapest tudósitójától. — Több napilap intézett támadást a vá­ros vezetősége ellen azért, mert a nem­régiben elkészült városszéli telep egyes házaiból a tiszti ügyészség közbenjöt- tével néhány nemfizető lakót kitettek. Az egyik kitelepített lakó a rákosi erdő fái alatt ütötte fel a tanyáját, onnan árasztja el panaszos leveleivel a szerkesztőségeket, közölvén, hogy a kő­szívű polgármester minden ok nélkül tette őt ki családjával együtt az utcára, tönkretéve ezzel egész életét és meg­semmisítve egzisztenciáját. A városszéli telepről történt kilakol­tatások ügyében illetékes helyen a következőket mondották az Uj Buda­pest munkatársának: — Való, hogy a telep 104 lakója kö­zül négyet kénytelen volt kilakoltatni a polgármester. Szó sincs azonban arról, hogy itt egyoldalú könyörtelenség ját­szott volna szerepet, mert a kilakolta­tásoknak nem a főváros, hanem a ki- lakoltatottak az okai. A helyzet ugyanis az, hogy valamennyi városszéli telepes­nek munkát is szerzett a főváros: a ke­rületi elöljáróság utján szükségmun­kára osztották be őket, aholis a kere­setük elegendő volt arra, hogy a túl­zottan nagynak nem mondható házbért, heti öt pengőt megfizessék. — Az a négy lakó, akit bérnemfizetés miatt ki kellett tennünk, nemcsak hogy nem fogadta el a részükre biztosított munkaalkalmat, hanem az egyik közü­lök még abba a szükséglakásba sem akart beköltözni, amelyet részére biz­tosított a szociálpolitikai ügyosztály. A telep minden lakója dolgozik, vala­mennyi fizeti a túlzottan nagynak iga­zán nem mondható házbért, már csak a dolgozó emberekre való tekintettel sem tehetett egyebet a polgármester, mint hogy a dolgozni tudó, de nem akaró és nem fizető négy telepesnek kitette a szűrét. Elmondották még illetékes helyen munkatársunknak, hogy hetenként 510 pengő házbér folyik be a városszéli te­lepen. Mivel a Magánalkahnazottak Biztositó Intézetétől felvett kölcsön amortizációja csak a jövő évben kez­dődik el, a befolyó házbért a telep szé­pítésére és kiépítésére fordítják. A városszéli telepítés vízellátási pro­blémája még mindig megoldatlan. A telepen levő 31 talajmenti kút ivásra alkalmatlan vizet ad, nem jó az ize a mély kútnak sem, amely már 51 méter mély, de még mindig rossz a vize. Most folynak a tárgyalások arra vonatkozó­lag, hogy vízvezetékkel lássák el a tele­pet. A vízvezeték azonban igen sokba kerülne, 74 ezer pengőbe és kérdés, hogy a törvényhatósági tanács kijelöl-e erre fedezetet. Folynak a megbeszélések arra vonat­kozóan is, hogy a telepet a még rendel­kezésre álló MABI-pénzböl kibővítsék, olyképpen, hogy még 30—40 ikerházat építsenek. Schuler tanácsnok, a szociál­politikai ügyosztály vezetője erre vo­natkozóan ősszel terjeszt javaslatot a törvényhatósági tanács elé, s amennyi­ben a tanács az engedélyt megadja, az építkezés kora tavasszal megkezdődik. LÁSZLÓ ÉS BLUM oki. mérnökök, építési vállalkozók Budapest, II, Margit-krt 7 Telefon: 51-2-50

Next

/
Thumbnails
Contents