Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-20 / 20. szám
1933 május 20. tu BUDAPEST Ünnepeljük az anyákat! Liher Endre alpolgármester rádióelőadása az Anyák Napján Egy évvel ezelőtt, ugyancsak az Anyák napján, már találkoztunk abban a nagy lelki közösségben, amely eggyé fonja, eggyé köti össze a rádió láthatatlan hullámain az előadót a közönséggel. Megpróbáltam kopogtatni az elzárt sziveken, hogy beléjük lopjam az édesanya iránt való hálának és ragaszkodásnak szent érzését, kopogtatni akartam a sziveken, a felnőttekén és a gyermekekén egyaránt, hogy feltáruljanak előttünk és legalább egy-egy meleg szóval emlékezzenek meg a legszentebb, a legdrágább emberi lényről, az édesanyáról. Különös örömömnek adok kifejezést, hogy ebben az esztendőben az anyák napján újra engem kértek fel rádióelőadásra, mert ebből arra kell következtetnem, hogy a múlt esztendei összeköttetés nem szakadt meg az el- szállott, az elhangzott szó után sem. De nemcsak a felkérés ténye igazolja ezt, hanem őszinte örömet okozott nekem az a sok meleghangú levél, amelyekkel a kedves rádióhallgatók engem felkerestek és azokban a levelekben továbbfíizték az elhangzott gondolatokat, sőt egyesek még szociális bajaikat is bizalommal közölték velem. Itt, ezúton is köszönetét mondok a levelekért, amelyeket mind gondosan átolvastam. Sajnos, a mai szomorú viszonyok között minden közigazgatási embernek a kezét gúzsba köti a gazdasági válság rozsdás bilincse és én, aki egész közhivatali pályámon igyekeztem a szociális segités, a megértő emberszeretet gondolatát szolgálni, ma nagyon sokszor kénytelen vagyok érezni, hogy a szándék, az elgondolás és a megvalósítás messze áll egymástól. Az elgondolások megvalósitásának határt szabnak a csökkenő bevételek és ennek következtében a közületeknek egyre zsugorodó anyagi lehetősége. De bármenynyire csüggesztők még a mostani körülmények, ma is csak az optimizmust, a vigaszt és a szebb jövőbe vetett reményt hirdetem, mert egyre több jelét látjuk, hogy nemsokára javulni fog a helyzet. Miért csak az anyákat ünnepeljük, és nem az apákat is? A hozzám érkezett levelekből uj gondolatokat is meritettem. Voltak ugyanis olyanok, akik felvetették azt a kérdést, hogy miért csak az anyákat ünnepeljük ma, miért nem ünnepeljük ugyanolyan melegséggel, ugyanolyan szeretettel az apákat is? Ez a kérdés közel férkőzött szivemhez, megszívleltem és átgondoltam. Tényleg a felületes szemlélő előtt úgy látszik, mintha az anyák napján az apák mostohább elbánásban részesülnének. Én is apa vagyok és igy a kérdés felvetése közelről érint engem is. Tudom jól, hogy a jó, gondos apa az anyával együtt osztozik a családalapitás és a gyermeknevelés szent munkájában. A jó, gondos apának éppen olyan öröm a kis csecsemő első öntudatos mosolygása, első gőgicsélése és éppen olyan öröm, ha az addig artikulátlannak hangzó gyermekhangokból a szülők füle egy kis jóakarattal már az első értelmes szótagok kicsendülését véli hallani, amikor az apa, vagy az anya nevét ejti ki először ennek a földi létnek zsenge kis vándora. Éppen olyan öröm az apának is, amikor látja a gyermek bimbózó lelkét és amikor megállapítja, hogy abból o szülők iránt való szeretet és hála érzése árad. Éppen olyan öröm az apának is, amikor az első felköszöntő versikét mondja a gyermek névnapon, születésnapon, vagy amikor az első kedveskedés jeleképpen néhány szál virágot ad az apának is. Tudom, érzem és vallom, hogy a munkától fáradt, gondoktól terhes apai léleknek talán mindennél nagyobb enyhülést okoz az, amikor homlokát gömbölyű kis kezecskéjével végig- simitja a kis gyermek és amikor ártatlan mosolygásával igyekszik derűt lopni az apa komoly, sokszor talán komor leikébe is. És éppen olyan nagy öröm, nagy boldogság az apa számára is, amikor a gyermeket először szerelheti fel a kis palatáblával, elkísérheti őt először az iskolába, az iskola kapujában homlokon csókolhatja és ezzel kezdetét veszi gyermekének önálló lelki élete. Engednem kellett tehát annak az óhajtásnak, hogy az apákról is megemlékezzem, mert ha valaha megérdemelte az apa azt, hogy az anyák napján róluk is legyen szó, akkor éppen a mi korszakunk szomorúan változatos, eseménydus nehéz idejében van erre szükség. Hiszen az apák véreztek a négy esztendeig tartó világháború vértengerében és tűrték a legborzalmasabb kinokat a harctereken hazájuk, nemzetük, gyermekeik szebb jövőjéért, mialatt az anyák a háborús nélkülözések szomorú útjait járták és próbálták biztosítani gyermekeik betevő falatját. És a háború utáni még nagyobb nyomorúságban is az apák azok, akik végig szenvedik a munkanélküliség tehetetlen átkát. Az apákban él a család- fenntartás kötelességének tudata és igy kétszeresen fáj nekik, ha nem tudják azt kellőképpen teljesíteni. Ám itt is azt kell látnunk, hogy ismét az anyák azok, akik ebben a szomorú időben még több élelmességgel és még több áldozattal tudják biztosítani a mindennapi életnek szűkös szükségleteit, viszont ha a szegénysorsu emberek sorában az anya kezébe kerül át a családfenntartás gondja, akkor ez még több fájdalmat, még több szenvedést, még több megaláztatást jelent az apa számára is. Minden megbecsülés és minden elismerés megilleti tehát az apákat is, de ha megállapítjuk, hogy ma, az anyák napján az apák iránt is hálás szívvel kell érezniök o, gyermekeknek, ezzel egyáltalában nem kisebbítjük az anyák érdemeit, sőt felemeljük őket, mert ma kétszeresen, százszorosán szent az anyaság glóriája. A háború előtti sokkal nyugodtabb, kényelmesebb, eseménytelenebb időkben az apa egész nap dolgozott, fáradt és este azzal a nyugodt tudattal tért haza csalégák szemrehányást tettek az ifjú rovatvezetőnek, hogy miért marasz- totta őket le ezzel a fontos értesüléssel. Majd felhívták Lamotte tanácsnok titkárságát, hogy részleteket tudjanak meg a berlini útról. A tanácsnok titkára azonban azt felelte, hogy Lamotte nem utazott e l, sőt a közeljövőben nem is fog Berlinbe utazni. Kétségtelennek látszott ily körülmények között, hogy a szerkesztő urat v alaki felültette a hírrel, mert egy egyszerű telefonálás azt is bebizonyította, hogy Reményi- Schneller nem a Kurfürstendammon, hanem a Dorottya-utcában az intézet vezérigazgatói szobájában tartózkodik. Hosszú és kitartó detektiv- munka azután megállapította a következőket: A téves hirt nem a szóbanforgó fiatal kolléga adta le, akinek értesülései megbízhatóak és csalhatatlanok. A szerkesztőség egy másik tagjának lett volna valami dolga Reményi-Schnellerrel, aki ott volt az épületben, azonban egy fontos és meg szakitha- t at lan tanácskozáson vett részt. Titkárnője, s az udvariasság angyala, aki különlegesen figyelmes a sajtó képviselőivel szemben, nem akarta megbántani a látogatót, hogy a vezérigazgató, dacára annak, hogy ott van, nem tudja fogadni, és ezért inkább azzal a jámbor kifogással élt, hogy a direktor ur elutazott, és c s ak a jövő h éten jön haza. A többit azután, hogy a főváros kölcsönügyi tárgyalásai miatt utazott Reményi-Schneller, mindjárt Lamotte társaságában Berlinbe, az a bizonyos fantázia tette az értesüléshez, amely a, hiányosságokat ezzel az egyébként jól bevált módszerrel igyekszik pótolni... * AZ UJ BUDAPEST MAI SZAMÁBAN Liber alpolgármesternek az Anyák Napja alkalmából tartott rádió-előadását közöljük. Noha ez az előadás az alpolgármester nobilis személyén túlmenően nem túlságosan városházi vonatkozású, mégis szükségesnek tartotta a szerkesztőség a felolvasás szövegének teljes terjedelemben való közzétételét, részben azért, mert ez a poétikus irás alkalmas arra, hogy könnyekig meghassa az olvasót, de azért is, mert ebből az előadásból ragyogó gyémántként bukkan elő Liber Endre nemesen dobogó, jóságos szive. Ha még hozzávesszük, hogy Liber alpolgármester mint apátlan-anyát- lan árva a főváros József-fiúárvaházában nevelkedett, akkor még értékesebbnek tetszik az anyai szeretetnek az a himnusza, amely Liber kedves, meleg hangján sugárzott szét az éterbe százezrek és milliók felé. Valami fájdalmas nosztalgia rezgeti az előadásán végig, amely enyhe mélabujával szinte vallomás- szerű volt, mint fájó gordonka-hang őszi éjszakában ... * SCHINDLER PÁL DR. tanácsi fogalmazó, Schindler Árpád nyug. államtitkár fia, szombaton délelőtt tartja esküvőjét Rihrner Évával, Rihmer professzor leányával. A polgári esketést, mint anyakönyvvezető, S ipőcz Jenő dr. polgármester, a vőlegény nagybátyja végzi. * ÖRÖMÜNNEPE VOLT HÉTFŐN A KEMÉNY LEGÉNYEKNEK Ekkor köszöntötték először nyilvánosan a társaság egyik legkedveltebb, leg szer etettebb tagját, dr. Törő k Zoltánt plébánossá történt megválasztatása alkalmából. A Debrecen szálló hatalmas terme alig tudta befogadni a megjelenteket, mert mindenki ki akarta venni részét az ünneplésből. Ott voltak Nagy Ferenc kapitány, B ednár z Róbert, 0 rt- v ai Rezső dr., T ö r ö k Zoltán dr., B ódy László dr., G ö mör y Albert dr., H amv asy István dr., Király Kálmán, Kovácsházy Vilmos, Muz sikó István, Salamon Géza dr., Unger Béla dr., Felkai Ferenc dr., bibiti Horváth János, Nagy László dr., Spur Kálmán dr., Szigeti János, K elet y Géza dr., Din g ha Árpád, B encze István és még sokan. — Először Szigeti János felsőházi tag mondott felköszöntőt. Beszédében Török Zoltánról, mint a hit buzgó apostoláról emlékezett meg, majd szólott az ünnepelt hazafias buzgalmáról. — Szigeti János után Ortvai Rezső apátplébános, mint a kapitány által felkért ünnepi szónok mondta el meleg érzésektől áthatott beszédét. Ecsetelte Török Zoltán papi pályáját. E pálya nehéz viszonyok közt indult meg, abban az időben, mikor a hitről tanúságot tenni nem volt könnyű a társadalom közönbössége miatt. Török Zoltán ennek ellenére sem rettent vissza föladatától. Több kerületben fejtett ki buzgó működést, hosszabb ideig a főváros szivében, a Belvárosban és az éppoly fontos Erzsébetvárosban. Sokáig tartott, míg az eredményes munka megkapta a hivatalos elismerést, de a főváros nem feledkezik meg azokról, akik jól végzik kötelességüket. Kiemelte a szónok, hogy Török Zoltán mindig hűséggel kitartott a Kemény Legények társasága mellett. — Török Zoltán meg- hatottan mondott köszönetét az ünneplésért. Hangsúlyozta, hogy mint segédlelkész mindig megértő plébánosoknak lehetett munkatársa, ami megkönnyítette működését. Külön j köszönetét mondott B e dnár z pr e- l át u s n ak, amiért megválasztását annyira a szivén hordta, ígérte, hogy a Kemény Legények társaságát, mely Nagy Ferenc kapitánnyal oly közel áll leikéhez, mindig fel fogja keresni. — Az üdvözlések elhangzása után. Nagy Ferenc kapitánnyal az élükön, a legjobb hangulatban még sokáig maradtak együtt a társaság tagjai. Jégkár ellen biztosítja házát ha tetőzetét E T E R N IT asbestcementpalával fedi. Messzemenő jótállást vállalunk jégkár ellen. Kérjen díjmentes tanácsot és árajánlatot. ETERNIT MÜVEK Budapest, VI Andrássy-ut33. ládja körébe, hogy keresetével — jól vagy szűkösen ugyan — de meg tudta adni az anyának a lehetőséget arra, hogy anyai kötelességét teljesítse. Az anyáknak nem maradt más gondjuk, mint a háztartás vezetése és gyermekeiknek ellátása. És hogy az idők folyamán ez a természetes munkafelosztás megváltozott, az nem az embereken, nem a társadalmi berendezkedésen, hanem a köiűilményeken múlott. Nagy hatással van a gyermeki lélek kialakulására az a körülmény, hogy az apa, akinek a gyermek szemében az erő, a hatalom, a munka, a szorgalom, a becsületesség mintakévének kell lennie, ez az apa a mostani súlyos viszonyok között nagyon sok esetben nem tud már biífto- sitani elég kenyeret családjának, sőt egyre többen vannak, akik még a legminimálisabb szükségletek kielégítésére sem vállalkozhatnak immár, mert legjobb akaratuk mellett sem találnak munkaalkalmat. Az anya, az édesanya azonban ma sem nézheti tétlenül családjának, családi tűzhelyének és különösen gyermekeinek nélkülözéseit, hiányait, hanem ezeknek a hiányoknak a pótlását egyre fokozottabb mértékben saját vállaira veszi. Nem hiszem, hogy az a sok ke- nyérkereső nő, aki éppen a munkavállalása miatt kénytelen ma elhanyagolni az igazi női hivatást: a háztartást és gyermeknevelést, mondom, nem hiszem, hogy az a sok nő szives-örömest teszi azt, hanem úgy vélem, hogy szívesebben cserélné fel mostani agyonhajszolt, szellemileg és fizikailag fárasztó munkáját azzal a nyugodt, békés atmoszférával, amelyben a békeidőkben része volt. A hét szülőtipus szerelete A teremtés különböző jellemekkel áldotta meg a férfit és a nőt. A nőben, az anyában mindig sokkal több az ösztönös motívum, mig a férfiben, az apában sokkal több a tudatosság. Az apában tudatosan ébrednek fel az apai érzelmek a gyermek iránt, azokat a férfi jelleme alakítja ki benne, az ő lelkében elsősorban a felelősségteljes szeretet az, amit az Isten által gondjaira bízott gyermeke iránt érez. A nőnek az anyai érzéséről inkább azt kell megállapítanunk, hogy az vele születik és az igazi nő, az igazi anya azt eltagadni, elfojtani sohasem tudja. Ez az alapja annak, hogy az anyai szeretet és az apai szeretet más és más irányú, de egyaránt meleget áraszt, egyaránt tiszteletreméltó, egyaránt hálára kötelez és az egyik éppen olyan fontos a gyermek lelki fejlődésére, mint a másik. Egymást kiegészítik, egymást kipótolják, ennélfogva egymást mindenkor kölcsönösen támogatniok kell. A két szülőtipus sze- retete közötti különbséget már a gyermeki ösztön is megérzi, hiszen nagyon hamar rájön arra, hogy az ő életében az anya és az apa szeretete mást és mást jelent. Az olyan gyermek, akinek zsenge életéből hiányzik az anyai szív melege, vagy az olyan gyermek, aki jellemének kialakulásában nélkülözi az apai szereteted bizonyos hiányokkal küzdve kezdi meg pályafutását, illetőleg jellemének kialakulását. Nem is akarom ezt bővebCZEBLBff JfiBDgJBM ■skMn mm, m- n ess® UatlWiMi tm «Uaari asáUttó-feaitaB« kMl I BUDAPEST, KBTEMPLOM-Ü. ft. TILSTON. JÖásff **-*.
