Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-20 / 20. szám

2

TU MHiYPESI

1933 május 20.

Wolff Károly érdeklődésünkre ezeket felelte:

— Nem óhajtok a nyilvánosság előtt foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mindössze annak a kijelentésére szorítkozom, hogy az illetékes tényezők ezeket a híreszteléseket egytől-egyig a legkategórikusabban megcáfolták.

Üres lakások, még üresebb szivek...

Irta: Müller Antal országgyűlési képviselő, fővárosi tanácstag

A Keresztény Községi Párt vezetősége egyébkéntr— mint az U j Budapest munkatársa ertesiú — a politikai természetű tamadasokra nem óhajt reflektálni. Wolff Karoly a Keresztény Községi Párt álláspontját már töibbizben — egyszer a képviselőházban is — kifejezésre juttatta. Minden olyan híresztelést, amely feloszlatásról, kormánybiztos kiküldéséről szól — pletykának, alaptalan kombinációnak minősít. Ezeknek a híreknek a «szárnyra bo- csájtása nemi egyéb egyes érdekeltek óhajtásánál, amely azonban illetékes helyeken meghallgatásra nem találhat.

igyunk

„nr-vizet!

Megrendelhető

Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (L, Gellért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03)

Scfiaífer Károly

ohleveles mérnöh vasul-, ul-, Delonépitési vállalkozó

frovezőinesler IV., HecsKemMca 13. Tel.:85412

HINTIK) EERENC

©5ÍL, raÉRfolÖK _

fíGYEZO MESTER

mmmsi,

1., HCNIÍ1NA JÁNOS-U. 11.

TELEFON: 55-1-8T

A képviselőház költségvetési vitájában azt hallottam, hogy ma már megindult a munka, valamiképpen lendületet nyert odakünn a gazdasági élet. Ezek a hangok arra hivatkoznak, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek kimutatásában talán egy ezres számig eltolódás van és erre hivatkozva gondolják, hogy talán csökkent a munka- nélküliség. Olyan tévedés ez, amelyet nemcsak a képviselőház költségvetési vitájában tartottam szükségesnek megcáfolni, de fontos, hogy az Ej Budapest vendégszerető hasábjain is megállapítsam, mert lehetetlennek vélném, hogy a munkanélküliség csökkenésére való hivatkozással csökkenjen a főváros szociális munkássága az inségkonyhák és az ellátatlanok megsegítését illetően.

Kereskedők mindig többen és többen kénytelenek az üzleti redőnyt lehúzni, az iparosok százai és százai növelik hétről-héíre a munkanélküliek számát: frázis és hangulatkeltés tehát arról szavalni, hogy csökken a munkanélküliek száma. A munkanélküliség mérvét legbiztosabban igazolja a Társadalombiztosítóban bejelentett munkavállaló segédek száma. Amikor azt látjuk, hogy ezelőtt két esztendővel

890.000 volt a Társadalombiztosítóban bejelentett munkavállalók száma és azt látjuk, hogy ez a szám az elmúlt év decemberéig leesett 596.000-re és azt hittük, hogy akkor a legmélyebb ponton volt a munkanélküliség, látjuk, hogy decembertől mostanáig, tehát a legutóbbi időig is n a g y o n r om lőtt ez a statisztika, mert most csak

563.000 a bejelentett műnk a • vállalók száma!

Nem lehet struccpolitikát ü z n i, nem lehet azt mondani, hogy kendőzzük és leplezzük a nyomort, amikor emberek és emberek százai keresnek fel engemet és a többi tanácstagokat, könyörögve, hogy a legkisebb kis kenyérlehetőséghez juttassuk őket, mi pedig nem

tudunk egyebet tenni, mint hogy egy- egy ötgyermekes családapát néhány ebédjegyért elküldünk az elöljáróságra, vagy legjobb esetben a csatornázási munkálatoknál, vagy az útépítéseknél elhelyezünk pár embert. A miniszter- elnök ur ismeretes felhívása, hogy a munkaadók nagyobb tömeget szívjanak fel, sajnos, nem járt a kellő eredménnyel, mert mindössze ötszáz volt azoknak az ifjaknak a száma, akiket el tudtak helyezni és ebből az ötszázból mindössze kétszáz volt azoknak a száma, akiket az egyes vállalatok felszívtak. Nem 1 á- tom azt a nagy szociális érzéket megnyilvánulni a vállalatoknál, amelyet ilyen súlyos időkben gyakorolni kellene; amikor a nagy gyárak a konkurrencia kizárásával termelhetnek, amikor óriási vámvédelmet kapnak, ezeket a nemzeti ajándékokat arra használhatnák fel, hogy ők is hozzanak áldozatokat. Kérdezem: nem lehet-e elvárni, hogy most, ezen átmeneti idő alatt kisebb százalékú nyereséggel, vagy pedig egyáltalán nyereség nélkül dolgozzanak és termeljenek ezek a gyárak. Amikor egyes bankok négyöt millió tiszta hasznot mutatnak ki, amikor pl. a Magyar Általános Kőszénhánya az elmúlt évben SjOOO.ÖOO pengőt keresett tisztán, amiből

4,009.000 pengőt tartalékolt s a többit a befektetett tőke tiz százalékának kamatjául a részvényesek között osztott ki, akkor nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon nincsenek olyan üzleti, főleg kartel- hasznok, amelyeket a munkanélküliség csökkentése céljából szintén csökkenteni lehetne!

Am iker a nyomor már inf e r- nális jelleget ölt, arra is rá kell mutatnom, meg kell kérdeznem, miért olyan nagy az üres lakások száma? A Józsefváros törvényhatósági bizottsági tagja lévén, gyakran megfordulok a külterületeken is és azt látom, hogy kicsiny odúkban

tiz-tizenkét ember lakik együtt az e m- beri méltóságot megcsufoló helyzetben. Decemberben az üres lakások száma 8700 volt, ami most, a májusi költözésekkel kapcsolatosan jelentékenyen megnövekedett. A főváros szükséglakások építésével és bérlésével, legutóbb pedig a városszéli telepítéssel megtette kötelességét, most az államon van a sor, hogy a háztulajdonosokkal karöltve, igyekezzen a szörnyű iakásnyomoron segíteni. Pl. a Madách- utca 20—22. számú bérkaszárnya hónapok óta üres, csak ebben az egyben nyolcvanhét üres lakás van. Ez a nyolcvanhét üres lakás mind egy- és kétszobás lakás. Azért üresek ezek a lakások, mert kitelepítették rendőri asszisztenciával, a hatóság közbelépésével a munka- és állás nélkül levő lakókat, mert nem tudtak lakbért fizetni.

Ha volna is háztulajdonos, akit szociális érzéke arra indítana, hogy lakóját az átmeneti idő alatt, amig valóban állás- és munka nélkül van és talán évekig vagy évtizedekig ott lakott, megtartsa, megtűrje lakásában, n e m teheti meg, mert a háztulajdonosnak az adót a lakóért fizetnie kell! Miután úgyis kiesések vannak a házbéradóknál amiatt, hogy nagyon sok az üres lakás, nem lehetne olyan intézkedést tenni, hogy a pénzügyi kormányzat a legszigorúbb ellenőrzéssel mindazon lakókat, akikről tényleg megállapítható, hogy állás és kereset nélkül vannak, lakásaikban benn hagyná és ezek után a lakások után házbéradót nem kellene fizetni?

A munkanélküliség problémáját nem győzöm eléggé figyelmébe ajánlani a főváros vezetőségének és a mélyen tisztelt törvényhatóságnak. Úgy látom, nines meg az átfogó kéz, amely a munkanélküliséggel kapcsolatos összes kérdéseket vigyázná, a munkanélküli százezrek, de az egész ország érdekében is. Nincs meg az a figyelem az illetékes tényezők részéről, amely nemzeti és gazdasági életünk ezen legsúlyosabb betegségét kellő gyógykezelésben részesítené, hogy ha már nem lehet kiirtani a betegséget, legalább enyhítsük a fájdalmakat. A főváros szociális munkássága a gyógyító i r, ha kissé lassú, de mégis állandó cse- pegtetésével helyén van — de kérdem és újra kérdem: hol vannak a többiek?!

Városházi notesz

SIPŐCZ JENŐ DB. polgármestert, a tudomány és a kultúra igaz barátját; a Magyar Földrajzi Társaság néhány nappal ezelőtt tiszteletbeli tagjává választotta. 1 C hóin ok y Jenő egyetemi tanár és Thirring Gusztáv, a fővárosi Statisztikai Hivatal uj igazgatója vezetésével a Magyar Földrajzi Társaság küldöttsége tisztelgett a polgármester előtt és átnyújtotta neki a tiszteletbeli tagságról szóló díszoklevelet. A polgármester hálás köszönettel vette tudomásul a valóban kitüntető választást.

HUSZÁR ALADÁR DR. FŐPOLGÁRMESTER az elmúlt vasárnapon mint elnök megnyitotta a gyermekhét ünnepét. A főpolgármester megnyitóbeszéde után Farkas Ákos dr. főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője, tartott nagyhatású előadást A gyermekhét a nemzetvédelem szolgálatában címmel.

KOZMA JENŐ LEÁNYÁNAK ESKÜVŐJE — mint arról már legutóbbi számunkban megemlékeztünk — fényes külsőségek között folyt le a Deák-téri evangélikus templomban. Az ifjú párt Raf f ay Sándor püspök adta össze emelkedett szellemű beszéd keretében, amelynek során elmondta, hogy ugyanabban a templomban esküdött Kozma Jenő dr. örök hűséget As b ól h Elírnának és esküvőjüket ugyanaz a dal kisérte, amely most újra ott elhangzott. Esket és után a sokszáz főnyi előkelő társaság, amelynek soraiban Lázár és F abiny i miniszterek is ott voltak, üdvözölte a szülőket és a boldog ifjú párt, Kozma Elmát, immár G or e czky Gyulámét és férjét. A násznép innen a Gettért-szállóba hajtatott, melynek egyik különtermében a családi kör és a család legbizalmasabb barátai gyűltek nászlakomára. Felköszöntőket mondottak Kozma tábornok, G or e czky ezredes, a polgári esketést végző S ipő ez polgármester és az egyházi esküvőn funkcionáló lelkész: Raf f ay püspök.

A boldog örömszülőket Ilii távirat üdvözölte egyetlen leányuk férjhezmenetele alkalmából, élén Gömbös miniszterelnök táviratával.

*

MARTONYI (Martin) JÁNOST, a politikai tudományok doktorát. Martin János törvényhatósági bizottsági tag fiát május 22-én,_ hétfőn 11 órakor az egyetem aulájában a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Rector Magnificusa és tanácsa sub aus- piciis Gubernatoris a jogtudományok diszdiktorává avatja.

* i

FELKAI FERENC TANÁCSI FŐJEGYZŐT, akit a polgármester tudvalévőén az elnöki ügyosztály vezetése alól történt felmentéssel egyidejűén a racionalizálással bízott meg, ugyanaz a kitüntetés érte az elmúlt, napokban, mint Csorna Kálmán dr. egyetemi magántanárt, az árvaszék kitűnő első elnökhelyettesét; K e r e s zt e s-F i scher Ferenc dr. belügyminiszter megbízta a Nemzetközi Közigazgatási Intézet munkálataiban való részvételével, és felkérte, hogy az ezévi junius havában tartandó bécsi ülésen vegyen részt.

Felkai főjegyző kitüntető megbízásának hamarosan híre terjedt a városházán, és mindenki örvend a kitűnő főtisztviselő újabb sikerének. Itt említjük meg, hogy Felkai főjegyző, mint önálló előadó a jövő heti közgyűlésen debütál, ahol is két szabályrendeletmódositást,

amelyeket az uj fővárosi törvény ir elő, referál el.

*

HALTENBERGER SÁMUEL, az Autótaxi R.-T. kitűnő vezérigazgatója, akit a városházán is jól ismernek, a részvénytársaság és a főváros hivatalos kapcsolatai révén, egyike a legötletesebb és legfordulatosabb embereknek. Bon mot-jai közszájon keringenek városházi és közgazdasági körökben, ezek az apró történetkék élénk fényt vetnek az ő kitűnő logikájára és eredeti egyéniségére.

Az alanti kis történethez tudni kell, hogy a szürke-taxi — amelynek Haltenberger bátyánk tudvalévőén az elnöke — és a ké k-t axi között évtizedek óta dúló szívós kenyérharc dúl. Haltenberg er ék a nagyobb tőkét reprezentáló pompás javítóműhelyekkel és üzleti szervezettséggel harcolnak, viszont a kéktaxisok a kisipar védelmi lobogóját viszik elől harcaikban. Hogy melyik fél nem szereti a másikat jobban, azt megállapítani nem lehet, kétségtelen azonban, hogy egyik sincs a másiktól elragadtatva, és ott ütik egymást, ahol lehet.

A másik fontos tényező, amit e történet megértéséhez tudni kell, az, hogy Haltenberger vezérigazgatónak igen rossz a látása, amit szemüveggel sem lehet javítani. Hogy a szemét kímélje, mindent felolvasnak neki, ő maga, a nevén kivitt alig ir egyebet.

Történt az elmúlt napokban, hogy az egyik kitűnő közgazdasági lap- szerkesztő telefonon felhívta Öméltóságát, bejelentvén, hogy egy fa- lujabeli so ff őr érdekében személyesen óhajtja tiszteletét tenni a nagyhatalmú vezérigazgató urnái. Hal- tenberger azzal válaszolt, hogy különös örömét leli abban, ha a, főszerkesztő urat személyesen fogja üdvözölhetni. Előre is megígérte, hogy amit a, kérés teljesítését, illetően megtehet, azt a legnagyobb előzékenységgel ezennel meg is ígéri. Kitűnő hírlapíró kollégánk ezek után bevágta magát egy taxiba és kirobogott a Kerepesi-utra a taxi igazgatóságához. Megérkezése után három másodperccel már Haltenber- ger dolgozószobájában volt. Előadta kérését, amelyre, ellentétben a telefonon történt ígérettel, a le g rid e- g eb b és legelutasítóbb választ kapta. Kollégánk végezetül kifakadt:

— De vezérigazgató ur, Ön telefonon a legnagyobb előzékenységről és jóindulatról biztosított engem. Miért, ez a váratlan ridegség és elutasítás?

— Azért, tisztelt barátom, — hangzott a vezérigazgató kemény és fagyos válasza, — mert ha én figyelmes vagyok valakivel szemben, akkor hasonló loyal it ást várok önmagam iránt is. Mégis csak különös, hogy Ön, aki a szürke-taxi vezetőségétől kér szívességet, kéktaxin jön ki hozzám, — amit különben a portás, mielőtt szerkesztő ur még az épületbe tette volna a lábát, telefonon már jelentett a titkárnőmnek! Ajánlom magamat!

*

HA MÁR ÚJSÁGÍRÓ-TÖRTÉNETEKNÉL TARTUNK, mondjuk el az itt következőt, is, amelynek hősei: Remény i-S chneller Lajos dr., a Községi Takarék érdemes vezér- igazgatója, az egyik estilap és annak szimpatikus városházi szerkesztője.

A szóbanforgó estilapban, amely egyébként, jólértesültségéről ismeretes, az elmúlt napok egyikén rövid közlemény jelent meg arra, vonatkozóan, hogy Remény i-S chneller Lajos dr., a Községi Takarék vezérigazgatója és L amott e Károly dr. tanácsnok, Budapest pénzügyminisztere, fontos tárgyalások céljából Berlinbe utaztak. A városházi ujságirószobában másnap nagy feltűnést keltett ez a hír, ahol a hol-