Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-20 / 20. szám

2 TU MHiYPESI 1933 május 20. Wolff Károly érdeklődésünkre eze­ket felelte: — Nem óhajtok a nyilvánosság előtt foglalkozni ezekkel a kér­désekkel, mindössze annak a kijelentésére szorítkozom, hogy az illetékes tényezők ezeket a híreszteléseket egytől-egyig a legkategórikusabban megcáfol­ták. Üres lakások, még üresebb szivek... Irta: Müller Antal országgyűlési képviselő, fővárosi tanácstag A Keresztény Községi Párt veze­tősége egyébkéntr— mint az U j Budapest munkatársa ertesiú — a politikai természetű tamadasokra nem óhajt reflektálni. Wolff Karoly a Keresztény Községi Párt állás­pontját már töibbizben — egyszer a képviselőházban is — kifejezésre juttatta. Minden olyan híresztelést, amely feloszlatásról, kormánybiztos kiküldéséről szól — pletykának, alaptalan kombinációnak minősít. Ezeknek a híreknek a «szárnyra bo- csájtása nemi egyéb egyes érdekel­tek óhajtásánál, amely azonban il­letékes helyeken meghallgatásra nem találhat. igyunk „nr-vizet! Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (L, Gellért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03) Scfiaífer Károly ohleveles mérnöh vasul-, ul-, Delonépitési vállalkozó frovezőinesler IV., HecsKemMca 13. Tel.:85412 HINTIK) EERENC ©5ÍL, raÉRfolÖK _ fíGYEZO MESTER mmmsi, 1., HCNIÍ1NA JÁNOS-U. 11. TELEFON: 55-1-8T A képviselőház költségvetési vitájá­ban azt hallottam, hogy ma már meg­indult a munka, valamiképpen lendü­letet nyert odakünn a gazdasági élet. Ezek a hangok arra hivatkoznak, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek ki­mutatásában talán egy ezres számig eltolódás van és erre hivatkozva gon­dolják, hogy talán csökkent a munka- nélküliség. Olyan tévedés ez, amelyet nemcsak a képviselőház költ­ségvetési vitájában tartottam szüksé­gesnek megcáfolni, de fontos, hogy az Ej Budapest vendégszerető hasáb­jain is megállapítsam, mert lehetetlen­nek vélném, hogy a munkanélkü­liség csökkenésére való hi­vatkozással csökkenjen a fő­város szociális munkássága az inségkonyhák és az ellátatlanok megsegítését illetően. Kereskedők mindig többen és többen kénytelenek az üzleti redőnyt lehúzni, az iparosok százai és százai növelik hétről-héíre a munkanélküliek számát: frázis és hangulatkeltés tehát arról szavalni, hogy csökken a munka­nélküliek száma. A munkanélküliség mérvét legbiztosabban igazolja a Tár­sadalombiztosítóban bejelentett munka­vállaló segédek száma. Amikor azt látjuk, hogy ezelőtt két esztendővel 890.000 volt a Társadalombiztosítóban bejelentett munkavállalók száma és azt látjuk, hogy ez a szám az elmúlt év decemberéig leesett 596.000-re és azt hittük, hogy akkor a legmélyebb pon­ton volt a munkanélküliség, látjuk, hogy decembertől mostanáig, tehát a legutóbbi időig is n a g y o n r om lőtt ez a statisztika, mert most csak 563.000 a bejelentett műnk a • vállalók száma! Nem lehet struccpolitikát ü z n i, nem lehet azt mondani, hogy kendőzzük és leplezzük a nyomort, amikor emberek és emberek százai ke­resnek fel engemet és a többi tanács­tagokat, könyörögve, hogy a legki­sebb kis kenyérlehetőséghez juttassuk őket, mi pedig nem tudunk egyebet tenni, mint hogy egy- egy ötgyermekes családapát néhány ebédjegyért elküldünk az elöljáróságra, vagy legjobb esetben a csatornázási munkálatoknál, vagy az útépítéseknél elhelyezünk pár embert. A miniszter- elnök ur ismeretes felhívása, hogy a munkaadók nagyobb tömeget szívjanak fel, sajnos, nem járt a kellő eredménnyel, mert mindössze ötszáz volt azoknak az ifjaknak a száma, akiket el tudtak helyezni és eb­ből az ötszázból mindössze két­száz volt azoknak a száma, akiket az egyes vállalatok felszívtak. Nem 1 á- tom azt a nagy szociális érzé­ket megnyilvánulni a vállalatoknál, amelyet ilyen súlyos időkben gyakorol­ni kellene; amikor a nagy gyárak a konkurrencia kizárásával termelhet­nek, amikor óriási vámvédelmet kap­nak, ezeket a nemzeti ajándékokat arra használhatnák fel, hogy ők is hoz­zanak áldozatokat. Kérdezem: nem lehet-e elvárni, hogy most, ezen átmeneti idő alatt kisebb száza­lékú nyereséggel, vagy pedig egyáltalán nyereség nélkül dolgozzanak és termeljenek ezek a gyárak. Amikor egyes bankok négy­öt millió tiszta hasznot mutatnak ki, amikor pl. a Magyar Általános Kőszénhánya az elmúlt évben SjOOO.ÖOO pengőt keresett tisztán, amiből 4,009.000 pengőt tartalékolt s a többit a befektetett tőke tiz százalékának ka­matjául a részvényesek között osztott ki, akkor nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon nincsenek olyan üzleti, főleg kartel- hasznok, amelyeket a munkanélkü­liség csökkentése céljából szintén csök­kenteni lehetne! Am iker a nyomor már inf e r- nális jelleget ölt, arra is rá kell mutatnom, meg kell kérdeznem, miért olyan nagy az üres la­kások száma? A Józsefváros tör­vényhatósági bizottsági tagja lévén, gyakran megfordulok a külterületeken is és azt látom, hogy kicsiny odúkban tiz-tizenkét ember lakik együtt az e m- beri méltóságot megcsufoló helyzetben. Decemberben az üres lakások száma 8700 volt, ami most, a májusi költözésekkel kapcsolatosan je­lentékenyen megnövekedett. A főváros szükséglakások építésével és bérlésével, legutóbb pedig a városszéli telepítéssel megtette kötelességét, most az álla­mon van a sor, hogy a háztulajdo­nosokkal karöltve, igyekezzen a szörnyű iakásnyomoron segíteni. Pl. a Madách- utca 20—22. számú bérkaszárnya hóna­pok óta üres, csak ebben az egyben nyolcvanhét üres lakás van. Ez a nyolc­vanhét üres lakás mind egy- és két­szobás lakás. Azért üresek ezek a laká­sok, mert kitelepítették rendőri asszisz­tenciával, a hatóság közbelépésével a munka- és állás nélkül levő lakókat, mert nem tudtak lakbért fizetni. Ha volna is háztulajdonos, akit szociális érzéke arra indítana, hogy lakóját az átmeneti idő alatt, amig va­lóban állás- és munka nélkül van és talán évekig vagy évtizedekig ott lakott, megtartsa, megtűrje lakásában, n e m teheti meg, mert a háztulaj­donosnak az adót a lakóért fizetnie kell! Miután úgyis kiesé­sek vannak a házbéradóknál amiatt, hogy nagyon sok az üres lakás, nem lehetne olyan intézkedést tenni, hogy a pénzügyi kormányzat a leg­szigorúbb ellenőrzéssel mind­azon lakókat, akikről tényleg megálla­pítható, hogy állás és kereset nélkül vannak, lakásaikban benn hagyná és ezek után a lakások után házbéradót nem kellene fi­zetni? A munkanélküliség problémáját nem győzöm eléggé figyelmébe ajánlani a főváros vezető­ségének és a mélyen tisztelt törvényhatóságnak. Úgy látom, nines meg az átfogó kéz, amely a munkanélküliséggel kapcsolatos összes kérdéseket vigyázná, a munkanélküli százezrek, de az egész ország érdekében is. Nincs meg az a figyelem az illetékes tényezők részéről, amely nemzeti és gazdasági életünk ezen leg­súlyosabb betegségét kellő gyógykeze­lésben részesítené, hogy ha már nem le­het kiirtani a betegséget, legalább eny­hítsük a fájdalmakat. A fővá­ros szociális munkássága a gyógyító i r, ha kissé lassú, de mégis állandó cse- pegtetésével helyén van — de kérdem és újra kérdem: hol vannak a töb­biek?! Városházi notesz SIPŐCZ JENŐ DB. polgármes­tert, a tudomány és a kultúra igaz barátját; a Magyar Földrajzi Tár­saság néhány nappal ezelőtt tisz­teletbeli tagjává választotta. 1 C hóin ok y Jenő egyetemi ta­nár és Thirring Gusztáv, a fő­városi Statisztikai Hivatal uj igaz­gatója vezetésével a Magyar Föld­rajzi Társaság küldöttsége tisztel­gett a polgármester előtt és átnyúj­totta neki a tiszteletbeli tagságról szóló díszoklevelet. A polgármester hálás köszönettel vette tudomásul a valóban kitüntető választást. HUSZÁR ALADÁR DR. FŐ­POLGÁRMESTER az elmúlt va­sárnapon mint elnök megnyitotta a gyermekhét ünnepét. A főpolgár­mester megnyitóbeszéde után Far­kas Ákos dr. főjegyző, az elnöki ügyosztály vezetője, tartott nagy­hatású előadást A gyermekhét a nemzetvédelem szolgá­latában címmel. KOZMA JENŐ LEÁNYÁNAK ESKÜVŐJE — mint arról már legutóbbi számunkban megemlé­keztünk — fényes külsősé­gek között folyt le a Deák-téri evangélikus templomban. Az ifjú párt Raf f ay Sándor püspök ad­ta össze emelkedett szellemű be­széd keretében, amelynek során el­mondta, hogy ugyanabban a temp­lomban esküdött Kozma Jenő dr. örök hűséget As b ól h Elírnának és esküvőjüket ugyanaz a dal kisérte, amely most újra ott el­hangzott. Esket és után a sokszáz főnyi előkelő társaság, amelynek soraiban Lázár és F abiny i miniszterek is ott voltak, üdvözölte a szülőket és a boldog ifjú párt, Kozma Elmát, immár G or e czky Gyulámét és férjét. A násznép in­nen a Gettért-szállóba hajtatott, melynek egyik különtermében a családi kör és a család legbizalma­sabb barátai gyűltek nászlakomá­ra. Felköszöntőket mondottak Kozma tábornok, G or e czky ezredes, a polgári esketést végző S ipő ez polgármester és az egy­házi esküvőn funkcionáló lelkész: Raf f ay püspök. A boldog örömszülőket Ilii távirat üdvözölte egyetlen leányuk férjhezmenetele alkalmából, élén Gömbös miniszterelnök távira­tával. * MARTONYI (Martin) JÁNOST, a politikai tudományok doktorát. Martin János törvényhatósági bi­zottsági tag fiát május 22-én,_ hétfőn 11 órakor az egyetem aulájában a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Rector Magnificusa és tanácsa sub aus- piciis Gubernatoris a jogtudomá­nyok diszdiktorává avatja. * i FELKAI FERENC TANÁCSI FŐ­JEGYZŐT, akit a polgármester tud­valévőén az elnöki ügyosztály veze­tése alól történt felmentéssel egy­idejűén a racionalizálással bízott meg, ugyanaz a kitüntetés érte az elmúlt, napokban, mint Csorna Kálmán dr. egyetemi magántanárt, az árvaszék kitűnő első elnökhelyet­tesét; K e r e s zt e s-F i scher Fe­renc dr. belügyminiszter megbízta a Nemzetközi Közigazgatási Intézet munkálataiban való részvételével, és felkérte, hogy az ezévi junius havá­ban tartandó bécsi ülésen vegyen részt. Felkai főjegyző kitüntető megbí­zásának hamarosan híre terjedt a városházán, és mindenki örvend a kitűnő főtisztviselő újabb sikerének. Itt említjük meg, hogy Felkai fő­jegyző, mint önálló előadó a jövő heti közgyűlésen debütál, ahol is két szabályrendeletmódositást, amelyeket az uj fővárosi törvény ir elő, referál el. * HALTENBERGER SÁMUEL, az Autótaxi R.-T. kitűnő vezérigazga­tója, akit a városházán is jól ismer­nek, a részvénytársaság és a fővá­ros hivatalos kapcsolatai révén, egyike a legötletesebb és legfordula­tosabb embereknek. Bon mot-jai közszájon keringenek városházi és közgazdasági körökben, ezek az apró történetkék élénk fényt vetnek az ő kitűnő logikájára és eredeti egyéni­ségére. Az alanti kis történethez tudni kell, hogy a szürke-taxi — amely­nek Haltenberger bátyánk tudva­lévőén az elnöke — és a ké k-t axi között évtizedek óta dúló szívós ke­nyérharc dúl. Haltenberg er ék a na­gyobb tőkét reprezentáló pompás javítóműhelyekkel és üzleti szerve­zettséggel harcolnak, viszont a kék­taxisok a kisipar védelmi lobogóját viszik elől harcaikban. Hogy melyik fél nem szereti a másikat jobban, azt megállapítani nem lehet, kétség­telen azonban, hogy egyik sincs a másiktól elragadtatva, és ott ütik egymást, ahol lehet. A másik fontos tényező, amit e történet megértéséhez tudni kell, az, hogy Haltenberger vezérigazgató­nak igen rossz a látása, amit szemüveggel sem lehet javítani. Hogy a szemét kímélje, mindent fel­olvasnak neki, ő maga, a nevén ki­vitt alig ir egyebet. Történt az elmúlt napokban, hogy az egyik kitűnő közgazdasági lap- szerkesztő telefonon felhívta Ömél­tóságát, bejelentvén, hogy egy fa- lujabeli so ff őr érdekében személye­sen óhajtja tiszteletét tenni a nagy­hatalmú vezérigazgató urnái. Hal- tenberger azzal válaszolt, hogy kü­lönös örömét leli abban, ha a, főszer­kesztő urat személyesen fogja üd­vözölhetni. Előre is megígérte, hogy amit a, kérés teljesítését, illetően megtehet, azt a legnagyobb előzé­kenységgel ezennel meg is ígéri. Ki­tűnő hírlapíró kollégánk ezek után bevágta magát egy taxiba és kiro­bogott a Kerepesi-utra a taxi igaz­gatóságához. Megérkezése után há­rom másodperccel már Haltenber- ger dolgozószobájában volt. Előadta kérését, amelyre, ellentétben a tele­fonon történt ígérettel, a le g rid e- g eb b és legelutasítóbb vá­laszt kapta. Kollégánk végezetül kifakadt: — De vezérigazgató ur, Ön tele­fonon a legnagyobb előzé­kenységről és jóindulatról biztosított engem. Miért, ez a várat­lan ridegség és elutasítás? — Azért, tisztelt barátom, — hang­zott a vezérigazgató kemény és fa­gyos válasza, — mert ha én figyel­mes vagyok valakivel szemben, ak­kor hasonló loyal it ást várok önmagam iránt is. Mégis csak külö­nös, hogy Ön, aki a szürke-taxi ve­zetőségétől kér szívességet, kék­taxin jön ki hozzám, — amit különben a portás, mielőtt szerkesztő ur még az épületbe tette volna a lá­bát, telefonon már jelentett a titkárnőmnek! Ajánlom ma­gamat! * HA MÁR ÚJSÁGÍRÓ-TÖRTÉNE­TEKNÉL TARTUNK, mondjuk el az itt következőt, is, amelynek hősei: Remény i-S chneller Lajos dr., a Községi Takarék érdemes vezér- igazgatója, az egyik estilap és an­nak szimpatikus városházi szerkesz­tője. A szóbanforgó estilapban, amely egyébként, jólértesültségéről ismere­tes, az elmúlt napok egyikén rövid közlemény jelent meg arra, vonat­kozóan, hogy Remény i-S chnel­ler Lajos dr., a Községi Takarék vezérigazgatója és L amott e Ká­roly dr. tanácsnok, Budapest pénz­ügyminisztere, fontos tárgyalások céljából Berlinbe utaztak. A város­házi ujságirószobában másnap nagy feltűnést keltett ez a hír, ahol a hol-

Next

/
Thumbnails
Contents