Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-06 / 18. szám

Budapestf 1933 május 6 XL évfolyam W. szám TU RTIDAPJEST __^»ruUTlKAl V ÉS El öflzelétl Arak': Egész évre ... *............................30 pengő Fé l évre............................................ - - - *3 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DH MMPB—I Szerkesztőség és kladóhivalal: Budapest. IV.. Kaas Ivor-uica O. Telefon: 82-8-23. Poslatakarékp. chequeszömla 30013 A főváros két többségi pártjának ki kell küszö- bölnie a kívülről jövő zavaró momentumokat tv Őszinte beszélgetés Petrovácz Gyulával a város­politika fordulatáról és várható eseményeiről Még egy államtitkár? A vidáman pezsdülő utolsó ápri­lisi vasárnapon tízezer idegen for­dult meg Budapesten: különvonatok és különhajók, autóbuszok és ma­gánkocsik ontották a szórakozni vá­gyó külföldieket a magyar főváros pályaudvaraira. Zsúfolt kávéházak, éttermek és szórakozóhelyek barát­ságos vendégszeretettel fogadták a könnyüpénzü külföldieket, akik a személyes impresszió szubjektív ere­jével győződtek meg arról, hogy Budapest valóban a Duna királyi városa. Jövő vasárnapra a Nemzet­közi Vásár megnyitása alkalmából Berlintől Milánóig újból egész se­reg nagyváros jelentette be külön­vonatok indítását, azután követke­zik a nemzetközi ujságiró-kongresz- szus, a világ-jamborée, majd a Szent István-ünnepség: megannyi nagyszerű lehetőség arra, hogy el­ismerést és barátokat szerezzünk Budapest szépségei számára. Ne vizsgáljuk ez alkalommal, kik­nek az érdeme az idegenforgalom hallatlan fellendülése, mifajta pro­paganda és mely világgazdasági okok, transzfer-rendeletek és ide­genforgalmi célokra felszabadított pénzek hozzák ide tízezrével az ide­geneket. A külföldi rendszámú au­tók és a zsúfolt különvonatok ár­nyékában szerényen húzódik meg az idegeneket nem túlságosan, de a fővárost annál közelebbről érintő az a terv, hogy a kormány a keres­kedelmi minisztérium, vagy a léte­sítendő gazdasági főminisztérium keretében külön államtitkár vezeté­sével centralizálná az idegenfor­galmi ügyeket, kötelezvén egyben a fővárost arra, hogy az eddig ide­genforgalmi célokra fordított ösz- szegeket a fővárosi idegenforgalmi hivatal egyidejű beolvasztásával a kormányzat rendelkezésére bocsássa a törvényhatóság. Akkor is tiltakozni kellene a kor­mányzat ezen elgondolása ellen, ha a székesfőváros idegenforgalmi propagandája nem lenne sokkal für­gébb, agilisabb és nagyobb eredmé­nyeket elérő, mint a kereskedelem­ügyi minisztérium és az Államvas­utak akciói. Legkevésbé sem enged­hetjük meg azonban, hogy amikor Budapest külföldi propagandájának sikerei vitán felül állók, akkor az összekuszált rendszerű állami szer­vek zavaros elgondolásaira, disz- hivatalaira és Budapest szempont­jaitól sok esetben eltérő intencióju propagandára költsék a főváros pénzét. Noha kifelé Magyarország idegenforgalmi propagandája egy­séges, itt magunk között meg kell állapítanunk azt is, hogy a buda­pesti polgárság adófillérein csak Budapestet lehet külföldön propa­gálni, nem a Balatont, nem Mező­kövesdet és általában nem a ma­gyar vidéket! Az állam idegenforgalmi propa­gandájának jelzőoszlopai a külföldi borházak kudarca és Lillafüred. Szemben állanak a fővárosi propa­ganda nagy értékei: a bécsi iroda közismert agilitása, nemkülönben az istvánnapi ünnep immár Európa- szerte hírneves szinpompája. Nem külön idegenforgalmi államtitkárra van szükség, hanem józan, sallang­tól, bürokratizmustól és Ibusz-tól mentes propagandára, amelyet sok­kal okosabban tudnak irányítani a polgármesteri városgazdasági ügy­osztályban, mint a minisztérium­ban. Ne a főváros idegenforgalmi budgetjét kérje a kormány az ide­genforgalmi államtitkár számára, hanem egész Magyarország idegen- forgalmi propagandájával bízza meg a főváros adminisztrációját! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A várospolitikai élet az utóbbi időben nagyon megélénkült, amit nemcsak: azoknak a problémáknak nagy száma igazol, amelyeknek a megoldását éppen niost készíti elő a városházi adminisztráció, hanem bizonyos politikai természetű ese­ményeknek az összetorlódása is. Ezek között az eseménvek között szerepel a vállalatok ellenőrzéséről szóló kormányrendelet, amely kö­zelről’érinti a fővárosi üzemek gaz­dálkodását, de ezek közé az esemé­nyek közé kell soroznunk azt a szer­vezkedési mozgalmat is, amelyet a Nemzeti Egység Pártja indított a főváros területén. Ezzel a szervez­kedési mozgalommal kapcsolatosan különböző hírek terjedtek el — fő­ként ellenzéki oldalon, ahol ennek a mozgalomnak a megindítását ar­ra igyekeznek felhasználni, hogy a fővárosi többségi pártok közé éket, verjenek és a székesfővárosi tör­vényhatósági munka nyugodt me­netét megzavarják. Annyi bizonyos, hogy a Nemzeti Egység Pártjának vezetősége ré­széről megindított fővárosi szervez­kedési mozgalomnak van valame­lyes olyan látszata, mintha az a Keresztény Községi Párt, illetve a kormány eddigi városházi pártja, az Egységes Községi Polgári Párt vezetősége ellen irányulna. Erre le­het következtetni abból a támadás­ból, amelyet Sztranyavszky Sán­dor, a Nemzeti Egység Pártjának ügyvezető elnöke indított általános­ságban a főváros mai vezetősége el­len az üzemek működésével kapcso­latosan. Ez a támadás érinti a Ke­resztény Községi Pártot és annak vezérét, Wolff Károlyt is, tekintve, hogy az üzemek üzletvitelének az irányításában a Keresztény Köz­ségi Pártnak kétségkívül jelentős szerepe van. Ugyanilyen következtetéseket le­het levonni a Belvárosi Polgári Körben legutóbb lezajlott vacso­rának a lefolyásáról és az ott elhangzott beszédekből is. Ezen a vacsorán két kormánypártnak az emberei néztek egymással farkas­szemet. Ennek a két szembenálló tá­bornak a küzdelme nem érdekli a Keresztény Községi Pártot és an­nak vezetőségét, sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy ugyan­ebből az alkalomból a kormány vá­rosházi pártjának egyik vezető tag­ja: Payr Hugó tanácstag éles és teljességgel indokolatlan támadást intézett a Keresztény Községi Párt ©lien. Payr Hugó azt mondotta, hogy 1925 előtt, amikor is ők a vá­rosházára bevonultak, csak a, gyű­lölködés uralkodott a városházán, amelynek atmoszféráját a Keresz­tény Községi Párt teremtette meg. Sőt Payr Hugó azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy addig, amig a Keresztény Párt diktált a város­házán, nem indult meg semmiféle alkotó tevékenység. Azt a vádat is hangoztatta Payr, hogy a Kérész-, tény Községi Párt fel akarta emel-1 ni a közszolgáltatások: a gáz, a viz és a villany árát. Az Uj Budapest munkatársa eb­ben a, változott várospolitikai szi­tuációban szükségesnek tartotta ér­deklődni a Keresztény Községi Párt vezetőségének felfogása iránt. Felve­tettük mindenekelőtt azt a kérdést, hogy a Keresztény Községi Párt milyen magatartást óhajt tanúsí­tani a most megindult uj kormány- párti szervezkedési mozgalommal szemben, egyben választ kértünk azokra a támadásokra is, amelye­ket Payr Hugó intézett a Keresz­tény Községi Párt vezetői ellen a Belvárosi Polgári Körben tartott vacsorán. Petrovácz Gyula Keresztény Községi Párt vezető­ségének álláspontját a következők­ben fejtette ki az Uj Budapest munkatársa előtt: — Ha a Nemzeti Egység Pártja a fővárosban uj szervezkedési moz­galmat indít és zászlóbontó vacsora- gyűléseket tart, ez bennünket, Ke­resztény Községi Pártot egyáltalán nem érdekel semmiféle formában. Ez a szervezkedési mozgalom ne­künk közömbös. Felmerül a kérdés, hogy ez a szervezkedés az országos politikára, vagy a fővárosi politi­kára is vonatkozik-e. Bevallom, ez tisztán még nem látható. Mi úgy tudjuk, hogy eddig az Egységes Községi Polgári Párt nemcsak község­politikai szervezet volt, hanem a régi egységespártnak is elis­mert, legitim országos politikai szerve a főváros területén. Ha tehát most egy uj politikai szer­vezet létesítése vált szükségessé, ez mint kritika jelentkezik előttünk csupán, ami alatt azt értem, hogy — úgy látszik — a kormánypárt központi veze­tősége nincsen megelégedve az eddigi szervezettel. A mi hadvonalainkat azonban és a mi politikai magatartásun­kat ez a szervezkedés egyálta­lán nem érinti. — E mozgalommal kapcsolatosan történt olyan kijelentés is, hogy nem lehet a fővárost az ország tes­tétől különválasztani és különállóan kezelni. Ez a mi szótárunkban csak any- nyit jelenthet, hogy a főváros­nak ugyanúgy be kell hódolnia az egységespárti mentalitásnak, mint a vidéki városok tették. Ezt a problémát nagyon nehéz lesz megoldani, mert 20—25 százalékos szavazateredménynél többet még egyetlen választáson sem tudott az egységespárt a fővárosban produ­kálni. — A mai gazdasági helyzetben, a mai általános elégedetlenség mel­lett még olyan zseniális szervezke­déssel sem lehet a szavazatok szá­mának szaporodására következtet- niök. Jól tudjuk, hogy a fővárosnak is állania kell a kritikát. Mi tizen­négy éven át emelt fővel fogadtunk minden kritikai megnyilatkozást, csak azt kívánjuk, hogy ez a kri­tika, ha felelős tényezőtől szárma­zik, objektiv és jóhiszemű legyen. Az egységespárt elnöke, amikor a fővárossal szemben kritikát gyakorol, megfeledkezik arról, hogy belügyi államtitkár volt hosszú éveken keresztül és eb­ben a minőségében ezt a kriti­kát cselekvő formában érvénye­síthette volna, mint a felügye­leti hatóság egyik tényezője. Ha teliát akkor egyetértett a fővá­ros vonalvezetésével, sőt irányel­veivel, akkor ma a hatalmon kívül állva önmaga felett is kritikát mond, amikor ugyanezt a város- vezetést helyteleníti. — Attól tartok, hogy az ő bekap­csolódása a várospolitikai élet irá­ny itásába — ha nem marad meg szigorúan az országos politikai me­zőkön — a főváros vezetésében olyan diszharmóniát okozhat a ma ba­rátságosan és megértőén együtt­működő jobboldali pártok kö­zött, amely éppen a kormány szempontjából egyáltalán nem kívánatos. Mi ismerjük a kormányelnök fel­fogását és azt a felfogást is, ame­lyet az ő legitim képviselője: a fő­polgármester ur vall a magáénak. Ez a felfogás a két párt harmóniá­ját szolgálja, amiből az következik, hogy a kormányelnök politikájával nem egyezhet olyan politikai akció, amely ennek a harmóniá­nak a megbontására irányul, — olyanfajta megnyilatkozásokkal és kijelentésekkel, amelyeket éppen az egységespártnak egyik fővárosi tanácstagja tett a Bel­városi Polgári Kör lakomáján. Azt mondotta ugyanis, hogy 1925 előtt csak gyűlölködés volt a város­házán, de alkotás nem. Aki ezt ál­lítja, nemcsak a Keresztény Párttal szemben gyakorol igaztalan kriti­kát, hanem megfeledkezik arról is, hogy ebben a korszakban ugyanennek a pártnak aktiv tagja volt az Egységes Községi Polgári Párt vezére is. Sőt a kritizáló tanácstag kerületi listavezetője is és a kormány vá­rosházi pártjának igen sok tekinté­lyes és tiszteletreméltó tagja. — Egyenesen nem hiszem el, hogy ilyen kijelentéseket tett volna az említett tanácstag. Hihetetlen pél­dául, hogy az ő szájából hangozha­tott volna el egy olyan kijelentés is, amely szerint Wolffék fel akar­ták emelni a közszolgáltatások árát.

Next

/
Thumbnails
Contents