Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-04-15 / 15-16. szám

0 mmHM&Esr MMi ..............................mm 1933 április 15. Kölcsön és beruházás Irta: Szőke Gyula sir. Sokat vitatkoznak azon, mely beru­házásokat szabad folyó jövedelmekből fedezni és mely befektetések azok, ame­lyeket a főváros, vagy bármely más közület a jövő generáció megterhelésé­vel, tehát kölcsönből fedezhet. Nézik, hogy az a beruházás milyen hosszú időre hat ki és a befektetett tőke meny­nyi jövedelmet hoz. Ma azonban a Ke­resztény Községi Párt. a beruházásoknál a jövedelmezőség biztosítása mellett el­sősorban azt tartja szem előtt, hogy minél több kéznek adjon munkát, tehát a sok munkanélküli kielégíté­sét tartja szem előtt. Ezenkívül azonban ma még azt is fi­gyelemre kell méltatni, hogy a lerongyo­lódott magángazdaság nem képes forgó­tőke hiányában nagyobb vállalkozásra, vagy befektetésre és igy ha a közgaz­dasági életet meg akarjuk indítani, a közületnek kell a beruházási tőkét ren­delkezésre bocsájtani és legtöbbször magát a közmunkát is végeztetni. A főváros tényleg minden erejével azon van, hogy a közmunkák megindí­tásával munkaalkalmat biztosítson és egyúttal a magángazdaságot is a forga­lom fellendítésével bátorítsa és vállal­kozásra serkentse. A vízművek fejlesz­tése, a Beszkárt alapépítményeinek a javítása, az utak rendezése és uj utak nyitása, valamint a lakásépítés mind meglehetősen sok kéznek ad munkát és sok családnak megélhetési lehetőséget biztosit. Nem is a fővároson múlik, hogy ezek a közmunkák nem olyan gyorsan adatnak ki, mint a szükséglet kívánná. Akárhánynál még túlságos gyorsnak is kell tartanunk azt, hogy a tervek ismételt és ismételt átgondolása, a költségvetések újabb és újabb átszá­mítása, de maguk az elgondolások le­higgadt bírálata is elmarad, csak hogy a munka útjára induljon. Azonban az akadály a közmunkák lendületében a tőke hiánya, amelyet a mai viszonyok között kölcsönnel pótolni pénzügyi te­kintetben még a viszonylag legjobb helyzetben lévő fővárosnak is szinte át­hidalhatatlan nehézséget okoz. Belső kölcsönt felvenni ma annyit jelent, mint a fővárosnak függőköl- csönnel önmagát váltók kiadásával a nagyintézeteknél abban a tudat­ban eladósitani, hogy a kötelezett­ségnek a lejáratkor nem fog tudni eleget tenni, mert a rendes évi be­vételekből a beruházási tőkét egy­két év alatt visszafizetni nem lehet, a kölcsönmeghosszabbitás pedig a főváros váltóinak egyik szindiká­tustól a másikhoz való vándorlása, mindenkor jutalék mellett, tehát állandóan dráguló áron. A főváros pénzügyi kormányzata te­hát nagyon helyesen óvakodik az olyan beruházási töke igénybevételétől, amely a főváros pénzügyi biztonságát és jó nevét zavarhatná. Egyébként is belső kölcsön olyan nagy mértékben nem is állhat rendelkezésre, mert sem a tőke- képződésünk nem olyan gyors fejlődésü, hogy ilyen uj tőkéket nagyobb mennyi­ségben kitermeljünk, sem a kereskedel­mi forgalom és a termelvények értéke­sítése nem olyan nagy, amely a jövede­lemből számottevő tőkevagyon keletke­zését biztosíthatná és ennélfogva nincs is a polgárságnak olyan jövedelme, hogy annak csak valamelyes kis jelen­tős részét kölcsönkötvények alapján a fővárosnak rendelkezésére bocsájthatná. Maradna a külföldi kölcsön. Hogy erre még vannak, akik gondolnak belát­ható időn belül, én bizony csodálkozom. Mert ha a pénzügyi tudósok azt hi­szik, hogy az ország ugyan nem fi­zeti a külföldi kölcsönök kamatait és tőketörlesztő járulékait, de min­dig hangsúlyozzuk az adósi becsü­letességünket és erre újabb kölcsönt kaphatunk, akkor ez már nem is pénzügyi elmélet, hanem levegőben való járás. Még maga a főváros is, amely pedig az ő kiegyensúlyozott pénzügyi politi­kájával képes volt a legutóbbi ideig megfelelni a külföldi törlesztőszolgálat követelményeinek, olyan helyzetbe ju­tott, hogy a devizaviszonyok következ­tében hónapokig tartó viták keletkez­tek a teljesítés körül, annál inkább le­hetetlen a túlméretezett államháztartás­nak, vagy a jövedelemben szűkölködő egyéb közületnek, az immobilizált ma­gángazdaságnak külföldi kölcsönre szá­mítani a közmunkák megindítása cél­jából. Ilyen körülmények között szinte adva van az oly gyakran hangoztatott adósi becsületesség helyett az általam ismé­telten ajánlott egyezkedés a külföldi hitelezőkkel, akik megértik a mi hely­zetünket és a saját érdeküket is és ezen megegyezést teljesítjük is úgy, hogy a hitelező most már nem a mi szólamaink, hanem a mi lecsökkenteti értékben való teljesítésünk alapján bizhasson a mi teljesíteni akarásunkban. Ebben az esetben az időközben le­járt és transzferbe került kamat és törlesztő részletek egészen természe­tesen állhatnak rendelkezésünkre, mert az a hitelező, aki velünk mél­tányos megegyezést köt, egyrészt be­látja, hogy mindent nem tudunk egyszerre teljesíteni, másrészt szí­vesen hagyja itt az immár biztosí­tott tőkerészletet és régebbi kama­tot, ha hasznos beruházással az újabb kamatot hoz. A főváros pénzügyi igazgatása ekép- pen intézte el a legújabb esedékességek körüli nehézséget, eképpen javasoltam már ismételten az összes külföldi tarto­zások ügyének rendezését és legújabban igen számottevő javaslat került a pénz­ügyminisztérium elé ebben az irányban való kibontakozás ajánlásával, amely egyúttal a mozdulatlanságra Ítélt transzferletétek helyett a szabad moz­gást biztosító hasznos beruházások cí­mén gondolja ezeket a pénzeket fel­használni. A kérdés csak a körül forog, vájjon az elvállalandó törlesztést és kamat­szolgáltatást exportunkkal tudjuk-e teljesíteni és amellett elegendő deviza áll-e rendelkezésre a szükséges behoza­tal lebonyolítására. Meg vagyok győ­ződve, hogy igen. És ha az országos pénzügyi politika az eddigi halogatás­sal szemben rátér a méltányos meg­egyezés útjára, nekünk rögtön rendel­kezésünkre áll az az összeg az itt le­tétbehelyezett külföldi pénzekből, amely mint beruházási tőke itt a fővárosban a már előkészített munkálatokat lebo­nyolíthatja. Ez az igazi munkaalkalom- teremtés, ez szünteti meg valóban a munkanélküliséget, mentesít az ingyen­ellátás szükségességétől és fölemeli azo­kat, akik segély helyett munkával ér­demlik ki eltartásukat, újabb életet önt az immár haldokló iparba és a kereske­delemnek olyan forgalmat nyújt, amely a megindult munkával a magángazda­ságok életét is feltámasztja. Szükséges azonban, hogy a főváros gazdasági és üzemi ügyei­nek a vezetői módszeresen átgon­dolt javaslattal készüljenek erre a munkára. Nem lehet az, hogy egyik helyen a Beszkárt fejlesztését sürgetjük, ugyan­akkor az autóbusszal a Beszkárt megél­hetését akadályozzuk. Nem lehet kon- kurrens vonalakat fenntartani és min­den utcának és minden háznak külön- külön egy-egy járatot biztosítani. A köz pénzéből igényelt kényelem­nek bizonyos határa van. Éppen úgy nem lehet az utak építésénél az újabb módszereket mellőzni. A gyor­san fejlődő gazdasági élet hozzászo­kott az aszfalt előkelőségéhez, mi azonban ma már az utcák burkolá­sánál éppen az autóbuszok rettene­tes dübörgése és az autók tüikölése miatt a csendet is szeretnék ma­gunknak biztosítani. A zajtalan fakocka ma álom. A he­lyébe jött újabb eljárások azonban már vaióságok és ezeket a valóságokat tudo­másul kell vennünk. A vízellátás min­denkinek szükséglete és joga és a tiszta viz szolgáltatása nem függhet attól, vájjon jogi játékok, vagy szakértői vi­ták mennyiben engedik az egységes terv gyors és helyes megvalósítását. A takarékossági gondolat nem állhat meg a fizetések csökkentésénél, hanem kell, hogy a különböző üzemekben azokat az újításokat keresztülvigyük, amelyek az alkalmazottak kenyerének elvonása nél­kül a kiadásokat csökkentik és a bevé­teleket emelik. A főváros fürdőinek a rendezésére tett javaslataim keresztül­vitele nem csak beillik a nagy város­építési tervbe, de a kiadásoknak lénye­ges megtakarításával a bevételeket na­gyon emelné, mert módot adna a gyógy­fürdőélet kifejlesztésére, az uj forrá­sok felhasználására, a gyógyulást kere­sőknek megfelelő életviszonyok folyta­tására, amellyel az állandóan deficites­nek hirdetett fürdők, főleg a budai ol­dalon, feltétlenül jövedelmező intézmé­nyekké válhatnának. Ezekre kívánjuk a beruházási kölcsönöket, mert ezek hozzák meg a főváros gazdasági föltá­madását. A keresztén Zugló seregszemléje Páratlan lelkesedéssel ünnepelték Petrovácz Gyulát fszéwes képviselősége alkalmából — Wolff, Sspcfcz és huszár méltatták nagy beszédekben Petrovácz elévül­hetetlen érdemeit — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt zugiói választókerülete nagyszabású ünnep­ségen méltatta Petrovácz Gyulának, a kerület országgyűlési képviselőjé­nek, a keresztény országos és város- politika oszlopos tagjának nagy és maradandó érdemeit, névünnepe és tízéves képviselősége alkalmából. A háromszáz teritékes vacsorán a hi­vatalos főváros és a Keresztény Községi Párt vezetősége igen nagy számban jelent meg. Ott voltak Huszár Aladár főpolgármester, Si- pőcz Jenő dr. polgármester, Wolff Károly, Csilléin András, Szőke Gyula, Bodnárz Róbert, Müller An­tal, Pillis Károly, Mihalovics Zsig- mond, Gyurkovits Henrik, Scho- ditsch Lajos, Penkala János, Zsellér Imre, Hoffmann Ferenc, Nagy Ist­ván, Andor Endre, Iiamar István és még sokan mások. A megjelenteket Drégely Dezső ügyvezető elnök köszöntötte, be­széde közben leleplezték Petrovácz Gyula portréját, amelyet Tibay­Takách János festett, egyben emlék- albumot adtak át a pártszervezet tizéves fennállásának emlékére Pet­rovácz Gyulának és Wolff Károly- nak. Mihalovics Zsigmond, Bar- kóczy Sándor és Kutasy Emil üd­vözlőbeszédei után Huszár Aladár főpolgármester beszélt és hangsú­lyozta, hogy a keresztény felekezetek békés harmóniája példaadó módon nyilvánul meg a Zuglóban és örömei látja, hogy ez a kerület az egyedüli utón halad, amelyen át a magyar jövőt ki lehet har­colni. A főpolgármester lelkesedéssel fo­gadott szavai után Sipőcz Jenő pol­gármester méltatta Petrovácz nagy érdemeit, majd Wolff Károly emel­kedett szólásra. — Ez a nap — mondotta — Pet­rovácz Gyula ünneplésén kiviil Zugló kereszténységének sereg­szemléjét is jelenti. DEBRECEN ÉTTEREM RÁKÓCZI UT 88 DÉLI MENÜ P 1.40 A kereszténypárt helyes közszelle­met diktált a fővárosnak és öröm­mel állapítja meg, hogy előbb is­mertük fel a bonyodalmakból ki­vezető egyedüli utat, mint az összes környező államok. Minél nagyob­bak voltak a megpróbáltatások, annál inkább a kereszténypárt mel­lett szólnak az érvek és ha előbb rátértek volna a politikában a ke­resztény irányzatra, igen sok szen­vedésre egyáltalán nem került volna a sor. A nyomorúságot a párt ellen­felei idézték elő és most uj harcnak ideje érkezett el, ve­szélyben van az idetolakodó nemzetköziek miatt az a szű­kös kenyér, amelyet polgáraink­nak nyújtani tudunk. A német- országi események mutatják, hogy a felébredt Germánia nagy lendülettel keresztülvitte azt, amit mi keresztülvinni el­mulasztottunk. — Mi sem riadunk vissza szükség esetén az erősebb gesztusokra való áttéréstől. A hatvan milliós német­ség nemzeti elhatározása eltörülhe- tetlenül rányomja bélyegét a kör­nyező államokra. Az állástalan magyar ifjúság szenvedései, a vergődő ipar és a sínylődő kereskedelem teljes joggal megköveteli az ideözön- lőkkel szemben a gátra való ki­állást. Krisztus minden hivé- nek, tartozzon bármilyen feleke- zethez, szorosan össze kell fogni a destrukció ellen. A német példa mutatja, hogy a marxisták felé csak öklöt kell mu­tatni, nyomban meghunyászkodnak. A mai seregszemlén csak riadót fújtunk és emlékeztettük a nemzet­közieket arra, hogy élünk és állunk eszméink szolgálatában, mindenkor, sziklaszilárdan. Meg kell őriznünk férfias erőnket és elhatározásunkat és akkor miénk a győzelem, meid a jövő Krisztus igazságáé. A nagyhatású beszéd után Csil­lár y András Petrovácz Gyulánét köszöntötte, majd az ünnepelt mon­dott mély meghatottsággal köszö­netét. A Budapest-Erzsébetvárosi Ke­resztény Kaszinó hétfőn tartott né­pes összejövetelén és díszvacsoráján szintén meleg ünneplésben részesí­tették Petrovácz Gyulát. A kaszinó tagjai nevében vitéz Pesthy-Müller József Leó kormányfőtanácsos, a kaszinó társelnöke lendületes be­szédben köszöntötte Petrovácz Gyu­lát és vázolta azt a hatalmas rrmnka- tel jesirtményt, amit Petrovácz Gyula tiz éven keresztül kifejtett. A diszes vacsorán több értékes felszólalás volt, amelyekre Petrovácz Gyula meleg közvetlenséggel válaszolt. LISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAROSS-U. 77. Alapítva 1892 Alapítva 1892 ELS0 MAGYAR MÜDOMBORITÚ ES PAPIRDISZfflOARUGVÁR Jriss Xsiémomtl és á)r. iDodor duido ín.-&: Szemfedő, koporsódisz, érc­koporsó, fakoporsó és az összes temetkezési cikkek gyára. Szép árut legolcsóbb árban szállítunk! jßudoped. Dl., fxaőofcs-utca U. <Telefon: 92-3-35.

Next

/
Thumbnails
Contents