Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-04-15 / 15-16. szám

1988 április 15, 7 Budapest tragikus elnéptelenedése Harminc év alatt egyharmadára csökkent a budapesti szülőanyák száma — Kizárólag bevándorlás utján növekszik a főváros lakóinak száma, gyors iramban hal ki a törzslakosság 1674—1880. évben a születések többlete 5.733, azaz 1.9 százalék 1881—1890.................................... „ 17.988, „ 4.9 1891—1900. „ „ „ „ 67.547, „ 13.3 1901—1910. „ „ „ „ 65.553, „ 8.9 1911—1920. „ „ „ „ 14.387, „ 1.6 1921—1930. „ „ „ „ 531, „ 0.1 Elkészült a Tabán végleges szabályozási terve A városrendezési ügyosztály és Wargha műegyetemi tanár alternativ elgondolását még április folyamán letárgyalja a törvény- hatósági tanács Érdekesen bizonyítják ezt azok az eredmények, amelyek a népesség szá­mának és a természetes szaporodás ará­nyának szembeállításával kitűnnek. 1869. évben a lakosság száma 280.349 1880. „ „ „ „ 365.898 1890 ......................................... „ 500.818 19 00. „ „ „ „ 719.932 1910. „ ., „ „ 880.371 1920. „ „ „ „ 928.996 1930. „ „ „ „ 1,008.184 Ezzel szemben a természetes szaporo­dás, vagyis a születések számának több­lete a halálesetek száma felett ugyan­ezen idő alatt a következőképpen ala­89-re emelkedett a lakosság száma hek­táronként. 18G9-ben természetszerűleg a Belváros, a IV. kerület volt a legsű­rűbben lakott s ennek egy hektárnyi területére 319 lakó jutott. A sűrűn be­épített és erősen lakott City nem sok változást szenvedett laksürüség tekin­tetében 60 esztendő alatt, ma ugyanis csak 322 lélek esik egy-egy hektárnyi területére. Napjainkban laksürüség tekintetében csak a VIII. kerület vetekszik a Bel­várossal, mert itt 423 ember szorong egy hektárnyi területen. Itt lakik a legtöbb ember a fővárosban. Legkisebb a népsűrűség a tizedik és az első kerü­letekben, ahová hektáronként csak 18, illetve 20 lélek jut. Hatvan évvel ez­előtt az első kerületben egy-egy hek­tárra 4, a tizedik kerületben pedig egy ember esett. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hatvan évvel ezelőtt uj korszak nyí­lott meg a Duna három testvérvárosának fejlődésében... A virágzó kereskedő­város— az ifjú Pest — ebben az idő­ben egyesült a történelmi dicső emlé­kek ősi városával: Budával. A sok­százados múltból fakadó történelmi dicsfény az egyesités tényével Pestre is átsugárzott s nemcsak osztályosává tette annak a történeti múltnak, mely Budát övezte, hanem a fejlődés utjának újabb lehetőségét teremtette meg. Az egyesités folytán pezsgő élet in­dult a kopott falak között, mely fel- tartózhatatlanul sodorta magával a báróin város népét a kontinensen soha nem látott, egyedülálló kifejlődés felé. A főváros egyesítésének hatvanadik évfordulóján Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala sietett legelsősor- bari beszélő számainak tömegével meg­rajzolni a hatvanéves fejlődés menetét. Most jelent meg dr. Illyefalvi I. Lajos statisztikai hivatali igazgató szerkesz­tésében a hivatal legújabb kiadványa, az annyira kedvelt, zsebkönyvformáju, kis monográfia: A hatvanéves Budapest, mely a maga miniatűr mivoltában nem­csak a dicső múltnak, hanem a keserű megpróbáltatások és szenvedések évei­nek is manometrikus adatait tárja elénk. Nem lesz érdektelen, ha néhány számadatot kiragadva megkíséreljük megvizsgálni, hogyan fejlődött a fővá­ros népessége az egyesités hatvan esz­tendeje alatt, hogyan leit a hatvan év előtti 280.000 lakóból a millió főre rugó népesség. A nagyvárosok népességét, ezt a soha meg nem pihenő tavat két forrás táp­lálja. Egyik a város természetes szapo­rulata, a másik a bevándorlás. Amig a bevándorlás arra vet fényt, hogy mi­lyen arányú a város felszívóképessége, addig a város természetes népszaporu­lata inkább a város konzervatív képét van hivatva megtartani. Ez utóbbi termi meg a városi őslakosságot, mely­nek elitje az úgynevezett városi pat­rícius osztályt képezi, mig az előbbi a letelepedett indigénákkal, az uj pezsgő vér beözönlését jelenti. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a főváros népességét, megdöbbentő ada­toknak jutunk a nyomára. A főváros természetes szaporodása — vagyis a születések számának az elhaltakkal szembeni többlete az 1900-as évek eleje óta állandóan csökkenést mutat. A szü­letések számának kontingensét különö­sen az utolsó években nagyobbára az országból és környékből kórházainkba feljött népesség tartja fenn. 1900-ban még 23.257 budapesti anyá­nak született gyermeke. 1932-ben a bu­..CLARIDGE“ I., BÖSZÖRMÉNYI-UT 28 SZ. (59, 75. villamos mentén, 2-es autóbusz) Éttermik - Söröző - Brldgeszalon - Különterem 5 órai tea TP Á í délután és este * xVJL^I V_/1 CHARLES LAX jazz^zenekara KÓSZENDANYA ES TÉGLAGYÁR TÁRSULAT BUDAPESTEN (DRÄSCHE) BUDAPEST, V., KLOTILD-IJ. 3 TELEFON: 25 5 54, 25-5-55 tS 25-5-56 9s=efl*ua in«; t ti QtNj: Nm L LlmttyMHL i Nfltfttwirta n Menete ai-n dapesti szülőanyák száma 11.579-re csök­kent, vagyis azt mondhatjuk, hogy 30 esztendővel ezelőtt a főváros minden ezer lakójára 33, ma 11 olyan újszülött esik, akinek az édesanyja budapesti lakos. Hogy a főváros őslakosságának ezen szinte tragikus elnéptelenedése mellett a lakosság abszolút száma mégis olyan tekintélyesen, szinte amerikai mére­tekben növekedett, azt a bevándorlá­soknak köszönhetjük. A főváros fel- szivóereje még ma is — mikor körötte egy megcsonkított, kifosztott ország te­rül el — egészen egyedülálló a konti­nens Nem jelent ezen a téren javulást az utolsó három év eredménye sem, mert 1031-ben 1.015-el, 1932-ben pedig 4.195-el maradt a születések száma a halálozá­sok száma alatt. Még abban az esetben is, ha úgy a születéseknél, mint a ha­lálozásoknál csak a budapesti őslakó­kat vesszük tekintetbe, a csökkenés 2.923 lélek. A főváros népességi szaporodásának természetes velejárója a népsűrűség növekedése. Hogy csak a négy legje­lentősebb évfordulót ragadjuk ki: 1869- ben a főváros népsűrűsége, vagyis a területének egy hektárra eső lakos­sága 14 lélek volt csupán, 1890-ben 27, 1910-ben 47 és 1930-ban 54-re szökött fel már e szám. Ha a népsűrűség ala­kulását a parti részek szerint vizsgál­juk, akkor azt látjuk, hogy Budán, vagyis a jobbparti részen 7-ről 23-ra, Pesten, vagyis a balparti részen 23-ról — Az Uj Budapest tudósítójától. — Nemrégiben szóvátette az Uj Bu­dapest, hogy a városrendezési ügy­osztály megkezdte a Wargha-féle tabáni tervek revízióját és közölte Borvendég alpolgármester nyilat­kozatát, hogy az autonómia illeté­kes szervei közvetlenül a húsvéti szünet után meg fogják kezdeni a városrendezési ügyosztály által ki­dolgozott tervek tárgyalását. A múlt hét szombatján, közvetlenül a pol­gármester elutazását megelőző na­pon Kempelen műszaki főtanácsos, a városrendezési ■ ügyosztály veze­tője Harrer Ferenc törvényhatósági tanácstagnak, a városrendezési szak- bizottság elnökének és Messik mű­szaki főtanácsosnak, a városrende­zési ügyosztály illetékes alosztálya vezetőjének kíséretében megjelent Borvendég alpolgármesternél és Sipőcz polgármesternél, akiknek be­mutatták a Tabán végleges rende­zési terveit. Kempelen főtanácsos kapcsolat­ban azzal, hogy az ügyosztály meg­kezdte a Wargha-féle tervek átdol­gozását, felszólította az időközben a főváros kötelékéből kivált Wargha Gyula műegyetemi professzort, hogy a változott viszonyokhoz ké­pest ő is dolgozza át a régi terve­ket. Végeredményben tehát két ter­vezet fog kerülni a városrendezési szakbizottság és a törvényhatósági tanács elé: a Wargha-féle átdolgo­zott tervezet, továbbá az ügyosz­tály tervezete, amely szintén a régi Wargha-féle átdolgozáson alapul, de egyes vonatkozásokban homlok­egyenest ellenkező konklúziókat von le. Az uj Wargha-féle tervezet és a városrendezési ügyosztály tervezete között a főkülönbség egy útvonal, amelyet másképpen kiván meg­oldani Wargha Gyula és más­képpen az ügyosztály. Az ügyosztály azon az állásponton van, hogy a Tabánt nem szabad tel­jesen kiszakítani a környező város­részekből, nem szabad túlságosan hangsúlyozni a Tabán különállásá­nak jellegét, mert ez a közlekedés és a Tabánnak a többi várorészekkel való összeköttetése hátrányára vein. Az ügyosztály éppen ezért azt a jó­zan álláspontot képviseli, hogy a létesítendő uj városrésznek nemcsak a legutóbb elkészült tranzverzális útra kell támasz­kodnia, hanem összeköttetést kell kapnia a Lánchíd, illetőleg az alagút irányában is. Ezért az ügyosztály a tranzverzális ut legfelsőbb pontjából kiindulóan széles sugárutat hasit ki, amely a létesítendő uj tabáni körút szélén, majdnem a Krisztina-t érnél tor­kolna az alagút felé. Ezzel az elgon­dolással szemben Wargha Gyula változatlanul az Erzsébet-hid és a már elkészült tranzverzális ut felé kívánja a Tabán forgalmát sürüsiteni és az ügyosztály által tervezett nyílegyenes sugárút mellőzésé­vel egy széles szerpentint kiván a tranzverzális ut legalsóbb ré­széből a hegyre felvezetni. A Wargha-féle megoldás mellett exponálja magát Harrer Ferenc, a városrendezési szakbizottság elnöke is, miért is az a megállapodás jött létre az illetékes tényezők között, hogy alternativ formában az autonó­mia fórumai mindkét tervet tárgyalás alá veszik. A teljesen elkészült tervezetek most vannak sokszorosítás alatt, azokat még husvét előtt megkapják a vá­rosrendezési szakbizottság tagjai, április 24-én pedig már a városren­dezési szakbizottság fogja az alter­nativ terveket a polgármester elő­terjesztése kapcsán letárgyalni. Re­mény van ily körülmények között arra, hogy még április folyamán a törvényhatósági tanács is megtár­gyalhassa és elfogadhassa a Tabán végleges szabályozási terveit. A két alternativ javaslat között, leszámítva a sugárút, illetőleg szer- pentinut közötti különbséget, egyéb­ként jelentős eltérés nincsen. A régi Wargha-féle tervezettel ellentétben az a leglényegesebb változás, hogy a főváros igyekszik — termé­szetesen a városkép sérelme nélkül — a lehető legkisebbre szabni a tabáni telkeket. Ennek az elgondolásnak pénzügyi okai vannak: a tabáni telkek amúgy is annyira drágák lesznek, hogy leg­alább a telkek kicsiny voltával igyekszik majd a főváros a közön­ség zsebét kimélni. Szó van arról, hogy a hegy tetején százötven-száz- hatvan négyszögöles telkek is lesz­nek, azonban ezekre a telkekre is szabad lesz majd többlakásos, eset­leg emeletes villákat is építeni. Arra vonatkozóan, hogy mekkora lesz a tabáni telkek ára, még nem alakult ki az ügyosztály véleménye. A legdrágább telkek négyszög­öle öt-hatszáz pengőbe fog ke­rülni, természetesen az uj ta­báni körúton, a mai Árok-utca vidékén fekvő telkekről van jelen esetben szó, amelyekre öt-hatemeletes bérházakat lehet majd építeni. Általában az a vé­lemény, hogy háromszáz pengőn alul még a hegy legtetején sem lehet majd telket vásárolni a Tabánban. Örülni kell azon, hogy a város- rendezési ügyosztály igazán dicsé- retreméltó szorgalommal ennyire gyorsan elkészítette a Tabán vég­leges rendezésének tervét, lehetősé­get nyújt arra, hogy az Ipari Mun­kaszervező Intézet ismeretes akció­jával kapcsolatosan a közművek építkezése, esetleg a telkek értéke­sítése is még ebben az esztendőben meginduljon a Tabánban. Végezetül idejegyezzük illetékes helyről szár­mazó információnkat arra vonat­kozóan, miért nem kezdődött el már a tél folyamán a Tabán végleges rendezésének munkája. Éppen az Uj Budapest találta ugyanis feltűnőnek, hogy az ügy­osztály a tél folyamán nem foglal­kozott a tabáni problémával és most hetek alatt kell a nagyjelentő­ségű kérdést megfeszített munká­val letárgyalni. Azt a felvilágosí­tást kaptuk, hogy addig hozzá sem lehetett kezdeni a Tabán végleges rendezésének terveihez, amig einem dőlt: fürdőváros lesz-e a Tabán, vagy villaváros. Ebben a nagyfon- tosságu kérdésben csak néhány hét­tel ezelőtt hozott végleges határoza­tot a közgyűlés által külön e célra kiküldött szakbizottság és ezért kel­lett ennyire elkésetten hozzáfognia az ügyosztálynak a tervek elkészité- séhez, mert hiszen egészen más ter­vek szükségesek abban az esetben, ha egy viÚaváros kiképzéséről van szó, mintha a Tabán az első elgon­dolás szerint szervesen hozzátarto­zott vplna a fürdőváros-gondo­lathoz.

Next

/
Thumbnails
Contents