Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-14 / 2. szám
1933 január 14. aJBODAPFSr 3 Budapest ezer gondja Wolff Károly nagy beszéde a közigazgatási bizottság első uiesztendei ülésén — Az Uj Budapest tudósítójától — Hétfőn tartotta az uj esztendőben első ülését a főváros közigazgatási bizottsága, amely hovatovább legfontosabb szervévé kezd válni a várospolitikai életnek. Az a körülmény, hogy ebben a bizottságban a pártok vezetői foglalnak helyet, nemkülönben az a másik adottság, hogy a bizottságok között ez az" egyetlen, amely üléseit a nyilvánosság kizárása nélkül tartja, hozzá jani Inaik ahhoz, hogy a havonként megismétlődő közigazgatási bizottsági ülés mindig eseménye a főváros várospolitikai életének. A folyó esztendő első közigazgatási bizottsági ülésének különös jelentőséget adott Wolff Károly nagy beszéde. A Keresztény Községi Párt vezére ezen beszédében a tőle megszokott szónoki készséggel fejtegette az aktáulis várospolitikai és városgazdasági eseményeket: a bankok hitel- és kamatpolitikáját, a fővárosi kötvények ügyét, a Tabán problémáját és a rendőri rovatból annyira kinőtt, fővárosi politikai problémává terebélyesedett zugligeti villa mo s -s zeren os éti enséget. Wolff Károly beszédének naigyfon- tosságu része az, amely Iionffy adóhivatali igazgató ismeretes jelentése kapósán' az adóbevételekben az elmúlt esztendőben bekövetkezett tizennégymillió pengős kieséssel foglalkozik. Wolff Károly beszédét az alábbiakban a gyorsírói feljegyzések kapcsán teljes terjedelmében közli az Uj Budapest. Wolff Károly beszéde — A közigazgatási bizottság minden havi ülésének egyik legjelentősebb problémája az az összehasonlitó kimutatás, amit az adóbevételekről terjesztenek a közigazgatási bizottság elé. Az összehasonlitó kimutatás a városra és a pénzügyigazgatóság kimutatása az állami adókra nézve az az érv, amellyel szemben nem frázisokkal lebet hadakozni, miután ezek az élet realitását tüntetik fel. — Ezekben a súlyos időkben nem tudok fontosabb problémát elképzelni, mint levonni a tanulságokat az adó jelentésekből, az összehasonlitó kimutatásból és a pénzügyigazgatóság olöteo'jopatpÄP.hr»]. Szorintom ng’yanis az állam pénzügyi helyzete, amely külső keret az egész állam fennmaradására nézve, ezektől a tételektől függ és ezek a tételek tennék lehetővé azokat a korszerű reformokat, amelyek a mi pénzügyeinkre vonatkozóan szükségesek. A Nemzeti Bank hibás politikája ;— Nagyon sokszor hangoztattam azt, hogy sajnos, mi itt bizonyos meg- rögzitett konzervatív állás- foglalással állunk szemben és senki sem meri vállalni a felelősséget a kezdeményezésért. Ebben természetesen nagyon sok igazság is van, mert végeredmény ben a pénzügyi kérdések az az alap, amelyre rá van fektetve az egész állami közigazgatás és ezt könnyelmű kézzel megbolygatni igen veszedelmes. Mindennek ellenére azonban azt állítom, hogy úgy a pénzelmélet kérdésében, mint a Nemzeti Bank által követett politika kérdésében helytelen mederben megyünk és akármit beszélnek a szakértők és akármit beszélnek különösen a pénzintézetek vezetői, azt mondom: ezeknek a megszokott, kényelmes ut olyan igazság, amellyel szemben mutatkozó argumentumokat nem akarják akceptálni. Szerintem nem lesz itt semmiféle újjáalakulás, nem lesz itt gazdasági fellendülés, ha a pénzügyi politika tekintetében, a Nemzeti Bank politikája tekintetében nem fogunk sürgős reformokat életbeléptetni. — A költségvetés egyensulyozottságát kétségtelenül fontos tételnek tartom, de ez nem az az egyetemes energiaforrás, amelyből ki kell indulnunk. Azért szólalok fel a mai alkalommal, mert ez az alkalom kínálkozik nekem arra, hogy a népszövetség pénzüg-yi szakértőjének a megállapításával szemben itt a nyilvánosság előtt röviden rámutassak arra, hogy nem tartom helyes kiinduló pontnak azt, ha valaki az egész gazdasági életet kizáróan a hitelezői szempontból bírálja el. Azt koncedálom, hogy ő erre küldetett ki. Azt is koncedálom, hogy lelkiismeretesen teljesiti ebbeli kötelességét. Koncedálom, hogy feladatköréből indult ki, de egyet szem elől téveszt, hogy a hitelezői érdeket nem tudom megoltalmazni, ha az adós gazdasági helyzetét .abszolúte lehetetlenné teszem. Ha én az adós gazdasági helyzetét egyáltalában rombadöntöm, akkor romba- döntöm a hitelezői érdek képviseletét is. — Ma ott állunk, hogy a gazdasági élet egész vonalán vannak bizonyos igaz Ságok, amelyek az adóalanyok és az adósok fizetőképességének alapján alakulnak. A magánéletben egyre-másra ott van » kamat leszállításának a követelése és kénytelenek lesznek a konzervatív pénzügyi politikát képviselő intézmények is a kamat kérdésében engedni. Látjuk, hogy a Nemzeti Bank is kissé sántikálva megy ezután. Kinek a kezén vannak a fővárosi kölcsön- kötvények ?- Ne feledjünk el egyet: Láttam a várossal szemben fennforgó pénzügyi kötelezettségek természetrajzát a tárgyalásoknál, ahol kifogásoltam azt, amit azóta a gyakorlati életben látok, hogy az adós nem áll a hitelezővel szemben, hanem a kibocsátó bankokkal áll szemben, akik már az egyezség idejénél úgyszólván semmiféle kötvénnyel nem rendelkeznek, csak tisztára a múltbeli mandátum alapján állnak szemben, de nem közvetlen adósok a közvetlen hitelezőkkel! 1'tt látom azután a követeléseket. Micsoda kamatot fizessen az illető az egyezségnél, amikor már a kibocsátásnál olyan nagy haszonnal dolgoztak az em itt álók. Ig’enis, jogos az a követelés, hogy ne száz százalékos kötelmi viszonyokkal számoljunk az egyezségnél, hanem vegyük tekintetbe azt a nagy hasznot, amit Amerika bankárjai az emittálásnál maguknak biztosítottak. Ha ezt figyelembe vennénk, akkor sokkal józanabb megállapodást lehetne kötni az adósok és a hitelezők között. Az a baj, hogy a megvá sárló kötvénytulajdonosok nem tudnak közvetlen kapcsolatba jönni az adóssal az adósviszony rendezésénél. — A második körülmény, hogy a kötvényeket összevásárolták olcsó pénzen már a belföldi kapitalisták is. Ne feledjük el, még mindig az illető külföldi bank szerepel, pedig az érdekeltség nagy- része már idebent van. Ezek megvásárolták húsz százalékos alapon a kötvényeket. Nem egyszerre, nem tapintatlanul, hanem mérsékelten történt a megvásárlás és igy nem hajtották fel az á r a k a t. Velünk szemben szerepelnek, az állammal, a várossal szemben az illető bankok, mint krudélis hitelezők. Igenis, nem tudom várni az időt arra, hogy az egyezségeket egyen- kint kössük meg a hitelezőkkel. Egyoldalú intézkedések szükségessége- A kamat kérdésében jogos az a kívánság, ha a magánkamatlábat, a Nemzeti Bank kamatlábát leszállították, akkor az állami és közületi viszonylatban kikötött kamatot is le kell szállítani és az előbbi pénzügyminiszter a teljes loyali- tás jegyében várta, hogy a hitelezők összeálljanak, megegyezzenek. így az egyes grémiummal tudunk kötni megállapodást, de ez a 'remény hiú! Én magam is a 33-as bizottságban majdnem egy évvel ezelőtt egészen tudatosan hangoztattam, hogy egyoldalú intézkedések szükségességének az ideje elérkezett. Most itt újból hangoztatom: nem lehet bevárni a hitelezők megállapodását, mert elérkezett az egyoldalú intézkedések ideje és igenis az állam pénzügyeit intéző gondoljon arra, hogy egyoldalú intézkedésekkel lépjen be a kötelmi viszonyba. Miért? Azért, mert ez a hitelező érdeke. A hitelező érdekében, mert az állam, —- ahogy látjuk, a székesfőváros és az állam — viszonya nagyon 'jelentékeny. Jelentékeny a főváros viszonya is, mert hiszen adóbevételünk nagy hányada, majdnem ötven százaléka budapesti. Sokszor hibáztatom, hogy a Nemzeti Bank nagyon büszkén mondja: megint kisebb a bankjegyforgalom. Az nem kolosszális előny, hogy kisebb a bankjegyforgalo m. Ez azt jelenti, hogy halódik az egész kereskedelem, az ipar, halódik az élet. Mondottam már, ha valamennyiünket kivisznek a temetőbe, akkor a Nemzeti Bank büszkén fogja megállapítani, hogy a bankjegyforgalom olyan gyönyörű és normális, hogy a pengőérték állóságát senki sem támadhatja. Ez nem az életnek, hanem a halálnak a jelentése. Ez nem kívánatos eredmény. Ezért mondom, a Nemzeti Bank politikája nem ismeri fel teljes helyességgel a mai helyzetet és nem ismeri fel azt, hogy itt reorganizációra van szükség. A borfogyasztási adó paradoxona |— Természetes valami, hogy az állami egyensúly fenntartása nem lesz olyan reális, ha egyidőben nem gondoskodok a közületek költségvetéséről is. Honnan vegye a székesfőváros az adóbevételekből kiesett 14 millió pengőt? A fővárossal szemben nem csökkennek a kívánságok, hanem szakadatlanul emelkednek. Mint mondottam, szociális vonatkozásban is. Az !a helyzet, hogy a velünk szemben fennálló kötelezettségeket sem teljesitik. Van-e valami értelme annak, hogy a borfogyasztási adónjál ' január 1-től követelik a várostól a visszatérítést? Tessék elképzelni azt a nagy adminisztrációs munkát, ami ezzel jár. Meg kell állapítani, mi van a borállo- mányból eladva és mi nincs. Egyénenként kell ezt megállapítani. Ez olyan adminisztrációs költség, ami magában véve lehetetlenség. A székesfőváros aproximative 150.000 pengőt kellene, hogy visszatérítsen. Azt kérdem, megéld ez ezt a nagy apparátus-megmozgatást? Csodálom, hogy ezt hiszik. Ezzel a tévhittel szemben hiába védekezünk, azt hiszik, hogy a bortermelés körülményei rögtön kedvezőbbek lesznek, ha nem lesz borfogyasztási adó. Ez olyan tétel, hogy ebben a tekintetben egyetlen borvidékkel sem lehet viZongorák pianinók, harmóniumok, új és keveset használt állapoiban, mélyen leszállított árakon, minden tekintetben megbízható jótállás mellett Javítások, hangolások szakszerűen végeztetnek. Kedvező részletfizetés. aranyhoszorus m?s ernei. Rákóczi-ut 19. félemelet. tatkozni, az ottani képviselőkkel annál kevésbbé. Azt hiszik, hogy megmentik a termelést, ha a borfogyasztási adót eltörlik. Sőt azt mondják, hozzák be a vizadót, vagy kenyéradót, vagy egyéb adót. Ezzel szemben hivatkozom a megrögzött tapasztalatra: ha eltörlik a borfogyasztási adót, egy fillérrel sem lesz olcsóbb a bor. Én nem láttam egyetlen üzleti felírást sem, hogy a bor- fogyasztási adó eltörlése folytán a kadarka nem GO fillér, hanem 51 fillér. Sehol nem láttam ilyen felírást az egész városban. Hol van az eredmény? — A bortermelés krízise gazdasági jelenség. Minden fogyasztás csökken, mert sohasem lesz figyelembe véve a fogyasztói érdek. Minél nagyobb a fogyasztás, a fogyasztó vovőképessége, annál nagyobb lesz a fogyasztás és annál jobb lesz a termelés helyzete. A Herihy-kollegium ügye — A város sürgeti az állammal szemben fennálló követeléseinek a rendezését. Ismét kénytelen vagyok rámutatni egy körülményre. Az állam 48.718 pengő hátralékban van a Horthy-kollégiummal kapcsolatban és 10.000 pengőben akarnak kiegyezni. Ez csak kicsiség, csak csepp a tengerben, de azt mondom: igy nem lehet elintézni a követelésünket, nem lehet 48.000 pengő követelésünk esetén 10.000 pengős kiegyezésről beszélni. Világítást, vizet nem akarnak fizetni. — Tiszta tárgyilagosság és jóhiszeműség jegyében teszem ezt a megjegyzést, nem pedig politikum szempontjából. Mint a város vagyonának sáfárja, szükségszerűen kénytelen vagyok ezt szóvátenni. Emellett a nagyjelentőségű kérdés mellett, amit felhozni bátor voltam és amire vonatkozóan megjegyzéseim azt intendálják, hogy bizonyos reformokat kell létesítenünk a pénzkezelés kérdésében. Az adókezelés nagyon helyes, mert végeredményben a várossal szemben azt mondom, ahol ötven százalékát elviszik a keresetnek, ott megszűnik reális lenni az adó. — Ha a posta diját emelik, kisebb lesz a bevétel. Megjósoltuk, bekövetkezett. Ha felemelik az adókulcsot, kisebb a bevétel. Ez olyan igazság, amely ellen nem lehet hadakozni. Inkább általános legyen a bevétel, mint magas kulccsal különleges. A zugligeti szerencsétlenség — Szóbakerült a zugligeti szerencsétlenség kérdése is; minden előttem felszólaló bizottsági tagtársam rámutatott erre, de még eddig nem hallottam a vizsgálat eredményét. Kérem a polgármester urat, hogy a Beszkárton kívül tessék meghallgatni azt az apácát is, aki jelen volt a szerencsétlenségnél, mert értesülésem szerint annak részéről más adatok vannak, mint ami a Bős z k árt hivatalos jelentésében foglaltatik. Mindenesetre megrovom azt az ad-
