Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-17 / 50. szám

Budapest, 1932 december 17 X. évfolyam 50- szám ZU BUDAPEST . .V >s Könyvtár V. Revizky-u. 1 VA 'SP2LI1 f * ÉS Előfizetési érák: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre..............................................................13 pengő Egyes szám ára ©O fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca «. Telefon: Auf. S2S—23. Poslatakarékp. chequeszámla : 300(3 A keresztény Budapest diadalnapja volt Wollt Károly ünneplése a Vigadóban .............................. .........................■.......................... Ä miniszterelnök megállapítása szerint a Wollt Károly mögött álló tábor erőforrása a nemzet életének Az utolsó cent Valóban demokratikus gesztus volt a miniszterelnök részéről (a demokráciát jelen esetben nem el­koptatott városházi vonatkozásban, hanem annak ó-görög tisztaságá­ban értve), hogy elment a városok kongresszusára, amit előtte minisz­terelnök még nem tett meg, hogy ebben a legközvetlenebb formában ismerkedjék meg a városok ügyes­bajos dolgaival. E látogatása alkal­mával csak főkérdéseket érintett felszólalása kapcsán a miniszterel­nök, a részletkérdésekben a szakmi­niszterekhez utasította a polgár- mester urakat. így különösen a pénzügyminiszter nevét említette Gömbös miniszterelnök, amikor be­széde során a vidéki városok adós­ságait érintette. Ez a téma, az adósságok problé­mája, a legfájóbb pontja a magyar városoknak, Budapestnek és a vi­déknek egyaránt. Ez a probléma az, amelynek ügyében a városok a leg­több küldöttséget vezetik az illeté­kes miniszter urakhoz; amikor a sok küldöttség járás helyett most maga a miniszterelnök jött a váro­sokhoz, szívesen látták volna a pol­gármesterek és a városok, ha a mi­niszterelnök bővebben foglalkozik ezzel a nagy fontosságú témával. Az eladósodott városok népét közelről érintik a szociális problémák, a mo­dern gazdasági elvek érvényesítése és a racionalizálás, fejük felett azonban a. legsúlyosabb fekete fel­hő a kölcsönök ügye. Ez a probléma nemcsak a vidéki városoké, amelyeknek legnagyobb része fülig, vagy azon túl is el van adósodva, hanem a fővárosé is, melynek képviselői éppen most jár­nak Berlinben, hogy a transzfer- moratórium kapcsán a kölcsönök amortizációjának mikéntjéről a hi­telezőkkel közvetlen tárgyalásokat folytassanak. De a nagybankokra is tartozik ez a kérdés, a nagyban­kok jogi osztályai egymásután ve­zetnek végrehajtást és zárlatot a vidéki városok ingatlan vagyonára, pedig ez az ingatlanság a kölcsön­szerződések szerint amúgy is sző­röst ől-bőröstől felel az utolsó cent kamathátralékért is. A Speyer-köl- csön, amelynek látható magyaror­szági exponense a Kereskedelmi Bank újdonsült kegyelmes ura, rák­fenéje a vidéki empóriumoknak, a Speyer-kölcsön súlyos amortizációs terhei miatt nincs pénz sok helyütt még a tisztviselők fizetésére sem,, mert a legkisebb hátralék már ele­gendő, hogy mint a kőszegi polgár­mester, Jurisics Miklós utódaként bármelyik vidéki podeszta elhull­jon a meddő harcban. Herriot. aki nem fizet Ameriká­nak, egy nemzet diadalkiáltása kö­zepette bukott meg, de a magyar városok nyögve nyögnek az adóssá­gok horribilis magasságú kamat­terhei alatt. Wolff Károly a Ke­resztény Községi Párthoz intézett újévi beszédében kijelentette, hogy ebből a városból nem lehet temetőt csinálni, mert mi nem meghalni, hanem élni ökrünk és nem adjuk odn az életet még a külföldi hitele­zők kamatigényeinek a kedvéért sem. Amit a nagy Franciaország megtehet, megtehetik a magyar vá­rosok : is és ha a miniszterelnök uta­sítására a pénzügyminiszternél je­lentkeznek. a non possumus alap­tan okvetlenül meg kell állavita- mok, hogy sem Kőszeg, sem Buda­pest nem lehet gavallérabb, mint Pár is, a világ fővárosa. — Az Uj Budapest tudósítójától — A ragyogóan kivilágított pesti Vigadó termeiben valóban fényes és előkelő társaság adott szerdán este egymásnak találkozót, A ke­resztény Budapest legjobbjai jöttek el teljes számban, hogy tiszteletü­ket fejezzék ki Wolff Károly iránt abból az alkalomból, hogy a keresz­tény Budapest vezérét a miniszter- elnök előterjesztésére a bírák és ügyészek részére megállapított VI. fizetési osztály jellegével tüntette ki közéleti érdemei elismeréséül a kormányzó. Az utolsó zugig zsúfolt a nagyterem, de a kisterem és a bíiffé helyiségei is: a férfiak szmo­kingjait és sötét ruháit kellemesen tarkítja a hölgyek estélyi ruhája. A főhelyen Gömbös miniszterelnök és Huszár Károly volt miniszterel­nök között Wolff Károly foglal he­lyet; hátamögött a mikrofonnal felszerelt piros drapériás emelvény: innen fognak a szónokok beszélni, hogy a termek valamennyiéből jól láthassák és hallhassák őket. A főasztalhoz csatlakozó asztalso­rok mellett külön-külön foglalnak helyet a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetsége, az Egyesült Ke resztény Nemzeti Liga, a fővárosi törvényhatósági bizottság keresz­ténypárti tagjai, a város főtisztvi­selői, a Saskör, a Kemény Legé­nyek Társasága. A főasztal az or­szágos politikában is szerepet ját­szó uraknak és a város vezetőségé­nek van fenntartva: itt foglalnak helyet Eszterházy Móric gróf volt miniszterelnök, Ernszt Sándor Csilléry András, Zichy János gróf. Térfy Gyula volt miniszterek, bér­ezi házi Bárczy István miniszterel­nökségi államtitkár, Czettler Jenő a képviselőház alelnöke, a főváros vezetősége, élén Huszár főpolgár­mesterrel, Sipőcz polgármesterrel. Liber és Borvendég alpolgármeste­rekkel, Toperczer Ákosné, Bednárz Róbert prelátus, a Keresztény Köz­ségi Párt ügyvezető alelnöke, a Ba­ross Szövetség (vezetősége élén Ilovszky Jánossal, Lingel Jánossal és Kovacsevics Milenkóval, Lázár Ferenc, Szőke Gyula felsőházi ta­gok, Joanovich Pál nyug. államtit­kár, a főváros kereszténypárti or­szággyűlési képviselői, élükön Pet- rovácz Gyulával és Müller Antal­lal. Kellemes feltűnést kelt, hogy Kozma, Jenő dr., az Egységes Köz­ségi Polgári Párt elnöke, szintén eljött Wolff Károly ünneplésére. Az ünnepségek főrendezői: Ilov­szky János és Nagy Ferenc tör­vényhatósági tanácstagok a foyer- ben várják az érkező miniszterelnö­köt, aki Sztranyovszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke kisér etében a fiatal Sasok, magyar­ruhás leányok és cserkészek sorfala között vonul fel a terembe. Riadó éljen köszönti: a közönség percekig felállva ünnepli Magyarország mi­niszterelnökét. Gömbös miniszter- elnök meleg szeretettel köszönti Wolff Károlyt, néhány másod­percre átöleli, dokumentálván a keresztény egységnek azt a közös frontját, amelyen a két államférfin egymás mellett küzd. A közönség meghatottan szemléli a jelenetet, mely után ujult erővel zug fel a taps. Kitüntető melegséggel üd­vözli a miniszterelnök Huszár fő­polgármestert és Sipőcz polgár- matert is, majd helyetfoglal és el- ktááüdik & vacsora. * Az első felköszöntőt Huszár Ala­dár főpolgármester tartja. Ősi szo­kás szerint az első pohár bort a leg­első magyar emberre ürítjük: a fő- polgrámester lendületes szavai az Egek Urához fohászkodnak, hogy tartsa meg Magyarország számára erőben egészségben a kormányzót Az alig néhány perces köszöntő szónoki hevülete, finoman stilizál* mondatai mély és igaz tartalma Tátható meghatottságot vált ki a közönség soraiból. Lelkes taps kö­szönti az emelvényről lelépő főpol­gármestert, aki ebben a társaság­ban is, ahol olyan legelsőrangu szó ookok vannak, mint Gömbös Gyula és Wolff Károly, sikert, nagy és igaz sikert tudott aratni. Hs Most — jelenti be Ilovszky Jánns — Gömbös Gyula őexcellenciája* Magy arország miniszter elnökét illeti a szó! A miniszterelnök a tőle megszo­kott, póztól mentes, nemes egysze­rűséggel kezdi el szavait. Friss és temperamentumos, gyiiretlen arcán nyoma sincs fáradtságnak, kime­rültségnek, pedig kora hajnal óta. nem, hosszií hónapok óta talpon van. hogy küzdjön a magyar igaz­ságért. Csengő szavai túlszárnyal­ják a mikrofont, mintegy felesle­gessé téve a modern technikának hangerősitő gépezetét. — Idejövetelemnek nem az a célja — mondotta a miniszterelnök, — bogy politikába bocsátkozzam, ha­nem azért jöttem, hogy tiszteletet adjak egy igaz férfiúnak, Wolff Károly barátomnak. De tisztelete­met fejezem ki azok iránt is, akik Wolff Károly mögött állanak: ez a tábor erőforrása a nemzet életének és szeretném, ha ez az erőforrás fo­kozódnék. Mi fegyvertár sok va­gyunk és a. keresztény eszméket bát­ran és meggyőződésből hirdettük mindig. A keresztény világnézet az az erkölcsi alap, amelyre a magyar politilcát fektetni kívánom. A miniszterelnök beszédét szinte másodpercenkint szakítja meg a taps és a lelkesedés. Mindenki érzi, hogy a spontán, szeretetről és meg­becsülésről tanúskodó kijelentések mögött ott lebeg az a magasabb- rendü kontaktus, amely a két ál- lamférfiu között megvan, s melynek néhány perc múlva erős vissz­hangja fog támadni Wolff Károly beszédében. A miniszterelnök, alighogy befe­jezte beszédét, már távozni is kény­telen. Odalent néhány másod- percnyi zavar: a miniszterelnök kocsija nincs ott. Nagy Ferenc ma- gárarántja kabátját és- saját autó­ján, ez alkalommal ő ülve a kor­mánynál, viszi haza a miniszterel­nököt. * Egymásután lépnek a szónoki emelvényre a keresztény politika kitűnőségei. Csilléry András a Ke­resztény Községi Párt nevében be­szél, a lelkesedés fanatizmusával, a Keresztény meggyőződés minden átütő erejével. Utána Ernszt Sán­dor lép a pódiumra, az Országos Keresztény Párt üdvözletét és sze­retető! tolmácsolva, a nagy tudós és a nagy pap higgadt és meggyőző erejével faragva meg néhánv klasz- szikus mondatban Wolff Károly- nak, a meggyőződésében mindig konzenkvens és azért a véríanusá- gig menő küzdelmet folytatni kész férfiú portréját. A főváros közönsé­gének üdvözletét és szeretetét Si­pőcz Jenő dr., polgármester tolmá­csolja: nemesveretü beszédében ige- hirdető apostolhoz hasonlitja az ünnepeltet: az az örvendetes körül­mény, hogy a legutóbbi tizenkét esztendő alatt a főváros ma gyáribb nemzetibb és vallásában elmélyül­tebb lett, elsőso'rban Wolff Károly érdeme. Toperczer Ákosné beszél még, Ma­gyarország legjobb női szónoka, aki a keresztény magyar asszonyok és a magyar ifjúság el nem múló há­láját tolmácsolja Wolff Károly iránt. A hivatalos köszöntők után Wolff Kái’oly, akit láthatóan meghatott a szeretetnek és tiszteletnek feléje áradó hatalmas zuhataga, lép az el­nöki emelvényre. A nagyterem és a kistermek besereglett közönsége, több mint ezer ember, szinte a pa- roxizmusig fokozódó lelkesedéssel tapsolja és ünnepli percekig Wolff Károlyt, aki meghatottan áll az emelvényen és sokáig nem is jut szóhoz. Amikor belekezd beszédébe, hogy élete egyik legszebb és legha­tásosabb beszédét elmondja, a mel-

Next

/
Thumbnails
Contents